25. Pest, 1837. szeptember 10.* Kossuth második, Benyovszky által fogalmazott szóváltása: kéri ítélet általi szabadlábra helyezés…
25.
Pest, 1837. szeptember 10.*
Kossuth második, Benyovszky által fogalmazott szóváltása: kéri ítélet általi szabadlábra helyezését. Cáfolja a Fiskus által elfogatása törvényessége mellett felhozott érveket: kétségkívül nemes; a törvények még a birtoktalan nemesek elfogatását sem engedik meg; tetten sem érték.
Pest, 1837. szeptember 10.*
Kossuth második, Benyovszky által fogalmazott szóváltása: kéri ítélet általi szabadlábra helyezését. Cáfolja a Fiskus által elfogatása törvényessége mellett felhozott érveket: kétségkívül nemes; a törvények még a birtoktalan nemesek elfogatását sem engedik meg; tetten sem érték.
A replika beiktatásának (valamint a per Benyovszky általi, ezt megelőző kivételének) időpontját a későbbiek során vitatták. A már aligha eldönthető kérdésben Benyovszky állítását fogadtam el: a replikát szeptember 10-én beiktatta, 11-én átadta a pert a procuratorián, ahonnan 16-án került a Fiscus kezébe. (Lásd alább, 188–189. l.) Megjegyzendő: Wesselényi naplóbejegyzése szerint Benyovszkynál a per „szinte két hétig volt”(WESSELÉNYI: Napló, 1837. szeptember 26.), ami, ha elfogadjuk, hogy a pert Benyovszky szeptember 2-án vette ki, inkább a 16-i benyújtásra utal; figyelembe kell vennünk azonban, hogy Wesselényi valószínűleg Kossuthéktól értesült a tényekről, ők pedig Feyes állításának hittek.
Kossuth augusztus 27-én találkozott új ügyvédjével, Benyovszkyval. Kérte, legalább huszonnégy órára kapja meg a pert, hogy utána tanácskozhasson védőjével a teendőkről. Ezúttal is hangsúlyozta: szabadlábra helyezését követeli, fogságban védekezni élete árán sem fog (MARKÓ, 1928. 830.). Kossuth szeptember 6-án este kapta meg a pert, másnap újra találkozott védőjével. Nem adott írásos utasítást; megbízik – mondta – Benyovszky tapasztalatában, hangsúlyozta szándékai tisztaságát: kicsiny köréhez képest dolgozott a közjóért és a törvényességért, és kétségtelen nemesi jogaira hivatkozva követelte szabadlábra helyezését (OL Informprot. 1837: 54. 8–11.).
Az alábbi replika megfogalmazója tehát Benyovszky volt. A replika szeptember 8. és 10. között született, és 10-én került beiktatásra.
A vádlott félért eddig állott ügyvéd Ágoston József a további védelmet letévén
Az Alperesért: Benyói Benyovszky Péter megjelenvén, törvényszerű orvoslás végett tisztelettel terjeszti a Tekintetes Királyi Táblának elébe, mikint védencze már 5-dik hónap óta szabadságától, mi az életben legdrágább, megfosztatván, midőn magát a törvény elmagyarázhatatlan szavai értelmében abba visszahelyheztetni kívánja, a vádló Felperes (kinek mint a Szent Korona fiscalisának a Szent Korona tagjait védni kötelessége) még azt is kétségbe akarná hozni, hogy az eljáró Tekintetes Bíróság e kérdés felett ítéletet hozhasson. De az 1715: 7-ik és 1723: 5-ik czikkelyek csakugyan meghozattak, és hogy azok most is élnek, tagadni talán mégsem fogja, s ha ezt nem tagadja s nem tagadhatja, kénytelen elismerni azt is, mikint szükségesképen kell bírónak is lenni, ki azokat életben tartsa; s amennyiben netalán sértettek, ítélet által orvosolja. E kérdés felett azonban nem bíráskodhat más, mint a Tekintetes Királyi Tábla, melly hogy hivattatásának a Fiscus bármi ellenzése mellett is megfelelend, a vádlott Alperes erős hittel reményli; mert ha az olly tisztán, olly világosan szóló törvények (mint a felhívottak) elmagyarázhatók, és nem élnek, valjon mi bizodalma lehet bármellyik törvényben is, hogy az élni fog, s hogy részére az igazság annak értelmében fog kiszolgáltatni? Valjon igaz s minden bűntől tiszta lelkének legerősb érzete mellett is mi bizodalommal foghat pennát kezébe, s mi bizodalommal kezdhet a vád érdeme feletti védelméhez?
