17. Buda, 1837. augusztus 2. Kossuth levele anyjához családi ügyekről.
17. Buda, 1837. augusztus 2.
Kossuth levele anyjához családi ügyekről.
Kossuth levele anyjához családi ügyekről.
Buda, Augustus 2-án 1837.
Kedves jó Anyám!
Julius 27-érőli levelére felelek. Bánatos érzéssel tapasztalom e levélből, hogy kedves Anyám fájdalmai nem szűnnek, sőt talán, mivel lefojtatnak, tán még érzékenyítőbbek. Kedves Anyám a legjobb anya, a tiszteletre legméltóbb asszonyok egyike, csak egy tulajdonság van, mellyből többet kívánnék, az a bizonyos önérzés, melly az embert az élet viszontagságain felül emeli. Ha viszanyerném szabadságomat, s vele a szabad cselekvést, és indulat vagy egy szerencsétlen óra hatalma el találna ragadni, hogy valaha a rény, becsület és kötelesség ösvényéről letévednék, akkorra tartsa édes Anyám titkos könnyeit; most, míg e három dologgal jó rendben vagyunk, nem illenek szemeibe. Édes Anyám életének nagy része sok tekintetben alig volt egyéb, mint egy hoszú szenvedés (mellynek még derültebb napjait is némelly dolgok, mint p. o. az én szenvedhetlen, sokszor méltatlan, de mély gyökerekből eredett s azért legyőzhetlen komorságom is keserítette), ohajtanám, hogy tapasztalná édes Anyám igazságát annak, amit valahol Goldsmith* mond, hogy ti. a nyomorúság s bajokkali mindennapos ismeretség minden philosophiánál jobban megtanít a bajokat megvetni. Mindég igen nevelte fiúi tiszteletemet édes Anyámnak minden babonától ment tiszta példás vallásossága. Hogyan, hisz a török, ha nagy szerencsétlenség éri, azt mondja: „Allah kherim”, „az Isten hatalmas”, és nyugodtan tűr. És a keresztényeknél is ama vallásos érzelemből eredett görög igék: Διος δ*ετελειετο βουλη, „az Isten így akarta” cselekvésben, szenvedésben hajdan csodákat tettenek.
Goldsmith, Oliver (1728–1774): angol költő, regény- és vígjátékíró. The Vicar of Wakefield c. regényét – ahonnan az idézet valószínűleg származik – Magyarországon is sokan olvasták.
Így!
E hoszú elmélkedést meg fogják tán ezek az urak bocsátani, s méltánylani az anyai szív lenyugtatása kötelességét.
Az újdon fogadott szállás* iránt valóban, eleve tudva, sok észrevételem lett volna. Mindenesetre igen alkalmatlan sáros helyen fekszik, s ha járdák rakatnának is (mi ezidén nehezen fog), mindég fennmarad a kövezetlen Országút sártengerének keresztül gázolása. Nem is fekszik délnek, mert a ház homloka a Kerepesi útra fekszik úgy, vagyis inkább délkeletnek, sőt alig mondhatni, hogy útszára nyílik, kitéve minden oldalról, mint a környéken legmagasabb épület a szélnek s a t. Az az elvonúlva élés is, mellyet édes Anyám említ – ha magára értette –, városon nem attól füg, hol lakunk, hanem hogy akarunk élni, aminthogy magáról tudja édes Anyám, hogy a város minden részén lehet elvonúlva élni. Ha pedig reám is számol édes Anyám, ki tudja, fogok-e ott lakni, s ha igen, az ügyvédnek, ki elvonúlva él, koppan az álla. Azonban legfőbb észrevétel, hogy azon útsza, melly azon szállás alatt a Kerepesi útról kezdődik (ha jól vagyok értesítve), valóságos sepredéklakta római Suburra,* mellynek közelében lakni sem kellemes. De meglehet, ezt nem jól tudom. Mindenesetre, ha édes Anyámnak tetszik, jól van. Én Pozsonban 2 évig gyertyamártónál laktam, 1 1/2 évig eczetgyártónál, most 3 hónap óta tömlöczben; illy habitualis gyakorlat után én olly könnyen megelégszem, mint Kaszner Eugeni, ki insurgens exhadnagy létére is a disznóólba bújt szállásolni.
Kossuthék új címe: Kerepesi út, Csepcsányi-ház.
Suburra: prostituált-negyed az ókori Rómában.
Hát az agens még csak most írja, hogy vette a recursust? Ugyan mi datumról ír?*
Kiss Lajos július 13-i, Benyovszkyhoz címzett levelében írt a recursus kézhezvételéről (OL Kossuth gyűjt. I. 49. /VA 233./ 6–7.)
A könyveket nem azért említettem, hogy megvétessenek vagy küldessenek. Azonban Isten neki, valamit Bulwertől vagy még inkább George Sandtól, vagy Coopernek „Prairie”-ját* szeretném olvasni.
Bulwer-Lytton, Edward George (1803-1873) angol, Cooper, James Fennimore (1789-1851) amerikai regényíró. George Sand (1804-1876) francia írónő.
Épen most kapom a küldött 2 üveg tokajit s tál gyümölcsöt. Az utóbbit kár küldeni, fele elrohad, míg ideér, fele itt, míg a többit megeszem. Csókolom kezeit gondoskodásáért.
A védelemre tartozókat külön írom édes Atyámnak.*
Lásd alább, a 18. szám alatt.
Kezeit csókolom. Testvéreimet ölelem. Hogy vannak ők, a közel, de mégis távol, s a különben is távol lévő kedveseim?
K. Lajos m. p.
[Kívül:] Édes Anyámnak
[Kossuth László írásával:] 9-ik augustus
S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. U. 2. 3.
Másolata közölve. Paszlavszky, 1883.
164–165.; Kardos, ROLT 1905. 1. 66–67.
Másolata közölve. Paszlavszky, 1883.
164–165.; Kardos, ROLT 1905. 1. 66–67.
