d) Pest, 1839, március 1. A Hétszemélyes Tábla tanácskozása.
d) Pest, 1839, március 1.
A Hétszemélyes Tábla tanácskozása.
A Hétszemélyes Tábla tanácskozása.
A Királyi Tábla ítéletét mind Kossuth, mind a Fiscus megfellebbezte (OL. Extr. Crim. 12149. 184.). A Hétszemélyes Tábla február 26-án vette fel a pert és négy napos tanácskozás után, március 1-én hozta meg ítéletét, amelyet március 2-án hirdettek ki (OL Prot. Tab. Sept. 37. köt. 54–58.). A tanácskozásról szintén több, a hallgatóság által készített jegyzőkönyv maradt ránk.
Elnök Cziráky Antal gróf országbíró: Tria sunt praecipua quorum fundamento Fiscus Regis contra incarceratum Ludovicum Kossuth actionem notae erexit, utpote:
1. Quod prius nomine Suae Serentitatis Caesareo-Regiae Archiducis palatini, tum serius ipsus Majestatis ab editione et continuatione pagellarum suarum per mandata inhibitus, altissimis his jussis non obediverit, immo protestavit, praesidium adversus illa apud jurisdictiones quaesivit, illos at refragandum suscitavit, dein et facto easdem continuavit.
2. Quod principia systhemati legibus patriis, constitutionique adversa per pagellas suas disseminavit, omnesque conatu, ad praescindendam dignitatem regis et magistratuum superiorum, tum ad evertendum bonum ordinem diruendumque nexum socialem impenderit.
3. Quod nexum praetensive cum societate juvenum Posoniensium damnata aliisque habuerit.
Quoad primum punctum Fiscus Regius producit inhibitionem, licet sint communicatione mandati in origine peractam dein correspondentias huc pertinentes, ac instantiam ad Pestiensem aliosque comitatus, sui praesidium sollicitando porrectas, tum declarationes ejus animosas: nec minae me terrebunt, nec aurum me movebit; sicque probat resistentiam verbis, tum et facto, continuatione nempe pagellarum illarum factam.
Ad probandum nexum et disseminationem periculosorum principiorum producit Fiscus Regius pagellas, diarium correspondentiasque ejus diversas.
Incattus e contra allegat, quod capi ac detineri non poterat, et ad hoc probandum profert leges nobis alioquin cognitas. Quoad non obedientiam vero allegat: quidquid licere, quod non est aperte prohibitum, dein: pagellas suas privatam correspondentiam et sic inviolabilem esse, seque easdem 3 1/2 annis continuo edidisse. Ad violationem authoritatis regiae a se amovendam asserit, quod mandatum cum illo communicatum non sit; quod jurisdictiones illum patrocinaverint; quod secus etiam mandatis regiis non obtemperantes, non ita, nempe poena notae puniantur.
Ad 2-dum punctum dictit se talia tantum divulgasse, quae publiciter in jurisdictionum publicis congregationibus prolata sunt, sicque non propria principia, sed aliena immo et ea sa saepe lenius, quam dicta sunt.
Ad societatem dicit: quod pater ille Lovassyanus, illum ad instantias scribendas provocaverit ac petierit, sicque denegare non potuit, dein: quod ex epistolis nullus nexus prodeat.
Iam per sententiam Inclytae Tabulae Regiae enunciatum est, quod Incattus, intra quos vera libertas consistit, transgresserit quod inhibitionis vim communicatio mandati omissa non tollit, quod is jurisdictiones aeque ac privatos at diffidentiam contra regem, dicasteria, magistratusque sollicitando, tranquillitatem regni turbaverit, sicque meditate contra regem se erigendo, realis resistentiae semet reum effecerit. Ut adjuncta alleviantia recensentur; quod ad se suosque sustentandos illa fecerit, quod arreptus vanitate per applausus fecerit; quod mandatum non sit communicatum, et factum vicecomitis per comitatum increpatum sit. Ex his causis Tabula Regia ad trium annorum carceres condemnavit.