Azt kellett ezen Alperesnek hinnie, hogy a vádló Fiscus, habár elfogatását alaptalanúl elrendelte is, miután e jelen pör megindíttatott, annak felvétele után mégis rögtöni kibocsáttatását ellenezni nem fogja. De mi kínosan eshetik a felebbi szóváltásból látnia, mikint nemcsak a szabadlábra helyheztetést ellenzi, de még azt is tagadja, hogy ezen kérdés felett ítélet hozathassék, s hogy a felhívott törvényeknek életet adván, a Tekintetes Királyi Tábla bíráskodhassék.
Három okot hoz fel különösen a vádló Felperes eddigi lépésének igazolására:
1. Hogy az Alperes ezen nemes megye kebelében publicalva nincsen, nemessége tehát kétségbe hozathatott.
2. Hogy nemesi fekvő jószágot nem bír.
3. Hogy a Törvényhatósági Tudósítások kiadásánál rögtöni tetten (in flagranti) fogatott el.
Vélt erősítményei azonban nem állanak, mert ami az 1-őt illeti: miután törvényeink megyei nemest nem, hanem csak országost ismernek, különös volna, ha mindenki csak ott tartatnék nemesnek, s kiváltságai csak ott óvhatnák az erőszaktól, hol nemessége publicalva van; eszerint a Királyi Fiscusnak bárkit is el lehetne fogatni, hahogy kilesné, mikor utazik vagy tartózkodik olly megyében, hol publicalva nincsen, sőt minden, ki a Tekintetes Királyi Tábla előtt pört kezd, tartozzék ezen nemes megyében nemességét kihirdettetni, hahogy a nemesi rendet illető perbeli kifogásokkal élni, s azokat használni kívánja; de mi kevés illedelem, s mennyire nem igazság volna épen e fővárosokban, hol számtalan magasabb s kisebb állású tisztviselők az ország minden részeiből összejőnek, csak azokat tartani nemeseknek, kik bizonyságleveleiket kihirdették. Különösen pedig ezen Alperes ellen igen helytelenül használtatik a felebbi kifogás, mert ki a magyar diplomaticában csak némileg járatos is, tudni fogja, mikint a 600 esztendőnél régibb Kossuth nemzetség a közel 500 esztendőkkel ezelőtt végzett nevezetes Bubekiana commissio* szigorú próbáit is kiállotta, [mint az 1-ső szám alatt ide csatolt kivonat is bizonyítja.]*
Bebek (Bubek) Imre országbíró vezetésével 1391-ben a liptói és turóci nemesekkel tartott generalis congregatión lezajlott nagyarányú oklevélvizsgálat, amelyet az „átkos emlékű” János deák leleplezett nagyszabású oklevélhamisítása tett szükségessé. A valódinak ítélt okleveleket az ún. liptói és turóci registrumba foglalták. A Kossuth-ősökről a turóci regesztrum 28. §-a szól. – A beperesített tanúsítvány nem maradt fenn, szövegét a perről készített másolatok egyike sem tartalmazza.
Ezeket a szavakat Vörös Antal másolata nem tartalmazza. Vö. a 14. l. 11. jegyzetben mondottakkal.
