21. Bécs, 1837. augusztus 16. A Királyi Fiskusnak a Kancellária felségsértési bizottsága által megfogalmazott első szóváltása: po…
21. Bécs, 1837. augusztus 16.
A Királyi Fiskusnak a Kancellária felségsértési bizottsága által megfogalmazott első szóváltása: pontonként előterjeszti a vád bizonyítékait; mivel a per már folyik, a Királyi Tábla nem ítélhet Alperes kérelméről, hogy helyezzék szabadlábra.
A Királyi Fiskusnak a Kancellária felségsértési bizottsága által megfogalmazott első szóváltása: pontonként előterjeszti a vád bizonyítékait; mivel a per már folyik, a Királyi Tábla nem ítélhet Alperes kérelméről, hogy helyezzék szabadlábra.
A Beöthyt helyettesítő Feyes Antal helyettes jogügyigazgató Pálffy és a Staatskonferenz sürgetésére (OL Kanc. eln. 1837: 1253.; StA StKonf. Prot. 1837: 1313.) augusztus 9-én terjesztette fel az ún. fundamentális replika tervezetét. A kancelláriai felségsértési bizottság – miután Pálffy futárral kérte ki a távollevő Bartal véleményét – Stettner javaslata alapján augusztus 16-án állapította meg a replika végleges szövegét. Noha dicsérték Feyes munkáját, kifogásolták, hogy gondolatmenete nem vág egybe a bizottság által – a vádlevél szövegének megállapítása során – egyszer már leszögezettekkel. Megállapították: „resistentiae Kossuthianae facto ceteroquin ex actis eveniente in lucubranda potius prava et dolosa edentis intentione, quam conjuratae cujuspiam societatis, quae quippe nec probari potest, nec reapse adfuit, nec denique ad id, ut factum poenale reddatur, requiritur, comprobatione adlaborandum sit”. A replikában meghagyták mindazt, „quae ad proverbium illud faciunt, noscitur ex sociis, qui non cognoscitur ipse”, ám ellenezték, hogy Feyes név szerint említse a Kossuthnál talált levelek íróit, másként az a látszat keletkezne, hogy formális összeszövetkezésről van szó.
E levelekből, amelyekből Feyes nagy terjedelemben idézett, csak annyit hagytak meg, amennyit a cél megkívánt, nehogy – úgymond – a bizonyítékok tömege lehetővé tegye az Alperesnek védelme elnyújtását. Megfelelő bizonyítékok hiányában elvetették Feyesnek azt a tervét is, hogy Kossuthot megvádolja azzal is, hogy hasonló tudósítások kiadása végett ő küldte Farkas Jánost és Kuthy Lajost Erdélybe (OL Kanc. eln. 1837: 1334., 1364.). Mindezek során a szöveg Feyes tervezetének csaknem felére csökkent. A bizottság tevékenysége azonban korántsem korlátozódott csupán az eredeti szöveg lerövidítésére. A szóváltás egy hosszabb, Stettner által fogalmazott és Bartal által némileg tovább bővített bekezdéssel gyarapodott, amely Kossuth tettét tágabb összefüggésbe helyezte. E bekezdés mindenekelőtt az eljáró bíróság számára kívánta egyértelművé tenni a kormányzat álláspontját: azt, hogy ha a vádlott nem tekinthető is egy összeesküvés fejének, Kossuth és lapja nem más, mint az elmúlt országgyűlésen jelentkező és az országot katasztrófába sodró ellenzéki törekvések fő eszköze.
A Staatskonferenz augusztus 18-i jóváhagyása után Pálffy még aznap megküldte Feyesnek a módosított replikát, és utasította annak saját kezű beiktatására (OL Kanc. eln. 1837: 1348.). A szóváltás szövegét a Feyes által a perbe történt lemásolása után visszaküldött fogalmazvány alapján közlöm: külön feltüntetem a Feyes eredeti szövegén Stettner és Bartal által végrehajtott bővítéseket.
Pro Fisco Regio: Actionis expositionem per omnia ejus membra legitimaturus:
In probam ejus, quod Pars I. ab actionalium pagellarum per se sub titulo Törvényhatósági Tudósítások absque altiori indultu et sub fucata quidem privatarum correspondentiarum specie editarum ast teste vel ipsa annuntiatione sub C.* scriptum periodicum indubie redolentium ulteriori editione propagationeque primum quidem per Suam Serenitatem Caesareo-Regiam Archiducem dominum Regni palatinum subin vero ex positivo Suae Majestatis Sacratissimae jussu et nomine inhibita fuerit, producit inhibitiones responsaque Partis I. ad has inhibitiones data sub D., E., F.*
Bartal javaslata alapján; itt „ceteroquin” helyett: „nullo unquam alio Hungariae aevo magis, quam de praesenti”.
Kossuth 1836. május 15-én kelt körlevelét lásd: KLÖM VI. 461–465.
In probam vero ejus, quod Pars I. contra utramque erga se praemissam judiciariam inhibitionem coram Comitatu Pestiensi protestationem interposuerit, et non solum ibi, sed in aliis quoque comitatibus ea cum concitatoria expositione, ac si in privata causa sua jura ipsa Regni et omnium regnicolarum non solum coarctari intenderentur, sed et laesa forent, praesidium resistentiae suae directe contra supremam auctoritatem regiam sollicitaverit, et ut animos eo fortius contra altissimam dispositionem accendat [ad praetensa quaedam vulnera per praetensivam libertatis loquendi, modo haec legibus honesti et recti attemperata sit, ceteroquin tutae, suppressionem]* illata, praesumptuoso ac concitatorio modo provocaverit, sicque alios etiam ad parem inobedientiam et resistentiam incitaverit, advolvit protestationes Partis I. sub G. necnon recursus ejusdem sub H., I, K.*
Az 1836. június 2-i, ill. október 2-i eltiltást és Kossuth ezekre adott válaszait lásd: KLÖM VI. 468–469., 505–512.
Kossuth beadványai Trencsén vármegyéhez az első, Pest és Liptó vármegyéhez a második eltiltást követően (KLÖM VI. 469–473., 512–515.).
Ad comprobandas denique reliquas actionis partes exhibet etiam actionales pagellas in origine sub L., ex quibus liquido patet:
1-mo: Nefaria Partis I. voluntas altissimis ordinationibus regiis porro quoque resistendi, quam tam verbis pagella 96-ta in obtrectationem earundem vibratis ac in specie sic sonantibus „Fogom is, erős váram nékem a törvény, s hazámnak törvényszeres oltalma, e kettőnek szárnyai alatt: nec minae terrebunt, nec gurum me movebit”* tum facto etiam continuatae editionis pagellarum, quas a secunda inhibitione ex positivo altissimo jussu premissa sub F. die 2-da Octobris interventa numeros 16 adhuc edebat, abundanter testatam reddidit.
Vö. KLÖM VI. 819.
Probatur 2-do: Non tantum intentio, sed et firmum in effectum quoque jam deductum propositum, medio harum pagellarum principia legibus [legalique, cui infestissimum animum gerit,]* Regni systhemati adversa disseminandi. Cum enim inexpertae cumprimis juventutis animos ita ad scopum suum opportunissime in transversum agi posse expertum jam habuerit, si aspera et contumeliosa in illos prolata dicta, qui legalis constitutionis compagem [et huic consonum ferendarum, ubi e re status publici fuerit, legalium provisionum modum et ordinem]* totis viribus tuentur dolosasque innovationes impugnando damnant, multo verborum apparatu nota reddiderit, eo omnes curas convertit, ut similibus crassa inurbanitate mixtis concitationum paradigmatibus pagellas suas inundat.
Bartal beszúrása.
Bartal beszúrása.
