11. Pest, 1837. június 20. Kossuth első, Ágoston által benyújtott szóváltása: tiltakozik törvénytelen elfogatása ellen, kéri szab…
11. Pest, 1837. június 20.
Kossuth első, Ágoston által benyújtott szóváltása: tiltakozik törvénytelen elfogatása ellen, kéri szabadlábra helyezését.
Kossuth első, Ágoston által benyújtott szóváltása: tiltakozik törvénytelen elfogatása ellen, kéri szabadlábra helyezését.
Kossuth a vádlevél (lásd az 5/f szám alatt) kézhezvétele után beleegyezett a rövid (8 napos) idézésbe, hogy a pert még a húsvéti törvényfolyam alatt el lehessen kezdeni. Június 13-án barátját, Ágoston Józsefet vallotta ügyvédjéül. Ő 16-án Rousseau alezredes és Czinege királyi fiskális jelenlétében rövid megbeszélést folytatott Kossuthtal cellájában, és korábbi húzódozását feladva, elvállalta a védelmét (MARKÓ 1928, 822–823.; Hardegg – Metternichnek, 1837. június 19. OL Informprot. 1837: 29. 18.). Kossuth szabadlábra helyezését sürgette. Másnap Wesselényinél Benyovszky Péter jelenlétében folyt tanácskozás a teendőkről, 18-ra Ágoston elkészítette a beiktatandó deklarációt, amelyet Wesselényi kijavított (WESSELÉNYI: Napló 1837. június 17., 18.). 19-én újabb, mintegy háromórás megbeszélés volt Kossuth és ügyvédje között. Kossuth írásos kiegészítései a szöveget csaknem kétszeresére növelték. Ünnepélyesen kijelentette (bár a szóváltásba nem iktatta): ha nem helyezik szabadlábra, egy szót sem fog védekezésül felhozni (Hardegg – Metternichnek, 1837. június 22. OL Informprot. 1837: 29.21.). A replikát Ágoston másnap, június 20-án, a leváta megtörténte után, a perbe iktatta.
A szóváltást így elsősorban Kossuth és Ágoston művének kell tartanunk, bár minden bizonnyal Wesselényi és Benyovszky is közreműködött elkészítésében.
A vádlott Alperesért: Hites ügyvéd nemes Ágoston József az idézés értelmében megjelenvén, mielőtt a pör tárgyához szóllana, kötelességének ismeri ítélet általi előleges eldöntés végett a Tekintetes Eljáró Bíróságnak e következendőket alázatosan elébe terjeszteni:
A vádlevél tartalma, s világos szavai nyilván kitüntetik, miként az Alperes ellen korántsem felségsértési bűn (crimen laesae majestatis), hanem hűtelenség (nota infidelitatis) követeltetik.
A magyar nemzet szabadságainak talpköve, 2-dik Andrásnak Aranybullája így szól a 2-ik czikkben: „Volumus etiam, quod nec nos, nec posteri nostri aliquo tempore servientes capiant vet destruant, favore alicujus potentis, nisi primo citati fuerint et ordine judiciario convicti.”
Ezen Aranybullának mint a magyarok Magna Chartájának tartalma (1687: 4. czikkbeni kivétellel)* gondosan megőriztetett a nemzet által úgy, hogy annak megtartása a fejedelmek koronázásakor mindig föltételül tétetnék, s a koronázási esküformába is a legújabb időkig nyilván beiktattatnék, mint ezt 1-ső Ferdinandnak 1527-beni esküformája (mellyre minden későbbi koronázási diplomák mostan uralkodó felséges urunkéval együtt nyilván hivatkoznak), s több mások között az 1687-kei 1-ső és 1715: 2-dik czikkelyek ellenmondhatlanúl bizonyítják, sőt az 1687: 4. is, midőn az Aranybullának 31-ik czikkelyét eltörli, a 2-dik §-ban ezt mondja: „In reliquo tamen eodem articulo et ejusdem decreto in omnibus suis punctis, conditionibus et clausulis in suo pristino vigore et statu permanente.”
A törvénycikk 1. §-ában a rendek „beleegyeztek” az Aranybulla 31., az ellenállási záradékot tartalmazó cikkelyének hatályon kívül helyezésébe.
Alig van azonban valamelly része a magyar nemzet alkotmányos életét képző szabadságoknak, melly az említett általános megerősítéseken kívül még különösen is annyi gonddal őriztetett volna minden időben, mint az, hogy a nemest idézés s megítélés előtt befogatni nem lehet; így nevezetesen Corvinus Mátyás 3-dik decretum 2-dik czikkelye azt mondja: „Item quod nec nos, nec judices Curiae Nostrae, aut praelati et barones absque ordine judiciario nobiles Regni detineamus, sive detineant.”* S a következő §-ban csak a nemeseknek nemes szolgáit veszi ki.
