c) Bihari követjelentési gyűlés jún. 13-án s következő napokon.
c)
Bihari követjelentési gyűlés jún. 13-án s következő napokon.
Bihari követjelentési gyűlés jún. 13-án s következő napokon.
Biharban évenként négy ízben szokott rendes közgyűlés tartatni, s határnapja gyűlésről gyűlésre megállapíttatni. Így lévén június 13-a rendes közgyűlés napjául már február közepén kitűzve, ámbár e miatt a véghez menendő követi számolás inkább csak sejdítés volt mint köztudomány, mert azt körlevél a megye Rendeivel nem tudatá, kétségtelen mégis: hogy a köztiszteletű Beőthy Ödön nyílvános föllépése volt a varázserő, melly tisztválasztáson kívül alig tapasztalható sokaságot vont a rendszerint is népes terembe.*
Bihar követei az országgyűlés kezdetén Tisza Lajos és Beőthy Ödön voltak. Tiszát még az országgyűlés elején Ravazdy István váltotta fel, őt azonban az ellenzék ügyétől való elpártolása miatt megyéje 1834 végén visszahívta, s helyette Budaházy Antalt küldte az országgyűlésre, aki kevéssel az országgyűlés bezárása után Pozsonyban meghalt.
Beőthynek föllépéséről így ír egyik bihari levelezőm:* „Egy hazafi, ki nemes önáldozattal, bátor elszánással lép föl a nemzet ügyében, s hízelgések közt gőg nélkül, bizontalanságban hízelgés nélkül, a csillogó remény hivalkodását mellőzve, a törpe lelkűk undok fondorkodásit megvetve, kedvező sorsban előrelátással, veszélyek közt csüggedetlenül törekszik enyhíteni a jelent, biztosítani a jövőt, méltán bírja a nemzet szerelmét, polgártársai tiszteletét.” Így érzének Bihar Rendei kedves követjök Beőthy Ödön iránt, s őt harsogó éljen kiáltásokkal, nem az elragadtatás pillanatnyi művével, hanem hosszas meggyőződésen feneklett tisztelet szent adójával fogadták. Szombathelyit, Békésnek volt követét is, ki Beőthyvel jelent meg az ülésben, a hason pályán érdemlett polgári bizodalom egyszerű, de szép ajándékával tisztelte meg a bihari közvélemény.
Beőthy kérésére Hoványi Lajos vállalta a tudósítások elkészítését, erről a közgyűlésről is ő küldött jelentést. (Vö. az MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/38. sz.) Kossuth eredetileg magát Beőthyt kérte fel bihari levelezőnek. (Vö. 627. o. 1. jegyzet.) Elfogatása után tett önkéntes vallomásában Kossuth úgy nyilatkozott, hogy egy ízben Kuthy Lajos vármegyei tiszteletbeli jegyző is tudósította Bihar közgyűléséről. (Vö. vallomásának 112. pontjával, OL, M. Kanc. eln. 1837: 1041. sz. alatt.)
FRÁTER MIHÁLY első alispán a Rendeket ősi szokás szerint köszöntvén, egy részről örömét tolmácsolá Beőthynek szerencsés megérkeztén, másrészt a fájdalmát a megye másik követének s tiszti főügyészének, Budaházy Antalnak az országgyűlés ünnepélyes bérekesztése alkalmával történt meghűlése következésében Pozsonyban május 14-én közbejött elhunytán. – Így BEŐTHY is, ki egyszersmind mielőtt követségi pályájáról számot adna, Pozsonybóli végső jelentését kívánta felolvastatni, – mi megtörténvén, fölállott s vele a közfigyelem. 5/4-ed órára terjedett beszédben tartá a RR elébe, lelket rázó szónoklatával a negyedfél éves országgyűlésnek hű tükörét, melly valódi színezetükben tűnteté föl a különnemű alakokat, az előítéletek szörnyeit, az egyet nem értés bősz ördögét, az uszoráskodó önzésnek árus boltját, mellyeknek cselszövényei között bukdácsolva léphetett előre a nemzeti haladás gyönge geniusza. Beszédét három részre osztotta. Szóllott 1-ör azon tárgyakról, mellyekről törvény alkottatott. 