20. Buda, 1837. augusztus 15. Kossuth levele apjához: mivel Ágoston lemondott, Benyovszky Pétert kérje fel védelmére; kéri a per …
20. Buda, 1837. augusztus 15.
Kossuth levele apjához: mivel Ágoston lemondott, Benyovszky Pétert kérje fel védelmére; kéri a per beküldését, hogy észrevételeit megtehesse.
Kossuth levele apjához: mivel Ágoston lemondott, Benyovszky Pétert kérje fel védelmére; kéri a per beküldését, hogy észrevételeit megtehesse.
Buda. Augustus 15. 1837.
Kedves Atyám!
Tegnap közöltetett velem Ágoston barátomnak (amint emlékezem) Sátáról július 31-ről hozzám intézett levele, melly által felszólít, hogy mivel a törvényfolyam elejére halaszthatlan hivatalos foglalatosságai miatt nem jöhetne, nehogy ügyemben hátramaradást szenvedjek, más védelmezőről gondoskodjam.*
Ágoston levele német fordításban: HL Gen. Komm. GPr. 1837:295. Visszalépésének valódi okára lásd: a 171. l. 2. jegyzetet.
Gondolom, senki sem fog megbotránkozni, ha megvallom, hogy a törvény szerinti ítélet útján reménlett megadásával szabadságbóli szabad védelmemnek e méltatlanságokat mihamarébb megszűnni óhajtom, s azért reám nézve valóban minden elveszett nap pótolhatlan veszteség.
Annakokáért kényszerítve látom magamat Ágoston barátom felszólítását teljesíteni, s azért alázatosan kérem kedves Atyámat, méltóztassék tekintetes Benyovszky Péter urat tiszteletem mellett megkérni, hogy védelmezésemet elvállalni méltóztassék. Tudom én, mennyire el legyen ő foglalva, s azért örömest is megkímélleném ez újabb tehertől, de másrészt, miután a bizodalom nem olly dolog, hogy azt olly könnyedén átruházhassuk másokra, kérem őt, ne nehezteljen bizodalmamért, s védje ügyemet. Ha tekintetes Benyovszky Péter úr (amint számos dolgai körében könnyen megeshetik) netalán jelenleg Pesten nem volna, ezen esetre védelmezésem iránti kérésemet tekintetes Lissovényi úrhoz* intézem, s nevemben őt annak elvállalására ezennel megkérem.
Lissovényi László (1795?–1842) pesti ügyvéd, táblabíró, az 1832/6-os országgyűlésen Breznóbánya követe.
Egyébiránt ezen ügyvédválasztás folytában önkényt következnek a következő kérések:
1. Méltóztassék a tisztelt urakkal utóbbi két leveleimet közölni, hogy értesítve legyenek a szempontról, mellyből ügyemet tekénteni kívánom.
2. Nem kételkedem, hogy a már-már lefolyt törvényszünet alatt a Királyi Fiscus részéről a perbe iktatott kívánságomra elkészült a felelet, méltóztassék tehát egyetértőleg a fent tisztelt urakkal megkérni a méltóságos királyi ügyigazgató urat, hogy azon feleletet a perbe beíratni, s velem mielőbb (ha lehet, még e héten) közölni méltóztassék.*
A Fiskus szóváltását lásd alább, a 21. szám alatt.
3. Ki-ki át fogja látni, miképen, ha úgy közöltetik velem valamelly iromány, amint eddig történt, ti. hogy egy királyi fiscalis, s néhány tiszt urak jelen vannak, s itt várakoznak, míg aziránt észrevételeimet megteszem, maga ezen várakozás (egyebet nem is említve) olly körülmény, melly – bármikint igyekezzék is az ember magát legyőzni, s bármi szíves türelmet mutassanak is a jelenlevők – az embert mégis akaratja ellen lóhalálábani sietésre kényszeríti. S ez a Királyi Fiscusnak collegialis tanácskozása ellenében nemcsak kedvetlen állapot, de újabb súly és sérelem. Reám nézve e kérdés igen fontos, meglehet, egész hátralevő életem felett határoz. Előre még csak képzelni sem tudom, mit fog a Királyi Fiscus törvényes kívánatomnak ellene vethetni, s így arról nem is gondolkozhatom előre. Illy tárgyakkal könnyedén bánni szörnyű dolog. Azért is alázatosan kérem, méltóztassék eszközölni, hogy a Királyi Fiscus részéről a perbe iktatandók velem közöltessenek, s 24 óráig nálam maradhassanak, s nekem íróeszköz adassék (mellyel visszaélni nem fogok, s ha akarnék, sem lehetne, olly physicai lehetetlenségbe helyheztettek), hogy én a dologról gondolkodhassak, a törvényeket combinálhassam, s némi jegyzeteket tehessek, mellyeket tisztelt ügyvédem majdani dolgozatjában nyilvános kívánságom nyilatkozása gyanánt fog tekénteni.
4. Miután a per ekkint velem közöltetett, esedezem engedelemért, hogy a 24 óra lefolyása után ügyvédem nyomban meglátogathasson, s én vele nézeteimet, mellyekből indulni hozzám, s ügyemhez illendőnek vélem, bölcs törvényes tudománya szerinti használás végett közölhessem.
Ezeket a lehető siettetés iránti kérelemmel egybekapcsolván magamat atyai kegyességébe ajánlom, s kezeit csókolom,
engedelmes fia
K. Lajos m. p.
K. Lajos m. p.
Testvéreimet szíves szeretettel ölelem.
Egykorú másolatok: OL Kossuth-gyűjt. I.
49. (VA 233.) 21–22.; HL Gen. Komm.
GPr. 1837: 297.; továbbá XIX. sz. végi másolat:
OSzKKt. Oct. Hung. 898. 17–19. alapján.
Közölve: Kardos, ROLT 1905. 2. 76–78.
49. (VA 233.) 21–22.; HL Gen. Komm.
GPr. 1837: 297.; továbbá XIX. sz. végi másolat:
OSzKKt. Oct. Hung. 898. 17–19. alapján.
Közölve: Kardos, ROLT 1905. 2. 76–78.
Lederer az előző két levélhez hasonlóan ezt a levelet sem tartotta közölhetőnek; jónak látta volna viszont, hogy ügyvédről gondoskodjanak, mert ez megnyugtatná Kossuthot (Lederer – Feyesnek, Lederer – Hardeggnek, 1837. augusztus 16. HLGen. Komm. GPr. 1837: 297.).
A levelet augusztus 21-én adták át Kossuth apjának.