Az 1471:2. tc.
A Hármas Törvénykönyv 9-dik czímének 1-ő § azt, miszerint a nemes idézés, s törvényszerű elmarasztalás előtt bárki kívánságára is, soha és senki által személyében le nem tartóztathatik, úgy említi, mint a nemesi kiváltságok legfőbbjét.
Ezen szabadság általánosan minden nemesre kiterjed, mert az 1-ő Rész 2-dik czímje azt mondja: „Nec habet dominorum aliquis plus, nec nobilis quispiam minus de libertate: hinc etiam una eademque lege et consuetudine, ac uno eodemque processu in judiciis utuntur.”
Az 1-ő Rész 9-dik czímjében biztosított ama nemesi főszabadság világosan beiktattatott az 1606-ki bécsi békekötés 11-dik pontjának 1-ő §-ba, és ezen békekötési pont az 1-ő Rész 9-dik czímjével egyetemben „pro juribus nobilitaris praerogativae” világosan felhívatik 2-ik Ferdinánd 1622-ki koronázási diplomájának 5-dik feltételében. Így az 1613: 34. azt, hogy „nemo nisi legitime citatus et juris ordine consueto convictus in persona vel bonis sub quovis colore damnificetur” újólag biztosítja, s azt az 1618: 14. ismét megerősíti.
Hogy pedig ezen kiváltság, miszerint idézés – s törvényrend szerinti megítélés nélkül semmi sorsú s rangú nemes be nem fogattathatik, s le nem tartóztathatik, különösen a notae infidelitatis vádakra s esetekre is kiterjed, nyilván mondják az 1723: 5. czikknek tiszta értelmű szavai: „Citatio praelatorum, magnatum et nobilium ordinario et consueto juris processu in omnibus casibus et causis, etiam criminalibus aut notam infidelitatis de jure municipali Hungariae inferentibus, vel ad alias poenas reductis, contra eosdem per quoscunque instituendis, in titulo 9-no 1-mae et articulo 14: 1618. contenta (criminis tamen laesae majestatis conformiter articulo 7: 1715. et casibus, qui articulo 14: 1687. exprimuntur, exceptis) observetur.”
„§. 1-o: Neve ullus nobilitari praerogativa gaudens, nec citatus, nec debito juris ordine convictus in persona aut bonis suis quoquo modo damnificetur, Status et Ordines Regni Partiumque eidem adnexarum Sacratissima Regia Majestate annuente statuunt.”
Elmagyarázhatlan határozottsággal mondja tehát ezen czikk, hogy hűtelenség esetében is, valamint minden másokban, a nemesnek személye idézés, s törvényszerű eljárás előtt nem sértethetik, s ezt szabályúl tevén, szorosan kijeleli a kivételeket, s azokat egyedül az 1715: 7. és 1687: 14-dikben foglalt esetekre szorítja; úgy de maga az 1715: 7. 2-dik §-a, melly felségsértés esetében a nemesnek is ítélet előtti elfogathatását megengedi, világosan mondja: „Extra tamen solum casum atrocis perduellionis seu criminis laesae majestatis citationem ante capturam, in aliis omnibus ac etiam notam infidelitatis inferentibus casibus semper observari, nec ullo sub titulo omitti debere.”
Egyformán hangzanak mind a két czikk szavai, s a hűtelenség esete, mint különben az 1715: 7. czikk rendelete alá nem tartozó, tisztán kiemelve említtetik, s midőn az mondatik: „nec ullo sub titulo omitti debere” (ti. citationem ante capturam), a nemesi rendnek az 1-ő Rész 2-dik czímje szerint mindenekben törvényesen egyenlő jogai közt rang- vagy vagyonbeli lépcsőzetet korántsem említ.
A 2-dik kivételül említett törvényczikk az 1687: 14., mellynek szavai ezek: „Et tametsi contra nobiles praeter domicilia vix aliquid habentes, publicorum tamen maleficiorum effrenatos et manifestos patratores eorundemque complices, in articulo 38: 1655. praescriptus exstaret processus, quia tamen plerumque non deessent inter eos tales, qui criminis sui conscii inaudito solo superinde instituendae adversus se inquisitionis rumore sibi clandestino effugio consulunt.
