6. Buda, 1837. május 15. Kossuth levele apjához fogsága körülményeiről, családi ügyekről.
6. Buda, 1837. május 15.
Kossuth levele apjához fogsága körülményeiről, családi ügyekről.
Kossuth levele apjához fogsága körülményeiről, családi ügyekről.
Majus 15. 1837. esti 4 órakor.
Kedves jó Atyám!
A hónap 13-ikáróli leveleket ma délben vettem. Tegnap előtt a 10-ikroli czédulát. Képzelhetik kedves Szüleim, mi örömest írnék én sokat és gyakran, de ez iránti békételenségökre csak azt felelem, hogy az ember, ha szabadságát elvesztette, műszerré lesz. A fogoly ollyan, mint a házalók kézi orgonája, sok hang lakik benne, de csak akkor és addig szól, mikor s amíg forgatják.
Itt az írásnál felvigyázónak kell jelen lenni, kapok vagy küldök levelet, azt lemásolják, lefordítják protocollálják s a t., innen a gyakori figyelmeztetés, hogy hoszú leveleket ne váltsunk, mert sok bajba kerülnek. Ezúttal csak azért írok hoszabban, hogy jövendőben mentől rövidebben írhassunk.
Édes Anyám levelében sok van, ami sajnállom, hogy írva van. Az anyai szív meleg érzelmének sok dolog fontosnak látszik, s könnyül a fájdalom a részletes írásnál, de ki tudja hány kezeken megy a levél keresztül, és hány kéz lehet ezek közt jéghideg, mellyben az anyai meleg érzelem gúnnyá fagy. Ez pedig nagyon fáj. Azért óvjuk magunkat e fájdalomtól.
Ha tudtam volna, hogy egy kis olvasás kieszközlése annyi kesergésekbe kerül, inkább nem akarnék soha olvasni. Ugyan mi szörnyű vétek volt azon egy pár sorban, mellyre a legszentebb ösztön vezetett, jó Szüleim megnyugtatásának ösztöne; nem pedig ön sorsom változtatása; mi szörnyű volt, hogy annak következésében édes Anyámnak keseregve kellett járnia palotáról palotába, anyai fájdalmát az előszobák érzéketlenségein, mutatványul hordva? Átkozott legyen az olvasás illy áron. S végre kikeseregvén ez aprólékosságokat Pesten, flautámat Budáról viszaküldik, s csepenként fogom kapni a küldött újságlapokat.* Én akartam még kérni az öszes mathesisnek egy jó tanítókönyvét, nehány darab krétával, hogy Euclides tudománya felejtesse velem, mint Archimedessel a küléletet – s Fessler* magyarországi és egy universalis historiát, Jósika* regényeit, hogy így váltogatva töltsem a hoszú napokat. De hogy édes Anyám járjon keseregve miattok; inkább nem kell. Úgysem örömest csinálok bajt e jó uraknak itt, pedig egy-egy levél annyi bajt okoz, mint egy londoni protocollum Belgium sorsáról.*
Kossuth László nyugtázta fia május 10-i levelének vételét: a Searl-könyv kivételével küldi a kért könyveket, fuvoláját, az Allgemeine Zeitungot a 110. (április 20-i) számtól, a Jelenkor és az Athenaeum három utolsó számát (Közölve: ÖstR, 1911. 468.). Anyja levelének foglalata a következő: miután a királyi jogügyigazgató beszámolt Kossuth kísérletéről, hogy levelet juttasson ki szüleihez és az azt követő rendszabályokról, a nádornál kérvényezték a láthatást. Ő azonban még gyengélkedik, Stoffer irodaigazgató a 10-én benyújtott kérvényt Czirákyhoz továbbította. 11-én délelőtt hiába keresték az országbírót, délután vették Kossuth 10-én kelt levelét. 12-én délelőtt Cziráky jóindulatúan fogadta, egyszersmind Beöthyhez utasította őket, aki kérvényükkel foglalkozik. Itt előadták Kossuth kéréseit és Lina húga kérvényét is, aki Kossuth elfogatásáról mit sem tudva, de talán előérzettől hajtva azért utazott Pestre, hogy négy éve nem látott bátyját viszontlássa. Beöthy a fuvolát illetőleg aggályoskodott, a többire nézve megígérte segítségét: most reménykednek. Erőt nyújt neki Kossuth nyugalma, tiszta lelkiismerete és gondolkodásmódja s az a tudat, hogy érte munkálkodhat. Beöthy szerint a heti egyszeri(!) levélváltást nem kell betű szerint venni, végső esetben kérvényezni is lehet a főhadparancsnokságnál, hogy gyakrabban levelezhessenek. Küld egy lepedőt, 2 pár harisnyát és egy nadrágot. 100 Ft-ot szedtek be, az irodahelyiséget kiadják, Kossuth többi kérését is teljesítik (uo. 468–470.). (Hogy a levelek német fordítása fennmaradt, annak köszönhető, hogy Lederer mind a Haditanácsnál, mind Beöthynél sérelmezte, hogy a közvélemény haragjának céltáblájává vált királyi jogügyigazgató – mint e levelekből kitűnt – maga is mentegetőzött a hozott szigorú intézkedések miatt, és azokért a felelősséget egyoldalúan a főhadparancsnokságra hárította.