Testimonium eatenus perhibet singula prope periodici sui scripti pagina, sic pagina 1-ma invicem, quasi praemium tendentiam omnium Incatti moliminum indigitantis sermonem talem avidus reddidit, per quam Tabula Procerum adeoque corporis legislativi integrans pars insimulatur, quod salutaribus et communibus gentis votis restiterit, et horum effectum interverterit, ut sic eandem Tabulam in odium aliorum inducat, quo sermone tam id, ut quae per comitia in legum tabulas relata non sunt particularibus statutis in elusionem legislativae potestatis et in obversum manifestae legis articuli 18-i: 1635 directis suppleantur, quam et illud suadetur, ut gravamina per sepositionem illegalium praetensive mandatorum praeoccupentur (elejét venni igyekezzenek) adeoque resistentia pro lubitu et anarchia exinde promanans systemisetur;* porro paginis 12-ma et 33-tia quoad denegandam contributionem jurisdictiones sufflaminantur, item paginis 12-ma, 69-ma, 70-ma, 71-ma propugnationem aequalitatis jurium tam personalium, quam realium cum sugillatione avitae constitutionis et in manifestam ejus eversionem tendentem ad haec pagina 77-ma in jus Majestatis comitia Regni solvendi,* pagina 154-ta in aliud jus majestaticum educationi inspiciendi,* pagina demum 162-da in dispositionem articuli 4-ti: 1805 involantes enuntiationes,* quae omnia dudum praeconceptum praemeditatam intentionem illorum, praesertim qui sufficienti ad has fallacias et sophismata penetrandi rerum cognitione ac usu destituuntur, animos excitandi, ad temeraria quaevis audenda permovendi, legalibus institutionibus, prout et cuivis publici auctoritati obsequium denegandi taliterque publicam auctoritatem perturbandi manifesta produnt testimonia.
Utalás Somogyi Antal aljegyzőnek Pozsony megye 1836. május 4-i közgyűlésén elmondott beszédére. (KLÖM VI. 628. A továbbiakban csak az egyértelmű hivatkozások lelőhelyét adom meg a KLÖM VI. kötetben.) – A hivatkozott törvénycikk szerint a törvények és statútumok alkotásának joga az uralkodót és az országot (regnum) illeti, az egyéb magánúton (privatim per nonnullos) hozott rendelkezések senkit sem kötelezhetnek.
Utalás a Tudósításokban részletesen ismertetett Deák–Hertelendy-féle zalai követjelentésnek arra a megállapítására, amely szerint nincs olyan törvény, amely az országgyűlés feloszlatását kizárólagos uralkodói jognak nyilvánítaná (KLÖM VI. 780.).
Az utalás Zala megyének a népnevelés fejlesztése érdekében 1836 júliusában hozott határozatára vonatkozik (KLÖM VI. 947.), amelynek a Fiskus magának Deáknak a 163. l. idézendő beszámolójára támaszkodva joggal tulajdoníthatott ilyen célzatot.
Az idézett helyen Kossuth arról számolt be, hogy Bihar megye 1836. decemberi közgyűlésén elvetette a kétnyelvű felírást az 1805:4. tc. állítólagos rendelkezésére hivatkozva elrendelő udvari rendeletet, és „még felírni sem tartották szükségesnek” (KLÖM VI. 963.).
Patet porro ex iisdem pagellis 3-tio: Nisus ejusdem Partis I. in evertendam auctoritatem regiam debitamque erga regimen, quod ductu tituli 3-tii II-dae penes Suam Majestatem Sacratissimam est, fiduciam subruendam omnimode directus, hunc enim praeter innumera alia exempla pagina signanter 12-ma, ubi lex recentissime quoad linguam hungaricam lata a regimine vi extorta esse dicitur;* pagina 13-tia, ubi articulus 18-vus: 1741 cum impiissima de non servatis juramentalibus sponsionibus calumniatione ac exprobatione adducitur;* porro paginis 8-va, 17-ma, 18-va et 19-na, quibus sceleratissimi contra regimen adeoque Suam Majestatem Sacratissimam, regnantem item domum caesareo-regiam manifesteque seditiosi, denique paginis 124-ta, 140-ma, 145-ta, 161-ma et 162-da, necnon 171-ma praeviis similes et in manifestum vilipendium dignitatis et auctoritatis regiae seminandamque diffidentiam directi sermones abunde testantur.
A Zemplén megye 1836. június 16-án tartott követjelentő közgyűléséről közölt beszámolót lásd: KLÖM VI. 650.
Zemplén megye követei jelentésükben – mint arról a Tudósítások beszámolt – megemlítették: csak a rendek erőfeszítéseinek volt köszönhető, hogy – mint hitték – a Partium Magyarországhoz csatolása nem maradt meg ígéretnek, pedig „mi következésűek szoktak lenni a bár esküvel is erősített ígéretek, az 1741:18. czikkely (amelyben az uralkodó megígéri: Erdélyt magyar uralkodóként kormányozza, és a Partiumot Magyarországhoz csatolja) kit-kit meggyőzhet” (KLÖM VI. 652.). A visszacsatolásról alkotott törvényt (1836:21. tc.) azonban Bécs 1848-ig nem engedte végrehajtani.
Patet ultro 4-to: Partis I. prava intentio ope illorum, quae pagellis suis vulgavit, dignitatem legitimorum et summorum magistratuum subruendi hosque despectui exponendi, non secus suprema Regni justitiae tribunalia illegalitatis et fidefragii proterve insimulandi taliterque principali regnorum palladium insolenter conculcandi, votorum libertatem et judicum independentiam minis et invectionibus supprimendi atque omnem erga justitiae administros reverentiam et fiduciam propulsandi, cujus exempla paginis 25-ta, 46-ta, 47-ma, 89-na, 102-da, 103-tia, 110-ma, 117-ma, 125-ta, 126-ta, 139-na, 142-da, 143-tia, 145-ta, 146-ta, 148-va, 162-da, 163-tia, 167-ma, 169-na, 170-ma, 171-ma, 172-da, 173-tia et 182-da affatim suppeditant.
Cuncta, quae praerecensitis paginis continentur, eum quidem generaliter licentiae, resistentiae et seditionis spiritum referunt, qui in singulo fideli summi terrae principis et patriae subdito ac cive quamdam succutiendae avitae constitutionis et perturbandae quietis publicae sollicitudinem generare debet, si tamen ultro penitius expendantur ea, quae pagina in specie 143-tia,* ubi benigna resolutio regia eotum publicata pro abominando oligarchiae Viennensis fabricato, dispositiones regiminis adeoque dictamine tituli 3-tii Partis II-dae Suae Majestatis Sacratissimae pro despoticis, Inclyta Tabula Regia Judiciaria pro fidefraga et fiducia indigna, aulae cancellarius autem pro infideli declaratur.* Porro pagina 145-ta, qua inaudita hucdum et nefanda cum protervia exempla Philippi Macedoniae regis et Trajani imperatoris scopo perniciosissimo et vindictam publicam inclamante inducuntur, et summi magistratus ac justitiae tribunalia seque proscinduntur;* item pagina 162-da, ubi praeter insultationes in regimen adeoque ipsam Sacratissimam Majestatem prolatas illi diaetalium ablegatorum, qui recte et in spiritu constitutionis senserunt atque in insolentia proloquentis ac omnes legales institutiones subvertendi ac pagina 35-ta vano non minus, quam ridiculo reformatoris nomine gloriandi ardore partem non ceperunt, vel pro fidefragis vel pro officio quodam aut dignitate conscientiae venalibus hominibus proclamantur,* denique pagina 171-ma, cujus contextu praeter alia perversissima dicta Excelsa Curia Regia despotismum sub pallio legum et larva justitiae exercere illamque opinionem, quod in senibus consilium sit, ideo exulare dicitur, quia tales judices videre oportet, qui dum pede uno jam tumulum petunt, altero adhuc leges justitiamque conculcant.* Si inquam cuncta haec expendantur, non tantum id, quod ad concitandos perversis idmodi principiis regnicolarum animos societas malorum condixerit, sed et quod organum hujus Pars I. fuerit, nullo negotio eruitur, cujus utpote opera et cura seditiosis idmodi dictionibus ostentata principia, quae secus parietibus [conclavis congregationalis aut comitatus recinctu]* clausa minus mali peperissent, per universum regnum sub specioso et fucato privatae correspondentiae titulo divulgatae fuerunt.