§. 1-us: Ne igitur demeritas poenas istiusmodi malefactoribus inulte eludendi et quaeque eo enormia flagitia perperam patrandi, hoc etiam modo aliqua occasio superesse possit, Status et Ordines praecitatum articulum ita ultrius declararunt, quatenus praedicti malefactores aliunde praehabita evidenti et sufficienti criminis eorundem cognitione per competentes comitatuum magistratus ante quoque praevio modo peragendam contra se inquisitionem confestim capi et in reliquo servato dein juris ordine, debita poena mulctari valeant.”
Ez az egy, s az ebben idézett 1655: 38. tesz csak különbséget a nemesi kiváltságokkal bíró rend között, midőn a lakóházán kívül alig valamivel bíró gonosztevőt, hahogy bűne elegendőleg tudva van, a megyei tisztviselőség által eleve elfogatni azért engedi meg, nehogy a bűnös meghallván az ellene intézendő nyomozás neszét, megszökhessen. Ez tehát az Alperesre nem alkalmazható, aminthogy erre a vádlevél sem hivatkozik; de az elfogatás sem ennek megszabása szerint történt, s így maga a vádló Felperes sem fogja azt reá alkalmaztatni, valamint az 1715: 7-dik czikket sem, miután az meghatározottan perduellióról szól, s egyedül annak esetében engedi meg az előleges befogatást s letartóztatást, a hívtelenség esetét pedig, mint amellyben ezen eljárás nem követeltethetik, kiemelve s világosan kivételbe teszi.
Megerősítette ezt az 1791: 56. czikkely is, melly a crimen laesae majestatis és notae esetekben a bíróságot a Királyi Táblára ruházván, így végződik: „salva in reliquo dispositione articuli 7: 1715. permanente”.
Végre a legújabb 1805: 5. czikkely is a per eldöntése előtti elfogatásra nézve fennálló királyi jogot a törvény értelmében egyedül a perduellio vagyis crimen laesae majestatis esetére tartja fenn.
Világos ezekből, hogy nemzetünk constitutionalis életének minden szakaiban a nemesnek idézés és elítélés előtti elfogatása s letartóztatása minden időben s minden viszontagságok között törvények, alkukötések, királyi eskük s koronázási diplomák által tiltva volt és van; valamint világos az is, hogy ezen általános és sarkalatos szabadság jóvoltából a hűtelenséggel vádlottak is minden rang-, s sors- és vagyonbeli különbség nélkül nemcsak kirekesztve nincsenek, sőt abba világosan be vannak foglalva. Meg is tartatott ez mindenkor, meg még akkor is, midőn hűtelenség esetében az ország gyűlése ítélt, mint az 1495: 3. czikkely mutatja, s még a legújabb időkben is, mint a Tekintetes Királyi Tábla előtt e jelen pillanatban folyó hasonló czímű per bizonyítja.*
Utalás Wesselényi hűtlenségi perére, aholis a vádlott – a törvényeknek megfelelően – szabadlábon védekezhetett.
De különben is amelly kivételeket akartak ezen szabadság alól tenni törvényeink, azokat gondosan kijelelték, s a kivételek csupán csak ezek:
1 . Felségsértés esete, az 1715: 7. czikk szerint. Ezt a Felperes vádlevelében maga sem követeli.
2. A hazát dúló rablók, publicus malefactorok, ha birtoktalanok, az 1687: 14. szerint; a pörben azonban illymi nem követeltetik, s az elfogatás sem ezen törvény értelmében történt.
3. Az 1-ő Rész 9-dik czímjének 2. és 3-dik §-a és az 1545: 44. czikk szerint a szántszándékos gyilkosok, gyújtogatók, lopás, rablás, útonállás vétkébe keveredettek, ha tetten kapatnak vagy szakadatlan űzésben elfogatnak.
4. A számadó szolgák vagy tisztek, Mátyás 3. decretum 2. czikkely, Ulászló 1. decretum 24. czikkely* és az 1622: 65. szerint.
Az 1471:2. és az 1492:24. tc.
5. A közpénz szedők, ha számot nem adnak, az 1601: 15. szerint.
6. A tábori szökevények, mint az 1601: 14. rendeli.
Több törvény, Tekintetes Főtörvényszék, nincs, melly a nemesnek idézés s elmarasztaló ítélet előtti elfogatását megengedné, nincs, melly a nemesi rend tagjai közt jogaikra nézve lépcsőzetet tenne; vannak ellenben számtalanok, mellyek a már felhozottaknak rendeletöket erősítik, s illyen az 1618: 14. is, melly 1-ő pontjában tiltván a nemesnek ítélet előtti letartóztathatását, a 2-dik §-ban ezt mondja: „Ne judices Regni ordinarii magistrique protonotarii et judices comitatuum penes simplicia mandata extra processum juris procedere valeant.”