Fessler, Ignaz Aurel (1756–1839): történetíró, fő műve: Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. I–X. Leipzig, 1815–1825.
Jósika Miklós, báró (1794–1865): a magyar történelmi regény megteremtője. Eddig írt regényei: Abafi; Zólyomi (1836); A könnyelműek (1837).
Belgium 1830-ban kivívott függetlenségét a nagyhatalmak 1831. évi londoni konferenciája megerősítette, ám határozataikat (londoni jegyzőkönyv) csak 1839-ben sikerült Hollandiával elfogadtatni.
Szobám tűrhető; egészségem meglehetős; nem kell semmi, csak amit nem adnak: szabadság. Azonban ha valami tennivaló adná magát elő, tegye azt édes Atyám. A gyengéd anya nem előszobákba való, s a kesergés vétkeshez illik; a tiszta keblű embert ártatlansága érzetében önérzés illeti, s amilly ostoba bűn a kevélység, olly szükséges tulajdon az önérzés. Ez emeli az embert emberré. A gyengéd anya pedig könnyen könyűkre olvad, s néha tán olly helyütt is, hol nem értik az anyai könnyek néma szavait. Azért is: Nichts vergeben der Würde, die der Unschuld ziemet.
Linát,* a kedvest – kedves gyermekeivel ezerszer csókolom. Testvér nincs úgy szeretve a földön, mint én őt szeretem, az olly sokat szenvedőt. Ha láthatnám őt s gyermekeit, de csak úgy, mint vigasztalás angyalait, nem kik fájdalmat hoznak és lázra ébresztenek; mert a férfiú halgatva szeret tűrni ott, hol a tűrést meg nem érdemlettnek érezi*
Húga, Breznay Istvánné Kossuth Karolina. Itt és a továbbiakban is az magyarázza Kossuth hugával kapcsolatos hangvételét, hogy annak házassága megromlott, amelyről Kossuth 1836 júniusában értesült (KLÖM VI. 474.). Utóbb, 1847-ben Breznayné válópörükről írt bátyjának (OL Kossuth-gyűjt. I. 315.).
A: itt megszakad.
Azonban nem levén biztos láthatása felől, áprilisi levelére (míg szabad valék, gondolkozásban elkéstem) kötelességem felelni. Hogy fiát Patakról el akarja vinni, helyeslem; nem szeretem a nevelést, melly legfeljebb tudományos scholasticizmust ád, de a szívet és kedélyt (Gemüt) parlagon hagyja. A pesti iskolák ellen is sok a kifogás, azonban mégis egyik legszebb óhajtásom lett volna, hogy Pista édes Anyámnál legyen,* járjon az evangélikusok pesti iskolájában, s használja Clair Ignácz gymnasticus intézetét* is, mit másutt nem lehet, tanítója egyúttal az universitasban földmérővé készülhetett volna, s ez lett vala reá nézve a legjobb pártfogás, mert az új törvények* után, egy jó földmérőnek nem csak pénz dolgába, de különben is becsületteljes állás ajánlkozik. Ím ez volt óhajtásim szebbike. De hogy ezt létesíthessem, kettő kell, elvesztett szabadságom viszanyerése, s mód Pesten élhetni. Amazt reménylem – mert szomorú volna, ha egy ember, kinek keble tiszta, mint a fényes nap, ártatlansága érzetében még ezt sem reméllhetné. De a másik? A pálya, mellyre 4 1/2 év óta az egész hon szeme láttára futok, az ügyvédi pályáról egy kissé letérített, s most amidőn amannak vége van, kérdés, találkozom-e annyi bizalommal ezen, mint amazon találkoztam. Ezen ohajtásra való nézve tehát várjunk az időtől.
