41. Buda, 1838. január 19. Kossuth levele apjához: kéri, kivárás helyett arra törekedjenek, hogy perében mielőbb végleges döntés …
41. Buda, 1838. január 19.
Kossuth levele apjához: kéri, kivárás helyett arra törekedjenek, hogy perében mielőbb végleges döntés szülessen; lebeszéli arról, hogy újból folyamodjon fia láthatásáért.
Kossuth levele apjához: kéri, kivárás helyett arra törekedjenek, hogy perében mielőbb végleges döntés szülessen; lebeszéli arról, hogy újból folyamodjon fia láthatásáért.
Buda. Januarius 19-én. 1838.
Kedves jó Atyám!
Édes Anyámnak folyó hó 13-ikáróli levelében peres ügyemet illető két dolog áll, melly (hogy az epigramm szavaival éljek) inkább édes jó Atyám departementjába tartozik, arra nézve tehát édes Atyámnak felelek, távol lévén saját reszkető kezétől választ kívánni.
1-ső tárgy, hogy legyek meggyőződve, miképen minden történik peremre nézve körülmény szerint, aminek történni kell, hanem a dolgot erőltetni nem lehet.
2-ik, hogy újabb folyamodást szándékozik édes Atyám benyújtani aziránt, engedtetnék meg látásának örvendhetnem, s levélbe nem írható némelly dolgokról személyesen tanácskozhatnunk. De, hogy ezen folyamodás be nem fog adatni, míg a Septemviratus szabad védelmemről ítéletet nem hoz.
Az elsőre: édes Atyám szeretete s törvényjáratos tudománya s tapasztalása Benyovszky úr szíves közremunkállása mellett soha sem hagyták csak álomban is gyanítanom, hogy minden, amint kell s ami kell, meg ne történnék. De a munkálat irányára nézve, melly szorosan csak keblem individualitásától füghet, múlhatatlanul szükségesnek tartom következő észrevételeimet kegyes figyelmébe ajánlani. Vannak emberek, kik Schiller ím e tanácsát „Nimm die Zögernde (ti. Zeit vagyis Zukunft) zu Rat, nicht zum Werkzeug deiner Tat”,* megfordítva szokták venni, s minden nehéz állapotban az időzés politicáját követni szeretik, s reméllve, majd fordúl az idő, attól függesztik fel a teendőt. Én teljességgel nem tudom (mert a külvilág nem indifferens dolgai fogságomba át nem hangzanak), s nem is gyanítom, ha vannak-e jó barátim között vagy nincsenek, kik ügyemre nézve ezen politicát javasolják édes Atyámnak; azonban ha meggondolom, hogy 1-ső december óta az appellata egyszerű kérdésében ítélet még sincs, el nem mulaszthatom édes jó Atyámmal tudatni, hogy ha akadnának illy javaslatok, azok, bármikép alakúlnának is az előttem ismeretlen körülmények, meggyőződésemmel s kívánságommal merőben ellenkeznek. Mert: 1) Mindent könnyebben tűrnék, mint azt, ha joggal vethetné a Királyi Fiscus szemünkre, hogy a per csak egy pillanatig is miattunk késik. 2) Az 1-ső decemberi ítélet mindnyájunkat meggyőzhetett, hogy mindegy, akár fejéret, akár feketét írunk, mert hiszen dolog világosabb nem lehet, mint az, hogy befogattatásomat s letartóztatásomat a törvény tiltja, s mégis fogva vagyok, nincs tehát ok fáradozásinktól, munkánktól várni valamit. 3) Azon javaslókra aligha szóról szóra alkalmazható nem volna amaz ismeretes vers: „Rusticus exspectat, dum defluat amnis s a t.” én pedig Washingtonnak ama mondásával tartok: Jogszerűség (Rechtlichkeit) a legjobb politica.* Bízzunk Istenbe, s menjünk bátran, egyenesen, akármi következend. 4) Aki szabadságban van, arra nézve elismerem, lehetnek körülmények, mellyek az időzést igazolhatják, de fogság bizontalansággal az élet kínainak legnagyobbika. Háromnegyed év óta vagyok fogva, bizontalanságban, ezen állapothoz képest a legkeservesebb bizonyosság is szerencse. Én tudom leginkább, mi fáj nekem leginkább, s a fenyegető kisebb szerencsétlenség miatt a valóságos nagyobb szerencsétlenséget csak egy pillanattal is hoszabbítani nem akarhatom, nem óhajthatom. Azért egyedüli fő alázatos kérésem nem az, hogy ez vagy amaz történjék peremben, mert különben is mindegy, akármit teszünk, hanem az, hogy vége legyen, csak vége, vége legyen.
Gedichte. Sprüche von Confuzius.
Vivendi, qui recte prorogat horam, | rusticus expectat, dum defluat amnis, at ille | labitur et labetur in omne volubilis aevum. HORATIUS, Epist. I. 2. 41–43. – Kossuth valószínűleg Washington 1796. szeptember 17-i híres búcsúüzenetének e mondatából idéz: „I hold the maxim no less applicable to public than to private affairs that honesty is always the best policy.” Vö. még KOSSUTH: Igénytelen nézetek. Pesti Hírlap, 184. 1842.
