3. Buda, 1837. május 5. Kossuth levele Wesselényihez: kéri, kezdeményezze szülei anyagi támogatását.
3. Buda, 1837. május 5.
Kossuth levele Wesselényihez: kéri, kezdeményezze szülei anyagi támogatását.
Kossuth levele Wesselényihez: kéri, kezdeményezze szülei anyagi támogatását.
Kossuth zempléni barátja és a Tudósítások levelezője, Lónyay Gábor tisztán látva, hogy a lap kétszeri tilalom ellenére történő folytatása esetén a szerkesztőre elfogatás és perbe fogás vár, már 1836. november 2-án – nyilván mások nevében is – azzal biztatta Kossuthot, hogy „a törvénytelen hatalom általi eltipratásnak a nemzet néma tanúja nem lesz, és nem fog ezen nemzet lelkesebb része elfelejtkezni családjáról azon eltiportnak, kinél a hazafiúi kötelesség szentebb a fiúi s testvéri kötelességnél is”. (Idézi: ERDMANN GYULA: Lónyay Gábor naplója. Századok, 1976. 924–925.; a részletet lásd a Fiskus fundamentális replikájában, a 21. szám alatt.) Kossuthtól tudjuk, hogy néhány nappal elfogatása előtt Wesselényi is megígérte, hogy nem hagyja magára családját (82. szám). Kossuth e két ígéretre emlékezve kísérelte meg az alábbi levél kijuttatását (vö. a 2. számnál elmondottakkal).
B. W. Miklós úrnak.*
Kossuth és Wesselényi, a magyar liberális mozgalom ekkori első tekintélye kapcsolatára számos adatot tartalmaz kötetünk. Wesselényi is per alatt áll: 1835 márciusában hűtlenségi perbe fogták Szatmár megye 1834. december 9-i közgyűlésén elmondott beszédéért, sőt 1835 márciusában Erdélyben is per indult ellene az országgyűlési napló engedély nélküli kinyomtatása vádjával. Kossuth és Wesselényi pere számos szállal kapcsolódik egymáshoz. Mindkettő egyazon megfélemlítő politika része volt; ugyanazokat az érveket használta a vád képviselője; mindkét vádlottnál súlyosbító körülményként értékelték a kettejük közötti kapcsolatot; a Kossuthnál lefoglalt iratanyagot Wesselényi ellen is felhasználták. Kossuth is, Wesselényi is törvénytelennek tekintette perét, s azt is látták, hogy elítéltetésük távolabbi célja az egész liberális tábor elhallgattatása. Ennek megfelelően – közös ügyvédük, Benyovszky Péter jogi segítségével – ugyanúgy építették fel védekezésüket mind a jogi, mind pedig az elvi, politikai érvrendszert illetőleg. Naplójának tanúsága szerint Wesselényi mindvégig figyelemmel kísérte Kossuth perét, és részt vett a szóváltások végső formájának kialakításában is. A báró támasza volt az eltartó nélkül maradt Kossuth családnak is. Kossuth e levelében foglalt kérésétől függetlenül (hiszen azt nem is kapta meg) az elfogatást követő napon körlevelet intézett barátaihoz, amelyben arra kérte őket, hogy kezdeményezzenek gyűjtést Kossuth családja javára (a levél szövege: Vasárnapi Újság, 1870. 83–84.). Maga is 1000 forintot ajánlott fel a családnak, és személyesen kezelte az összegyűlt összeget. (A gyűjtés eredményét lásd 609–610. l.)
A villámteljes felhő, melly rég függött fenyegetőleg fejünk felett, megcsördült. Én fogva vagyok – mi okért, ők tudják, kik elfogattak, én nem. Jelszavam törvény s törvényesség, s így áldozat lehetek, de bűnös nem. Adjunk hálát az Istennek, hogy tettünk annyit a törvény határai között a hazáért, miszerént üldözésre érdemesnek tartanak.
Csak egy nyomja nehéz kő gyanánt szívemet – szegény szüleim, testvéreim. Egyetlen gyámolok én valék. Nekik rajtam kívül nincs semmijök. Én Kegyed által a nemzet jobb részének gondoskodásába ajánlom őket. Szabad legyen hinnem, hogy szükséget nem szenvedendnek, sem a mindennapi irgalom nyújtotta segítség kínjait érezni nem fogják. Lamarque vagyontalan özvegyének 100 ezereket adott a nép egy nap alatt.* A magyar honban nem lesz-é annyi ember mindössze, hogy néhány ezeret nyújthassanak azon férjfiú házanépének, ki inkább polgár vala, mint akármi más? Ha tudhatnám, hogy összegyűlhet az országban egy kis tőke, mellynek kamatjai szükségtől fedeznék kedveseimet, s melly tőkét, ha még valaha szabad leszek, s mint illyen átvehetem a róllok gondoskodás édes terheit, visszaadom az ajánlónak, ha pedig nem, nem. Ha ezt tudnám, nyugodtan viselnék mindent, mit a sors, vagyis az önkény reám mért.
Az utalást nem tudtam azonosítani. Talán egy hír eltorzulásával van dolgunk, s a forrás esetleg az a gyűjtés, amit azoknak az özvegyei részére rendeztek, akik az 1832. június 5-én és 6-án Párizsban a Maximilien Lamarque tábornok, népszerű ellenzéki politikus (1770–1832) temetését követően kirobbant köztársasági felkelés során a júliusi monarchia védelmében estek el.
Éljen a haza! Ne csüggedjünk törvény határai között munkálni, mit a törvény enged, a haza java és polgári erény parancsol.
Tisztelet és nagyrabecsülés
K. Lajostól. m. p.
Egykorú másolat. OL József nádor, Titk.:
Pol. 1837: 149.*
Pol. 1837: 149.*
Német fordítása közölve: ÖstR, 1911. 462.