2-or azokról, mik a két tábla meg nem egyezése miatt Felség elébe nem juthattak, és 3-or amik felküldettek ugyan, de kedvező válasz nélkül maradtak. Különösen ki valának emelve beszédjében az V-ik és VIII-ik úrbéri czikkelyek, a sajtószabadság s népnevelés, mint bimbóban fojtott reményei hazánknak, – így a vallás ügye, a szóllás szabadság, Erdélynek a kedves testvérhonnak állapotja, s a lengyel ügy. Felbízgatá kínjait a sebeknek, s törvényes cselekvésre serkenté a munkátlan bánatot. Az adóról szólva, mivel ez csak 3 évre ajánltatott, természetesen folyónak nyilatkoztatá, hogy ezen kötelezés a RR táblájának ismételve kimondott értelme szerint is* csak ezen időre s nem tovább terjedhet; s azért jegyzőkönyvbe vétetni javallá, hogy ha netalán 3 évek alatt országgyűlés nem tartatnék, ezen idő eltöltével az adó megszűntnek tekintessék, s bészedésére a megye Rendei segéd kezeket nem nyújtanak. (Elfogadtatott.) – Beszédje mély benyomást tőn a Rendekre, s (mint egyik levelezőm írja) szavai megrázkódtatták az indulatokat, lelkesedésre ragadták a kebelt, tetszés kiáltásira nyiták az ajkakat, s könyűkre ingerelték a férfias szemeket. Utószavaiban megbízóinak bátor önérzéssel kért ítélete hangos éljen! kiáltásokban nyilatkozott, s a tetszés kitörései a szóllani kívánókat sokáig akadályozák.
Vö. a 671. o. 26. jegyzetével.
Végre miután az ELSŐ ALISPÁN és TISZTA LAJOS táblabíró dicséretes fáradozásaiért a RR nevében köszönetet mondottak, CSANÁDY FERENCZ főszolgabíró közhelybenhagyásoktól kísérve kívánta, hogy Beőthy beszédje szórul szóra jegyzőkönyvbe igtattassék; de a szónok nem nyújthatott a RR óhajának teljesítő kezeket, minthogy gondolatit feljegyezni nem szokta.
Ezen napon még az is elhatároztatott: hogy Bihar Rendei mától kezdve egyedül magyar nyelven fognak Ő Felségéhez fölírni.
Június 14-én a Törvényhatósági Tudósítások ügyébeni folyamodás lőn BEŐTHY ÖDÖN által a gyűlés folytában benyújtva, azon indítvánnyal, hogy a feladott sérelem orvoslása egyenesen Ő Felségéhez intézendő felírás útján eszközöltessék. Az eset sérelmes voltáról köz volt az értelem, csupán az orvoslás módjára nézve hasonlottak meg a vélemények, mivel JÓSA PÉTER táblabíró, ERCSEY ZSIGMOND tiszti főügyvéd s többen a Nádorhoz, nem a Fejedelemhez kívánták a felírást intézni, és ámbár BEŐTHY ÖDÖN ellenvetette, hogy ez úton csak időt vesztve az ügy késedelem által veszélyeztetik, mivel, úgymond, vagy a Nádor okozta a sérelmet, vagy nem. Ha igen, remélhetünk e attól orvoslást, ki a sérelmet okozá? Ha pedig nem, úgy is a Fejedelemhez fog bennünket utasítani. A szóllók többsége mégis más véleményben volt, mi szerint az lőn végzéssé, hogy a folyamodáshoz hitelesített másolatban zárt rekesztvényeknél fogva az eltíltás valósága felül ugyan kételkedni nem lehet, mindazáltal, hogy az ország Nádora vagy netalán Király Ő Felsége rendeléséből és pedig a folyamodásban előadott körülmények között eredhetett volna a sérelmes szabály, melly az 1723: 59. czikkely által biztosított magános levelezést* jövendőre végveszéllyel fenyegethetné, azt a RR el nem hihetik, mivel mind a Királyunk, mind a Nádor a törvénynek hivatal szerénti őrjei, s azon igazságról, hogy ami törvény által világosan tiltva nincs, annak melly esetben, s ki által lehető tilalmazhatása alkotmányos országban nemzeti elhatározásra tartozik, kiki meg van győződve. És midőn a folyamodónak törvény korlátjain belől teljesítendő levelezéseit akárki által elfogadhatónak, s alkotmányi rendszerünkkel nem ellenkezőnek nyilatkoztatják, ezen állapotnak Nádorispán Ő Császári Királyi Főhercegsége elébe törvényszerénti intézkedés végett béjelentését s nemes Pest vármegye Rendeinek e részbeni figyelmeztetését elrendelik, úgy mindazáltal, hogy ha ezen helyekről érkezendő válasz a dolog érdemére nézve kielégítő orvolást nem nyújtana, az ügy Királyunk Ő Felsége elibe is feladassék, sőt sérelem gyanánt országgyűlésre is feljegyeztessék.*
