31. Buda, 1837. október 24. Kossuth levele anyjához: sajnálja, hogy jegyzeteit Benyovszky változtatás nélkül a perbe iktatta; kér…
31. Buda, 1837. október 24.
Kossuth levele anyjához: sajnálja, hogy jegyzeteit Benyovszky változtatás nélkül a perbe iktatta; kéri anyját, hogy hagyjon fel fáradozásával, hogy könyvet kaphasson.
Kossuth levele anyjához: sajnálja, hogy jegyzeteit Benyovszky változtatás nélkül a perbe iktatta; kéri anyját, hogy hagyjon fel fáradozásával, hogy könyvet kaphasson.
Buda, october 24-dikén. 1837.
Kedves Anyám!
Feleletül utolsó levelére ezeket: Ha september végével írott levelemet vicedirector úr kézhez nem adhatónak ítélte, óhajtottam volna, méltóztatnék visszaküldeni; mert én úgy gondolom, ha annak nem adatik át a levél, akihez írva lőn, vissza kellene talán kerülnie oda, ahonnan íratott.*
Lásd a 28. szám alatt.
Arról, amit kedves Anyám ír, miképen ti. az, hogy jegyzetim Benyovszky úrnak átadattak, úgy amint írtam a perbe be is iktattattak, tudtomra adatott légyen, mindaddig, míg édes Anyám leveléből olvashatám, semmit sem tudtam. De ez magában mindegy, az azonban nem mindegy, hogy úgy iktattattak a perbe jegyzetim, amint írtam azokat. Mert az nem volt kidolgozott munka, csupán egy délután hirtelen összefirkált rapsodicus jegyzetek, miket jóformán át se olvastam, és így bizonyosan nem alkalmatosak arra, hogy a perbe úgy iktattassanak, amint írva voltak, hanem csak némi pontokra nézve utasításul, s a szempontnak, mellyből én a dolgot tekintem, Benyovszky úrra nézve felvilágosításul kell vala szolgálniok. És én, ha nem emlékezem is mindenre, amit írtam, annyit mindazonáltal tudok, hogy ha azoknak – úgy, amint én írom – perbe iktatásukat gyaníthatám, legalább jól végigrostálom vala, s rostálva némellyekre többet, némellyekre kevesebbet, némellyeket másképen mondok. De csupán utasító jegyzetekre több gondot fordítani nem véltem szükségesnek.* Ezt tehát sajnálom, hogy így történt; de megtörténvén, édes Atyámat alázatosan kérem, méltóztassék Benyovszky úr távollétében is azon lenni, hogy a Királyi Fiscus, ha még erre is akar felelni, ne késnék felelete beiktatásával, s az közöltetnék velem mielőbb, ha lehet, még törvényfolyam előtt, mert az utolsó szónak az alperesének kell lenni.
Vö. a 29. szám bevezetőjében (187–188. l.) mondottakkal. Valószínű, hogy Benyovszky Kossuth jegyzeteit stiláris módosításokkal, kiegészítésekkel és kisebb szerkezeti módosítással terjesztette be.
Hogy a könyvek, írás és egyebekre nézve édes Anyám hinni akarja, hogy eddig haladván a késedelmezés, már nem lesz rájok szükségem: azt szeretem egy részről, mert des Menschen Wille ist sein Himmelreich; de másrészről jó lesz előre kétkedni a hitben s akaratban, nehogy a csalatkozás, minthogy váratlan, kétszeresen súlyos legyen.
Kézhez nem adott levelemből egy pontot ide írok rövid foglalatban; ez tán csak kézhez adatik. És ez azon kérés ismétlése, hogy miután édes Anyám látja a múltak tapasztalásából, miként minden járása, kelése, könyörgése még eddig legkevesebbet sem használt, s még csak egy könyvet sem tudott számomra eddig kinyerni, méltóztassék jövendőre e hasztalan fáradozással felhagyni.
Hogy gyümölcsöt s egyebet nem küldött édes Anyám, az jól történt. De én holmi fogmosó eszközöket is kértem (mert fogaim most gyakran fájnak), ez elvillant szemei elől édes Anyámnak. Ez iránt tehát kérésemet ismételem, s azt is jelentem, hogy a küldött pénz elfogyott.
Egyébiránt kedves Szüleim kezeit csókolom, testvéreimet ölelem.
Kedves Anyámnak
engedelmes fia
Lajos m. k.
Lajos m. k.
Egykorú másolat. OL Kossuth-gyűjt. I. 49.
(VA 233.) 37–38.
Közölve. Kardos, ROLT 1906. I. 61––62.
(VA 233.) 37–38.
Közölve. Kardos, ROLT 1906. I. 61––62.
