Tizennegyedik fejezet Betűismerés, szótagolás: tárgyismeretekhez kapcsolva
Tizennegyedik fejezet
Betűismerés, szótagolás: tárgyismeretekhez kapcsolva
Betűismerés, szótagolás: tárgyismeretekhez kapcsolva
Lehetséges-e visszavetődni a fénynek, melly elfogadva nem vala?
Az emberi lélek végetlen változatokra lévén alkotva, a jeleneteket gyakran cserélgetni jó, kivált gyermekeknél, kik ha sokáig egy tárgyhoz kötvék, unatkoznak s fáradnak, így pedig lelkök többé oktatásra nem fogékony. Valóban sokan, midőn túlságos buzgalommal ügyekeznek a gyermekeket tanulásban sebesen előrevinni, saját czéljokat gátolják, szerfelett huzamosan kapcsolván egy tárgyhoz értelmöket. Mit használhat annyi apró gyermeket együtt, miután leczkéjöket felmondták, órákig egyhelyben ülésre kényszeríteni, s meg nem engedni, hogy egymással szólljanak, s gondolatcserébe bocsátkozzanak? Véleményem szerint ez a legsikeresebb út őket ostobákká tenni. A kisdedek természetöknél fogva elevenek, s azért ha egyhelybe szegeznék, ha mozdulniok sem szabad, mihamar nemcsak a leczkézést, de az iskolát is megunják, s alkalmasint ez a főbb okok egyike, hogy annyi gyermek sír, ha oskolába küldik.
A kisdednevelő oskolák azonban egyébként is nem egyedül oktatásra lévén számítvák, hanem arra is, hogy a kisdedek boldogokká tétessenek, evégett tanácsosnak ítéljük a nézőszínt mentől gyakrabban változtatni.
E szempontból a következő oktatási módot hoztuk be. Oskolánkban 26 tábla van, mindeniken felül egy betű, alatta egy természettárgyi ábrázolat, mellynek neve azon betűn kezdődik. A gyermekek a karzatra mennek (lépcsőformán egymás felibe emelt padok, a szoba egyik végében). A tanító olly helyet foglal, hogy ő a gyermekeket, s a gyermekek csak őt láthassák, s kezdődik a beszélgetés, például:
Hol vagyok én? – „Átellenünkben.” – Mi van jobb kezemtül? – „Egy asztal.” Balkezemtül? – „Egy szék.” – Előttem? – „Mi gyermekek.” – Mögöttem? – „A tanító asztal.” – Mit mutatok? – „Az A betűt.” – Mi van a betű alá föstve? „Alma.” – Mellyik kezemmel mutatok? – „A jobbal.” – Tagoljátok e szót: alma. „A – l – m – a.” – Hol veszi magát az alma? – „Fán terem.” – Mellyik része van földben a fának? – „A gyökér.” – Hát a földön felüli alsó részét hogy nevezzük? –„Törzsök vagy tőke.” – Hogy nevezzük a fa növését, ha egészen egyenesen nőne fölfelé? – „Függőlegesnek.” – Mi van a törzsökön felül? – „Ágak.” – Hát az ágakon? – „A levelek.” – Hát még? – „A gyümölcs.” – Mi volt előbb a gyümölcs? – „Virág.” – Mellyik virágrészből lesz a gyümölcs?– „A belső részből.” – Mi volt a virág előbb? – „Bimbó, rügy.” – Mi növesztette a bimbót s rügyet virággá és falevéllé? – „A fa nedve.” – Hogyan jut a nedv a bimbóhoz? – „A gyökérből a törzsökbe szivárog.” – Hát onnan? – „Az ágakba, egészen a bimbókig.” – Minden bimbó gyümölccsé válik-é? – „Nem, némellyikből levél, másból csemete lesz.” – Mi az a csemete? – „Újon hajtott ágacska, amelly eleinte gyönge, de később megkeményedik.” – Mellyik része keményedik előbb? – „Az alsó része.”
Minő betű ez? – „K.” – Kenyér, kecske, kerék s a t. – Mire való a kerék a kocsiban? – „Hogy a lovak könnyebben húzhassanak.” – Honnan tudod, hogy erre való? – „Engedelmével tanító úrnak, nekem volt egy kis targonczám, megraktam kövekkel, s mégis el bírtam húzni, de egyszer összetört a kereke, s helyből sem tudtam mozdítani.” – Ha tehát kerekek nem volnának a szekereken, a vonó marhák nem vihetnének olly nagy terheket? – „Nem ám, s az emberek sem utazhatnának olly sebesen.” – Miként nevezik azt a mesterembert, ki a kerekeket készíti? „Kerékgyártó.”
Minő betű ez?– „S.” – Serpenyő, selyembogár, s a t. – Mi dolog az a serpenyő? – „Konyhaedény, mellyben sütnek, főznek.” – Van-é más edényre is szükség a konyhában? – Miből készítik a tálakat, fazekakat? – Minő formája van a tálaknak? – Van-é még a házi bútorok közt más is, ami gömbölyű? – Ki készíti az asztalt? – Miből?– Mivel simítja meg a deszkákat?– Mivel ragasztja össze? – Miből készül az enyv? – T. – Tehát, túró, tojás. – J. – Juh, járom, s a t.
Illyformán bánunk a tárgy-, s betűismertetéssel egybekötve. Fő irányunk a gyermekeknek tiszta fogalmakat nyújtani minden környező tárgyakról, azoknak lényét, alakját, okát, hasznát, eredetét, következését, czélját, eszközeit megismertetni, figyelmöket a dolgok eredetére vezetni, ítélő tehetségöket gyakorolni, aprólékos tapasztalásaik előadására ingerelni, s ekképen nemcsak hasznos ismeretekhez juttatni, hanem jó tanításokkal is oktatni, s a szívképzést soha szem elől nem veszíteni.
A most leírt oktatás a nagy szobába való, hol a gyermekek mind együtt vannak; azonban ennél is gyakori változtatást kell használni, mert ha kezdetben még olly mulattató is valami, az újdonság múltával mégis hamar veszít becséből. Az oktatás ezen módját tehát hetenként csak kétszer-háromszor vesszük elő, s így gyakran magok a gyermekek emlékeztetnek reá.
Van még egy más oktatási mód, mellyet az osztályszobában használunk, s ott osztályt váltogatva csaknem naponként. Az egész ABC közönséges és gyérített írásban nagyra nyomtatva falon függ, merevény papirosra feszítve, s a gyermekek kört állanak előtte, de a betűket nem monitorok, hanem maga a tanító mutogatja, hogy a gyermekek ne csak viszonos oktatást kapjanak. Szótagolásnál mindenik gyermek kap egy táblácskát s palavesszőt, egyik kimutat egy szót, s azt mindnyájan tagolják és így tovább.
A folyóbetűk ismertetésére a mintegy 5 éves gyermekek palatáblácskákat kapnak, mellyekben az ABC betűi levésvék. A gyermekek egy íróvesszőt jártatnak a betű vésésekben, s ekkép nemcsak írást olvasni, de szépen írni is megtanulnak.