Az eredetiben nyilvánvaló elírásként: 43-tia. A Tudósításokkal való egybevetés után helyesbítettem.
Utalás Rudnyánszky Flórián Bars vármegye 1836. december 12-i közgyűlésén mondott beszédére (KLÖM VI. 924.).
Utalás Lipovniczky Vilmos Bars vármegye 1836. december 12-i közgyűlésén mondott beszédére (KLÖM VI. 927.).
Beöthy Ödön Bihar vármegye 1836. december 12-i közgyűlésén mondott beszédét lásd: KLÖM VI. 962.
Kubinyi Ferenc Pest vármegye 1837. március 21-i közgyűlésén mondott beszédét lásd: KLÖM VI. 983.
Bartal beszúrása.
Denique 5-to: Qualiter Pars I. legali rerum ordini insistentes subleste traduxerit atque ita odio et contemptui publico exposuerit, evincunt sequentia, quippe pagina 29-na, ubi consilii instar prolatum fuit, ut Pars I. pro indultu editionis pagellarum suarum recurrat, propriam suam personam loquentem inducit, et cum sugillatione declarat semet non magnam proclivitatem ad sequendum hoc consilium sentire;* pagina 74-ta, dum de exhibendo solito congratulationis honore pro obtenta cancellarii dignitate ageretur, laesivas enuntiationes prompte reddidit, e converso dum eodem tempore de incaptivatione perduellium juvenum ageretur, et haec pro gravamine declararetur, vix una alterave voce dicta illius, qui gravamen non subversari censebat, attigit, et id dumtaxat, quod iidem delinquentes curribus vecti sint, cavillando proposuit;* pagina 76-ta non potuit praeterire, quin dum cancellario gratulatoriae decernerentur, subnectat, id vehementi cum resistentia intervenisse;* pagina 84-ta ea, quae ipse orator ad rectificandam enuntiationem suam modificare expetit, non tantum non modificavit, sed ultro quoque erga nudam et simplicem referentis sui informationem porro confirmavit, et ita inter ipsos Status et Ordines ejusdem comitatus animositatem et contentiones seminavit,* quod ipsum prout et detorsiones verborum et infidelem sermonum redditionem producta sub M., N. et O. perhibent;* pagina 109-na sermonem pro manutenenda avita constitutione et praepediendis Partis I. pagellis velut perniciosis habitum non sine traductione dum de sua Incatti quippe persona agebatur, item dum subseque eadem pagina Antonium Justh, qui militaria sua servitia attulit, sublocumtenentem fuisse ironice notat;* pagina 116-ta dicta contra pagellas suas directa cum observationibus, quod eadem magno et clamoroso resensu ac cachinno excepta sint, paucis dumtaxat verbis proponit, mox autem relate ad subsumptionem, quod pagellis suis pecunias dumtaxat mereri velit, magna cum emphasi in propriam defensam, immo laudem descendit, et illum, qui contra pagellas suas loqui praesumpsit, et si id, qua membrum statuum comitatus protulerit, calumniatorem proterve nominare sustinet;* pagina 125-ta, ubi contra conclusa jam unice propterea, quod factiosorum palato majorom et saniorum votorum sensus non arriserit, determinatio arbitrio lata fuisse dicitur, et cavillatio haec „Aligha fog valaki illy győzedelmet kívánni” subjungitur;* pagina 164-ta Fisci Regii repraesentanti, quod inurbanas, calumniosas et sanctimoniae loci quippe publici conventus adversas expressiones damnaverit, jus loquendi negatur, et quod cujuscunque dignitarii praeter Suae Majestatis Sacratissimae personam laedere nonnisi privatam actionem [contra quam Prologus, titulus 2-dus directe docet]* importet, propugnatur;* pagina demum 166-ta prolatum et quidem cum fundamento prolatum contra praetensum in merito perduellium juvenum gravamen per repraesentantem Fisci Regii argumentum exemplo sapientis judicii pagensis indigno et derogante modo sugillatur.*
Kossuth megjegyzését a Pest vármegye 1836. július 4-i közgyűlésén Szentkirályi Móric részéről elhangzott javaslatra lásd: KLÖM VI. 683.
A Zemplén vármegye 1836. augusztus 3–4-i közgyűléséről adott beszámolót lásd: KLÖM VI. 772–773.
A Borsod megye döntéséről adott rövid beszámolót lásd: KLÖM VI. 778.
A Kossuth és Okolicsányi Károly (Hont vármegye) közti vitát lásd: KLÖM VI. 794.
A beperesített iratok: Foglár Imre 1837. január 18-án Kossuthhoz intézett levele, amelyben az alább is említésre kerülő ügyükkel kapcsolatban elégtételt követel (MTAKKt. Ms. 4850/19.); Okolicsányi Károly 1836. szeptember 19-i levele, amelyben szavainak állítólagos pontatlan visszaadása miatt helyreigazítást kér (MTAKKt. Ms. 4849/83.; vö. fentebb, a 18. jegyzettel); végül Kossuth pozsonyi tudósítójának, Olgyay Gáspárnak 1836. szeptember 10-én kelt levele (MTAKKt. Ms. 4849/77.). Utóbbiban a Fiskus egy bekezdést talált érdekesnek: ebben Olgyay azt tette szóvá hogy Kossuth pontatlan (egyébként azonban nem az ellenzék javára szépítő) tudósítást tett közzé a megyében történtekről.
Justh Dénesnek és Justh Antalnak Nyitra megye 1836. szeptemberi közgyűlésén mondott beszédét lásd: KLÖM VI. 847–848.
Foglár Imre vádaskodását és Kossuth válaszát lásd: KLÖM VI. 863–864.
A Fejér megye 1836. október 26-i közgyűléséről adott beszámolót és Kossuth megjegyzését lásd: KLÖM VI. 885–886.
Bartal beszúrása.
A Csanád megye 1836. december 29-i közgyűlésén történtekről adott beszámolót lásd: KLÖM VI. 966. – A Tripartitum előbeszédének idézett helye (3. §) szerint a közjog és a magánjog különbségéből következik, hogy „qui laedit sacerdotes vel res sacras vel magistratus, hoc est rectores populi, ab omnibus tamquam pro crimine publico accusari poterit”.
Fekésházy Mihály tarcali kamarai ügyész és Jármy Tamás szóváltását Szabolcs megye közgyűlésén lásd: KLÖM VI. 971–972.
E converso qua ratione Pars I. eadem suis studiis et tendentiae consona proferentes, etiamsi omnes moderationis, reverentiae immo urbanitatis quoque reginas violassent, laudibus et encomiis magis adhuc exstimulaverit et hac ratione animos etiam concivium perturbare studuerit, quivis prope pagellarum suarum numerus luculentum praebet testimonium; sic cetera inter paginis 32-da, 33-tia summis laudibus eundem illum et sermonem illius effert, de cujus licentia jam supra cum provocatione ad paginam 162-dam mentio facta est,* pagina 41-ma determinationem, quae relate ad pagellas actionales ad concitatorium Partis I. recursum lata est, ad astra usque extollit et arroganter statuit: in sua persona communia gentis jura laesa esse,* pagina 59-na ingressum deputationis per Comitatum Bars ad Comitatum Pestiensem pro deportatione cujusdam correspondentiae exmissae emphatice describit et Joannem Balogh pariter sub actione ad notam infidelitatis constitutum [effusissime laudat eumque]* majoribus adhuc encomiis pagina 65-ta cumulat;* pagina 139-na sermonem pro defensa actionalium pagellarum insigni animositate habitum et per hunc id effectuatum dicit, quod in persona Incatti communia jura praetensive laesa et petitum ejusdem Partis I. protectione dignum recognitum fuerit* et quae his similia per totam pagellarum seriem comprehenduntur ac sermones omnium illorum, qui illimitata licencia et principiorum constitutionali systhemati adversorum propugnatione semet distinxerunt, magno applausu multitudinis exceptos fuisse studiose semper vulgaverit.