L. erre az 509. o. 7. jegyzetét.
A bihari közgyűlés Kossuth ügyében elhatározott feliratát l. OL, Nádori lt. Exhibita ad politiam… spectantia, 1836: 81. sz. alatt. Mellékelve hozzá másolatban Kossuth előfizetési felhívása, az eltiltás és Kossuth válasza, valamint Kossuthnak a megyékhez intézett panaszos körlevele. Mellette van a nádor aug. 31-én kelt válaszának fogalmazványa is.
Június 15-én a bánatos érzéssel sokszor említett fogdoztatás ügye került szőnyegre. Mielőtt azonban erről megkezdeném jelentésemet, egy másik esetről kell már csak azért is említést tennem, mivel erre a vitatás folytában hivatkozás történt. Az eset ez: 1835-ben ősszel bizonyos menekvő lengyelnek Bihar vármegyei Esztár helységben ottani birtokos táblabíró Erdődy László úrnáli tartózkodása a fő hadi kormánynak feljelentetvén, ez akkoriban Nagyváradon lakott altábornagy Brettfeld bárónak azon lengyel elfogatását parancsba adta. Ki is ennek eszközlésére egy főhadnagyot küldött Esztárba. Ez a polgári hatóság befolyása nélkül bemenvén Erdődy úr nemesi lakásába, ott kutatott, de a lengyelt nem találta. Ezen esetet mint sérelmet a megye Rendei Ő Felségéhez feljelentvén, a Helytartótanácstól 5050. sz. alatt olly tartalmú válasz érkezett: miszerint a fő hadi kormány által B. Brettfeld altábornagynak csak az parancsoltatott: hogy azon szökevény elfogatása iránt az illető polgári törvényhatósággal egyetértőleg a fennálló rendelések értelmiben mellyek szerint: „a katonai hatalom csak az illető polgári hatóság által felszóllíttatva szolgáltathat segedelmet”, rendelkezzék. Következésképpen ezen kellemetlen eset nem a fő hadi tanács parancsolatjára, hanem inkább a tőle vett utasítás hibás magyarázatából és helytelen foganatosításából történt. Minél fogva B. Brettfeldnek az ezen esetben kiadott hibás rendelések miatti szigorú dorgállás mellett, a nemesség jussaira való szoros figyelem kötelességé tétetett, a főhadnagy pedig, ki t.i. a vett parancsolatot szintúgy helytelenül eszközlötte, 8 napi bezáratással büntettetett.*
Az ismertetett ügynek nincs nyoma sem a Helytartótanács, sem a Kancellária iratai között. (A fent megadott szám a megyei jegyzőkönyv száma lehet.)
Ezen válasz igen kedves volt a RR előtt, jelentésem sorára azonban szomorú eset következik.
Felolvastatott ugyanis szalontai Lovassy Mihály úrnak folyamodása, mellyben atyai mély fájdalommal s egyszersmind polgári aggodalommal előterjeszti: miképpen nehány nappal az előtt háznépe éjjeli nyugalmából katonai csoport által fölriasztatván, Ferencz fia, egy magát királyi Fiscusnak állító isméretlennek közbenjárásával minden polgár hatósági tiszt jelenléte nélkül, katona erővel miért és hova? nem tudja, elhurczoltatott.* Ennek folytában főszolgabíró Thurzó János a következőkrül tett hivatalos jelentést:
Vö. Hollósy József kincstári ügyész id. jelentésével, 636. o. 32. jegyzet.
