23. Buda, 1837. augusztus 21. Kossuth levele apjához: 18-i leveléből tudta meg, hogy szülei négy levelét nem kapták meg; örül, ho…
23. Buda, 1837. augusztus 21.
Kossuth levele apjához: 18-i leveléből tudta meg, hogy szülei négy levelét nem kapták meg; örül, hogy megtudta Ágoston visszalépésének valódi okát.
Kossuth levele apjához: 18-i leveléből tudta meg, hogy szülei négy levelét nem kapták meg; örül, hogy megtudta Ágoston visszalépésének valódi okát.
Buda. Augustus 21-én. 1837.
Kedves Atyám!
Folyó hó 18-ikáról írott becses levele ma közöltetett velem. Ha kedves Atyámnak fájdalmasan esik, hogy semmit egyenes úton meg nem tudhat, s mindent csak másoktól kell hallania, mit mondjak én, ki e hónapban már legalább 4 levelet írtam kedves Atyámnak; ide visza egy sem küldetett, de azért mégis, amint édes Atyám soraiból látom, kézhez egy sem adatott. Pedig hogy innen Pestre elmentek leveleim, azt abból is látom, hogy vicedirector úr ügyvédi választásomról említést tőn kedves Atyám előtt, mellyet csak édes Atyámnak írott levelemből tudhat. Sokat írtam e 4 levélben, minden tekintetben szükségeseket, sőt halaszthatlanúl szükségeseket, és íme a törvényfolyam beállott, s én leveleim át nem adásuk miatt úgy állok, mint a fedetlen ház tél beállásakor.
Ím e levéllel csak próbát teszek ismét, valjon egy öreg atyának fájdalmas nyugtalansága reá tudja-e bírni a directoratust, hogy kezem írásának megmutatásával e kis nyomorú nyugtatást meg ne tagadja, s engem legalább azon súly alól szabadítson meg, hogy kedves jó Atyám ne vélje felőlem, mintha tudósítani elmulasztottam volna.
Ügyeimről nem írok semmit. Erről szóllott 4 előbbi levelem, s kézhez egy sem adatott; ha most ismét írnék, ismét kézhez nem adatnék alkalmasint. Tehát halgatok. Vesszünk, ha úgy kell lenni.
Mellyik* folyamodást érti az agens jelentésében, a szabad védelem vagy a szabad levegő irántit-é, s mi datumról ír?*
Ezt követően „recursus” törölve.
Valószínűleg Kiss Lajos Benyovszkynak július 27-én írott, többször említett leveléről van szó, amelyben mindkét folyamodvány eredménytelenségéről számol be, bár remélte, a szülők folyamodványának sikere lesz (OSzKKt. Fol. Hung. 1085.).
Igen szeretem, hogy Ágoston barátom felvilágosította édes Atyámat, miképen a védelemrőli lemondásra oka volt.* Ezt reméltem, ezt vártam tőlle. Bár nekem is ezt írta volna, nem pedig, hogy dolga miatt nem jöhet, mert ehez még – azt halván, miképen legelső látogatása alkalmával már kétségeskedni látszott, ha védhet-e (amire kétségkívűl szintúgy helyes oka volt, ezt tökéletesen hiszem), egy fájdalmas érzést okozott, mellyet azonban édes Atyámnak ezen egy szava egészen megorvoslott.
Ekkor már biztosra volt vehető ugyanis, hogy Pest vármegye 1837. március 21-i közgyűlésén mondott beszédéért infámiaperbe fogják.
Én tűrhető egészséggel vagyok. De fájdalommal látom kedves Atyám reszkető keze aláírását, s a levélnek más írta sorait. Bár halgatná meg kérésemet, s komolyan hozzálátni méltóztatnék az orvosi segedelemhez.
A levél melletti küldeményeket kaptam.
Kezeit csókolom, testvéreimet ölelem, s a fentírt sajnos körülmények következésében mihamarébb egy pár sor tudósításért könyörgök,
engedelmes fia
Lajos m. p.
Lajos m. p.
[Kívül:] Édes Atyámnak, Kossuth László úrnak Pestre.
[Kossuth László írásával:] 25-ik
S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. U. I. 3.
Másolata közölve. Paszlavszky, 1883.
169–170.; Kardos, ROLT 1905. 3. 82–83.
(hibás dátummal)
Másolata közölve. Paszlavszky, 1883.
169–170.; Kardos, ROLT 1905. 3. 82–83.
(hibás dátummal)
