a) Buda, 1837. december 17. Kossuth replikatervezete: kéri a Királyi Tábla közbenszóló ítélete megfellebbezésének engedélyezését,…
a) Buda, 1837. december 17.
Kossuth replikatervezete: kéri a Királyi Tábla közbenszóló ítélete megfellebbezésének engedélyezését, mivel az valójában ügydöntő ítélet; cáfolja az ítélet indoklását; mivel fogságban való védekezése fizikailag és erkölcsileg egyaránt lehetetlen, kéri törvényes szabadsága visszaadását.
Kossuth replikatervezete: kéri a Királyi Tábla közbenszóló ítélete megfellebbezésének engedélyezését, mivel az valójában ügydöntő ítélet; cáfolja az ítélet indoklását; mivel fogságban való védekezése fizikailag és erkölcsileg egyaránt lehetetlen, kéri törvényes szabadsága visszaadását.
Jegyzések
a szabadságbóli védelmet megtagadó bírói ítélet felebbvitele iránt, az Alperes részéről. Ügyvédével s édes atyjával szükséges haszonvétül közlendők.
Az Alperes tökéletesen helyben hagyja azt, hogy a részéről beiktatandó szóváltás a hűségtörés esetébeni szabad védelmet biztosító törvények szavainak világos kiírásán kezdődjék. De elegendőnek véli az Aranybulla 2-ik czikkelyét, Verbőczy 1-ő Rész 9-ik czímje 1-ő és 4-ik §-ait, Albert király 27-ik czikkjét, az 1478: 10-et, 1715: 7-ik czikk 2. §-át és 1723: 5-iket kiírni, a többiekre csak általánosan hivatkozni, s ezeknek is magyarázgatásába nem ereszkedni, mert azok olly világosak, hogy minden magyarázgatás csak homályosítana.
Ha már ezen elmagyarázhatlanul világos és sarkalatos törvények s annyi királyi diplomák és hitlevelek, mellyek ezeket megerősítik, nem nyújtanak kezességet s biztosítékot az Alperesnek, mellyik törvényben bízhat még! Az Alperes minden tetteiben ekkorig azt nézte, mit mondanak a törvények, és azt hitte, hogy jobb s biztosabb vezért nem választhat a törvénynél; már ha azt látja, hogy még a legsarkalatosabb törvények sem nyújtanak erőt, ótalmat és kezességet az Alperesnek, egész életére, minden cselekedetére, s különösen e perbeni védelmére nézve is egy olly sötétségbe vettetett, mellyben lehetetlen magát föltalálnia; ha ezen törvényekbe vetett bizodalma füstbe ment, mellyikben lehet még bíznia, s ha törvényben nem bízhatik, mihez alkalmazza magát, mire alapítsa védelmét?
Az Alperes tehát a föntebbi ítéletet tisztelettel fölebbviszi; s mivel az nem kifogásról, mert az Alperes kifogással nem élt, hanem a törvénykezésnek leglényegesebb föltételéről szól, mert anélkül az Alperes legitime audiri non potest, és Parte Incatto legitime haud audita, judicium juris ordine legitime pronunciari non potest, a fölebbvitelt, ezen nem közbenszóló, hanem pör derekát is egészen eldöntő ítélettől kegyesen megengedtetni, azon tisztelt ítéletet pedig megváltoztatni, s az említett törvényeket teljesedésbe vétetni kéri a következő okoknál fogva:
1. Mivel ezen tisztelt ítélet az idézett sarkalatos törvényekkel ellenkezik, a bírói hatalom pedig törvénnyel nem dispensálhat.
2. Azért mivel a tisztelt ítéletben felhozott gyámokok azon törvények erejét nem gyengíthetik, mert törvényt csak újabb törvény gyengíthet meg, más semmi. Három gyámok van fölhozva:
a) hogy a Felperes által beperlett oklevelek az Alperest terhelik;
b) hogy a Felperes végső ítéletet kér;
c) hogy az Alperes a per velejébe bocsátkozott.
Az 1-őt, ti. a terheltetést ami illeti, nem lévén in specifico kijelelve, mi az, ami terhelő, általánosan kénytelen az Alperes azon okleveleket tekinteni.