Az utalás Beöthy Ödönre vonatkozik. Lásd: KLÖM VI. 690–691., 962.
Kossuth Somogy megye 1836. június 30-i határozatáról közölt beszámolóját lásd: KLÖM VI. 708–709.
Bartal beszúrása.
Lásd: KLÖM VI. 742–743., 755. – Balogh ellen a Fiskus 1837. június 10-én nyújtotta be a vádlevelet.
Arad megye Sanka Lajos indítványára 1836. november 28-i közgyűlésén született határozatát lásd: KLÖM VI. 915.
Haec certe se solo jam plene evolvunt perniciosum illum Partis I. scopum, quem sibi per redactionem et vulgationem harum pagellarum praefixit, quive eo tendebat, ut non tantum ipse contra statum publicum Regiae Majestatis, Sacri Regni Coronae et Regni semet erigat, verum etiam alios ad similem erectionem et resistentiam provocet ac concitet; sunt tamen adhuc plurima alia perversae hujus intentionis in serie pagellarum majori semper protervia et animositate editarum paradigmata; in specie pagina 25-ta non sine derogamine publicae jurisdictionis subjungit: „Ennyi közlést vettem a parlagiasodásból már kiemelkedett Békésből”; * sic pagina 26-ta recognoscit se in Comitatu Strigoniensi correspondentem aut potius referentem non habere, recognoscit item, quod recursus ratione inhibitionis pagellarum eidem comitatui exhibitus effectu e legalibus motivis ibidem summarie tantum attactis caruerit et pluralitas statuum in hunc sensum semet enuntiaverit, et tamen illorum, qui in hac inhibitione gravamen repererunt, sermones magno applausu et „vivat” conclamatione exceptos fuisse statuit;* pagina 38-va id enuntiantem, quod Suae Majestati Sacratissimae pro sollicitudine sua gratias agere oporteat, magno et prope communi cachinno derisum fuisse sollicite recenset;* pagina eadem 38-va rem secus exiguae considerationis, quod quippe Fisci Regii in Comitatu Hontensi advocatus una magistratualis fiscalis sub praetextu, ac si officia haec compatibilia non essent, ad renuntiandum officio regio cogitur, unice scopo obtrectandi servitii regii et in odium inducendorum regiorum officialium avide proponit;* pagina 42-da, dum de suis pagellis, tamquam summi momenti re jam praevie loqueretur, Comitatus Simegiensis animositatem sequentibus propriis terminis: ,,Somogy vármegye népszerű lelkes rendei június 30-án tartott közgyűlésökben nem kisebb lelkesedéssel vették ezen ügyet alkotmányos oltalmok alá. A rendeknek közönséges hévre melegült részvétök erős, élénk kifakadásokban nyilatkozék” manifesto concitationis fine et scopo extollit;* pagina 76-ta sermonem contra perniciosa principia et obtutus Partis I. latino idiomate dictum ludibrii et derisus causa longum fuisse et tentamen versionis ejusdem se instituturum dicit;* pagina 91-ma contra illum, qui pagellarum protectioni assensum negavit, semet vindictam sumpturum in terminis „Amit békével zsebre dugni semmi esetre sem fogok” declaravit,* suam proinde personam ne a longo quidem subsumi aut attingi posse manifestavit, dum Suam Majestatem Sacratissimam, primos magistratus, justitiae suprema tribunalia et alios Regni status suis principiis perniciosisque moliminibus contraria propugnantes omni insultui, cavillationi et calumniationi exposuit; pagina 100-ma quoad congregationem Comitatus Albensis 25-ta Octobris 1836. celebratam haec cum tripudio quasi notat: „Fehér vármegyében october 25-én, s következő napokbani közgyűlésén olly lélek emelkedett fel, minőt az országbíró főispánnak még ez előtt nem nagy alkalma volt megszokni”, scilicet quod congregatio haec summe licentiosis nonnullorum sermonibus ad palatum Partis I. habitis abundaverit,* item eadem pagina, quod in Comitatu quoque Békésiensi die 24-ta Octobris 1836. asservata congregatio ex eo memorabilis fuerit, cum restaurationale normativum neutiquam acceptatum et nulla cancellario honoris manifestatio praestita fuerit;* pagina 118-va aperto concitationis scopo et una in manifestum publicarum jurisdictionum vilipendium sequentia vulgavit: „Még Bács és Pozsony megyék is felírtak az ifjak ügyében”,* cujusmodi expressioni quis subsit sensus, et intellectus litterae hic sub P. adumbrant,* et nemo non videt; eadem prorsus ratione etiam pagina 126-ta Comitatus Árva et Zemplén explodit, dum refert „a tisztújítási normatívumot nemcsak Bars, de Árva sem fogadta el, Zemplén elfogadta”;* pagina 157-ma determinationem Comitatus Szatmár quoad pagellas actionales latam et in laudes suas excurrentem Pars I. ex verecundia quidem silentio premendam fore dicit, nisi ultimum ejus punctum (quod ceterum nihil, quam praenumerationem et relationum submissionem continet) obligationem eandem determinationem vulgandi sibi imponeret, nullo utique alio fine, quam ut encomia sua divulget et per tributas sibi laudes publicas alios etiam ad resistentiam incitet;* pagina 164-ta sermonem contra illos, quibus officia aliqua collata sunt, effreni cum licentia et animositate directum,* pagina 167-ma manifestam resistentiam, qua commissario regio ad Comitatum Bars exmisso obsequium denegetur, immo officia notariatus et archivi ab extrandandis eidem commissario regio quibusvis litteralibus instrumentis inhibentur, pari provocandi aliorum resistentiae scopo divulgavit;* pagina demum 192-da illius opinionem, qui perduelles juvenes defendere et sententias Curiae Regiae contra illos latas illegales et injustas dicere noluit, sed potius omnes, qui eosdem protegunt, pariter reos enuntiavit, communem indignationem excitasse et (contra tantopere propugnatam loquendi libertatem) actionem plane adversus hocce individuum adursam determinatam, sed dein condonatam fuisse publicavit.*
Lásd: KLÖM VI. 676.
A beszámolót lásd: KLÖM VI. 677–678.
Az Okolicsányi Károly által Hont megye 1836. június 27-i közgyűlésén mondottak fogadtatását lásd: KLÖM VI. 700.
Lásd: KLÖM VI. 701.
Lásd fentebb, a 26. jegyzetet.
Utalás Justh Dénes fentebb (vö. a 20. jegyzettel) említett beszédére.
Kossuth Foglár Imre sértegetésére tett megjegyzését lásd: KLÖM VI. 809.
KLÖM VI. 828.
KLÖM VI. 828.
KLÖM VI. 869.
Olgyay Gáspár 1837. február 24-én kelt tudósításában (MTAKKt. Ms. 4850/26.) megjegyezte, hogy az idézett kitételt „a Karok és Rendek fájlalták, s nem jó sensatiót okozott”.
KLÖM VI. 887.
KLÖM VI. 952–953.
Sántha Sándor Csanád megye 1836. december 29-i közgyűlésén mondott beszédét lásd: KLÖM VI. 966.
A beszámolót lásd: KLÖM VI. 994–995.
A Bory Pál által Nógrád megye 1837. április 4-i közgyűlésén mondottakat és fogadtatásukat lásd: KLÖM VI. 1028.
