a) Buda, 1837. november–december 11.
Kossuth Samuel Wilderspin A korai nevelésről és kisdednevelő intézetekről című munkájáról készült fordítása.
Kossuth még elfogatása előtt elvállalta, hogy a Kisdedóvó Intézeteket Terjesztő Egyesület részére lefordítja Samuel Wilderspinnek, az angol óvodai nevelés (infant school education) első teoretikusának Infant Education or Remarks on the Importance of Educating the Infant Poor című könyvét, pontosabban annak Joseph Wertheimer (1800–1887), a neves publicista, író és filantróp által az 1825. évi londoni harmadik kiadás alapján készített és átdolgozott német fordítását. A könyvet (Über die frühzeitige Erziehung der Kinder und die englischen Klein-Kinder-Schulen oder Bemerkungen über die Wichtigkeit, die kleinen Kinder der Armen im Alter von anderthalb bis sieben Jahren zu erziehen... Wien, 18282) Kossuth a Törvényhatósági Tudósítások 1837. január 1-i, 14. számában valamennyi emberbarát és hazafi figyelmébe ajánlotta (KLÖM VI. 858.; Kossuth és az Egyesület kapcsolatára lásd: Uo. 557–561., 582–586.). A munkára barátja, Bezerédj István, a neves tolnai liberális politikus, a magyarországi kisdednevelés egyik apostola hívta fel Kossuth figyelmét.
Kossuth 1837. október 1-i – nem továbbított – levelében arra kérte anyját, érje el, hogy a mű fordítását engedélyezzék (lásd 185. l.). Feyesnek nem volt ez ellen kifogása, javaslatát elfogadta Pálffy kancellár is (OL Kanc. eln. 1837: 1666). Feyes november 2-án értesítette a döntésről Lederert, egyúttal átküldte Kossuth számára Wilderspin munkájának – nyilván óvatosságból – újonnan vásárolt példányát (HL Gen. Komm. GPr. 1837: 394.; MARKÓ, 1928. 835.). Elképzelhető ugyan, hogy Kossuth már elfogatása előtt belefogott a fordításba. Saját irataihoz azonban – a fogva tartására vonatkozó előírások szerint – nem juthatott hozzá: jelen szöveg így teljes egészében 1837. november havában és december elején kellett, hogy elkészüljön.
A fordításon túlmenően Kossuth többször is rövidítést hajtott végre a Wertheimer átdolgozása után is terjengősnek ítélt szövegen. Elhagyta azokat a részeket, amelyekről úgy gondolta, hogy nem érdeklik majd a magyar olvasókat; a szöveget viszont több ponton a magyar viszonyokhoz alkalmazta és – ha adatok hiányában csupán vázlatosan is – tájékoztatást adott a magyarországi kisdedóvás helyzetéről. A szöveghez rövid előszót írt, és megtartva a Wertheimer-féle fordításban szereplő hét jegyzetet, további huszonnégy, hosszabb-rövidebb lábjegyzetet illesztett fordításához, amelyek közül tizenhármat számmal, tizenegyet csillaggal jelölt. Az Egyesület választmánya részére külön megjegyzésekben foglalta össze a fordítással, a kiadással kapcsolatos észrevételeit, a még elvégzendő feladatokat.
A fordítás első fogalmazványát Kossuth 1837. december 11-én küldte el apjának, továbbítás végett: további sorsa nem ismert. A címzettekhez valószínűleg nem jutott el: az Egyesület választmányának 1838. január 29-i ülésén úgy említik Kossuth vállalkozását, mint amely „[Kossuth] körülményei miatt süker nélkül maradt” (WESSELÉNYI: Napló, 1838. január 29.). 1851 februárjában Wargha István, a magyar óvodai nevelés jelentős alakja, Kossuth Hetilap-beli és pénzügyminisztériumi munkatársa meghirdette Wilderspin könyvének magyar kiadását. Állítása szerint Kossuth a fordítást nem tudta befejezni, a kéziratot viszont őrá, Warghára bízta, aki a feladatot 1849–1850-ben el is végezte, egyébként szintén börtönben (BODNÁR ISTVÁN–GÁRDONYI ALBERT: Bezerédj István (1796–1856). Bp. 1918. I. 174. A hirdetés szövegét nem ismerem). Ez a tényekkel egyféleképpen egyeztethető össze csupán: úgy, hogy Wargha a „befejezést” Wertheimer „toldalékainak” fordítására értette. A kiadás terve ismeretlen körülmények között meghiúsult. Kossuth kézirata végül 1931–ben, Baloghy György kúriai tanácselnök, a Friedrich-kormány igazságügy-minisztere hagyatékából bukkant elő. Tervbe vették kiadását, s e célból Mesterházy Jenő és tanítóképzőbeli tanítványai lemásolták. A kiadásra azonban nem került sor, és Kossuth eredeti kézirata is külföldre került a 30-as évek közepén. Vincze Sándor tanár vezetésével a Brunswick Teréz óvónőképző növendékei 1943-ban készítettek egy második másolatot is (a címlap szerint az eredetiről, valószínűbb azonban, hogy a Mesterházy-féle másolatról). Ez a másolat megőrizte az eredeti oldalbeosztását, sőt, a másolók azt is feltüntették, hol húzott át Kossuth egy-egy szót. Ez a másolat is Mesterházy birtokába került, innen került az OSzK kézirattárába. A kiadás ezt veszi alapul. (MESTERHÁZY JENŐ: Kossuth Lajos és a kisdednevelés. Bp. 1944; Uő.: Kossuth Lajos ismeretlen pedagógiai munkája. Protestáns Szemle, 1944. 111–117.)
A közlés során arra törekedtem, hogy a számos jegyzet, megjegyzés miatt nehezen áttekinthető szöveg használatát a lehetőséghez képest megkönnyítsem. Ezért Kossuthnak a fordítás elé bocsátott jegyzeteinél [ ]–ben adom a hivatkozott szövegrész e kötetbeli oldalszámát. Kossuth számos esetben feltüntette a lap szélén az eredeti német szót vagy kifejezést: ezeket, ahol lehetséges volt, megjegyzés nélkül ()–ben a szövegbe iktattam, két esetben pedig lábjegyzetbe foglaltam.
A kora nevelésről és kisdednevelő intézetekről
Wilderspin S., a londoni középponti kisdednevelő intézet igazgatója. Némi rövidítéssel, s honunkra alkalmazással magyarra fordíttatott. A Kisdedóvó Intézetek Magyarországbani Terjesztésére Ügyelő Egyesület megbízásából.