4. Buda, 1837. május 10. Kossuth levele anyjához: kéri könyvek beküldését, kisebb ügyei elintézését.
4. Buda, 1837. május 10.
Kossuth levele anyjához: kéri könyvek beküldését, kisebb ügyei elintézését.
Kossuth levele anyjához: kéri könyvek beküldését, kisebb ügyei elintézését.
Lederer főhadparancsnok május 9-én lehetővé tette Kossuthnak, hogy levelet írjon szüleinek: hetente kétszer írhat, katonatiszt jelenlétében, aki a levelet elolvassa, a levél másolatát és német fordítását a főhadparancsnokságnak, eredetijét pedig Beöthynek továbbítja (MARKÓ, 1928. 726.). – Valószínűleg még aznap született meg Kossuthnak szüleihez írott, de a címzettekhez el nem jutott levele. E levélnek sem eredetije, sem másolata, sem pedig a fordítás eredetije nem maradt fenn, szövegét csupán forrásközlésből ismerjük. Megszületésének körülményeire a főhadparancsnokság és a Haditanács fennmaradt iratanyagában még csak utalás sem található. A szöveg azonban – egybevetve Kossuth május 10-i levelével – kétségkívül hiteles: e levél a május 10-i levél első változatának tekintendő. A fordítás is pontosan visszaadja Kossuth jellegzetes fordulatait (ha ugyan valamilyen okból nem maga Kossuth írta németül a levelét).
Ofen, am 7. Mai 1837.* – Liebe gute Eltern! – Ich beschwöre Sie bei Gott, geben Sie auf irgendeine Weise Nachricht von sich, wie Sie sich befinden! Bekümmern Sie sich nicht über mich – denn ich könnte sie noch lieben, diese Schläge des Schicksals, die mir ein sonst nie empfundenes Selbstgefühl gewähren. Allein, zu wissen, daß meine Lieben leiden und besonders meine liebe gute Mutter mit ihrem zwar edlen, doch zu weichen Herzen, dies peinigt mich unaussprechlich. Beruhigen Sie mich in dieser Hinsicht, und ich werde ganz ruhig und in jedem Fall meiner würdig bleiben. Außer den heurigen Forderungen und jenen vom vorigen Jahre, schulden mir noch vom Landtage her: der jüngere Pál Asztalos aus Marmoros 60, Tivadar Petrovics aus Krassó 56 (zu schreiben dieserwegen an den Joseph Markovics, Vizegespan nach Lugos) und Anton Jankovich, Vizegespan aus Neograd mit 31 Fl. C. M., dieser schuldete mir 131 Fl., wovon er im Januar nur 100 Fl. geschickt hat. Es wäre gut, diese Restanten zur Deckung Ihrer Auslagen einzukassieren. Mit tunlicher Gelegenheit ist meine Lage an Folgende kundzumachen: Lónyay, Vécsey im Kasino zu Miskolcz, Kölcsey, Beöthy, Szombathelyi, Török (zu Arad), Klauzál (zu Csongrád), Balogh, Lipovniczky Joseph, Luka (zu Honth), Kubinyi (zu Neograd)* usw. mit dem Bemerken, daß ich ihnen meine Angehörigen und selbe durch sie der Sorgfalt der Nation anempfehle. – Noch weiß ich nichts. Die bürgerlichen Tugenden mögen Ihre Tränen trocknen, liebe Eltern und Geschwister. – Ludwig Kossuth. (Közölve számos olvasási hibával, ÖstR, 1911. 464.)
Ha a levél valóban ezen a napon íródott, akkor annak a kora hajnali órákban kellett történnie, még azelőtt, hogy Kossuthtól – május 6-i, balul sikerült levélkijuttatási kísérlete után – írószereit, könyveit (és velük együtt a levelet) elvették volna. A levél azonban inkább a május 10-i levéllel mutat tartalmi és stiláris egyezéseket, ami a 9-i dátumot valószínűsíti.
