24. Buda, 1837. szeptember 6. Kossuth levele apjához: attól tart, a folyó törvénykezési időszak alatt sem születik szabadlábra he…
24. Buda, 1837. szeptember 6.
Kossuth levele apjához: attól tart, a folyó törvénykezési időszak alatt sem születik szabadlábra helyezése ügyében döntés; szabad levegőre engedték; kéri apja intézkedését függőben levő pörei ügyében.
Kossuth levele apjához: attól tart, a folyó törvénykezési időszak alatt sem születik szabadlábra helyezése ügyében döntés; szabad levegőre engedték; kéri apja intézkedését függőben levő pörei ügyében.
Buda. September 6-án. 1837.
Kedves Atyám!
Két levelét a küldött szerekkel együtt vettem szíves köszönettel.
Nem tagadhatom, hogy nehezen esik a hátramaradás peremben. Már 18 nap múlt el a törvényfolyamból, alig mondhatni, hogy még annyi hátra van, mert az utolsó napokra nem számolhatni, és ezennel azt jövendölöm, hogy a szabad védelem iránt – mire nézve méltányosság szerint még a múlt terminusban kell vala ítéletnek hozatni – most sem lesz ítélet. Még néhány nap elmúlik, amíg felelünk a Királyi Fiscus ellenvetésére, meglehet ő ismét fog felelni, mennyi idő alatt, az tetszésétől füg; s meglehet azt sem hagyhatjuk válasz nélkül; ki tudja, nem lesz-e a Királyi Tábla valamelly nagyobb perrel elfoglalva, mellyet kedvünkért bizon félre nem teszen. Végre még ki tudja: arról is, ha van-e, nincs-e appellatanak helye, nem fog-e a Királyi Fiscus kérdést támasztani, s mi már 18 napot elvesztettünk, s mindezekre alig van hátra még ennyi.* Mint mondám, előre látom, nem lesz ítélet hozva.
A Szent István-i törvényszakasz Szent Mihály napja előtt, szeptember 28-án ért véget.
Hisz a leírást, gondolom, volt írnokaim örömest elősegítették volna, s leírhatának egy pár nap alatt 100 ívet is.* Különben is az acclusumok közül azoknak közlését, mik irományaimból vétettek, s így előttem ismeretesek, igen nélkülezhetém, csak a pert láttam volna hamarébb. Jól tudom én, hogy ott kün a haladó időt más szemmel tekintik, mint én, s hogy másoknak is vannak dolgaik, mik nekik szintolly fontosak, mint nekem a magamé; azért nem is békételenkedem, de azt mégis lehetetlen nem érintenem, hogy így nem kapunk ítéletet e terminus alatt, s én a törvénykezés formalitásinak színe alatt, törvény ellenére tovább is fogva tartatom, miután törvényre, s törvénykezés formalitásira való tekintet nélkül elfogattam. Ha jónak látja, édes Atyám a per közlése siettetését, alázatosan kérem, méltóztassék anélkül, hogy indiscretusoknak látszassunk, lehetőleg eszközölni.*
Miután Benyovszky átvette Kossuth védelmét, azt kívánta, hogy közöljék védencével a pert; a jogügy-igazgatóság engedélyezte a per lemásolását, ezúttal emiatt húzódott a per közlése (Vörös Antal megjegyzése. OL Kossuth-gyűjt. I. 49. /VA 233./ 30.).
Kossuth a pert aznap, levele megírása után vette kézhez.
Hogy a szabad levegő romlott belrészeimet magától megorvosolja, én sem hiszem. De annyit bizonyosan tudok, hogy a homeopathicus orvoslás* módjával élni, itt positivus lehetetlenség, más kuruzsolás nekem nem kell, mert állapotomban hiedelmem szerint a homeopathicus egyszerű diaeta a fő dolog. Tehát hagyjuk, amint van, hirtelen veszély nem fenyeget egészségem állapotja miatt. Általában az egész dolog nem érdemli, hogy olly soha nem szűnő tutelaris különös gondot fordítsunk reá.
Homeopathia, hasonszenvi gyógymód: Samuel Friedrich Hahnemann (1755–-1843) által az 1810-es években bevezetett gyógyítási irányzat, amely szerint valamely betegség kezelése olyan gyógyszer kis mennyiségével történik, amelyből nagyobb mennyiség az egészséges szervezetben ugyanazokat a betegségi tüneteket idézné elő. A kezdettől fogva vitatott irányzat Magyarországon az 1830-as években terjedt el. Kossuth orvosa, almási Balogh Pál a gyógymód itthoni elismertetéséért folytatott küzdelem egyik vezetője. (Vö. GORTVAY GYÖRGY: Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története. I. Bp. 1953. 100–101.) –Hahnemannról 1844-ben – többek között –- Vörösmarty és Garay János is versben emlékezett meg.
Kün már voltam egy párszor.* S ámbár rég, igen régóta elszoktam attól, mi légyen a gyönyörűség, megvallom mégis, ha valaha valakit elérzéketlenülés és részvétlen apathia fölett panaszkodót fognék hallani: azt tanácsolandom neki, zárassa be magát 4 hónapra, s aztán a budai vár fokáról tekintsen le a szemei előtt elnyúló isteni panoramára, s ha nem fogja pillanatig legalább érezni, hogy a világ mégis csak igen-igen szép, bármennyi moralis rútság fertőztesse is: az élet nem neki való, temettesse el magát.