Egyébiránt az idézett, igenis világos törvények ellenére, miszerint nota esetében sem lehet a nemest ítéletteli elmarasztalás előtt elfogni s letartóztatni, korántsem léphetni fel azon netalán említendő okoskodással, miként ha a törvény malefactorokra nézve megengedi a birtoktalanoknak (kik közé hogy Alperes tartozzék, épen nem ismertetik el) ítélet előtti elfogatásukat, mégpedig a megszökés félelme miatt engedi meg; mennyivel inkább kell, hogy azt notoriusokra nézve megengedje, kiknek megszökését gátolni szükségesebb, mint bármelly malefactorét. Sokat lehetne ezen okoskodás érdemére s következetességére is felelni, rövidség okáért azonban elég megemlíteni, mikint ott, hol a törvény nem rendelkezik, a hiányt okoskodás nem pótolhatja, ahol pedig világos szavakkal rendelkezik, s az esetet (mint épen a notat) kiemelve említi, ott a törvény ellenére okoskodni nem is szabad.
Legyőzhetetlenül törvényesen áll tehát:
1-ör: Hogy a nemesi kiváltsággal bíró személy bármi sorsú s állású legyen is, csupán a perduellio esetében tartóztathatik le előlegesen, s a hűtelenség esetében minden különböztetés s kivétel nélkül egyedül csak törvény rendes útjáni megítéltetés következésében.
2-szor: Hogy csupán a köz gonosztevők s prédáló latrok fogathatnak be, a tetten meglepve vagy a tett után is (de csak megyei tisztviselőség által) akkor, ha fekvő jószággal nem bírnak, ha bűnök a megyei törvényszék által elismertetett, s béfogatásukat ugyanazon hatóság elrendelte.
Így állván a dolog, s így szólván a törvények, igen világos, hogy a vádlott Alperesnek, mint ki ellen nem felségsértés, hanem hűtelenség követeltetik, idézés s megítélés nélkül elfogatnia sem lehetett, még kevésbé lehet őt letartóztatni, s a szabadságbóli védelemtől megfosztani, aminthogy az eljáró Tekintetes Bíróság hajthatatlan igazságszeretetétől s törvénytiszteletétől erős hittel reményli s kéri is, hogy haladék nélkül szabadlábra helyheztetni rendelvén, a panaszlott akkép s csak akkép adhassa elő védelmét, mint a törvény engedi s kívánja, de a jelenleg is lefolyó más illy czímű esetben az eljárás valósággal s tettleg a törvény értelmében történik.
Különben az Alperesnek [elfogatásáról bővebben most nem szólván, ha okul netalán az adatnék is, hogy a Felperes nem nota, hanem crimen laesae majestatis esetét gyaníthatott, miután már a vádlevélben elesmértetik, miként crimen laesae majestatis esete csakugyan nincs, a további letartóztatásnak ezen aggodalom szülte oka is elenyészett. De hallgatván ezúttal a fogva tartásról is, hahogy ezt némi aggodalmak javalták,]* csak az említtetik meg röviden, hogy nem lehet olly aggodalom, melly a törvény egyenes rendelete ellen jogot adhasson az általa biztosított szabadság elvételére; azonban már azon aggodalmak is valóban mind megszűnhettek;
A–C alapján. D: letartóztatásáról, hahogy ezt némi aggodalmak javaslották, ezúttal hallgatván.
mert 1-ör: A kihallgatás megtörtént.
2-or: A vádlottnak minden irományai a Felperes birtokában vannak, valamint azokat nem használhatja, úgy el sem titkolhatja, s meg sem semmisítheti.
De hiszen olly elmagyarázhatatlanúl világosak e részben a törvények, hogy lehetetlen az Alperesnek nem hinni, mikint azonnali szabadlábra tételét, s szabadságbóli védelmét a Királyi Fiscus sem fogja ellenzeni, s hogy a Tekintetes Bíróság e haladékot nem szenvedő kérdésben még a folyó törvényfolyam alatt ítéletet hozzon, melly hogy az Alperest törvényes jogaiba visszahelyhezni, s szabadságbóli maga védelmére felhatalmazni fogja, annyival inkább reményli, mivel az % alatt alázatosan ide csatolt orvosi bizonyítványból* is kitűnik, mikint a befogottnak testalkotása, s hosszas időtől megrögzött nyavalyája főszükségkép kívánja a szabad levegőni gyakoribb s nagyobb testmozgást, elannyira, hogy ettől megfosztva gyógyíthatlan sorvadás veszedelme fenyegetheti azt, kit tiszta lelke s szeplőtlen öntudata biztosít afelett, mikint ha magát szabadságból védheti, törvényszerű igazságos bíráinak ítélete vissza fogja a vádlottat felséges fejedelme hű szolgálatának, a polgári életnek, rokoninak s barátinak adni.
