65. Buda, 1839. január 12. Kossuth levele anyjához egészségi állapotáról; sürgeti a perbe iktatandó nyilatkozatot; engedélyt kért…
65. Buda, 1839. január 12.
Kossuth levele anyjához egészségi állapotáról; sürgeti a perbe iktatandó nyilatkozatot; engedélyt kért arra, hogy hozzászólhasson Pest megye népoktatása javításához.
Kossuth levele anyjához egészségi állapotáról; sürgeti a perbe iktatandó nyilatkozatot; engedélyt kért arra, hogy hozzászólhasson Pest megye népoktatása javításához.
Buda. Januar 12-dik. 1839.
Kedves Anyám!
A beállott év 7-dikérőli becses levelét én már 10-dikén, tegnapelőtt kaptam. Hogy pedig édes Anyám még karácsonkor írott levelemet (mellyhez az ide küldött 100 ft-ból 80-at viszacsatoltam) még két egész hét alatt sem vette, oka nem vagyok. Nekem itt a hivatalos jegyzék előmutattatott bizonságul, hogy innen még december 28-án átküldetett Pestre. Alkalmasint a levelet nem akarták útnak ereszteni a hozzá csatolt pénz nélkül, erre pedig nem volt alkalom. Ámbár ugyan a levelet biz el lehetett volna küldeni, a pénz várhatott alkalomra.
Tehát Lina beteges, Mili mellfájós, Zuzi roszúl van, s édes Atyám gyengélkedik, a Rozgonyiné elleni pernek* pedig mint látom, vége még sincs. Mondhatom, szépen köszönt be az újesztendő. Mi akint vagyunk a jó reménséggel, mint Horacz parasztja a folyóval. Várja, várja, hogy majd lefoly, de az folydogál, s folydogálni fog örökké.*
Lásd fentebb, a 180. l. 3. jegyzetet.
Lásd fentebb, a 319. l. 2. jegyzetet.
Kedves Anyám, úgy látszik, megütközött Benyovszky úrtól hallani, hogy megszáradtam. Talán azt várta édes jó Anyám, hogy meghízom, mint a zárt lúd? Hiszen „trotz” Aranybulla s meg mit én tudom, már közel két esztendeje szenvedek, bármi fenjen szeressék is hirdetni, hogy itt „jog és törvények uralkodnak”. Én pedig bizon bin nicht so sehr portirt für Newgate, mint a shropshire-i matróz, kiről Goldsmith beszél valahol.*
Kossuth talán Goldsmith The Citizen of the World című levélregénye 109. része hadirokkantjára céloz, aki szerint: „People may say this and that of being in jail: but for my part, I found Newgate as agreeable a place as ever I was in in all my life.” (Collected Works of Oliver Goldsmith. Ed. ARTHUR FRIEDMAN. Oxford, 1966. II. 461.)
Ön magunknak ugyan, s kik nap nap mellett látnak, kevésbé tűnik föl a fokonkinti fonnyadás, mert mikint az idő észrevehetlenül halad, akint hanyatlik ember a sír felé, és nem tudná megmondani, melly napon szökkent át életmutatója a délvonalon. Azonban magam is érzem biz én, hogy megszáradtam, megroskadtam, elfonnyadtam, vénülök, s az élet virágai, mik koromnál fogva kün a szabadban még tán nehány évig tenghetének vala, időnap előtt lehervadtanak, felüdülhetlenül, újulhatlanúl. De bár én koromnak a remény késő már, az emlékezet pedig nekem örvendetest alig mutat, hagyjánt mondanék még is a rám még várakozható örömtelen élet kilátásához, csak azt ne tapasztalnám, hogy a hoszas, tehetetlen munkátlanságban értelmi tehetségeim szembetűnőleg fogynak, gyengülnek, mint látás érzéke a sötétben. „A munkás szántóvas fénylik, de az álló víz megposhad” – mond egy angol közmondás. Az ismeretek tág mezejének azon kisded tájain, mellyeken sok virasztott éj fáradságaival némüleg meghonosodnom engedteték, naponkint idegenebb leszek; felejtem a jól ismert utakat, a hajdan olly tiszta, olly eleven képek sűrűbb meg sűrűbb ködbe burkolóznak emlékezetem előtt, gondolatim tompák, eszméim ügyetlenek, s a gondolkozás fárasztó. Ez fáj, mert ez még korán van koromban, s már mégis érezni kezdem azt a kínt, mellyet Lockhart* szívreható leírása szerint Scott érzett, midőn a teremtő lelket* fogyni először érzette.* Pedig félek, a rozsdától emésztett szántóvasat hajdani fényébe többé visza a munka sem teheti, s én, ki soha sem fitogtatott, de szorgalmasan gyűjtögetett csekély tehetségimmel egykor még használhatni is véltem valamit, alig tarthatok meg annyit, amennyi kell nem arra, hogy használjunk, hanem arra, hogy csak egy nyomorult darab kenyeret is kereshessünk örömtelen kopár életünk tengetésére. De Isten neki. Azonban most sokkal egészségesebb vagyok, mint a múlt hónapban voltam. Kissé nem jól voltam. Csak alunni tudnék. Kaczagna édes Anyám, ha láthatná, minő előkészületeket teszek minden este az alváshoz, mint tömöm tele füleimet pamuttal, s mint borítgatok felül vastag kendőket, hogy minden álomháborító zajt elzárjak. „It won’t do.”