Alperes ha a törvényt nézi (pedig mit nézzen mást, ezen alkotmányos országban), lehetetlen hinnie, hogy a Törvényhatósági Tudósítások terhelhetnék. Más szóval: lehetetlen hinnie, hogy a köznyilvánosságú, nyitott, mindenki számára nyitott ajtók mellett történő dolgoknak az ajtón kívül lévőkkel is tudatása törvénytelen, s így terhelő lehetne; vagy hogy amit 3 1/2 évig nyilvánosan tenni szabad s nem terhelő volt, az a 4-ik év második felében terhelő lehetne. Ezt a törvény megengedi, a szokás az Alperes mellett szól, s még a non quid juris sed quid consilii tekintetében* is (ámbár juridice csak a quid jurist tartoznék tekinteni, mert a másodikra nézve tévedni lehet ostobaság, lehet gyengeség, lehet rossz politica, de nem vétek) erősen hiszi, hogy a nyilvánosság terjesztése, miután 3 1/2 évig nemcsak szabad és törvényes volt, hanem káros következésnek még csak árnyékát sem mutatta, a 4-ik évben tilalmas,törvénytelen és káros nem lehet. [Lehetetlen hinnie, hogy egy szolgabírónak azon megye által, mellytől hatóságát veszi, s mellynek számadással tartozik, rosszallott és megsemmisített tilalma a törvényes dolgot törvénytelenné tehetné, s az Alperest terhelhetné.]* Lehetetlen hinnie, hogy ezen szolgabírónak olly királyi parancsra hivatkozása, mellyet ő sohasem látott, az Alperessel legalább kérése után is soha sem közlött, melly parancs tehát vagy nincs, vagy legalább az Alperesre nézve nincs, mert ő azt sohasem látta, az Alperest terhelhetné. Ha csak azt nem akarjuk felállítani, hogy mihelyt egy szolgabíró (soha elő nem mutatott) királyi parancsra hivatkozva, akármitől egy szabad polgárt eltilt, p. o. ha eszébe jutott volna az Alperest attól eltiltani, hogy Pesten lakjék, hogy magyarul beszéljen, hogy gyűlésekre járjon, hogy ajtaját jóbaráti s látogatói előtt nyitva tartsa, szóval: akármi törvényesen szabad dologtól tiltott volna is el, annak ellenében a törvény biztosította szabadsághoz ragaszkodni, a 8-ik hónapban notae infidelitatis; pedig ezt tán csak a Felperes sem állítja! Lehetetlen terhelőnek hinnie azt, hogy a nemes vármegyékhez törvényes pártfogásért folyamodott, mert ha már a vármegyékhez sem lehet folyamodni, hát mi szabad? Még kevesebbé hiheti terhelőnek, hogy a nemes megyék az Alperes pártját fogták törvényes úton, mellette repraesentáltak, tudósításainak folytatását jóváhagyták, arra megbízták, sőt parancsolták; ha csak oda nem jutottunk már, hogy a vármegyék pártolására érdemesnek tartatni vétek. Nem lehet terhelőnek hinnie, hogy saját ítélete után nem indult, hanem bevárta a nemes vármegyék törvényhatósági ítéletét, s csak azok következésében cselekedett. Lehetetlen hinnie, hogy amit mások nyitott ajtónál palam publice mondanak, az az Alperest terhelhesse. Ha tehát közgyűlési dolgokról tudósításokat írni, 3 1/2 évi folytatás után írni, a megyék jóváhagyására, parancsára írni nem lehet terhelő körülmény, mi terhelheti az Alperest?
Azaz: nem azt tekintve, hogy mi a jogszerű, hanem hogy mi a tanácsos.
A: hiányzik. B alapján.
Pedig, hogy az nem lehet terhelő körülmény, a Felperes Fiscus maga elismerte, mert
a) az Alperest 52 egész holnapig emiatt vád alá nem vette. Pedig ha vádra ok lett volna, s a Felperes Fiscus kötelességét 52 hónapig elmulasztotta volna, megérdemelné, hogy ő üljön fogságban.
b) Mert ámbár mindezen dolgok közönségesen tudva voltak, a Királyi Fiscus mégis annyira nem tartotta azokat vádra elegendőknek, hogy szükségesnek tartaná törvényt törvény után rakásra döntve, az Alperest Budán elfogatni, onnan Pestre menve szállására rontani, lakásán erőszakot elkövetni, irományait elkobozni. Amire a Királyi Fiscusoknak százados törvénytelenségei között is hűségtörési vád esetében eddig még Magyarországban példa nincs, s ezen erőszak, a nemesi jogoknak e borzasztó sérelme egyedül, magában, példa nélkül áll!! Miért tette ezt? Azért, mert a Törvényhatósági Tudósítások nyilvános kiadásában vádra elegendő okot maga sem látván, oda gondolkozott, hogy majd talál a házi élet feldúlt titkaiban vagy egy egeret, mellyből elefántot csinálhat.