A 2-ikra. Mi esengve várom az órát, mellyben édes jó Atyámat láthassam, Isten előtt tudva van. Azonban mégis úgy vélekedem, újabban folyamodni nem kell, mert haszontalan. Erről tán halgathatnék is, mert a Septemviratus ítéletétől lévén felfüggesztve a folyamodás, örökre fel van függesztve. Az appellata megengedtetni nem fog. De mégis megjegyzem, hogy én a folyamodás megújításának csak olly dologban látom helyét, hol újabb okokat adhatunk elő. E tárgy olly egyszerű, hogy sértenénk a természet legszentebb viszonyai szentségét, ha édes Atyám más okot hozna fel, mint ezt: atya vagyok, látni akarom 9 hónap óta törvénytelenül szenvedő fiamat. Azonban Lovassyak felségsértéssel vádoltattak, perök titok vala, s atyjoknak mégis nem volt Bécsbe folyamodniok szükség, hogy fiaikat láthassák. Én sem felségsértésről nem vádoltatom, sem pörem nem titok, édes Atyám folyamodott is,* mégsem nyerhettem meg a hasonló örömet. Hinnem kell, hinni akarom, hogy nem azért [nem adták]* meg, mivel csak egyszer folyamodott édes Atyám, hanem valami okból. Erre nézve pedig mindegy, ha százszor újra írunk is. Különbség csak az, hogy százszor tennők a nagyméltóságú Cancellariát azon kellemetlen helyzetbe, hogy az olly igen természetes dolgot meg ne adja, s valamint eddig, úgy tovább is vagy tagadólag, vagy semmit sem határozzon. Különben is illy dolog agentialis munkával jár. Ezért vagy fizetne édes Atyám, vagy nem; az első erszényünk állapotjával ellenkezik (mert bizonyosan sokkal több valódi szüksége van házunknak, mintsem ollyanra költhetnénk, aminek sikeretlenségét az eddigiekből előre látjuk); a második becsületünkkel ellenkeznék: én úgy tudom, mi nem szoktunk senkitől ingyen szolgálatot kívánni, elfogadni. [Ha azt véli édes Atyám, hogy amit írásban velem közölni gyengéd házi s egyéb viszonyaink tiltják, azt szóval közölhetné, csalatkozik. Beszélgetésünk kettős, mindenről feljebb jelentést tevő ellenőrség nélkül nem történhetnék, s amit idegen kézre nem bocsáthatunk, idegen fülre sem. Ez egyre megy.]*
Lásd fentebb, a 139. l. 1. jegyzetet.
Javítva ebből: tagadták.
Utólag, a levél margóján beszúrva.
Édes Anyám leveléből látom ugyan, hogy utóbbi levelem sem adatott kézhez egészen* (s ő mégis mindég kívánja, hogy írjak), de föntebbi észrevételeim szorosan perem ügyét illetik, s eddig mindég azt mondák, hogy erről írnom szabad, amit akarok.
Vörös Antal közlése szerint Kossuth 1838. január elején írott levelét Czinege jogügy-igazgatósági ügyész január 11-én csak megmutatta Kossuth anyjának azzal, hogy átadását a Főhadparancsnokság megtiltotta (OL Kossuth-gyűjt. I. 49. /VA 233./ 54.).
Édes Anyámnak s Lina húgomnak névnapja közelget. A mennyeknek ura áldja meg őket; adja nekik legszebb áldását, a nemes belső önérzést, melly mellett egészen szerencsétlenek sohasem lehetünk. A jutalom irántami hű szeretetökért ki nem fog maradni itt vagy amott.
Viki és Zuzi húgom gyengéd érzelmöket becsülöm, de fáj nekem tudni, hogy a hamar futó ifjúság futó örömeitől megfosztják magokat miattam.* Was man von der Minute ausgeschlagen, bringt keine Ewigkeit zurück.* Én e veszteséget ki nem pótolhatom soha, s akik nekem méltó testvéreim, azokban ohajtásom teljesítése nem magyaráztatnék senki által részvétlenségre, hanem önérzésre. Azonban nem erőltetem.
Vörös Antal közlése szerint ugyanis elhatározták, hogy bátyjuk szabadulásáig nem vesznek részt nyilvános mulatságon (OL Kossuth-gyűjt. I. 50. /VA 1706./ 129.)
Was man von der Minute ausgeschlagen | Gibt keine Ewigkeit zurück (SCHILLER: Resignation).
Édes Anyámnak a küldötteket köszönöm. Egy harisnyakötő gumi elasticum szalagot, vagyis inkább koszorút kérek s egy ruhatartó ládát. Könyveket kaptam.
Hálás fiúi kézcsókolással s testvéri öleléssel vagyok édes Atyám
engedelmes fia
Lajos
Lajos
S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. U. 1. 6.
Másolata közölve: Kardos, ROLT 1906. 2.
87–89.
Másolata közölve: Kardos, ROLT 1906. 2.
87–89.