Végh Antal:* Delicti gravitas mea opinione, maxime a fine, intentione et juxta hanc directis factis progressivis dependet. Respectu autem horum attendendum vel maxime est ad cirumstantias. Quod periculosissimae fuerint intentiones ac principa Kossuthiana, patet ex propriis ejus verbis in benevolo, pagellis diarioque contentis, item apparet etiam ex correspontentiis ejus cum iis, qui aeque talia periculosa fovebant principia, ac ille; dein et ex nexu cum Lovassy et Wesselényi, qui aeque talibus principiis erant imbuti; at major malitia ejus inde etiam prodit, quod post inhibitiones nomine palatini ac Majestatis factas per totum Regnum enunciaverit, quod non obediet, immo adhuc majori pertinacia protectionem jurisdictionum exquisivit, coram illis sollicitavit, quasi in illo jura Statuum laesa fuissent. Excusat quidem se, quod mandatum non sit communicatum; sed cur non ivit pro capacitatione ad vicecomitem, dein existentiam eusdem agnoverunt ipsi comitatus per protocolla, in quibus illud pro illegali canonisarunt; ad gravitatem delicti maxime produnt relationes in dario et imprimis materiae ex comitatuum congregationibus communicatae. Hinc sunt ortae dissidiae expectorationes contra regem, regimen, dehonestationes contra dicasteria, suprema tribunalia. Ille est principalis auctor et instrumentum, sine quo illa odiosa non invaluissent molimina, vel saltem non ita evenissent. In alleviamen unice id inservit, quod pro vitae mediis illa facerit, secus multo majori poena esset puniendus, quam per Inclytam Tabulam Regiam dictata est; sed nec hoc valde excusat, quia si talis quaestus, vivendi modus canonisaretur, tunc everteretur societas, ego ergo acriorem poenam dicto, quam Tabula Regia, uno vel duobus annis. (Többen felszólalnak, hogy határozottan nyilatkozzék.)
Végh Antal, verebi (1764–1841): Komárom megyei közpálya után 1816-tól a Királyi Tábla bírája, 1825-től alországbíró, 1828-tól a Hétszemélyes Tábla bírája.
Cziráky: Unus vel duo addantur? Quia qua praeses mitiorem debeo assumere.
Végh Antal: Adminus unus si non plures.
Lánczy József:* Duo.
Lánczy József (1763–1841): Az 1800-as években Torna megye alispánja és országgyűlési követe; 1809-től a Királyi Tábla, 1821-tól a Hétszemélyes Tábla bírája, 1826-tól békési főispán.
Báró Perényi Zsigmond:* Mielőtt a pör érdemébe bocsátkoznám, arról akarok szóllani, miről az Alperes egész allegatiójában mint főtárgyról beszél, ti. a fogságról. Hogy a hűtelenség vádjában meg van engedve a szabadláboni védelem, a Fiscus ugyan erre azt mondja, hogy ez nem tartozik a perhez, a bírák csak a factumról ítélhetnek. Helyes volt-e ez, vagy nem? A Királyi Tábla nem mondja el; mellőzi az egészet, de csak azt mondja, hogy az Alperes ezen kifogástól s kérésétől elmozdíttatik. Megvallom, hiedelmem az, hogy hazai institutióink, törvényeink szerint ez olly kifogás, mellytől nem így simpliciter, hanem motivált ítélet által lehetne elmozdíttatni, mert minden ítélethozatalnak czélja egyrészről a személyes bátorság, az elfogatás eseteit pedig a törvény meghatározta, és végrehajtását is nem a kormánynak, hanem a megyei hatóságoknak adta. Illy esetben nem tartok veszedelmesebbnek semmit, mint elmellőzni a törvényhatóságokat, s illy motiválatlan elmellőző ítéletet hozni, mert ha a bíró ki nem mondja, hogy el lehetett s el kellett fogatnia, ez olly véleményt húz maga után a hazába, mellynek csak káros következése lehet. Így ítéletet kell e tárgyban is hoznunk. Az mondatik ugyan, hogy ezen elfogatás törvénytelen, és igaz is, hogy törvény szerint az elfogatás csak akkor helyes és törvényes, ha in flagranti történik, de azért kisebb vétségekben is, mint például tolvajságban megszokott ez történni, ha a vétkesnek nincs birtoka, mert a megszökéstől félni lehet; tehát nagyobb bűnben minden esetre s annyival inkább a jelenben, mivel Kossuth már el volt tiltva nádori királyi parancs által, mégpedig szoros felelet terhe alatt, és így saját veszedelmére folytatta tudósításait, s más oldalról azt sem bizonyítja, hogy volna birtoka, melly őt minden elszökés félelme ellen biztosítaná, hanem csak azt állítja, hogy elfogatása törvénytelen. És így a statusnak nem volt más eszköze, mint őt elfogatni; én tehát kimondanám sententia által, hogy az elfogatás törvényes.
Perényi Zsigmond báró (1783–1849): Korábban Bereg megye alispánja és országgyűlési követe, 1835-től Ugocsa főispánja és a Hétszemélyes Tábla bírája. 1848-ban az OHB tagja, a felsőház, majd a Hétszemélyes Tábla elnöke. A szabadságharc vértanúja.