Május 22-én, úgymond, directoralis fiscalis Hollósy Jósef két Váradon lakos urakkal nálam látogatásképp megjelent, de hivatalos kiküldéséről legkevesebb említést sem tőn, hanem újságokat, név szerint az országgyűlés után történt előléptetéseket beszélte el, s alispán urak* hollétéről tudakozódott, mire válaszul kapá, hogy falun töltik az innepet. Másnap (pünkösd másodnapján) egyedül jelenvén meg, kijelentette: hogy most hivatalos dologban kívánt megkeresni, s egy – állítása szerint felsőbb helyről költ, s 1-ő alispán úrnak szólló – levelet mutatván, felszóllított, hogy mivel a dolog halasztást nem szenved, bontanám fel azt, a benne kiszabott kötelességet teljesítendő. Én kinyilatkoztatám, miképpen alispán úr leveleinek felbontására meghatalmazva nem vagyok; ajánlanám azonban, hogy másfél órányira mulató alispán úrhoz a levelet kiküldöm s reá négy-öt óra alatt válasz érkezhet; de ő rendkívüli sietséget adván okul, ez ajánlást el nem fogadá, hanem újobban is a levél felbontására szóllított fel, mire azt válaszoltam, hogy a levelet semmi esetre fel nem bontom, de ha olly fontos a dolog mint állítja, s olly igen sürgetős, adja szóval elő foglalatját, s tisztem szerint megteszem a szükséges rendeléseket. Ő azonban azt felelte, hogy ha felhatalmazva nem vagyok a levél felbontására, annak foglalatját sem fedezheti fel előttem, s csak arra kért, adnék neki írást, hogy ő királyi fiscus s hivatalos dologban jár, mi szerint a helybeli előjárók ott, hol megforduland, tudják ki legyen ő, és szükség esetében forspontot is rendeljenek. Ezt megtevém; mire eltávozott, és miután két napig Váradon mulatott anélkül, hogy a másfél mértföldnyire lévő alispánt felkereste volna, elutazott, én pedig másnap (május 24-én) hallottam, hogy múlt éjjel Lovassy Ferenczet Szalontán katonai erővel elfogatta, s fogságra vitte. Lovassy István úrnak fiát Lászlót is hasonló czélra keresvén, ki azonban még az országgyűlésről akkor haza nem érkezett. Május 30-án Lovassy László hozzám jött, olly nyilatkozással, hogy noha felette beteg (ami rajta nagyon meg is tetszett) hallván mégis királyi ügyész által elfogatás végett történt kerestetését, noha távolról sem képes e körülmény okát gondolni, nehogy lappangani akarás gyanújába jöjjön, polgári kötelességének ismerte magát nállam mint törvényhatósági tisztviselőnél jelenteni. Én erről azonnal tudósítottam első alispán urat, mielőtt azonban válasza érkeznék, Hollósy Jósef királyi fiscalis ugyanaz nap Váradon ismét megjelent, s megértvén tőllem Lovassy László ifiú polgártársunknak jelenlétét, azt mondá, hogy kíméllésből estve fogja elvitetni; amint hogy éjjeli 11 órakor eskütt Nagy József lakásáról, hol Lovassy László szállva volt, egy katona tiszt s három közember kíséretében betegen el is vitette.
Fráter Mihály és Sztachó Károly volt a két bihari alispán.
Eképp hivatalos tudományul esvén Hollósy Jósef királyi fiscalisnak azon törvényellenes cselekedete, hogy a polgári törvényhatóság elmellőzésével, katonai erővel és szokatlanul kemény eszközökkel a személyes biztosságot megsértette: a dolognak sérelmes volta s a felírás szüksége iránt köz volt az értelem. A vitatás folytában itt is előkerültek mind azon gyám okoskodások, miket más nemes megyék tanácskozásiból immár bőven közlöttem, azért csak némellyeket említek.
TISZA LAJOS táblabíró szóllamlott fel legelső, indítványba tevén: hogy a polgári törvényhatóság elmellőzésibőli sérelem iránt felírás tétessék, mellyben az elfogott ifiaknak, ha az 1715: 7. törvényczikk valóságos esete nem forogna, a szabadságbóli védelme, s ügyöknek minden esetre minél előbi ellátása kéressék, és Hollósy József megfenyíttetése is sürgettessék. Ezen utóbbi javaslatot JÓSA PÉTER püspökségi praefectus és táblabíró czéltalannak vélte, mivel a kívánság foganasítására kénszerítő móddal a RR nem bírnak.