Kossuth adósaira lásd az 5–7. jegyzetet. Az értesítendő személyek Kossuth barátai, a Törvényhatósági Tudósítások levelezői vagy ügyének előmozdítói. – Lónyay Gábor (1805–1885): a Tudósítások zempléni levelezője, a zempléni liberális ellenzék jelentős személyisége, 1835 és 1875 között többször is zempléni követ, illetve országgyűlési képviselő. Személyére lásd: ERDMANN, 1975. – Vécsey Pál, báró (?–1862): a zempléni liberális ellenzék egyik vezető alakja; Kossuth pártfogója. – Kölcsey Ferenc (1790–1838): a Tudósítások szatmári tudósítója (Vö. PAJKOSSY GÁBOR: Kölcsey három levele Kossuthhoz. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1986. 87–96.). – Beöthy Ödön (1796–1854): a Tudósítások bihari levelezője, a bihari liberális ellenzék vezetője, a megye követe a reformkori országgyűléseken. 1848-ban kormánybiztos, majd a legfelső törvényszék elnöke. Emigrációban hunyt el. – Szombathelyi Antal (1802–1862): Kossuth békési levelezője, országgyűlési követ 1834–1836, majd 1844-ben, utóbb alispán. – Török Gábor (1798–1879): a Tudósítások aradi levelezője, főszolgabíró, Arad megye országgyűlési követe 1835–1836-ban, majd 1843–1844-ben. 1848-ban kormánybiztos. – Klauzál Gábor (1804–1866): a Tudósítások csongrádi levelezője, a csongrádi, egyben az országos liberális ellenzék egyik vezetője. 1832-től haláláig az 1847/48-as országgyűlés kivételével követ, illetve képviselő. 1848-ban földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter. – Balogh János, ifj (1796–1872): a Bars megyei ellenzék vezére, az 1830-as években a liberális ellenzék országosan is kiemelkedő személyisége, akit 1835 júliusában, majd 1837 augusztusában is hűtlenségi perbe fognak, ítélet azonban egyik perében sem születik (vö. a 372. l. 88. jegyzettel). 1830 és 1861 között több országgyűlésen is barsi követ, illetve képviselő; 1842 és 1845 között alispán, 1848–1849-ben népfelkelési kormánybiztos. 1849–1859. emigrációban él. – Lipovniczky József: barsi főszolgabíró, az ellenzék tagja. – Luka Sándor (1802–?): a Tudósítások Hont megyei levelezője, 1835–1836-ban, majd 1839–1840-ben a megye országgyűlési követe. A liberális Luka 1840-ben a kormánypárthoz szegődik: előbb a váltófeltörvényszék bírája, 1843-tól a pesti váltótörvényszék elnöke. 1845-től törvénysértései révén hírhedtté vált honti adminisztrátor; 1849-ben császári biztos, az 1850-es években az Obester Gerichtshof tanácsosa. – Kubinyi Ferenc (1796–1874): a Tudósítások nógrádi levelezője, 1835 és 1861 között többször is nógrádi országyűlési követ; illetve képviselő. Az 1837. március 21-es pesti közgyűlésen mondott beszéde miatt 1838 márciusában infámiaperbe fogják (vö. a 372. l. 88. jegyzettel). Személyére: PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Kubinyi Ferenc közéleti tevékenysége. A Nógrád megyei múzeumok évkönyve, VI. Salgótarján, 1980. 35–92.
Kossuth e levél megírása után (amelyet a főhadparancsnokság alighanem a Tudósítások levelezőinek és pártfogóinak értesítésére vonatkozó, aggályosnak ítélt sorok miatt tartott vissza) vette kézhez anyja levelét. Május 10-én írt levelében válaszolt már e levélre is, elhagyta azonban a kézbesítés akadályának bizonyuló részeket.
Majus 10. déli 12 órakor.
Kedves lelkem Anyám!
Levelét vettem tegnap délután, de mikorról szól, nem tudom, mert nincs datuma. Állapotomban egyetlen egy kívánságom s ohajtásom volt, megnyugtatást kapni kedveseim hogylétökrül, ezt egy részben legalább megadták kedves Anyám szíves sorai – az Isten áldja meg érettök, s adjon erőt, méltókép viselni továbbra is, mit változtatni nem lehet.
Ha ezen erőt némileg edzeni képes a tudás azzal, hogy én mikép vagyok, vegye azon bizonyossá tételt édes Anyám, miképen én eléggé férfiú vagyok békén tudni tűrni sorsomat s a rabság kínos munkátlanságát is, és mindent, aminek lenni kell. Édes Anyám tudja, mi érzés, mi gondolat lakik s lakhatik keblemben, annál fogva azt is tudhatja, hogy van abban egy érzés, melly minden viszontagságokon felül képes az embert emelni, s ez az érzés: magát nemcsak ártatlannak tudni, sőt azt tudni, hogy nyilvános életemmel fejedelemnek (kinek mindég hű alattvalója voltam), úgy mint hazámnak hasznos szolgálatot tettem.