Mi a meritumot illeti: ha a Fiscus által felhozott sokféle töredékeket nézem, én olly conspiratiót, mellytől félteni lehetne a hazát, nem látok, hanem látom, mint a programmból s naplóból is kitetszik, hogy czélja a haza java s boldogságának előmozdítása, mégpedig, mint maga is mondja, békés, csendes úton, s nem véres csaták által, s az alkotmány megrázkódtatása nélkül akarja a haladást. Ha tekintem, hogy mások mondásait hirdette s szélesítette, az sem hűtelenség. Ha az egészet együtt veszem, ugyan látok tudatlanságot durvasággal, értelmetlenséget dicsőségre vágyással s neveletlenséggel olly tömegben, melly ingerlést, bizodalmatlanságot szülhetett az országban, kivált a fiataloknál s fiatalon gondolkozókban, mert igen sok öreg ember is van ám, ki fiatalon gondolkozik! Ezeket az illy beszédek rossz lépésre vihették volna, mellyek ha a haza felforgatását nem is, de mindenesetre nagy veszedelmet s szerencsétlenséget húzhattak volna magok után, neki magának is, ámbár programmja szerint egyedüli czélja az értelmiség kifejtése vala; de hogy ezt is nem egészen egyenes characterrel vették, mutatja az Aradróli tudósítás, hogy Sankának nevét tegyék ki, hogy áldozzanak hiúságának. És így a czél nem egészen egyezik a programmal, s relatíve nem is mindig igazak. Meglehet ugyan, ezek nem is idevalók. Mi az inhibitiót illeti: a parancs előtte tudva volt, habár nem közöltetett is vele, de az eljárás köztisztviselő által történt, s így hiteles volt; kevés fáradságba került volna elmenni a viceispánhoz magának meggyőződést szerezni. Ezen tettét helyben nem hagyhatom, valamint azon állítását sem, hogy mivel tudósításait írva adta, az csak privát levelezés, s így mint írás censura alá nem esik; ez csak sophisma, s ellene az Alperes sem talál mentséget. Mindezek mellett én hűtelenséggel nem terhelem, mert előttem az illyen tett még nem resistentia a királyi méltóság ellen, s mások beszédének közlése nem nota; de mindenesetre bűnös azért, hogy olly beszédeket s princípiumokat terjesztett, mellyek kormány elleni bizodalmatlanságot gerjesztettek, s így nem egészen tiszta. Mit a Királyi Tábla sententiájában felhoz, hogy ti. élelemkeresés forgott fenn, az nem mentség, mert az élelemkeresésnek sokféle módja van; hány szegény fiatal ember procátor el tud itt Pesten élni, annyival inkább olly tanult, olvasott, nagyeszű ember, mint ő. Ez tehát nem mentség; ki kell mondani a bűnösséget. Továbbá hiúság, mások általi felingereltetés nem oldják ugyan fel a büntetés alól, hanem az imputatiót lágyítják. Ezek s egyebek fel vannak ugyan hozva a Királyi Tábla sententiájában is, de a büntetés még sincs aránylag a vétekhez mérve. Ha ezen mértékben fogja a Királyi Tábla ítéletét s büntetéseit mérni, hogy az illy magában notára tehetetlen embert, a rossz beszédek hirdetéséért 3 esztendei tömlöczre kárhoztatja, miféle büntetés marad majd fel a nagyobb s terhesebb vétkekre? Voxom tehát az, hogy azon három esztendő legalább kettőre leszállíttassék.
Lánczy József: A befogatásról szólni sem kell, szólni sem érdemes. Igaz ugyan, hogy a notában ordinarie nincs helye az elfogatásnak, de ususában vagyunk, minden nap tapasztaljuk, hogy aki 3 húszast ver vagy bankót csinál, mindjárt elfogatik, mégpedig magok a vármegyék fogatják el minden citatio nélkül; magam is nem egy vármegyében tapasztaltam, s így őt is el lehetett fogni. Erre ugyan azt mondják, hogy hát így is a megyékkel kellett volna elfogatni, de ám épen a vármegyék pártolták, ezek tehát bizonyosan el nem fogatták volna. Mikint lehetett volna tehát azokat felszólítani csak arra is, hogy fiscalis actio alá vegyék? Más mód nem volt, mint őt nem is annyira rabbá tenni, mint inkább olly állapotba helyheztetni, hogy ne árthasson, veszedelmes tudósításait ne folytathassa. Ha tehát valamit teszünk ki a sententiában erről, úgy azt tegyük ki, hogy nem volt más medium őt extra nocivitatem ponendi.