De nem kevésbé helytelen a 2-dik ok is, mert amint felebb mondva van, midőn a törvény a nota esetet világos szavakkal kiemelvén azt mondja: „Extra tamen solum casum atrocis perduellionis ac etiam notam infidelitatis etc. inferentibus casibus semper observari (ti. a szabad láboni védelmet) nec ullo sub titulo omitti debere”* rang-, sors- és vagyonbeli lépcsőzetet nem tesz, azt tehát a Királyi Fiscusnak sem szabad tennie. Különben az általa gyakran emlegetett sophisticalás valjon nem épen csak őreá alkalmazható-e? Mert hogy azon szabály, miszerint nemest ítélet és idézés nélkül befogatni nem szabad, általános szabály, kétséget nem szenved, s azzal, ki ezt tagadná, valóban csak szót váltani is idővesztés volna; hogy pedig ezen általános szabály minden nemesre, rang-, sors- és vagyonbeli különbség nélkül kiterjed, az 1-ő rész 2-dik czíme igen világosan mondja: „Nec habet dominorum aliquis plus, nec nobilis quispiam minus de libertate, hinc una eademque lege et consuetudine ac uno eodemque prooessu utuntur.”
Utalás a június 20-i replikában (11. szám) mondottakra; az idézett tc.: 1715:7. tc. 2. §.
Így állván ezen általános szabály, kétséget nem szenved, hogy a kivételeket magának a törvénynek kelle előszámlálni, aminthogy gondosan is kijelelte azokat, mint fentebb előadatott; úgy de azon kivételek közt a nota esetét nemcsak nem említi, sőt ahol erről említést tesz, mint az 1715: 7. és 1723: 5. czikkekben, igenis világosan mondja, hogy a hívtelenség esetében semmi szín alatt (nec ullo sub titulo) a nemest elfogni s letartóztatni nem szabad. Valjon tehát a logicának eddig előttünk ismeretes szabályai szerint nem tisztán áll-e itt a következtetés? Valjon szabad-e a Királyi Fiscusnak oda akarni okoskodni, hogy a fekvő birtok nélküli nemest letartóztatni mégis lehet? Mert, úgymond, az 1687: 14. a kisebb gonosztevőkre nézve is megengedi az előleges letartóztatást, ha birtoktalanok; igenis, de hiszen csak épen azért is lehet a nevezett törvényben, s abban idézett 1655: 38-ban említett gonosztévőket (de csak bűnök bebizonyosodása, csak megyei határozat következésében, s egyedül megyei tisztviselőség által) elfogatni, mivel a törvény megengedi; a notaesetben pedig épen azért nem lehet, mivel a törvény nem engedi s e részben világos szavakkal rendelkezvén, világosan tiltja, s valóban a vádló Felperes következtetése, s a törvény elmagyarázhatatlan szavai elleni okoskodás örökké csak sophisma maradand.
Azt állítja ugyan a Felperes, noha homályos szavakkal állítja, hogy hasonló esetekben már másokkal is bánt ekképen. Nem lehetetlen, noha tette azon esetekben is mindig törvény elleni, s így mindig vétkes volt, s annálfogva követést s helyeslést korántsem érdemelhet, s valamint egyes polgároknak aluszékonyságok, félénkségök vagy jogaik s kiváltságaik nem ismerése és így hallgatássali elmellőzése a nemzet jogait el nem enyésztetheti, mert az erkölcsi dolgok elévesülés tárgyai nem lehetnek, úgy egy polgárnak elmulasztó tette a másiknak törvény által biztosított szabadságát nem csonkíthatja; a Királyi Fiscus pedig egyes polgárok ellen nem is praescribalhat; de világos törvények elleni lépésekre gyakorlatkint hivatkozni egy erkölcsi testület méltóságához nem is illhetik.
Egyébiránt nem is képes a vádló Felperes a birtoktalanság valóságát bizonyítani, sőt [a 2-ik szám alatti bizonyságlevélnek* veressel elhúzott szavaiból világos, miként]* tekintetes Turócz vármegyei Kossuth helységben a vádlott Alperes valóságos nemesi ősi atyai osztatlan örökséggel bír, és így a legönkényesebb s legrosszabb magyarázat esetében is (mellyet különben sem törvényesnek, sem követhetőnek el nem ismerhet) a Királyi Fiscusnak felebbi okoskodása reá nem alkalmazható.