De talált-é? Nem, mert hiszen az Alperes minden irományait előre feldúlva, végig kutatva, az Alperest azok iránt vallatásra véve, mégis csak a Törvényhatósági Tudósítások, a felperesi vádlevél emez egyetlen egy alapja nem terhelik az Alperest, mi egyéb terhelhetné? Talán azon levelek, miket e dologban az Alperesnek mások írtak? De hiszen egy az, hogy mások írták, más az, ha a dolog magában nem terhelő, a dologban írott levelek sem lehetnek terhelők. Vagy talán az terheli az Alperest, hogy Szemere Bertalan úr kérésére a múlt diaetáról rövid historiát ígért írni? De hiszen könyvet írni, historiát írni, in abstracto csak nem lehet tilalmas és terhelő dolog, ha csak ollyasmit nem írunk, ami törvénytelen; úgy, de annak tartalmáról csak nem hozhat ítéletet a Királyi Fiscus, ami még írva nincs, csak ígérve, s amiről az írni szándékozó még maga sem tud semmit. Vagy talán az terheli az Alperest, hogy ezen írandó historiának külföldön nyomtatásába megegyezett? Úgy, de nyomtattatni in abstracto ismét lehetetlen, hogy vétek legyen, hanem törvénytelen tartalmú könyvet írni, nyomtattatni lehet csak vétek. Azonban itt még írva semmi sincs, nyomtatva még kevésbé, mikép terhelhet tehát az, ami nincs? Hacsak a külföldön nyomtatás idaeája in abstracto nem vétek. Igen, de amióta Michael de Ungaria Biga salutis czímű munkáját 1494-ben Augsburgban,* Pelbartus de Temesvár a Pomoerium Sermonum czímű munkát 1514-ben Leydenben kinyomtattatta* egészen Orosz Józsefnek „Terra incognitájáig”* száz meg száz magyarországi könyv nyomtattatott külföldön, s különösen történetíróink kevés kivétellel többnyire, sőt még Verbőczy Tripartitumának legelső kiadása is (ámbár már Magyarországban typographiák voltak) külföldön nyomtattatott;* s a mi napjainkban pedig sok ollyan könyvet is, mellytől a budai censor (ki egy Hont vármegyei szónok mondása szerint csak a szerelemről, holdvilágról és csergedező patakokról enged nyomtatni*) in specie megtagadta az imprimaturt, külföldön kinyomtattatták a szerzők, de sohasem jutott a Királyi Fiscusnak eszébe emiatt vádat támasztani. Hogy Austriában tiltva van belföldi censura nélkül külföldön nyomtatni, azt az Alperes tudja, de mi nem lakunk Austriában, s még ott sem tartják ezt hűségtörésnek.
Elírás: Michael de Ungaria – Magyar Mihály (?–1444) – munkái nem jelentek meg nyomtatásban; Kossuth Laskai Osvát azonos című, 1498-ban, Hagenauban kinyomtatott prédikációgyűjteményére gondolhatott.
Ma ismert legkorábbi kiadása: Hagenau, 1498–1499.
Terra Incognita. Notizen über Ungarn. Lipcse, 1835.
Bécsben, 1517–ben.
Az idézett szavakat Sembery József mondotta Hont vármegye 1836. szeptember 19-i közgyűlésén (KLÖM VI. 867.).
Vagy végre talán az terheli az Alperest, hogy egy pár vádlott ifjú szerencsétlen szülőitől meg nem tagadta azon ügyvédi segedelmet, mellyre megkéretett? Ha szenvedni kellene, lehetne azért, hogy egy szerencsétlen atyának résztvevő keblet tárunk, s védsegedelmi kezet nyújtunk: ezen emberi nemes kötelesség teljesítéséért az Alperes örömest szenvedne, de azt csak lehetetlen hinnie, hogy ez terhelő körülmény lehessen.