Magára a vétekre nézve, lelkiismeretem meggyőződése szerint meg kell vallanom, hogy különös veszett, kárhozatos törekvést s bűnt látok itt. Kitetszik az programmjából, pagelláiból, naplójából s benevolumából. Előttem világos, hogy minden igyekezete csak anarchiára vergált, minden felsőségi authoritás, ősi institutiók, constitutiók, nyugodalom, közbátorság s minden rendnek felforgatására, sőt a Felség méltóságának s főtisztviselők s ítélőszékek lealacsonyítására, lábbal letapodására; incalculabilis, Főméltóságú Tábla, mindezeknek következése: a jelenkor, az ifjúság egész egy generatióra nézve el van veszve, megvesztegetve, kik majd valaha könnyes szemekkel fogadják ezen időket megsiratni! Még a hiú, szellemes, dicsőségre vágyó s belátástalan öregebb emberek is el vannak csábítva! Ki tudja, mikor irtathatnak mindezek ki, minden törekvés s igyekezet mellett is! Az erectio is igen világos, ollyan, mellyet példásan meg kell büntetni, hogy ha az egész fojtatik is, de legalább egyhamar ki ne üssön. A bírónak imputálni kell az illy esetben mindent, amit csak lehet, s ha könnyítések nincsenek, a poena ordinarianak van helye. 50 esztendő is kell, Főméltóságú Tábla, míg ezen kárhozatos princípiumokat ki lehet irtani, mellyeket ő itt elszórt. Ennek ellenében elenyésznek azon könnyebbítések is, miket a Királyi Tábla előhoz sententiában, hogy ti. mások beszédeit s princípiumait hirdette, nem a magáét, hogy nem ő a concipiens, hanem csak hirdető, mert ezen veszedelmes mételyt is leginkább ő verte társai fejébe, a négy esztendő is kevés, példa nélküli kevés, no de én nem akarom terhelni, tehát csak megelégszem vele.
Almássy József:* Meg vagyok győződve lelkiismeretemben, hogy mást nem mondhatok, mint azt, hogy a vádlottat be kellett záratni, s más czélirányos eszköz nem is volt, mint az, hogy ő csak bezáratva védelmezhesse magát. De mindamellett az egész elfogatásról a sententiában szót sem kell említeni:
Almássy József (1773–?): Heves megye alispánja, 1811-től a Királyi Tábla, 1823-tól a Hétszemélyes Tábla bírája, 1825-től Gömör megye főispánja. 1842-ben, mivel csődeljárás indult ellene, kérésére mindkét tisztségéből fölmentik.
1. Mert a Királyi Tábla semmit sem szólván ezen dologról, tacite ugyan helybenhagyta a befogást, de mindamellett az egészet elmellőzni kívánta. Ha tehát mi róla szóllani fogunk, akkor a Főméltóságú Tábla mintegy excusálni, mentegetni fogja azon elfogatást s a Királyi Tábla hallgatását vagy legalább úgy fog az ország előtt látszani azután.
2. Ha ellenkező ítéletet hozunk, mint a Királyi Tábla, azt az új törvény szerint motiválni is kellene,* aztán meg a jurisdictiókat is, mellyek pártolták, s így el sem fogatták volna, megvallom, nem akarnám a sententiába belehozni, s így hagyjuk ki inkább az egészet; praescindáljunk ezen kérdéstől, ha gravamennek követelik, vigyék a diaetára, majd megfelel ott Ő Felsége.
Az 1836:16. tc. előírta, hogy a bíróságok kötelesek megindokolni a polgári perekben hozott ítéleteket; ezt a rendelkezést az 1840:12. tc. terjesztette ki a büntetőperekre.
A vétket tekintve lelkiismeretemet eleget igyekeztem erővel is megnyugtatni, de hijában ki kell mondanom, hogy igen kevés van a Királyi Tábla által ezen emberre imputálva. Hogy a parancs vele nem közöltetett, távolról sem mentség, miért nem ment oda megnézni. Hogy azt hozzá nem vitték, kezeibe nem adták, igen jól, igen okosan tette a viceispán, mert tudnivaló, hogy kihirdette volna, fellármázta volna vele az egész országot, s akkor is csak azt tette volna, mint most, hogy nem engedelmeskedett, folytatta volna veszedelmes újságát, a jurisdictiókat pártolásra lázította volna. Ez már magában több, mint amit a Királyi Tábla imputált. Már ugyan van-e az ollynemű protestatióknak s pártfogatásoknak constitutionalis országban helye? Van a diaetán, ott meg is felel Ő Felsége. De hogy extra diaetam lehessen illyen embereket védelmezgetni, azt meg nem foghatom. És ha allevians circumstantiák nem volnának, nem volnék képes a poena ordinaria alól felmenteni. Így is legalább 5 esztendőről gondolkoztam, de mivel minden embernek könyörületesnek kell lenni, megelégszem a 4 esztendővel.