[Perperam his nefors opponeret Pars I., quod illa, quae pagellis suis vulgavit, aliorum sermones referant, aliis proinde, et non sibi imputanda sint, cum nempe nemo active Partem I. sermones hos vulgare jusserit, jam vel ipsa eorum, quae per alios nefarie prolata sunt, promulgatio, praesertim contra manifestas supremi Regni magistratus et altissimo nomine factas inhibitiones attentata, dolosum sane reatum involvit. Sed reddidit cuncta haec sibi Pars I. propria per id, quod non obstante sui desuper quod illegali calli incedat, summae auctoritatis praemonitione facto temerario insistendo perhibentibus iis, quae ad 5-tum punctum praemissa sunt, cuncta poenaliter dicta, ex animo suo profecta esse, testatus sit, dum enuntiationes aliorum suis commentariis auxit, dicta, facta et personas, quibus attribuebantur, laudibus cumulavit, recta loquentes vero insectatus est. Certe consentientem Partis I. cum damnatis oratoribus et correspondentibus suis tendentiam plura quoque alia apertissime comprobant.
Quamcunque nempe eadem Pars I. scopum pagellarum suarum resti colore vestire satagat, malesanam et perniciosam ejus intentionem tam haec annuntiatio, quam aliae propriae suae et suorum expectorationes affatim manifestant, eo quippe directam, ut principia occasione comitiorum anni 1832/6. per nonnullos, quos ut idola suspexit, in subversionem institutionum patriarum sine optato effectu prolata in generalibus comitatuum congregationibus,]* [ad quas contra claram fundamentalis legis articuli quippe 12-mi: 1790/1. tenorem quorumvis juris publici objectorum pertractationem derivari Pars I. tam dolose, quam perniciose contendit,]* [reviviscant, nutriantur et propagentur, jura principis sensim attenuentur aut adminus in controversiam vocentur, juventus immaturo novationum oestro ultro accendatur, agitatio inchoata continuetur, opinio publica in transversum agatur et praeattacta principia eandem mentiantur, contrarium sentientes patriarum institutionum conservationi intendentes quibusvis artibus aut muti reddantur aut in odium publicum adducantur. Pagellae Partis I. sunt centrum principiorum reformationis,]* [organum omnis generis licentiae]* [et focus censurae, quae mentes regnicolarum in sensu novationum erudiat taliterque diffidentia erga summum terrae principem, odium praevigentis legalis systhematis, spiritus reformationis, contemptus legalium magistratuum et judiciorum ac anarchia in comitatus transplantetur, per totum qua latepatet Regnum diffundatur et nova Regni catastropha praeparetur.
Stettner fogalmazása.
Bartal beszúrása.
Stettner fogalmazása.
Bartal beszúrása.
Oratorio vestitu suo denudata annuntiatio Partis I. sub C. sat aperte pandit, authori id dumtaxat in votis fuisse, ut pagellarum editione illa propaget, quae in obversum recti ordinis et publicae tranquillitatis ipsa dudum animo conceperat. Quam sincerae sint inibi prolatae de constitutione laudes, propria Partis I. diaria sub Q. et R. perhibent, dum contra statum Regni constitutioni huic intime implexum consurgit in verbis „De hiszen ez a nyomorúlt monopolizáló minoritas mindenhol egyforma alakzatú, ennek a minoritásnak nállunk erős fegyvere a systhema”, dum contra hoc systhema inclamat: „Vigyázzunk: Befreiung von Mechanismus des Systems ist Fortschritt”, atque ita sublationem illius, quod laudibus extulit systhematis intendit, dum partem ejusdem systhematis relate ad colonos sufferre intendit in verbis „Mi, kik elsők valánk a küzdésben, hogy törvényes úton kaput nyissunk megbékélni százados vétkeinkkel, s megadni a népnek, mit százados igazságtalanság tőlle elragadott”, dum, eminens judicium Curiae Regiae cavillatim verbis „Mi a Curia ítélete egyéb, mint a vélemény, hit, gondolkozás szabadsága elleni háborúnak manifestuma”, dum denique principi regio summi terrae principis repraesentanti in Transsylvania Erdélyi Geszler nomine calumniose insultat.*
Az idézeteket lásd: KLÖM VI. 587., 589., 591. – A sorrendben harmadik idézet kezdete az idézett kiadásban, romlott szövegű másolat alapján: „Mi, kik elsők valánk a kezdésben...”
Si quid ultro in probam praeattactae Partis I. intentionis desideraretur, id eorum, quorum socia opera Pars I. usa est, expectorationes in datis ad eandem litteris abunde supplent.]*
Stettner fogalmazása.
Sub S. correspondens haec ei scribit in primi ordinis litteris: „Megyém olly fonák helyheztetésben van, hogy magamnak teljes sikert ígérni nem merek, mert itt minden alszik”; „itt az ébresztés nem használ, hatalmas felrázás kell, amit ugyan tenni el nem mulasztok”; „a tömeg kétségkívül mellettem van, de a hierarchia és olygarchia schleppje ellenem tör”; et rursus in tertii ordinis litteris: „Ugyanez az oka, hogy név szerint az egy Sankát említem meg, kit most nyervén először véleményünkhez, ezzel lekötni, s hiúságának áldozni kívánok.”* Sub T. scriptae litterae ita habent: „Egész buzgalmi készséggel vagyon szerencsém az egyesület, közjó, értesítés és nemzeti jólét kútforrásához, Kegyedhez etc.”; „mellyekben örömet is találand a résztvevő kebel egész hívséggel megküldeni”; item conclusione: „s mivel nevem mint főopponens jelen meg, nevemet, mint levelezőjét még egy kis ideig megkímélleni etc.”; – „szolgája maradok az egyesület forrásának”.*
Idézetek Török Gábor 1836. június 22-én, illetve december 2-án Kossuthhoz intézett leveléből (MTAKKt. Ms. 4849/32., 141.). A levelek rövid ismertetését lásd fentebb, a 117. l. 21. jegyzetben.
Idézetek Besze János 1836. október 21. után kelt, Kossuthhoz intézett beszámolójából (MTAKKt. Ms. 4849/110.).
Sub U. alter ejus correspondens haec adfert: „Illy szomorú helyheztetésében a hazának, midőn ti. egyrészről a despotismusra törekvő kormány sértéseivel minden nap neveli sérelmeinket, s a főrendek másrészről segédkezet nyújtanak az absolutismusra”; „azt tartom, a nemzet önmagában keresse a segedelmet és orvoslást”.*
Idézet Lónyay Gábor 1836. július 20-án Kossuthhoz írt leveléből (MTAKKt. Ms. 4849/46.).
Sub V. ibidem alter in missili 1-ma: „Wesselényit naponkint várom, általa küldöm meg jelentésünket, melly nyilvános pályánk szellemében készült etc.”; in missili 2-da: „Wesselényi ígérte, hogy ezen hónapban meglátogat, neki tehát csak nehány sort írok. Közölje vele Kegyed e levelet, mert elveink itteni sorsát neki is mindenesetre tudni kell”, „ő ifjaink legjelesbike; általában az ifjúság igen jól van lelkesedve”. In missili 4-ta: „Én jobbnak látnám, ha Miklós (agitur de causa Baronis Nicolai Wesselényi) az egész pert kezdettől fogva minden beírásokkal és oklevelekkel együtt lemásolva megküldené, mert csak úgy lehetne némileg a bíróságokat ellenőrség alatt tartani”; „és minden ember megtekinthetvén láthatja, hogy az ítélőszékek törvény és igazság szerint hoztak-e ítéletet”. „Írtam ezeránt Miklósnak is, s kértem, ha csak különös okai nincsenek, küldje meg az egész pert.” Dein ubi de educatione disserit referens socius: „Ebben a főnyereség, amit nyilván tudatni nem kívánunk, hogy lassanként a nép nevelése közfigyelem alá kerül, és a papoknak és a kormánynak kezekből vagy elvétetik, vagy pedig ellenőrségünk alatt lesz”.*
Idézetek Deák Ferenc 1836. július 18-án (Másolat. OL Kossuth-gyűjt. I. 45/b /VA 229. II./; Közölve: JAKAB, 1876. II. 55–56); 1836. szeptember 10-én (MTAKKt. Ms. 4849/76., másolata közölve: JAKAB, 1876. II. 59–60.) és 1837. január 25-én (MTAKKt. Ms. 4849/168., másolata közölve: JAKAB, 1876. II. 64–68.) kelt, Kossuthhoz intézett leveléből. A levelek rövid ismertetését lásd fentebb, a 117. l. 22. jegyzetben. A második levélben említett „ifjaink legjelesbike”: Tolnay Károly aljegyző.
