62. Pest, 1838. december 19. A Királyi Tábla második közbeszóló ítélete: kötelezi Kossuthot, hogy 1839. január 21-ig iktassa be é…
62. Pest, 1838. december 19.
A Királyi Tábla második közbeszóló ítélete: kötelezi Kossuthot, hogy 1839. január 21-ig iktassa be érdemi védekezését.
A Királyi Tábla második közbeszóló ítélete: kötelezi Kossuthot, hogy 1839. január 21-ig iktassa be érdemi védekezését.
Feyes egy nap alatt végzett a Benyovszky által november 28-án beiktatott replika átolvasásával; úgy ítélte meg, arra válaszolni nem kell, „sarcasmata enim et calumniationes ejusdem non videntur mihi attentionem mereri”. Álláspontja szerint a pert a korábbiakhoz ragaszkodva ítéletre kell bocsátani, ugyanis még rövid válasz esetén is, mivel az alperest illeti az utolsó szóváltás, nem várható ítélet a szentmártoni törvényfolyamon. Javaslatát a kancelláriai bizottság is jóváhagyta (OL Kanc. eln. 1838: 1406), és Feyes ennek megfelelően december 11-én ítélet alá bocsátotta a pert (OL Kanc. eln. 1838: 1483). A per referense, Végh ítélőmester 13-án kezdte referálni a Királyi Táblán; érdemi döntés 17-én született, másnap hagyták jóvá az ítélet szövegét, majd 19-én hirdették ki azt. A Tábla állást foglalt a fellebbezés kérdésében is: eszerint már az első ítélet meghozatalakor megállapodtak abban, hogy az mind a büntetőper természetéből, mind abból következően, hogy az közbeszóló, nem fellebbezhető meg; a bírósági gyakorlatnak megfelelően azonban a fellebbezés kérdésére nem térnek ki az ítéletben (OL Prot. Tab. Reg. 102. köt. 726., 733., 735–736.).
Az ítélet szövege a december 18-i ülés jegyzőkönyvében olvasható, míg nyomtatásban az ítélet keltéül a kihirdetés napját jelölték meg.
[Referente magistro domino protonotario Végh lectum et authenticatum est projectum sententiae in causa tabulari criminali Fisci Regii contra Ludovicum Kossuth in qua
Deliberatum est:]*
B: Előadó Végh Ignácz ítélőmester. A Királyi Fiscusnak nemes Kossuth Lajos ellen folyt táblai főbenjáró perében a Tekintetes Királyi Ítélőtáblán Ítéltetett:
Az Alperes, habár a szabadlábra tételét tárgyazó kérdésnek színe alatt, de csakugyan a felperesi vád minden pontjaira válaszolva, az ellene felhozott okleveleket egyenként taglalva, s az ezekből merített okoskodásokat fejtegetve, derék védelmét az előbbi ítéletet megelőzőkön kívül, újabban 81-ik laptól 125-ig, úgy 157-től 219-ig foglalt, és annak rende szerént oklevelekkel támogatott hosszas szóváltásaiban* már előadván, noha a pörnek illy helyezetében ennek egyedül további húzására czélzó alperesi fenntartások a végső ítélethozást nem akadályoztatnák, mindazonáltal a fennforgó vádnak súlyát tekintve, az említett Alperes még egyszer és végsőképen oda utasíttatik, hogy amennyiben az eddig bémondottakon kívül netalán még valamelly mentségére szolgálható ellenpróbái volnának, azokat legközelebbi januarius hónap 21-dik napjáig múlhatatlan béiktassa; az alperesi ügyvéd pedig az 1723: 38-ik törvényczikkely rendszabásaihoz* való szorosabb maga alkalmaztatására bíróilag intetik.
Lásd fentebb a 43. és 54. számokat.
A törvénycikk (De advocatis) előírja, hogy az ügyvédek röviden érveljenek, mellőzzék a haszontalan kifogásokat, ne szavakba kapaszkodjanak, hanem a törvényekhez ragaszkodjanak.
A) Eredeti tisztázat. OL Prot. Tab. Reg.
102. köt. 735–736.
102. köt. 735–736.
B) Kinyomt.: Ítéletek, 1838. Szentmárton.
63.
63.