FÉNYES KÁROLY táblabíró az elfogottak ártatlansága esetére talio büntetését* kérte, BEŐTHY LÁSZLÓ táblabíró pedig úgy nyilatkozott, hogy ha illyesek polgári törvényhatóság befolyása nélkül történhetnek, úgy a larvatus gazemberek ármányai ellen senkinek sincs élete biztosságban, s vége van a közbátorságnak, melly végre társaságba lépett a természettől szabadnak teremtett ember. Alacsony lelkű bosszúállók, sőt elvetemült rablók is királyi fiscusnak adhatják ki magokat, gyalázatos czéljaik kivitelére. A szónok kinyilatkoztatta, hogy hasonló esetben, ha ismert polgári tisztviselőjét nem látná, ki a dolog törvényes voltáról biztosítaná, nem engedelmeskednék, s akármi történjék bár, magát rablánczra fűzetni nem engedné.
Vö. a 635. o. 31. jegyzetével.
ERCSEY ZSIGMOND tiszti főügyész figyelmezteté a Rendeket, miképpen a kormány ezen tette által önmagával, s a B. Brettfeld esetében kevéssel ez előtt adott nyilatkozásával ütközésbe jő, mivel ott elismerte, hogy a katonai erőt csupán polgári törvényhatóság felszólítására lehet használni. Nem volt továbbá képes megfogni, hogy az elfogott ifiak felségsértést követhettek volna el, kisebb bűnök ellátására nézve pedig a megye jegyzőkönyvéből különböző gyakorlat példáját hozta fel. Midőn t.i. Bújdosó János felségsértéssel váldoltatott, a Nádor Főherczeg megvizsgálván a feladást, s átlátván, miképen a vád szerint sem azon vétek alá esik, ügyét törvény szerinti elítélésre a megyéhez leküldötte. – JAKAB MIHÁLY levéltárnok más két esetet hozott fel, midőn a felségsértéssel vádlottak e megye törvényszékének ellátására utasítattak.
BEŐTHY ÖDÖN kétségbe vette, hogy az elfogatott ifiak felségsértést követhettek volna el. Hála, úgymond, a kor szellemének, felvilágosodott már az emberiség, hogy titkos ármány czélhoz nem vezet. Alattomos szövetségbe lépni annyit tenne, mint nyakat önként hóhér pallos alá nyújtani. Nem olly könnyen válunk meg az élettől. Őrültek házába záratnám, ki csak elméjében is a gondolatra tévelyednék, orozva rohanni meg útonállóként valakit, s alattomos szövetkezést forralni, melly a haza bizonyos vesztét vonná maga után. Elv küzdik itt elv ellen, nem ember ember ellen; ha győzhet, hála a Nemzet Istenének, ha nem, tegyük nyugalomra, míg erősb maradékra virrad a cselekvés kora. Én magam is egy reformer vagyok Tekintetes RR! ki álladalmunk jelen állapotjával nincs megelégedve, s az idő s gondolkozás lelkéhez irányozva, a Nemzet javára módosítani, hiányait pótolgatni, mint a bizodalom negyedfél éves pályáján, úgy életemben soha meg nem szűnök. De csak nyílvánosság útján, s törvényes cselekvés korláti között. És megvallom nagyon sajnállanám, ha azon ifiak a negyedfél éves oskolában olly fonák fogalmakat sajátoltak volna a Nemzet boldogságáról, mellyeknek illy következései lehetnek; sajnálnom kellene, ha tanácskozásink hallásából olly elveket szívogattak volna, mellyektől lelkeink örökké idegenek valának, s lesznek is. De én belsőképpen meg vagyok győződve, hogy ők azon tanulási pálya után illy sötét ösvényre nem tévelyedhettek, s szíveikbe szintúgy, mint volt tanítóikéba, csak törvényes, és Isten és emberiség szerint szabados elvek vannak beoltva. Egyébiránt a tett indítványokon felül szükségesnek látta: hogy a szerencsétlen ifiak számára ügyvédi szabad választhatás is sürgettessék, nehogy kéntelenek legyenek a felsőbb helyről kinevezett egy közül választani. – Mihez SÁNTA GYÖRGY főszolgabíró azt kapcsolá: hogy ügyök ellátása a királyi Tábla szokott nyilvánosságával történjék, mert gyakran tapasztalta fájdalommal, hogy mihelyt a kormány érdekébe vágó tárgyak jöttek szőnyegre, a királyi Tábla jegyzői a tanácskozás hallgathatásától elzárattak.