Zemplén vármegye 1837. április 22-i és Pest szeptember 7-i bizonyítványa a Kossuth család nemességének kihirdetéséről. Vö. a 149. l. 4. jegyzettel.
Ezeket a szavakat Vörös Antal másolata nem tartalmazza. Vö. a 14. 1. 11. jegyzetben mondottakkal
Ami már a 3-dik erősítményt illeti: mintha rögtöni tetten lepetve fogatott volna el, valóban mosolyodásra gerjesztene mindenkit, ha illy keserű s nagy áron nem kellene fizetni a vádló Felperes okoskodását. A törvény azt mondja, hogy praedones, latrones, viarum obsessores, incendiarii, ha a tetten lepetve vagy szakadatlan űzésben elfogatnak, letartóztathatók. Követel-e a Királyi Fiscus illy nemű bűnöket? Van-e neki felperesi tehetősége illy nemű bűnök bosszulása végett? Ugyebár nincs. E törvényt tehát nem is használhatja, aminthogy illy törvényre vádlevelében sem hivatkozik. De nem azt teszi-e: valakit a gonosz tetten lepni, hogy a felebbi, s a törvény által gondosan előszámlált bűnök cselekvésén fogatott el? S valjon az Alperes katonai szuronyok kíséretében menő királyi fiscalis által csendes álmában lepetvén meg, pennát tartott-e kezében, s tudósításokat írt-e ágyában? Ugyebár nem; s így tetten nem is lepetett. De különben is ollyan cselekedet volt-e a kérdéses tudósítások kiadása, melly a törvény által előszámlált esetek közt említtetik? Ha ollyan, miért engedtetett meg 3 1/2 évi országgyűlése alatt, s azután szinte 10 hónapokig azoknak kiadásuk? Ha nem ollyan, mikép kíván a vádló Felperes olly törvény rendszabásához támaszkodni, melly a kérdéses esetre nem alkalmazható? Hiszen a törvény a notáról szólván, azt mondja: „nec ullo sub titulo”, miért keres tehát színt az elfogásra, miután nota esetében a törvény kivételt nem ismer, czímet az elfogatásra nem enged.
A dolog érdeméhez még most szóllani az Alperes sem nem akar; sem nem szólhat; mert hiszen meg is van fosztva törvényengedte védelme fő feltételétől, szabadságától, s meg erősítményeitől, mellyeket újonnan öszveszereznie szükséges; ezúttal csak a felperesi okoskodásnak helytelenségét bizonyítandó, kénytelen megemlíteni, hogy ha a kérdéses tudósításoknak kiadása olly bűn volna, melly elfogatást érdemelhetne, a Királyi Fiscus csaknem ötödfél esztendeig kötelessége hibás elmulasztása nélkül azokat el nem nézheti vala; nem tartotta tehát, s nem is tarthatta azt ollyan bűnnek, miután az Alperes világosan s nem titokba burkolva állott a világ előtt, s tettét nemcsak az országosan összegyűlt törvényhozó testület nem rosszall, de a legfelsőbb kormány sem gátlá; s ami negyedfél esztendeig nem bűn, de rosszallott tett sem volt, egyszerű szolgabírói eltiltás által (erről annak idejében észrevételeit bővebben előadandó, most többet szólnia felesleg) olly roppant bűnné nem varázsoltathatott, melly a törvény engedelme ellenére elfogatást érdemelhessen; olly elfogatást, melly (noha mindig menthetetlen lett volna is) az eltiltás után nem rögtön, hanem csak hét hónap múlva vétetett eszközlésbe.