Ezt követően Kossuth ezt a szót: szép, törölte.
Ezt követően Kossuth ezt a szót: magán, törölte.
Utalás Lockhart, John Gibson (1794–1854) skót író apósáról, Sir Walter Scottról, a történelmi regény megteremtőjéről írott, Memoirs of the Life of Sir Walter Scott című, hétkötetes biográfiájára (1837–1838).
Könyvet kérjek, mond édes Anyám, mert bokros elfoglaltság közt megfelejtkeznek. Ha annyi sürgetéseink vagy akaratlanságtól vagy feledékenységtől nem tudtak megóvni, a kopogtatás csak hasztalan alkalmatlankodás volna.
Benyovszky urat kértem, azt a jogóvó kis nyilatkozást, mellyet perembe iktatandunk, ha lehet, szíveskednék kissé hamarébb elkészíteni, hogy a januar 21-re szabott véghatárnapig velem is közöltethessék, be is iktattathassék.* Ma már 12-ik van, még semmit sem kaptam. Aligha el nem késtünk.
Hogy Kossuth milyen nyilatkozatot várt ügyvédjétől, lásd 557–558. l.
Ha olly állapotban volnék, minőben »jog és törvények szerint« lennem kellene, minő örömmel nyújtanék én is segédkezet nemes Pest vármegye népnevelési küldöttsége munkálódásihoz.* Én ugyan e tárgyról sokat olvasgattam, sokat gondolkoztam, sokat tapasztalgattam. De tagadom én, hogy minden általános és specialis, tudományos és közigazgatási, financialis és kezelési tekintetben czélszerű tervet nállamnál százszor járatosabb ember is képes volna készíteni anélkül, hogy az olly bő kútfőket használja, különösen pedig a megyéről, mellynek számára a terv készülend, a legspecialisabb statisticával bírjon, s voltaképen tudja, ismerje helységről helységre a népnek számát, erejét, vallás szemponti osztályozatát, a nevelésnek mostani állapotját, pedagogicus, financialis, administrativus szempontból, s a helységeknek közös jövedelmeit s a t. Én azt hiszem, a küldöttségnek mindenekelőtt illy statisticát kell készítenie. Ennek combinatiója előtt tervezni nem practicus fogás, mert nem vagyunk az éjszak-americai egyesült statusok nyugoti territoriumaiban, hol a civilisatio hódító lépéseinek praecursorai, a statusmérnökök, midőn a 16 angol mértföldnyi townshipokat 16 egyenlő darabra kijegyzik, minden 16-ik darab jegykövére felírják: „Popular education’s stock”, s ezzel punctum, készen van a népnevelés fundusa.* Nálunk sok specialitásra kell ám ügyelni. Azonban kérdést tettem, ha szabad-e egy pár töredék gondolatot közlenem, ha megengedik, közleni fogok egy pár rapsodicus eszmét.*
Pest megye 1838. június 5-i közgyűlésén bizottságot küldött ki, hogy vizsgálja meg a népnevelés helyzetét a megyében, és tegyen javítására javaslatot. A küldöttség javaslata alapján augusztus 30-án Dubraviczky Simon első alispán vezetésével állandó bizottságot állítottak fel (valláskülönbség nélkül választott tagjai között szerepelt valamennyi hangadó liberális), amelynek fő feladata „a magyar nyelv terjesztésére s az attól külön nem választható népnevelésre” való felügyelet volt; felhívták a küldöttséget, kísérje különös figyelemmel az óvodák terjesztését, az iskolákban a Lancaster-rendszerű oktatás bevezetését, végül a pusztán lakók oktatását. A bizottság legközelebb 1841. március 11-én tett működéséről jelentést. Javaslatára a közgyűlés március 17-én a népiskolák támogatására kétkrajcáros közadó kivetését határozta el. Ugyanekkor Kossuthot is a bizottságba választották (PML Kgy. jkv. 1838:2786., 4073., 1841:1142.).
Kossuth a hivatkozott amerikai intézményt pénzügyminiszterként, a képviselőház oktatásügyi vitájában, 1848. augusztus 5-én, majd 1851. december 14-i New York-i beszédében is példaként emlegette (SZABAD GYÖRGY: Kossuth az Amerikai Egyesült Államok politikai berendezkedéséről. Századok, 1975. 565.).
Kossuth kérését Feyes január 16-án terjesztette fel Mailáth alkancellárhoz, aki Bartal véleményezése alapján január 19-én elutasította azt: a Kancellária ugyan annak idején engedélyezte Wilderspin munkájának fordítását, „facultatem tamen ad opus hoc nulli obnoxium crysi specialiter restrictam ad lucubrationes in sequelam praeexpositi programmatis Comitatus Pestiensis per eundem apparandas extendi non posse” (OL Kanc. eln. 1839:57.).
Üdv s fiúi és testvéri szeretet mindnyájoknak.
K. Lajos m. p.
S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. U. 2. 10.
Közölve. Kosáry 1943. 406–408.
(Másolata közölve: Magyar Hírlap, 1909.
december 25. mell.)
Közölve. Kosáry 1943. 406–408.
(Másolata közölve: Magyar Hírlap, 1909.
december 25. mell.)