A Kancellária felségsértési bizottsága – amely állást foglalt arról, hogy teljesíthetők-e Kossuth augusztus 2-án apjához intézett levelében foglalt kérései – augusztus 16-i, jóváhagyott felség-előterjesztésében nem látta akadályát annak, hogy a foglyot megfelelő óvintézkedések mellett szabad levegőre engedjék (OL Kanc. eln. 1837:1334., 1348.). Lederer azonban, noha Feyes értesítette a döntésről, csak azután hajtotta végre a rendelkezést, miután azt, kérésére, augusztus 30-án a Haditanács elnöke is megerősítette (HL Gen. Komm. GPr. 1837:309.; KrA. HKrR. Präs. 1837:1409., 1410.). Lederer a szeptember 1-én kézhez vett utasítást aznap továbbította a budai várparancsnokságnak (HL Gen. Komm. GPr. 1837:319.).
Nevem napja tekintetébeni szíves érzékeny szavait alázatosan köszönöm édes Atyámnak. Ha nem fogadhattam is terített asztalnál százakat, mint néhanapján, kik között sok színlett jóakarat is lehetett, volt is bizonyosan; de arról meg vagyok győződve, hogy sok jó ember emlékezett reám Lajos napján most is, talán több igazán jó ember, mint valaha. Meglehet lesz még máskép is, meglehet, nem lesz. Az magában véve nem teszen nagy különbséget; mert, ha büszke mondásnak látsszék is, valami van keblemben, ami azt kiáltja: egészen hiában nem éltem.
A Szombathelyi perének előmozdítása attól füg, mit fog a Tábla ítélni egy más tabularis pörben (Báró Veisz contra Báró Malonyay), prohibita kérdésében van ítélet alá bocsátva Széll referens assessor ő nagysága pörtárában.* Szeretném, ha ezt referáltatni lehetne, mert a per tárgya ugyanaz, csakhogy itt az egyik, amott a másik testvér maradéki a követelők, s külön pert kellett kezdeni, mert a fölperes csak saját osztályrészére szorította keresetét. Sok haszontalan szószaporítástól megmenekedék tehát Szombathelyi barátom, ha az említett pör referáltatván tudná, hányadán áll keresete a Tábla ítéletében.
Szombathelyi Antal 1836. október 20-i, Kossuthhoz intézett levelében (MTAKKt. Ma. 4849/112.) tesz említést peréről, amely (Szombathelyi Malonyay János báró ellen, perfelvétel: 1837. január 13.) a Kúria levéltára Processus tabulares non terminati c. sorozatában található. (Az ugyanitt említett másik per sem itt, sem a Processus tabulares c. sorozatban nem található meg.)
Ágoston barátomat emlékeztetem azon appellált pernek előmozdítására, melly iránt még májusban felszóllítottam.
A Benyiczkyanus* pörünkre nézve múlhatatlanul szükséges, hogy a Királyi Fiscusnak Battyányi* elleni perével megismerkedjünk, mert abban vannak a fegyverek, mellyeket Battyányi* maga ellen a mi részünkre nyújtott.* Vörös* emlékezni fog, hogy sokszor kerestettem azon pört általa, de akkor Hubay directoralis fiscalis úr* dolgozott benne. Nagyon szeretném, ha azt édes Atyám körültekintené, s extraháltatná. Egyéb perek nem sürgetősek, csak azt szeretném, ha irományaim közül Liszkay kapitány* cessionalisát a Királyi Fiscus kiadná, s Liszkay nem késnék azt bevallani valamelyik ítélőmesternél; mert 80 esztendős lévén, bizonytalanok napjai. Karlovsky ügyvéd úrnál* jó volna megtudni, mit felelt ajánlásomra gróf Vandernath;* ha semmit, a pert majd* előmozdítjuk a jövő terminuson, addig elvárjuk az ajánlott egyezés kimenetelét. Csókolom kezeit édes Atyámnak, testvéreimet ölelem.
Így!
Így!
Így!
A perre részletesen lásd alább, a 416–417. l.
Vörös Antal.
Hubay József (?–1857): jogügy-igazgatósági ügyész.
Valószínűleg annak a Liszkay András kapitánynak az engedményező leveléről van szó, akitől Kossuth 1831. december 7-én 450 vft összegben kölcsönt vett föl (DIÓSZEGHY MIKLÓS: Kossuth két ismeretlen adóslevelére bukkantak Sátoraljaújhelyen. Budapesti Hírlap. 1935. április 21., az adóslevél nem található meg a KLÖM VI. kötetében).
Karlovszky Zsigmond pesti ügyvéd.
van Dernath Vilmos gróf (1797–1876), zempléni birtokos.
Ez szóval kezdődően a levél margóján.
A köpönyegemre itt teljességgel nincs szükségem.
K. Lajos
[Rajta, Kossuth László írásával:] Vettem 11-ikén.
S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. U. 1. 4.
Másolata közölve: Paszlavszky, 1883.
170–172.; Kardos, ROLT 1905. 3. 83–85.
Másolata közölve: Paszlavszky, 1883.
170–172.; Kardos, ROLT 1905. 3. 83–85.