Azt mondja továbbá a vádló Felperes, hogy mivel a vádló levél alapjai s erősítményei már beperesíttettek, az Alperesnek csak azokra lehet felelnie, s csak arról lehet szó: áll-e az ellene követelt bűn vagy sem. Ha ez igaz, ha helyes következtetés volna, s ha a pör előtti történetek a pörnek s bíráskodásnak tárgyai nem lehetnének, úgy a Királyi Fiscus kivétel nélkül nemcsak bárkit is elfogathatna, hanem exequáltathatna is; a felelősség terhén való túl- s felülemelkedést azonban elég szerény lesz a Királyi Fiscus illy nagy mértékben nem követelni, mert hiszen csak azon kérdést állítván fennforoghatónak: num Incattus reus vel innocens sit, az Alperes ártatlanságának lehetőségét önmaga is felteszi; ha tehát ez ártatlanságát bebizonyítandja (mit hogy szabad lábon mielőbb tehetni fog, tiszta lelke s öntudatja biztosítja), valjon mi pótlást nyújthat a Felperes azon időért, mellyet az ártatlanul vádlottnak életéből kitörlött? Illy szenvedésért kárpótlást nyújtani emberi hatalomban nem áll. Egyébiránt védeszközeitől a vádló Felperes által megfosztatván, miután azoknak újonti öszveszerzésük csakugyan időbe s utánajárásba kerül, rögtön derék védelmébe nem vághat, s ha a börtönözés súlyos büntetése által erre kényszeríttetnék is, védelme nemcsak szabadnak s törvényszerűnek nem mondathatnék, hanem attól világosan megfosztva, s eszerint kijátszva lenne. Különben az Alperes nem most, miután a Királyi Fiscus vádlevele vélt erősítményeit beperesíté, követeli törvények értelmébeni szabadlábra helyheztetését, hanem cselekedte ezt még a pör felvétele napján. Hogy nemcsak ítéletet, hanem feleletet sem nyerhete, korántsem az ő hibája, hanem a Királyi Fiscus elmulasztó s erőszakolt tette, ki szívesen szeretvén törvény elleni lépését vitatás s ítélet tárgyává nem tenni, s hallgatással mellőztetni, egész határozottsággal mondja, hogy a Tekintetes Királyi Tábla „in praesenti casu ab observantia et procedura non recedet”; mire az Alperes röviden csak azt feleli, hogy szinte nem gyengébb bizodalommal hiszi s állítja, miszerint ezen magas állású s független bíróság ab observantia et praeceptis legum non recedet, a maga eleibe a Felperes Fiscus által eljárási formát törvényellenileg szabni nem enged.
Végre szóváltásának berekesztésén azt állítja a vádló Királyi Fiscus, hogy az Alperes által felhozott törvények csak okos értelemben (sano dumtaxat sensu) vétethetnek. De hiszen lehet-e világosabb értelmű törvény, mint az 1715: 7. és 1723: 5. czikk? Nem kívánja a vádlott azokat magyarázni, sőt épen csak szavai elmagyarázhatlan értelmében kívánja vétetni, jól tudván, mikint törvényt az őt alkotható testületen kívül másnak csak érteni, de nem magyarázni szabad; s jól tudván, mikint nemzetének főtörvényszéke azokhoz hűn ragaszkodván, a nemesi rendnek jogait egyes polgártársakban sem engedi megsértetni, s a holttá tenni óhajtott törvényeknek életöket fel fogja tartani igazságos ítélete, melly alá a felebbi kérdést rögtöni elítélés végett újra, s tisztelettel bocsátja.
Egykorú másolatok: OL Kossuth-gyűjt. I.
45/a (VA 229. I.) 58–64. (B. I.); OSzKKt.
Fol. Hung. 1388. 11r–13r., 1897. 34–39.
és MTAKKt. Jogt. Ált. 4° 64. 11r–12r.
alapján.
45/a (VA 229. I.) 58–64. (B. I.); OSzKKt.
Fol. Hung. 1388. 11r–13r., 1897. 34–39.
és MTAKKt. Jogt. Ált. 4° 64. 11r–12r.
alapján.