Eszerint tehát az Alperes ugyan a tisztelt ítélet első gyámokát fel nem foghatja; azonban föltéve, hogy valósággal terhelik őt a felperesi irományok, ebből nemcsak az nem következik, hogy magát olly szabadon szabadságból ne védelmezhesse, mint a törvények megengedik, sőt épen ellenkezőleg következik. Mert
a) Az említett törvények a világos hűségtörés legvilágosabb eseteiben is garantírozzák a szabadságbóli védelmet.
b) Mert annak van védelemre szüksége, aki terheltetik; mentől inkább terheltetik valaki, annál inkább szüksége van arra, hogy magát védelmezhesse, s hogy tőle meg ne tagadtassanak a védelemnek azon módja s eszközei, mellyeket a törvény illyes esetekre, minden kivétel nélküli általános szabályul tőn.
A tisztelt ítélet első gyámoka tehát nem az Alperes ellen, hanem az Alperes mellett szól.
A 2-ik gyámok az, hogy a Felperes végső ítéletet kér. Az Alperes nem hiheti, hogy egyik perbeli félnek kérelme a másik fölött a törvény ótalmától s törvényes jussaitól megfoszthatná. Mert hiszen így a Királyi Fiscussal perlekedni nem lehetne. Ő már levatájában kérhet s itt valósággal kért is keresetlevele értelmébeni ítéletet; ha az ő kérelme több, erősebb mint a törvény, úgy már a perben megjelenni sem lehetne, annál kevésbé fokonkinti törvényes védelemmel élni.
A 3-ik gyámok: hogy az Alperes a per velejébe bocsátkozott. Az Alperes ezt el nem ismerheti (amint ezt a velem közlött replicában T. Benyovszky úr tisztán megmutatta).*
Lásd az irat bevezetésében mondottakat.
Azonban minthogy a tisztelt ítélet úgy mondja, hogy beereszkedett az Alperes, ám legyen (per inconcessum). Mi következik ebből? Az, hogy exceptiókra vissza nem térhet. Úgy, de az Alperes exceptivával nem élt: sem az idézés, sem levata, sem actio, sem judicatus, sem institutum, sem actoratus ellen kifogást nem tőn, pedig csak ezek az exceptívák. Az Alperes törvény értelmébeni szabad meritorius védelemért esedezett, ez nem exceptiva, ezt egy törvény sem számítja ezeknek sorába, hanem olly lényeges requisituma a per folyamának, hogy nélküle ítéletet hozni sem lehet. Az Alperes tehát épen úgy nem lépett per derekáról exceptívákra vissza, mint az nem, aki akármelly perben a végső ítélet pillanata előtt magának még némi védelemre időt s módot engedtetni kíván, mit a bírói székek ezer meg ezer esetekben meg is engedtek, s engednek naponkint. De ami több: az Alperes általában semminemű visszalépést sem is tett, mert a levata napján, a megjelenés pillanatában, midőn a Felperes még egyetlen egy oklevelet sem iktatott bé, első szava volt a könyörgés törvény szerinti szabad védelemért; s ez az, amit az Alperes azóta mindig szakadatlanul sürget, s amiért most is esedezik.
3-or. Azért, mivel a tisztelt ítélet védelemre kötelezi az Alperest, s azt mégis, amire kötelezi, ti. a védelmet, ugyanezen ítélet által physicai és moralis lehetetlenséggé teszi.
