18. Buda, 1837. augusztus 2. Kossuth levele apjához: nem reméli, hogy szabadlábra helyezik, védekezni viszont csak ez után fog; k…
18. Buda, 1837. augusztus 2.
Kossuth levele apjához: nem reméli, hogy szabadlábra helyezik, védekezni viszont csak ez után fog; kéri a védelméhez szükséges iratok beszerzését.
Kossuth levele apjához: nem reméli, hogy szabadlábra helyezik, védekezni viszont csak ez után fog; kéri a védelméhez szükséges iratok beszerzését.
Buda, augustus 2. 1837.
Kedves jó Atyám!
Minden körülmények oda látszanak mutatni, hogy az eddigi procedura megszüntetése, s legalább szabadságbóli szabad védelem engedése iránti folyamodás hasztalan munka volt. Ha megtagadás nem jő, legalább válasz nélkül marad, mint a szabad levegő iránti 3 hónap óta. Azért bár édes Atyámnak nyugalmáról kellene inkább gondoskodnom, némelly fáradozásra vagyok kérni kéntelen.
Lelkem isméretében meg vagyok győződve, hogy engem a szabadságbóli védelem törvény szerint megillet. Azért mivel a terminus közelget, alázatosan kérem édes Atyámat, méltóztassék e czélra intézni minden törvényest és illendőt, mint atyám, mint természet szerénti teljhatalmazottam. Míg ez meg nem adatik, addig egyebet tennünk nem szabad, nem illik, én a legnyomorúltabb, semmirekellő, közmegvetésre méltó ember volnék, ha bármi szerencsétlenséget mért is reám a gondviselés, ettől elállanék, vagy szóval, vagy tettel valamit elkövetnék, avagy elkövettetnék, ami ettőli lemondásra, vagy a megtagadásbani megnyugvásra mutatna. Azért alázatosan kérem, méltóztassék ezen elv mellett maradva, a szabadságbóli szabad védelemért minden törvényest megtenni. Ha valami közbejőne, ami ennek további sürgetését nem szabaddá vagy lehetetlenné tenné, azt úgy kellene vennünk, mintha minden további szó vagy lépés nem szabaddá vagy lehetetlenné tétetett volna. Azon esetre azonban, ha ez bíróilag vagy resolutio által megadatik, s így a meritumbeli védelem lehetővé, szabaddá tétetik, némellyekkel előre kellene készülnünk, nehogy a későbbi készület miatt a pert húzni akarni látszassunk. S erre nézve kéréseim a következők:
1) Méltóztassék irományaim viszaadását eszközlésbe venni. Lefoglalva nem maradhatnak. Az azokbani védelmi eszközöktől meg nem fosztathatom. Ha a vádló fél némellyeket* fegyverül használhatni gondolja, kezeiben lévén azok s a hatalom, nem ellenzhetem. De méltán megkívánhatjuk, hogy ezekről is elenchalis jegyzéket kapjunk, mert meglehet, körülmény szerint, némellyeket tán a Királyi Fiscus nem fog a perbe iktatásra szükségeseknek vagy használhatóknak vélni, de meglehet, mink fogjuk azoknak valamellyikét védelmi eszközül kívánni, s evégett kell elenchusunknak lenni. A többinek letartóztatására ok nincs, de igen sok van a viszakívánásra. Ezek között bátor vagyok kedves Atyám figyelmét különösen a vármegyékbőli correspondentiákra fordítani. Elcsavarásokról, exaggeratiókról vádoltatom. Meglehet azon correspondentiák által (ha levelezőim megengedik) fogom akarni bizonyítani e vád alaptalanságát, s hogy mérséklésemért inkább méltánylást várhatnék. Ezek védelmi eszközök. Tulajdonaim. Tőlök megfosztatnom nem lehet.
A: Kossuth által törölve: vádeszközül.
2) Méltóztassék részint a Tudósításokból, részint különben is és az azótai történtek nyomán öszejegyezni, melly vármegyék tették volt ez ügyet magokévá, jóváhagyva, megbízva vagy egyébként pártolva. S méltóztassék jó barátim segedelmével a determinatiókat jegyzői alírás alatt hiteles formában öszeszerezgetni. Némellyek megvannak viszakívánandó irományaim között, némellyek vagy nincsenek, vagy hiteles formában nincsenek. De szükségesek, s így szükségesek.
3) Zlinszky főbíró úrtól két rendbeli intésének, s adott feleletimnek rendéről bírói bizonyságlevelet kérni esedezem, s annak megemlítését eszközöltetni, ha közlötte-e velem az állítólag nádori s királyi parancsot.*
Zlinszky Kossuthot Dubraviczky Simon első alispánnak a kérdéses parancsokra csak hivatkozó utasítására intette meg (KLÖM VI. 468–469., 505–512.).