Exhibentur ultro missiles sub X., quae prout etiam praeexhibitae remonstrant Partem I. non tantum suam quoad inhibitionem pagellarum promotam protestatoriam et concitatoriam instantiam privatorum quoque protectioni commendasse, sed etiam rem perduellionis postulatorum juvenum eodem modo per organa sua apud jurisdictiones promovisse, probatur hoc hisce missilibus, ubi dicitur: „Folyó hónap 6-án költ becses leveled a folyamodással együtt négy nap előtt ért kezemhez”; „de ami emiatt elmaradt, ti. a felírás leveleid ügyében, legközelebbi közgyűlésünkön ki fog pótoltatni. Nehezebben pótolható, hogy azt, ami az ifjúság ügyét illetőleg leveledben áll, valamint a Pest megye újabbi körírását is etc.”, porro: „de a letartóztatás módjáról semmit sem tudtunk azokból, miket Te és Wesselényi és a pesti új körlevél tudtunkra adtatok”, dein: „Most leveled és a pesti levél után az egész tárgy másképen áll előttem”; „hogy már egyszer valami jót tegyünk, szükség, hogy tudósításaitokkal bennünket támogassatok”; „Szatmár vármegye a törvénytelen resolutióknak az engedelmességet megtagadta, megtette a magáét”.*
Idézetek Kölcsey Ferenc 1836. szeptember 20-án Kossuthhoz intézett leveléből (MTAKKt. Ms. 4849/85.); romlott szövegű másolata közölve: KFÖM 746–751.
Sub Y. sequentia continent: „Mi vigasztalót írjak, midőn árnyéka is csekély szabadságunknak olly gyilkos kezekkel támadtatik meg”; „Jól, igen jól mondád: szenvedni igen, de félni nem fogsz etc.”, item „még mielőtt leveledet vettem etc.”; „egyébiránt bármi szűk körbe szorult határom köre, ott, ahol tenni kell, tenni fogok annyit, amennyit csak tehetek”.*
Idézetek Szombathelyi Antal 1836. október 20-án Kossuthhoz intézett leveléből (MTAKKt. Ms. 4849/112.).
Sub Z.: „Válaszom utóbbi felette búsító és minden hazafi keblet hullámzásra késztő levelére az, hogy holnap kezdődik közgyűlésünk Aczél elnöksége alatt; megyénkhez írott folyamodását Önnek bemutatom, és teendünk, amit tehetünk.”*
Idézet Novák Antal 1836. október 23-án kelt, Kossuthhoz intézett leveléből (MTAKKt. Ms. 4849/126. ).
Missilibus sub AA. scribitur: „de enyhült ezen csapás, s ismét büszkén felegyenesedénk, midőn hozzám intézett nehány lelkes sorait, úgy nemkülönben a tiltásra adott, gyűlésünkbe szinte felolvasott alapos és lelkes feleletét olvastuk. Nem csüggedénk el tehát, mert az egyik törvénytelen lépésről a másikra botorkázó kormány”; „Olvasván Ön lelkes elhatározását, nincs szükség gyenge biztatásokra, de azt is hiszem részemről, hogy a törvénytelen hatalom általi eltipratásnak a nemzet néma tanúja nem lesz, és nem fog ezen nemzet lelkesebb része elfelejtkezni családjáról azon eltiportnak, kinél a hazafiúi kötelesség szentebb a fiúi s testvéri kötelességnél is.”*
Idézetek Lónyay Gábor 1836. november 2-án Kossuthhoz intézett leveléből (MTAKKt. Ms. 4848/1l8.). Vö. még a 2. szám bevezetésében mondottakkal.
Sub BB.: „Részünkről szóllott Soós igen velősen, Vécsey, Fáy, Nyomárkay, Nyeviczkey, Évva András és én”; „megmondtam, hogy ezáltal, midőn egy királyi levélre minden igazságunk érzete mellett is feladjuk magunkat, a legalábbvaló törpékké alacsonítjuk le magunkat, nem használt semmit. Secundans részünkről nem volt senki több, az ifjakat a nagy sár etc.”; „A czél ugyan el van érve, mert salválva van az elv, de azért az erővesztésnek nyilvános jelensége.”*
Idézetek Buday András Lónyay Gáborhoz 1836. december 14. után intézett leveléből (MTAKKt. Ms. 4849/155.). Hogy a levelek címzettje nem Kossuth, hanem Lónyay, Erdmann Gyula tisztázta (ERDMANN, 1975. 312.). Az említettek, Soós János, Vécsey Pál báró, Fáy Ferenc, Nyomárkay József, Nyeviczkey József és Évva – Budayval együtt – a zempléni ellenzék tagjai. Személyükre sok anyagot tartalmaz: ERDMANN, 1975.
Sub CC.: „S tán megérem azt is, hogy a reform szét- s tovatérő csendes pataka visszasiet Uraságod erőedzette kebléhez, ahonnan lelki tökélyének dús forrásival nagyultan ismét elágazik a honban, s rég dajkált érzetünk másokba is át fog hígulni.”*
Idézet Záborszky Alajos 1837. január 10-én Kossuthhoz intézett leveléből (MTAKKt. Ms. 4850/6.).
Ultra haec missiles sub DD. haec tenent: „megvallom, nem szeretem nálad az öszvejöveteleket, bármi ártatlanok is azok. Barátom, Téged őriznünk kell, őriznünk kötelesség.” „tudod: mikép ott, hol a physicai erő a lelketlenséggel, szemtelenséggel és önkénnyel karöltve jár, mindentől tarthatni”; „tudod, ellened mint törnek, mi kínos szálka vagy szemökben, s mennyire megérettél bosszújok áldozatául; de tudod azt is, s nem lehet nem érezned, mennyire szükségünk van Reád etc.”; „Miért ne lehetne Ráday, Patay, Fáy, Lónyay, Benyovszky, de nálam is, talán változtatva is, megjelennünk? Valóban mindenütt inkább, csak épen nálad nem etc.”* superque et quibusvis palliativis praetextibus non obstantibus evincunt apud Partem I. conventicula celebrata et in his cunctos illos sermones omni genere licentiae scatentes procusos fuisse, qui juxta pagellas sub L. occasione congregationum Comitatus Pestiensis per eosdem illos, qui hic nominantur, habiti fuerint.*
Idézetek Ágoston József Kossuthhoz 1837. február 29-én (!) intézett leveléből (MTAKKt. Ms. 4850/29.). A levél rövid ismertetését lásd fentebb, a 116. l. 19. jegyzetben. A levélben említettek: Fáy András, a többiekre lásd az 57. jegyzetet.
Utalás arra, hogy a felsoroltak – a Zemplénben élő, s csak 1836–1837 telét Pesten töltő Lónyay Gábor kivételével – a pesti ellenzék vezéralakjaiként a megye közgyűlésein több ízben is támadták a kormányzat törvénytelen lépéseit. Az 1837. március 21-i közgyűlésen a Lovassyék perében hozott ítéleteket rendkívül éles hangon bíráló beszédjükért a felsoroltak közül Ráday Gedeon grófot és Patay Józsefet 1837 decemberében perbe is fogták, s az éppen a replika megfogalmazásának idejében zajló vizsgálat során felmerült Benyovszky Péter perbe fogása is.
