64. Buda, 1838. december 24. Kossuth levele orvosához, almási Balogh Pálhoz egészségi állapotáról.
64. Buda, 1838. december 24.
Kossuth levele orvosához, almási Balogh Pálhoz egészségi állapotáról.
Kossuth levele orvosához, almási Balogh Pálhoz egészségi állapotáról.
Buda. December 24-d. 1838
Porocskáim, mellyeket tisztelt Barátom Uram november végével küldeni méltóztatott, elfogyván, orvosi parancsa szerint, mellynek a nyavalygó szolgailag engedelmeskedni tartozik, ha saját javát akarja, kénytelen vagyok unalmat okozni részletes elfecsegésével egészségem állapotjának.
Étvágyam jó, s naponkint jobb; már szinte azt, mit máskor a homoeopathicus élésmód első hetében tapasztaltam, de most hét hónapos szakadatlan folytatás mellett még nem tapasztalék, bekövetkezettnek érzem: ti. hogy sokkal többet eszem, mint különben, s jóízűn eszem, sőt az evésben csaknem gyönyörűséget kezdek találni; az is megtörténik, hogy jóízűn ett tetemes adat ebéd után este ismét kívánok néha valamit, de azért rendesen semmit sem vacsorálok, legfölebb néha egy pohár czukros tejet vagy egy csésze chocoládot. Azonban étel után még most is igen kéjelmetlenül s felfúvottnak érzem magamat, nyelvem olly piszkos, mint mindig, s amit ekkorig sohasem tapasztaltam, csaknem minden éjjel, rendesen éjfél körül olly alkalmatlan csípős, savanyú nyál tolul fel torkomba, számba, hogy ha néha alszom is, illyenkor erőszakosan felébreszt, de két-három pohár víznek mindig enged, és reggel formaliter éhes vagyok. Egyébiránt a savanyút igen kívánom, annyira, hogy bár orvoslás idején kívül is bornemissza vagyok, mégis úgy tetszik, egy pohár epernay-t, moselle-it, sőt tán jó ósomlait is, mint valami derék korhely, jóízűn meg tudnék inni, ha szabad volna; aztán ollyan viselős asszonyhoz illő kívánatim vannak, p. o. hogy némelly étekben igen szeretnék egy darab szalonnát és sertéshúst, pedig a másodikat életemben soha sem szerettem.
De beleim még mindig valóságos materia peccans. Fel vannak fúva, mint a dob, örökös szelek korognak benne, több napokig teljességgel semmi ürülésem, s büfögés kínoz, s erőködés közben csak egy mogyorónyi fejér kocsonya kerül elő; majd ismét néhány nap nem egész dugulás ugyan, de kínos szorulás, amire megint egy pár napig erőtetéssel párosult laxálás következik, s így megyen örökös cyclusban.
Minapi panaszomra küldött két porocskáit nem vettem be, mert időközben segített a természet, s nem is a gyomorban vesztegel az eledel, az a folyvást egyenlő étvágyból világos; a javallott chirurgica manipulatióhoz pedig nem örömest nyúlnék, nem csak azért, mivel olly legyőzhetetlen idegenkedésem van ellene, mint a legorthodoxusabb musulmannak, de azért is, mivel illyesmi pillanatilag segít ugyan, de a különben is erős munkásságvesztett beleket még inkább adynamicus állapotba teszi, úgy, hogy végre magoktól teljességgel nem teljesítik kötelességöket.
Végre még említenem kell az álmatlanságot. Ez naponta növekszik, éspedig minden külső agentia hozzájárulása nélkül is, annyival inkább azzal. A jó Epicur* azt mondá, hogy még az istenek is alusznak; Homer szerint örökös kiolthatatlan kaczaj uralkodik különben köztük olly dolgok fölött, mellyek épen nem nevetségesek. Én Olympon járatlan vagyok, de itt a földön, az álmot én is nemcsak negatív jótéteménynek, hanem positiv gyönyörűségnek tartottam mindig, s valóságos virtuoz alvó voltam; most pedig – ha magamon nem tapasztalnám, lehetetlennek tartanám, hogy illy kevés álom mellett élhessen ember, akinél még csak az ütér minden harmadik lüktetése sem szokott kimaradni, hogy mint beneventói herczegnél az álom helyét ezzel pótolja. Este nagy fáradság nélkül el tudok aludni, de ritkán múlik egyetlen egy órácska, soha kettő, hogy föl ne ébredjek; s ekkor tapasztalom, mennyire igaza van Jean Paulnak az elalvás mesterségeiről írt elmefuttatásában,* hogy nicht einschlafen, sondern wieder einschlafen ist schwer. Úgy rólam írt Young éjszakáinak első[jében:]* from short (as usual) and disturbed repose I wake.*
Epikurosz (i. e. 341–270) számoszi materialista filozófus.
Jean Paul, tkp. Richter, Johann Paul Friedrich (1763–1825): a német preromantika kiemelkedő írója és esztétája; munkásságában éri el legmagasabb fokát a szentimentális regény.
A másolatban néhány szó hiányzik. A sajtó alá rendező kiegészítése.
From short (as usual) and disturb’d repose | I wake: How happy they who wake no more. Idézet YOUNG, EDWARD (1683–1765) angol preromantikus költő Night Thoughts című híres költeménye első részéből.
Méltóztassék fölöttem határozni, ha ismét orvossággal éljek-e, vagy egy pár hétig megpróbáljuk, minő hatást okoz azzal nem élni, s tágabb diaetát tartani. In utrumque paratus.
Boldog ünnepeket kívánva, igaz tisztelettel, irántami szívesség hálás elismerésével s meleg barátsággal üdvözlöm Kegyedet.
Kossuth Lajos
Tekintetes Balogh Pál orvosdoctor úrnak Pesten.
Egykorú másolat. OL Kossuth-gyűjt. I. 49.
(VA 233.) 130–131.
Közölve: Magyar Hírlap, 1909. december
25. mell.
(VA 233.) 130–131.
Közölve: Magyar Hírlap, 1909. december
25. mell.