4) Szinte jegyzői alírás alatt kivétetni kérem Pest vármegye levéltárából két folyamodásom rendjét, s a reájok költ határozást.*
Pest megye 1837. szeptember 7-i közgyűlésén a Kossuth nevében kelt folyamodványra kiadatta a kívánt határozatokat (PML Kgy. jkv. 1837:5001.).
5) Szükségesnek látnám (ha lehet) megszerezni azon parancsot, melly levelezésem iránt a postahivatalokhoz ment volt. [Egy utat tudnék erre, de így megírni annyit tenne, mint lehetetlenné tenni ezen utat is.]* *
A: a királyi jogügy-igazgatóság által olvashatatlanul törölve. B alapján.
A Helytartótanács 1836. október 4-i rendelete másolatban: MTAKKt. Jogt. Ált. Ívrét. 78. 218–219.; Kossuth barátai próbálkoztak megszerzésével (Wesselényi – Csapody Pálnak, 1837. szeptember 18. OSzKKt. Fol Hung. 1041.), de hiába.
6) Méltóztassék saját bölcs véleménye s jó barátim ítélete szerint engem értesíteni, valjon annak törvényes erejű bebizonyítására, hogy a vád alá vett levelezést (vagy mint a Királyi Fiscus vádol, folyóírást) negyedfél év óta háborítás és subsumptio nélkül folytattam, elég-é a köztudomásra hivatkozás, vagy külön próbák kellenek; mert ez utolsó esetben tanúkat fogok nevezni kihalgatásra, kik bizonyítandják, hogy foglalatosságom a legfelsőbb kormányszékeknél is tudva volt, s használva volt.
7) A prosapialis levelet* Zemplénből szeretném kezünkhöz vehetni. Az aprilisi vagy martiusi gyűlés elhatározván a kiadást, az expeditio végett újabb gyűlést szükségesnek nem gondolok. Ugyan tértetvény mellett adatott-e az első postára? Mert mégis csak iszonyatos dolog, hogy illy oklevelek is elveszhetnek a postán.
Nemzetségi leszármazást igazoló oklevél. Kossuth 1837. március 28-án kelt kérvényére (KLÖM VI. 595–597.) Zemplén megye 1837. április 22-én adott ki bizonyítványt a család nemességének kihirdetéséről, amelyet Pest 1837. szeptember 7-i közgyűlésén hirdetnek ki (PML Kgy. jkv. 1837:5000.). – Az oklevelet Vécsey Pál juttatta el Kossuthékhoz (Kossuth László – Kossuthnak, 1837. augusztus 26. KOSÁRY, 1943. 245.).
Ezekben, s a levél elején említett elv hű megtartása mellett mindenekben magam kedves Atyám érett tapasztalású bölcsességére, s kegyes atyai segedelmére bízván, hálás szívvel kezeit csókolom,
engedelmes fia
K. Lajos m. p.
K. Lajos m. p.
Édes Atyámnak, Kossuth László úrnak.
A) S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. U. 1. 2.
B) Egykorú másolat. OL Kanc. eln. 1837: 1322.
B) Egykorú másolat. OL Kanc. eln. 1837: 1322.
Másolata közölve: Kardos, ROLT 1905. 2. 74–76.
A levelet Lederer azzal küldte át Feyes helyettes jogügyigazgatónak* augusztus 5-én, hogy az, mivel nemcsak családi ügyekről stb. szól, nem továbbítható (HL Gen. Konm. GPr. 1837: 283.). Feyes augusztus 9-én utasítást kért Pálffy kancellártól, mi történjen Kossuth lefoglalt irataival. Javasolta, a személyes iratokat adják vissza apjának, a perben felhasználásra kerülő iratokat viszont a referens ítélőmesternek adják át (OL Kanc. eln. 1837: 1314.).
Feyes Antal (1789/90–1848): helyettes jogügyigazgató, a Kossuth ellen – és a többi ellenzéki ellen – indított per irányítója. Ügyvédi pálya után 1830-tól jogügy-igazgatósági ügyész, 1836 októberétől helyettes jogügyigazgató, 1837 nyarától, Beöthy távozásával a hivatal tényleges vezetője. 1839. februártól jogügyigazgató. E kinevezésével egyidejűleg Feyes, aki a per során vitatta Kossuth nemességét, Eichhoff kamaraelnök előterjesztésére „zur Vermeidung der Anfechtungen seines Adels” részesül donatióban (StA StKonf. Prot. 1838:198.): 1844 márciusától az Udvari Kamara tanácsosa, 1845 novemberétől 1848 februárjában bekövetkezett haláláig a Staatskonferenz referendáriusa (OL Királyi jogügy-igazgatósági levéltár. Feyes Antal iratai).
A levelet – három további levéllel együtt – augusztus 21-én adták át Kossuth apjának.