Si de qualitate principiorum, quibus Pars I. in subvertendum statum publicum operabatur, praemissa jam luculentissimum praebent testimonium, uberius id adhuc manifestat nexus socialis Partis I. cum illis, qui ob delicta similia partim jam judicati, partim conventi sunt. Sic Pars I. cum postulatis criminis laesae majestatis juvenibus Ladislao et Francisco Lovassy intimum familiaritatis et amicitae nexum fovit. Evincunt hoc ipsum diaria Partis I. sub Q. et R. advoluta, quae etiam perniciosa ejus et in convulsionem Regni tendentia principia apertum in lucem collocant, quaeve sub. Q. jam supra attacta sunt, sub R. vero sequentia continent: „Általában a kormány irányzata világos. El akarja minden utakon nyomni az ifjúságban mutatkozó törvényes haladás szellemét. S most is illy borzasztó utat használ”, transit dein ad consilium per juratos Kuthy et Lukács ab eodem expetitum, et licet semet recursum altissimo loco pro admissione ad censuram advocationalem iisdem non dissuasisse statuit, subjungit tamen dicta sua, quae nihil aliud, quam consilium indicant sequentibus: „Csak annyit mondék tehát, hogy én az én individualitásom szerint éhen vesznék bár, sohasem koldulnám a kegyelemtől azt, amihez jogom van, de senkinek sem veszem rossz néven, ha teszi” Dein in ulteriori progressu dum causam perduellium juvenum reassumeret, haec adfert: „A Septemviratus is kimondá ítéletét az ifjak dolgában etc.; mi magunk is csak szorúlt kebellel fogadtuk, mert szegény Laczi sorsa mélyen megrázott mindnyájunkat. Boldog Isten! Mi a Curiának ezen ítélete egyéb, mint a vélemény, hit, gondolkozás szabadsága elleni háborúnak manifestuma!” De recursu per patrem Lovassy ad Suam Majestatem Sacratissimam sumendo et concredita sibi hujus compilatione de alio item per ipsum Ladislaum Lovassy pro gratia exhibendo et per Ágoston compilando dum loqueretur, his sensa sua notat: „E folyamodást vélem közlötték; igaz, nem kegyelemérti lealacsonyúlás, nem bűn elismerés, de mégis folyamodás”; „Azonban előre látom ugyan, hogy bécsi útja most legalább sikertelen lesz, most még erős kikelések történnek a megyék gyűlésein, s «nichts abtrotzen lassen» a kormány maximája, idővel pedig folyamodás nélkül is kivívta volna maga a dolog az enyhülést etc.”; „sőt midőn előttem kinyilatkoztatá, miképen Laczit is szándékozik reábírni, hogy folyamodjék, erre sem szóltam egyebet, mint azt, hogy ezt Lacziról fel nem teszem, az ő helyzetében én nem tenném, inkább elvesznék. Az aggódó atya az intést el nem értette etc.”; „megcsalatkoztam hiedelmemben, veszélyeztetni láttam az elvet, egy roppant diadalt készítve az önkényes terrorismusnak etc.”; „Később összejött Wesselényivel, ez nem elégedett meg a rosszallás néma jeleivel, hanem szigorúan kifejté a rosszat, mit e lépéssel tettenek; nehezebben tűrte azt, mit elhidegülésnek nevezett.* Jam si cetera omnia, quae in praemissis deducta comprobata sunt, abessent, jam vel hae Partis I. manifestationes ac inter cetera, quod ad gratiam summi terrae principis recurrere objectum sit, et despectuosum factum genium Partis I. [omni auctoritati fiduciaeque in coronatum principem infensissimum ad oculum sistunt.]*
Az idézetek: KLÖM VI. 589., 590., 591., 592.
Bartal beszúrása.
Arctissimum socialem nexum sollicite fovit Pars I. etiam cum Barone Nicolao Wesselényi, qui actu quoque sub actione ad notam infidelitatis constituitur, et qui in Parte I. fidissimum perniciosorum suorum principiorum asseclam immo promotorem nactus est. Hanc intimam ligam vix sustinebit Pars I. pernegare, sed si etiam negaret, convinceretur per universa prope isthic producta acta; in specie per missiles sub V. et X.* per diaria porro sub Q. et R., quorum prius non indignationem solum, quod Ladislaus Lovassy ad sumendum pro gratia regia permotus sit, sed et exprobrationem gravem per Baronem Wesselényi Stephano Lovassy eatenus factam refert, posterius autem, quippe illud sub R. politicas considerationes quoad declinandam per eundem Wesselényi, si in nuntium diaetalem Transsylvaniae eligeretur, provinciam hanc in sequentibus continet: „Így volt Wesselényi, és így vizsgálva meggyőződött, hogy a hon java parancsolja most a kötelességet el nem fogadni. A politicának vannak titkai, miket mindenki lát, de vannak órái, mellyeken mégis megnevezni azokat veszélyes. Hogy miként és miért parancsolja ezen lemondást (a resignatiók legszebbikét) a hon java, erről eljön majd a számadásnak az ideje. Most feszegetni káros volna. Illy locus communis megé búva kikerülhető minden, ami vagy elvet compromittálna, vagy a nemzet gyengeségét könnyelműleg elárulva, az erdélyi Geszlernek előre győzedelmet s diadalt hirdetne. Déltájban elvitette tőlem, amit tegnapi tanácskozásunkban felolvastam etc.”* An non consultationes tales combinative cum evolutis sub R. principiis et cum detestanda et poenali expressione „az erdélyi Geszler” quam ipse Pars I. in benevoli sui ab infra exhibendi 11-mo puncto pro agresti insultu recognoscit, et cum se enodare nequeat, silentio praeterire vult,* perniciosum inter Partem I. et dictum Wesselényi ictum foedus propatulum reddunt. Demum si quid adhuc ad cumulum tantarum probarum desideraretur, quis non videret e solis tantum missilibus Baronis Nicolai Wesselényi ad Partem I. datis et sub EE. adnexis, quas non tantum acceptavit, sed conservavit etiam, detestandum et perduellem plane hunc nexum et nisum in sequentibus terminis: „Minden lépése borstörés volt a német orr alá, és ez helyes volt, és utoljára hasát akarja-e kenni, és örömöt, dobzodó örömöt okozni Ön neki?”* Has profecto blasphemias, quae cum cunctis aliis isthic comprobatis non decantatae tantopere culturae, sed insolentiae, proterviae et seditiosi spiritus progressum manifestant (et quarum intuitu Fiscus Regius reservat), nullis sophisticis argumentis evertet Pars I.
Utalás Deák és Kölcsey fentebb idézett leveleire. Vö. fentebb, a 49. és 50. jegyzettel.
KLÖM VI. 581.
Lásd fentebb, 121. l.
| Wesselényi 1836. december 1-én Kossuthhoz intézett levele: MTAKKt. Ms. 4849/138., Közölve: JAKAB | , 1876. II. 43. |
In benevolo suo, quod ad isthic sub FF. adnectitur,* conatur quidem Pars I. perniciosa et concitatoria molimina sua non tantum exculpare, quam potius legalitatem eorum propugnare id asserendo, quod pagellae suae non scriptum periodicum, sed privata correspondentia cuivis lege admissa fuerint, interim si spectetur, quod Pars I. futuram editionem per praemissam et regnotenus dimissam annuntiationem sub C. ad notitiam omnium regnicolarum perlatam habere voluerit et pertulerit, quod pagellae hae erga praenumerationem atque erga anticipative semestraliter solvendum praenumerationale 25 fl. C. M. pensum per quemcunque privatum, per corporationes perque societates sub nomine Casino constitutas comparari potuerint et comparatae sint, quod distinctivo „Törvényhatósági Tudósítások” titulo insignitae temporumque illius periodi, quibus pagellae hae edendae erunt, accurate designatae fuerint, materia porro, de qua tractabant, in fronte cujusvis pagellae distinctim notata non quod solum characterem privatae correspondentiae constituit, ad certam et determinatam personam directae, sed toti publico sonantes sint, et non familiaribus solum Partis I., sed cuivis ignoto praenumeranti libertas easdem pagellas comparandi data et sub continuatione earundem iteratis vicibus diversae animadversiones et insinuationes Partis I., qua redactoris et editoris ipsam editionis et vulgationis normam tangentes positae exstiterint accedente ipso contextu et tendentia annuntiationis sub C. nemo non videt Partem I. privatae correspondentiae praetextum et fucatum colorem ideo solummodo assumpsisse, ut concitatorias suas et ad factiones seditionemque provocantes pagellas censurae subducat. Manifestum est hoc adeo, et per missiles quoque unius amicorum Partis I. sub GG. in terminis „a magyar journalismus kezdete”* ita recognitum, ut cum contra genuinum privatae correspondentiae sensum ac intellectum nemo sanus pagellas Partis I. pro privatis missilibus habere possit, de hoc specioso Partis I. argumento ultro verba serere superfluum videatur. Ceterum etiam, si per inconcessum pagellae hae pro privata correspondentia haberi possent, an tamen medio privatarum quoque missilium perniciosa contra dignitatem regiam et statum publicum Sacri Coronae et Regni directa principia in vulgus disseminare et alios ad haec sequenda ac in effectum deducenda concitare fas sit, eminentis Regii Judicii decisioni substernitur.