De egy érzés elviselhetlen volt előttem fogságom első óráiban. Ti. ha viszagondoltam édes Anyámnak érzékeny gyengéd szeretetére, sőt Atyámnak, testvéreimnek erántami ragaszkodásukra is, afelett aggódtam, hogy el nem bírják a csapást. Hozzájárult annak tudomása, miképen történetből ép olly időben ért e csapás, midőn csaknem egészen pénz nélkül hagytam édes Anyámékat; e kettős aggodalom, megvallom, gondatlan, ostoba lépésre indított; ti. két napig semmi megnyugtatást nem kapván édes Anyáméktól, egy pár történetesen ruháim közt talált darab papirosra, egy töredék darabka író ónnal írtam egypár nyugtató sort, –* kivetettem az ablakon, az őr pedig kötelessége szerint felsőbbségének átadta; s könyveim elvétettek, s édes Anyámtól is később kaptam nyugtatást, mint különben. Méltóztassék királyi ügyigazgató ő méltóságát megkérni nevemben, hogy miután azon czédulából is átláthatja, hogy semmi nemtelen vagy tilalmas czél, hanem csak a legszentebb – a fiúi – érzés indított, vegye kezességül becsületszavamat s azon körülményt, hogy valami illyesnek még egyszer ismétlésével magamnak ártanék s állapotomat nehezíteném; és ha ő tőlle füg, tegye, ha mástól, eszközölje közbenjárásával, hogy az felejtve legyen, s ne fosztassam meg tovább is némelly kényelmektől. Ha a kérésnek sikere volna, úgy flautám igen kedves vendég volna magányomban, kivált nehány jó variatiokat mellé rekesztve. Újságok (az Allgemeinét* a 110-ik számtól nem olvastam), könyveim közül Shakespeare, Walker angol dictionariuma,* a másik kis rongyos szótárral, s Fin és Arnold grammaticáival, úgy Searlnek angol helyes kimondásróli kis könyvével – egyebekről máskor.
Mintegy négy sor a jogügy-igazgatóság által olvashatatlanul kihúzva.
Allgemeine Zeitung: a híres német kiadó, a Cotta-cég által 1798-tól, 1810-től Augsburgban megjelentetett napilap. Magas színvonalú munkatársi gárdája és kiváló hírszolgálata miatt (noha mintegy tízezres példányszáma jelentős, de nem kiemelkedően magas volt) Európa-szerte olvasták. Irányítói arra törekedtek, hogy a lap a pártokon felül álljon, és korának tükre (Spiegel der Zeit) maradjon. A hasábjain megjelent cikkek hangneme az olvasók zömét kitevő művelt és vagyonos polgárság ízlésének megfelelően, a reakciót és a radikalizmust egyaránt elutasítva, a középutas liberalizmus és a konzervativizmus között ingadozott. Előfizetőinek jelentős része, egyes adatok szerint fele, a Habsburg-birodalomból került ki, ahol a lap a külföldi lapok között hegemon helyzetet élvezett. Ahogyan azt a kortársak is érzékelték, a lap – részben üzletpolitikai megfontolásokból – kesztyűs kézzel bánt a Monarchiával: az 1830-as évek végéig szinte semmit, ettől fogva jórészt a kormányzatot támogató cikkeket közölt az itteni fejleményekről. Magyarországi tudósításai az 1838. évi árvíztől fogva válnak rendszeresebbé, hosszabb, elemző eszmefuttatások 1838 őszétől, még inkább 1839 tavaszától, az országgyűlés kezdetétől fogva jelentek meg a lap hasábjain, előbb elsősorban a lap új munkatársa, Joseph Christian Freiherr von Zedlitz (1790–1862) költő, publicista, Metternich bizalmasa tollából. A lapban utóbb, az 1840-es években több száz, a magyarországi politikai fejleményekkel foglalkozó tudósítás és cikk jelent meg, amelyek jelentős módon befolyásolták a magyarországi polgári átalakulásért vívott küzdelem egykorú európai megítélését. A lapot fogvatartói Kossuth részére szabadulásáig járatták (lásd a 104. l. 4. jegyzetet); Kossuth a politikai eseményeket elsősorban e lap alapján követte nyomon.
A felsorolt könyvek közül kettő azonosítható: WALKER: A critical pronouncing dictionary (1836, vö. SZIVKL 687.) és THEODOR ARNOLD: Grammatica Anglicana oder Englische Grammatik (Leipzig, 1782; Wien, 1793. stb.); utóbbit az egykorú Magyarországon sokat forgatták, Kisfaludy Sándor könyvtárában is megtalálható (Frank Tibor szíves közlése).
A küldötteket köszönöm. Schlafrockra kár volt költeni, mert ki tudja, mikor kereshetek ismét szükségeikre. Pénzbeli állapotjok iránt az, hogy lemondani tudnak, nem elég megnyugtatás, azt akarnám tudni, szám szerint mennyi pénzök van kezeik között.