Balogh Pál nyilván Ágostonék kérésére a következő bizonyítványt állította ki: „Orvosi bizonyítván. Tekintetes Kossuth Lajos úr több évek óta a has életműveinek rendetlenségeivel bajlakodik. Illynemű bajok gyógyítására a czélirányos gyógyszereken kívül elmúlhatatlanul megkívántatik a megegyező életmód is. Ha valahol, itten szükséges az élet tápszerével (pabulum vitae), a levegővel való élés, s testmozgás, hogy a szenvedő functiók fel ne akadjanak. E czélból ajánlottam a fenttisztelt úrnak fáradhatatlan munkálkodásai félbeszakasztását a nyári hónapokon által, s, hogy mind tisztább szabad levegővel élhessen, mind czélnak megfelelőbb mozgásokat tehessen, a Zugligetbe lakást. Hogy hát a fentemlített s a czélirányos gyógyszerek által már félig-meddig legyőzött bajok nagyobb erővel vissza ne térjenek, s az élet forrásait minden erőből ki ne vetkeztessék, elmúlhatatlanul szükséges, hogy a fenttisztelt úr szabad levegővel naponkint élhessen, s testmozgásokat tehessen. Pesten, június 18-án. Almási Balogh Pál orvosdoctor s a Magyar Tudós Társaság rendes tagja.” (Másolat. OL Benyovszky-cs. 109. t.)
Esedezvén tehát az élő törvények világos szavai értelmökbeni szabadlábra helyheztetéséért, s addig is, míg a pör tárgyához szóllana, bírói meghagyás következésébeni rögtön kibocsáttatásáért, a pártoló ügyvéd önrészéről is tartozó tisztelettel ugyan, de köteles őszinteséggel is kénytelen nemzete főtörvényszéke előtt kinyilatkoztatni: mikint magát szabadon választott pártolónak ismeri ugyan, de a védelmet illy körülmények között törvényesen szabad védelemnek nem tekintheti, s nem is tartja, minthogy védencze nemcsak szabadságban nem gondoskodhatik védeszközeiről, de ügyvédjével sem értekezhetik védelme felett teljesen szabadosan s minden tanú jelenléte nélkül, hanem csak katonatiszt s királyi fiscalis urak társaságában s így épen olly személyek előtt, kiknek hivatalos állásuknál fogva az ügy barátainak lenniök nem szabad.*
Így nemcsak a megbeszélések folytak le szigorú ellenőrzés alatt, hanem a Kossuth által javított replika is csak a jogügy-igazgatóság látta után kerülhetett vissza Ágostonhoz.
Szinte esedezik tehát védenczének rögtöni kibocsáttatásáért, fájdalommal kényteleníttetvén azon kínos polgári kötelességet kinyilatkoztatni, miszerint legtisztább akarata s legszentebb érzései mellett is, azon esetre, ha teljesen szabad védelem s szabad értekezés nem engedtetik, a dolog érdemére nézve védelmezői szerepet nem vállalhat, s bármint érzékenyen leverő legyen is barátsággal telve lelkének védencze bizodalmát nem használhatni, miután mégis ügyvédi kötelességét ekkint egész mértékben lelke kívánata s a törvény szerint nem teljesítheti, visszalépni, s a védelemről lemondani kénytelen. Melly esetnek azonban elő nem jöttéről kezeskedik nemzete főtörvényszékének igazságszeretete, mellynek bíráskodása alá rögtöni elítélés végett az előterjesztetteket tisztelettel bocsátja.
Egykorú másolatok: OSzKKt. Fol. Hung.
1388. 2r–4v. (A); 1897. 28–34. (B);
MTAKKt. Jogt. Ált. 4° 64. 1r–4r. (C); OL
Kossuth-gyűjt. 1. 45/a (VA 229. I.) 4–11.
/B. I./ (D) alapján.
1388. 2r–4v. (A); 1897. 28–34. (B);
MTAKKt. Jogt. Ált. 4° 64. 1r–4r. (C); OL
Kossuth-gyűjt. 1. 45/a (VA 229. I.) 4–11.
/B. I./ (D) alapján.