Sokan szólottak még az említettekhez hasonló szellemben, s a polgári törvényhatóság elmellőzéséből eredett sérelemre nézve felírás határoztatott, azon kívánságok hozzátételével, hogy ha az 1715: 7. czikkely súlya az elfogott ifiakat nem egészen terhelné, magokat szabadságból védelmezhessék, ügyvédet szabadon választhassanak, s a királyi Tábla jegyzői azon főtörvényszékeni jelenlétből ezen per felvételekor ki ne rekesztessenek.*
Bihar megyének az ifjak ügyében eszközölt felirataira és azok elintézésére l. OL, M. Kanc. ált. 1836: 9468., 10073., 13386., 14007., 17022. sz.
A jegyzőkönyv felolvasásakor BEŐTHY ÖDÖN indítványt tőn e végzésnek körlevél által minden megyékbeli közlésére, s olly követi utasítás készítésére, miszerint az 1715: 7. czikkely a legközelébbi országgyűlésen akként módosíttassék s világosíttassék, hogy a polgárok személyes bátorsága biztosítva legyen, mi csak úgy eszközölhető, ha kiki egyedül törvényes bírája által, s elegendő adatok mellett fogattathatik el. A megye Rendei fájdalmasan érezvén, hogy a mostani szerencsétlen esetet az említett törvényczikkely határozatlan, s terjedelmes bal magyarázatot engedő szerkeztésének lehet tulajdonítani, az indítványt közértelműleg elfogadták.
Június 16-án egy olly tárgy jöve szőnyegre, melly mind ritkaságánál fogva figyelmet gerjesztő, mind példátlan alacsonyságáért bosszúsan ingerlő vala. Felolvastatott t.i. ifjú Miskolczy Károlynak illy értelmű előterjesztése:
„Csúszkálnak a polgári jólét rózsaszálai közt olly alattomos kígyók, mellyeket az ember nem is lát, s csak hátrahagyott martalékiról vesz észre. Van szerencsém a Tekintetes Rendeknek a gyilkos fajból egyet újjal kimutatni, s ezt tenni már csak azért is kötelességnek tartom, mert félek, hogy nálam vásárja nem lévén, portékát cserél. A történet ez:
Miskolczy Károly nehány falu számára a vasárnapi újságot* megrendelte, s annak első számát egy névtelen körlevéllel bocsátá a faluk jegyzőihez, azon tekintetből, hogy tette által dicsőséget vadászni ne látszassék. Levelében többek közt e szavak állanak: hogy ezeknek olvasása s olvastatása általa a tudás vágyás élesszék, s az emberi elmében lappangó isteni szikrát felgerjesszék. Bulovszky János hajdan Heves vármegyében persecutor, ittlakása óta gazdálkodó nemes kezéhez kapván valahol a körlevelet, régibb bosszújánál fogva a fentebb kijegyzett szavakért Miskolczy Károlyt mint felségsértőt saját levelében nyilatkoztatott állítása szerint, elárulta. Azonban a többször nevezett ifjú iránt atyai aggodalmat erőködik támasztani, ezt írván többek között: hogy miután fiát feladta, annak élete is egészen kezében van. És noha, úgymond, már határnap is tétetett a feladás bizonyítványinak benyújtására, ő ezer pengő forintért kész az eredeti körlevelet Miskolczy Károlynak kiadni, helyette felségsértés nélküli más koholt irományt benyújtandó. De az 1000 pengő forintból egy fillért sem enged, s minden alku eltávolítása mellett, sietséget javal.”
Ilyen, vagy ehhez hasonló című újság vagy folyóirat nem jelent meg ekkor Magyarországon, s nem állapítható meg, hogy a létező sajtótermékek közül melyikről lehet szó.