Beszedni való pénzek: 1. Petrovics Tivadarnál* Krassóban 56 pft, 2. ifjabb Asztalos Pálnál* Mármarosban 60 pft, 3. Jankovics Antal nógrádi alispánnál* még hátra van 31 pft (mert januarban csak 100-at küldött); mind ezek még az országgyűléséről. Ágostonnál* 12 pft bizonyos perek depositionalis taxája gyanánt letéve, mikre most már szükség nincs. Lovassy Ferinél* 20 pft kölcsön adva, a gyümölcsösnének* szintannyi hasonlón és a folyó félévi tartozások. Valakit méltóztassék a beszedésre megkérni.
Petrovics Tivadar: táblabíró, Krassó vármegye tb. főszolgabírója és követe az 1832/6-os országgyűlésen.
Ifj. Asztalos Pál (1816–1849): a Törvényhatósági Tudósítások hasonnevű levelezőjének fia, 1847–1848-ban Máramaros vármegye követe; 1848-tól huszti képviselő, majd kormánybiztos.
Vö. KLÖM VI. 613. az 1837. január 11-i bejegyzéssel.
Ágoston József (1800–1860): pesti ügyvéd, a pesti ellenzék egyik vezető alakja. Kossuth barátja és ügyvédtársa, rövid ideig, 1837 augusztusáig védőügyvédje is. 1848. júliustól 1849 márciusáig Dédes országgyűlési képviselője. 1837 decemberében Pest megye 1837. március 21-i közgyűlésén mondott beszéde miatt infámiapert indítanak ellene.
Lovassy László unokatestvére, az országgyűlési ifjak kaszinójának tagja; felségsértési perbe fogják, büntetését a Kúria 1837. februári ítélete a fogságban töltött idővel kitöltöttnek veszi, így az ítélet után szabadon bocsátották. 1861-ben országgyűlési képviselő.
Vörös Antal tanúsága szerint Totalné, akinek a pesti Wurum-udvarban volt gyümölcsüzlete, adósságát gyümölccsel törlesztette (Vörös – Wesselényinek, 1842. április 1. OL Filmtár, Wesselényi-cs. 8769. d.).
Tudósításim élni megszűnvén, cancellariára természetesen nincs szükségem, azt tehát ki lehet adni, Jakab-napra pedig felmondani. Az én lakószobámat is ki lehetne vásár alatti időre adni, s Jakab-napra* gondolom az egészt felmondani és kisebbet venni fel; ha addig visza nem nyerem szabadságomat, édes Anyáméknak kisebb is elég; – ha igen, majd gondoskodunk, úgyis kétség, valjon megszűnvén tudósításaim, lesz-é miből élni Pesten.
Azaz július 25-re; a kialakult szokások szerint ez a nap a lakbérfizetés és a bérleti szerződéskötés egyik határnapja.
A katona kormányzó urak azt mondják, hogy levelet váltanunk csak minden héten egyszer engedtetik, s hogy a mosást itt teszik. A paplant küldöm visza, nincs reá szükségem.
Kün a Zugligetben még 2 pft szállásbért, s ha valami ételbeli nem fizetett tartozás volna; a szobámat tisztogatott leánynak is valamit kellene fizetni.
Miskának köszönöm hő szolgálatát, ha Isten módot ád, gondoskodom rólla, most nincs reá szükségem, gondolom 8 vft-ot kellene még bérében kapnia, ha 5 pft-ot kaphat, kapjon.*
Azaz Kossuth azt kérte, hogy fizessenek inasának 4 1/2 vft-tal többet.
Kérjék meg méltóságos director urat édes Anyám, siettesse a pör felvételét; hiszen az én életem nyilvános volt, mint a napfény – ebben nincs semmi titok.
Siettetnek, s én ezer áldással s meleg fiúi és testvéri öleléssel végzem levelemet.
K. L. m. p.
Egészségem eddig jó – majd elfelejtém a nagy sietségben megírni.*
Kossuth szülei a levél vétele után még aznap kérvényezték Czirákynál Kossuth kéréseinek teljesítését, valamint annak engedélyezését, hogy meglátogathassák fiukat. Cziráky – Beöthy véleményezése alapján – engedélyezte, hogy a fogoly – alapos vizsgálat után – könyveket kapjon, megkaphatja fuvoláját, az Allgemeine Zeitungra pedig a kincstár előfizet. A látogatás nem lehetséges (OL József nádor, Titk.: Pol. 1837:149.). Lederer azonban a fuvolát, mint jeladásra alkalmas eszközt, továbbá a szülők által szintén beküldött magyar újságokat (Jelenkor, Társalkodó, Athenaeum) visszaküldette (MARKÓ, 1928. 729.).
S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. U. 2. 1.
Közölve: Kosáry, 1943. 224–225.
Közölve: Kosáry, 1943. 224–225.