Arról, hogy magához akarja venni ifj. Breznay Istvánt (?–1850), Kossuth már Breznaynéhez írott, 1836. június 16. után kelt levelében is említést tesz (KLÖM VI. 475.).
A francia származású Clair Ignác által 1833-ban alapított iskola (pesti testgyakorló iskola, Pester Gymnastische Schule, 1840-től nemzeti gymnasticai iskola), amelyben fiúk részére torna- és vívás-, lányok részére tornaoktatás folyt. Az intézmény irányítását 1839-ben részvénytársaság vette át, amelynek választmányába 1840 decemberében Kossuthot is megválasztották (Pesti Hírlap, 1841. I. sz.; vö. még SZIN 433.).
Az 1836:6. tc. lehetővé tette a közlegelők elkülönözését, ez esetben szükségessé vált a földek fölmérése, szerepet szánt a földmérőnek „az úrbéri rendbeszedés” kapcsán a 1836:10. és az „arányosítással”, a közbirtokosságok megosztásával foglalkozó 1836:12. tc. is.
Báró Fischer adósságom eránt megcitáltatott, Veres compareált helyettem. Írjon kérem édes Atyám neki, s kérjen várakozást, mert a tömlöczből nem fizethetek, különben meg lett volna e vásár alatt.*
Kossuth sátoraljaújhelyi ügyvédkedése során többször intézte a báró Fischer család jogügyeit: az itt említett báró talán Fischer Pál, Kossuth egyik megbízója az 1832/6-os országgyűlésen. – Veres talán Veres István pesti ügyvéddel azonos (vö. KLÖM VI. 24.), vagy Vörös Antallal.
Az újhelyi ház iránti pör* sürgetését, minden módon lelkére kötöm édes Atyámnak – soha sem volt pénzre nagyobb szükségek, mint most, mert most nem kereshetünk. Liedeman levelét minden esetre megtartani kérem a status obligatióról,* gondolom, íróasztalom bal fiókjában, talán egy originalis admonitionalis levélben van két sorsjegy a 20-ik majusban húzandó ehrenhauseni nagy lottóra – nyakamba tolták. A szerencse, tudom, nem kerget, azonban csak ezt is tudniok kell.
Lásd alább, a 180. l. 3. jegyzetet.
Lásd Kossuth pénztárnaplójának 1837. április 27-i bejegyzését: KLÖM VI. 622. – Liedemann Sámuel (1790–1861): pesti nagykereskedő. Személyére lásd Vasárnapi Újság, 1862. 361–362.
Az elefántcsont nagy pokált, szeretném, ha valaki megvenné – nem nekünk való az, inkább olly antiquariusnak, mint Jankovich.* 20 aranyat már akartak adni érte, talán nem veszített becsében azáltal, hogy birtokunkban volt.
Jankovich Miklós (1773–1846): régész, műgyűjtő. Nagy értékű kézirat-, könyv- és régiséggyűjteménye 1836-ban az országgyűlés kezdeményezésére (vö. 1836:37. tc. 3. §.) a Nemzeti Múzeumba került.
Ha egy schach-játékom volna, úgy eljátszanék magammal, mint annak a rendi. Dohányt, czigarót, mosdószappanyt, s kézmosó mandula port közelebbi alkalommal kérek.
Ha levelet írnak édeseim, ismét kérem, ne legyenek sem kifakadások, sem ömledezések; sok idegen kézen mennek keresztül. Aztán a kifakadás gyengeségre mutat, tűrni méltósággal a férfiúnak s ártatlannak kötelessége.
Istennek legszebb áldását mindnyájokra.
K. Lajos m. p.
A) S. k. eredeti, csonka. HL Gen. Komm.
GPr. 1837: 110.
B) Egykorú másolat. Uo. 1837: 108
Közölve: Markó, 1928. 730–732.
GPr. 1837: 110.
B) Egykorú másolat. Uo. 1837: 108
Közölve: Markó, 1928. 730–732.
A levelet Lederer – mivel a fogoly „felzaklatott lelkiállapotáról” tanúskodik – nem javasolta továbbítani; Beöthy a levél „Azonban nem levén...” szavakkal kezdődő második lapját továbbította, az első lapot visszaküldte a főhadparancsnokságnak (HL Gen. Komm. GPr. 1837: 108., 110.).