A megye Rendei az emberi characternek illy undok lealacsonyulása felett mélyen megilletődve valának. – ERCSEY ZSIGMOND indítványt tőn: hogy mivel Bulovszky János saját levele szerint arról volt meggyőződve, hogy Miskolczy Károly felségsértést követett el, annak mégis eltitkolását, s a vélt felségsértés bizonyítványának kiadását pénzért ajánlotta, a bűntársul szegődésre nálla nem az akarat, hanem csak alkalom hibázott. És miután törvényeink szerint az is felségsértést követne el, ki a tudomására jött bűnnek elhallgatásával abban megegyezik, nevezett Bulovszky Jánost mind ezért, mind pedig, mivel koronás királya iránti hűségét ezer forintért áruba bocsátotta, azonnal elfogattatni, s az illy esetre törvény által kiszabott főtörvényszéknek átadatni kívánja.
Némellyeknek, név szerint JÓSA PÉTER táblabírónak és NAGY JÓSEF esküttnek ellenzése után Bulovszky János elfogatása rendeltetett s a végzés tüstént feltétetvén, annak végrehajtására szolgabíró s esküdt még azon ülésből kiküldetett. Bulovszky azonban nem találtatván, másnap személyes leírásának országszerte kihirdetésére a Helytartótanács megkerestetni határoztatott.*
A Miskolczy Károly és Bulyovszky János ügyére vonatkozó iratokat l. OL, M. Kanc. ált. 1836: 9214., 9831., 10873., 12791., 13127., 13170., 14812. sz. alatt. – A bihari közgyűlésről Beőthy régi ellenfele, Laicsák Ferenc nagyváradi püspök küldött jelentést a kancellárnak; mellékelte jelentéséhez Beőthy hosszú követi búcsúbeszédét és egy külön beszámolót az ifjak elfogatásával kapcsolatos vita részleteiről. (Vö. OL, M. Kanc, eln. 1836: 885. sz.)
*
Rövid jegyzéke némely majdan bővebben közlendőknek:
Borsodnak volt követeit Bük Zsigmondot és Palóczy Lászlót, küldőik egy egy fényes kardnak, az utóbbit pedig még egy ezüst ténta tarónak s aranytollnak átadásával* tisztelték meg.
Palóczy László volt ugyanis az országgyűlésen a rendi tábla egyik jegyzője.
Arad júl. 4–9. követei végső jelentését tudomásul vette; Török Gábort pedig a jegyzőkönyvben különösen megdicsérte. Az ifiak dolgában felírást, a Törvényhatósági Tudósítások ügyében pedig Pest vármegyétőli értesítést határozott. Pozsony vármegyében ellenben sem az egyik, sem a másik ügy nem nyert pártolást.
Tolna felírt az ifiak dolgában. Bezerédynek követi jelentését 1000 példányban kinyomtatni rendelte.*
A tolnai követek végjelentése Bezerédj István követjelentése Tolna vármegyének az 1836. esztendő júl. 5-dikén tartott közgyűlése jegyzőkönyvéből c. alatt került kinyomtatásra.
Nógrád a Törvényhatósági Tudósítások tilalmának megszüntetése végett a Nádorhoz, az elfogatások iránt pedig Ő Felségéhez felírást határozott.
Somogy amaz iránt hasonlót rendelt, erre nézve Pest, Bihar, Békéstől értesítést kér. Követei jelentését kinyomtattatá.
Honth, Luka Sándor volt követe jelentését nagy tetszéssel fogadta, az ifiak ügyében felírt,
Vas a szóllásszabadság és Törvényhatósági Tudósítások iránt repraesentált.
Zalában a követek jelentésébeni javallatok mind elfogadtattak.* A szőnyegen forgó sérelmek mind erősen pártoltattak.
Deák Ferenc és Hertelendy Károly nagyhírű követjelentését Kossuth később, az 5. számtól kezdve, teljes terjedelmében közli.
Bars követeit* kardokkal, mint erő s állhatatosság jelével, ajándékozá. A szóllás szabadság iránt felírt, s abban a fő Rendeket nyilván törvénytelenséggel vádolja. Azon végzésről pedig, hogy a ki követté választatik, esküt tegyen, hogy 6 évig királyi hivatalt nem vállal, minden megyéket tudósította.* S.a.t.
Balogh János és Tarnóczy Kázmér.
Vö. később, 758. kk.