Lásd fentebb, a 10. szám alatt.
Idézet Bezerédj István 1836. május 28-án Kossuthhoz intézett leveléből (MTAKKt. Ms. 4849/22.).
Inductio a pagellis sub decursu comitiorum editis non tenet, quia sub comitiis erga Partem I. inhibitio altissimo nomine peracta non fuit, nunc praemissa est; essentialis igitur differentia pro Parte I. poenalis illa subversatur, quod Pars I. altissimae dispositioni restiterit, contra eam jurisdictiones sufflaminaverit et ita poenae actionalis reum semet effecerit.
Reliqua Partis I. responsa ad propositas sibi quaestiones multis verbis deducta non plus ponderis continent suntque speciosae dumtaxat et sophisticae illationes, quae per universa isthic a C. usque GG. exhibita documenta, velut facti circumstantias nullis sinistris interpraetationibus aut detorsionibus subjacentes continentia, abunde refelluntur; id dumtaxat intuitu puncti 6-ti sub FF. datique ad quaestionem illi positam responsi* adducere oportet, quod inhibitio in obsequium altissimae dispositionis regiae erga Partem I. per legale testimonium publicam itaque fidedignitatem praemissa et sub F. in sequentibus terminis: „Ő Császári Királyi Felségének következő foglalatú kegyelmes parancsolatja érkezvén” altissimum mandatum regium Parti I. clare intimatum fuerit prout itaque vana est omnis contra fidedignitatem inhibentium exeptio, ita facultate resistendi et contradicendi per articulum 4-tum: 1687. generaliter in perpetuum sublata et legibus actionalibus erectionem contra statum publicum Regiae Majestatis diserte ad notam referentibus pro fide et fidelitate summo terrae principi debita ea incubuisset Parti I. obligatio, ut altissimo jussui regio homagiali cum submissione obtemperet. Jam cum Pars I. post insinuatum etiam eidem benignum mandatum regium eo plane temeritatis prolapsa fuerit, ut contra altissimam dispositionem protestationem interponeret, hanc penes complures Regni comitatus iterare, protectionem honim implorare, eosdem ad resistentiam concitare atque editionem pagellarum suarum inaudito hucdum proterviae exemplo via facti continuare verita non sit taliterque contra dignitatem Regiae Majestatis semet manifeste erexerit et mandato regio non tantum contradixerit, sed plane se opposuerit accedentibus ceteris in actione propositis et per exhibitas probas evictis Partis I. reatibus eandem Partem I. censurae legum in actione provocatarum subjici et in poena iisdem legibus sancita convinci petit.
Lásd fentebb, 109–111. l.
Quantum ad illud Partis I. occasione comparitionis inallegatum postulatum attinet, ut antequam meritoriam ingrederetur defensam, per sententiam eatenus ferendam libertati restituendus decernatur, Pars A. cum omni et ea, qua eminenti huic Judicio Regio tenetur, reverentia id observandum habet, quod petitum isthoc nec ad pertractationem, nec ad decisionem praesentis processus spectet, postquam enim actio exhibita et causa levata, postquam fundamenta, quibus Pars A. actionem suam superstruxit, una cum probis jam inducta habentur, Pars I. de imputata solum sibi actionali crimine, non autem de iis, quae ante incaminationem ipsius causae acta et facta sunt, agere potest. Processus jam levatus et instructus est, adeoque de eo dumtaxat quaestio vertitur, num actor expositionem suam legitimaverit, num proinde Incattus reus vel innocens sit. Partis I. detentio et modus ejusdem ad sphaeram decurrentis processus non spectant, et de his prout Inclyta Tabula Regia nunquam adhuc judicium tulit, ita nec in praesenti casu ab observantia et procedura recedet. Praetermissis itaque illis argumentationibus et legum citationibus, quibus Pars I. petitura suum succolare conatur, praescindendo item a discussione quaestionis quoad nobilitatem Partis I. in gremio Comitatus Pestiensis, in quo eadem Pars I. habitationem fixit, ceteroquin nec publicatam, provocatione ad tituli 9-ni I-mae §-um 4-tum solum cum cautela observatur: in praesenti casu, dum inobediens, contra mandata regia semet erigens, opponens et iisdem contradicens, immo concitatoriis suis promulgationibus libertatem Regni perturbans dumque actionales pagellas ultro et via facti vulgaret, in flagranti deprehensus omni possessorio nobilitari destitutus Incattus ad avertenda majora mala detentus est, id dumtaxat factum esse, quod quaevis jurisdictio in casibus minoris quoque imputationis ductu citatae per ipsam Partem I. legis facit, quodve in casibus notoriis contra similis cathegoriae personas frequentissime factum fuisse, acta archivi tabularis pandunt. Ceteroquin cum delictum notae infidelitatis tale sit, quod respectu atrocitatis suae crimen laesae majestatis immediate sequitur, ipse per Partem I. sponte inducta argumentatio ex articulo 4: 1687. desumpta omnino subsistit, si enim in minoribus criminibus, ac nota infidelitatis est, illi delinquentes nobiles, qui praeter domicilium vix aliqua bona habent, ante adhuc inquisitionem capi possunt, quanto magis nota infidelitatis rei ejusdem cathegoriae, et hoc obtutu leges quoque illae, quae per Partem I. adferuntur, sano dumtaxat sensu sumi possunt, tanto quidem magis, quod praecitata lex ad articulum 38: 1655. diserte provocet, hic autem illos quoque, qui libertatem patriae violare non reformidant, quales sunt etiam notae infidelitatis rei, malefactoribus publicis accenseat. Petito itaque Partis I. in pertractationem, discussionem et decisionem in decurrente jam hocce processu, in quo de reatu solum aut innocentiae quaestio agitari potest, pertrahi nequeunte Partem I. ad meritoria agendum provocat, et si necessum fuerit, judicialiter quoque inviari petit.
Eredeti fogalmazvány. OL Kanc. eln.
1837: 1348*.
1837: 1348*.
A perről készült egykorú, általam használt másolatokban (OL Kossuth-gyűjt. I. 45/a /VA 229. I./ 12–58.; OSzKKt. Fol. Hung. 1388. 4v–10v.; MTAKKt. Jogt. Ált. 4° 64. 4r–10v.) számos azonos helyen előforduló, értelemzavaró kihagyás.
Feyes a replika beiktatása után, augusztus 21-én adta át a pert a referens ítélőmesternek (Feyes – Pálffynak, 1837. augusztus 25. OL Kanc. eln. 1837: 1403.).*
Vörös Antal, aki arra gyanakodott, hogy a procuratorián azért vonakodtak napokig attól, hogy a pert átadják Kossuth új ügyvédjének, Benyovszkynak, mert Feyes még nem iktatta be replikáját, a per kiadásának napját, szeptember 2-t jelölte meg a replika beiktatásának napjául (OL Kossuth-gyűjt. I. 45/a /VA 229. I./ 58. Vö. még alább a 172. l. 2. jegyzettel).