Physicai lehetetlenséggé: mert az Alperes fogva van. Ügyvédjével csak a katonai kormány és a felperes vádló ellenfél ellenőrsége alatt tanácskozhatik. Atyjával, mint legtermészetesebb tanácsadójával épen nem tanácskozhatik, kivevén levélben, melly a katonai kormány és a Felperes vádló censuráján megy keresztül, s mellyet ő tetszése szerint letartóztat, körülnyír, kézhez nem ad, amint tetszése tartja, sőt a kézhez nem adás mellett, még az Alperest a katonai kormány útján mélyen keserítő szigorú dorgálásokkal s érzékenyen sértő vádakkal halmozza. (Amint folyó hónap 8-ikáról írott levelénél az Alperes mély fájdalommal tapasztalta, s azért azon levelet a Tekintetes Ítélőszék megbírálása végett a perhez csatoltatni kívánja.)* Továbbá az Alperes irományait a Királyi Fiscus mind elfoglalta, törvénytelenül. Igaz ugyan, készített egy elenchust, természetesen, amint ellenőrség nélküli erőszakkal foglalta el az irományokat, úgy készítette ellenőrség nélkül azt is. Ezt az Alperessel közlötte, s azt mondá, ami kívántatik, meg lehet tekinteni előadó ítélőmester úrnál, de akinek a megtekintés érdekében áll, az Alperesnek ti., azt fogva tartja. De hiszen az Alperes védelme nemcsak ezekből állhat, sőt leginkább nem ezekből áll. Egyéb pedig az Alperestől meg van tagadva, s minden iránt, ami fogságán kívül történik, olly szoros tudatlanságban tartatik, mintha a sír néma fenekére volna temetve. Pedig hogy sokak közül egyet említsen az Alperes, miután Tudósításait a nemes vármegyék határozásainak következésében indult folytatni s cselekedetének ezek valóságos alapjai, első tekintetre világos, hogy különösen érdekében fekszik tudni, mi történt törvénytelen elfogatása óta e dologban a nemes vármegyék részéről, mert ez az Alperes védelmével a legszorosabb kapcsolatban áll. Már három hónap előtt kérelmet tett e részben az Alperes a Királyi Fiscushoz.* És ő? Levelét letartóztatta, az Alperest még csak egy szó feleletre sem méltatta, sőt folyvást olly szigorú homályba szigetelve tartja, hogy ámbár a nem budai censura alatt álló Allgemeine Zeitungot olvasni megengedi (mit az Alperes köszönettel fogad), a budai censura alatt járó magyar hírlapokat, több kérelem után is maiglan megtagadta, nehogy vagy egy történetes szóból gyaníthasson a fogsága kívülrőli dolgokról valamit az Alperes.
A Pálffy által jelentéstételre felszólított Feyes 1838. február 3-án ígéretet tett arra, hogy megakadályozza a levélnek a perhez történő csatolását (OL Kanc. eln. 1838:148.), ez nem is történt meg. Lederer ugyanis Hardeggnek tett jelentésében afölötti aggályát fejezte ki, hogy a levél becsatoltatásával – azaz, Lederer szerint publikussá tételével – Kossuthnak mégiscsak sikerül a közvéleményt felizgatnia (HL Gen. Komm. GPr. 1837:449.; OL Informprot. 1837:79. 22. sköv.).
Az 1837. október 1-jén, anyjához írott levelében (28. szám).
De íveket lehetne írni, ha az Alperes a jelen állapotjábani védelem physicai lehetetlenségének minden részeit el akarná számlálni. Azonban bár ezeket a Királyi Fiscus mind elhárítaná is – el nem háríthatja pedig mind másképen, mint azáltal, hogy az Alperest törvényes szabadságába visszahelyezze –, még mindig fönmaradna a moralis lehetetlenség: mert arra, hogy az Alperes notae pörben magát fogságból védelmezze, a legsarkalatosabb törvények jóvoltáról kellene önként lemondania, pedig amint egyrészt ezekről lemondva, minden törvények ótalmáról lemondana, úgy másrészt arról, mit a törvény nyújt, semmi tekintetből le nem mondani olly szent és szoros kötelesség, lemondani pedig olly moralis lehetetlenség, mellyet megszegni az Alperesnek hatalmában nincs, habár minden remélhető földi szerencséjét, sőt életét is áldozatul kénytelen nyújtani.
S azért kéri a fölebbvitelt megengedtetni, ezúton a fentebbi terhelő ítéletet megváltoztatni, az idézett sarkalatos törvényeket teljesítésbe hozatni, s az Alperesnek tehetséget adni, módot nyújtani, hogy a fentebbi ítéletnek eleget tehessen.
NB. Ezek az én nézeteim s érzeteim; mellyekhez óhajtom, hogy T. Benyovszky úr ügyvédi bölcs pártfogását alkalmazni méltóztassék. Replicája végére azonban azon nyilatkozást, mellyel utóbbi levelemben írtam,* szórul szóra beiktattatni kívánom.
Lásd a 36. számot.
Akármit felel pedig a Felperes, én mindig és mindig untalan az Aranybulla, I-mae 9., 1715: 7., 1723: 5. szavának száraz ismétlésével kívánok felelni, s mindig csak azoknak teljesítését kérni.
Egykorú másolat: OL Kossuth-gyűjt. I. 49.
(VA 233.) 43–48. (A) és Barta István
Kossuth s. k. fogalmazványáról készített
másolata (B) alapján.*
(VA 233.) 43–48. (A) és Barta István
Kossuth s. k. fogalmazványáról készített
másolata (B) alapján.*
A Benyovszky Péternek az OL-ban őrzött, időközben rendezett hagyatékában volt eredeti kéziratot hiába kerestem.