Szirmay Ádám:* Az elfogatás dolgában ugyan nem volt nagyon szükséges ítéletet hozni; világos azonban, hogy nemcsak nem volt más módja a kormánynak Kossuth megakadályoztatására, sőt tökéletes jussa is volt őt elfogatni, mert mint tudhatni, bizonyosan maga merészségében szintúgy folytatta volna az eltiltás után is pagelláit, amilly vakmerőséggel adta ki azelőtt. A sententiában tehát ezt bátran előadhatjuk, mint szinte azt is, miért kellett őt a kormánynak elfogatni, nem pedig a jurisdictiók által. A jurisdictiókat az igaz, nem lenne jó belehozni, de hát ezeket ne is említsük benne, mert hiszen nem ezek, hanem ő maga volt oka elfogatásának, mert nem engedett az inhibitiónak.
Szirmay Ádám: Zemplén megye főjegyzője, majd 1826-tól a Királyi Tábla, 1832-től a Hétszemélyes Tábla bírája.
A büntetésre nézve az alleviamenek miatt én megnyugszom a Királyi Tábla ítéletében.
Kárász Miklós:* Quod primam quaestionem seu formalitates attinet, fateri debeo, opinio mea haec sit: positiva lex exstat, quod detentio, captivatio in nota ante sentientam contra nobilem non suppetat, in regula enunciari ergo debet, ad obvertendas sinistras opiniones omnino in hoc casu detentioni locum immo necessitatem fuisse. Exemptiones enim a regula illa sunt, primo: si metus fugae adsit, et alter casus: si non sit alter modus extra nocivitatem ponendi. Cum in praesenti casu utraque causa adsit ex hoc capite detentio controverti neutiquam potest.
Kárász Miklós: Csongrád megye surrogált alispánja, majd 1824-től a Királyi Tábla bírája, 1826-tól ítélőmester, 1830–1840. szeptemvir.
Cziráky: An ergo exponatur in sententia?
Kárász: Omnino exponatur. Quod factum adtinet: denegationem obedientiae taliter qualiter excusat id, quod mandatum per judlium in origine non sit communicatum, sicque criterium infallibilitatis mea opinione non aderat. At ex pagellis tum instantiis et provocationibus ad comitatus porrectis e contra id dici potest, quod de inhibitione illa per judlium facta omnio convictus sit. Jam vero quivis civis patriae magistratui et palatino, eo magis majestati obedire tenetur, etsi aliquid illegaliter jubeatur, aut illegaliter sit admonitio peracta, secus ferat sequelas, ut in lite mandatis judiciariis non obtemperans sibi adscribere debet. At omnia in hoc processu circa vulgationem principiorum ac sermonum illorum licentiosorum concentrantur argumenta. Quoad sermones: nos illos omnino praematuri judicii insobrios dicimus, [luctum inanem opiniarium minoritatis contra majoritatem, sed cavendum, ne luctus hic opiniarius ita effervescat]* ut prosecutio personarum pro opinione subsequatur, ut jam apud nos fieri incepit, quod vel medium istae pagellae promovebant. Praeventivo igitur medio contra id omnino utendum est, hinc editio pagellarum, vulgatio sermonum illorum mea etiam opinione punienda est, at sententiam Tabulae Regiae approbare nequeo, sed accedo ad sententiam domini illustrissimi supremi comitis Comitatus Ugocsiensis.*
B alapján.
Perényi Zsigmond.
Mattkovics István:* Quod quaestionem captivitatis adtinet, opinioni domini illustrissimi supremi comitis Comitatus Gömöriensis* adhaereo ob causas ab eodem enunciatas.
Mattkovics István: 1811-tól jogügy-igazgatósági ügyész, 1826-tól a Királyi Tábla bírája, 1829-től ítélőmester, 1835-től szeptemvir.
Almássy József.
Quoad factum: non video hic subversari tantam inobedientiam, erectionem aut periculosorum principiorum studio factam disseminationem, ut poena per Tabulam Regiam dictata adhuc augeri posset, sed ob alleviamina tum etiam imputata, ibidem enumerata, eundem approbo.
Lányi Imre:* Ha a beszélők lázítottak, káros princípiumokat hirdettek, bizonyos kemény büntetést érdemelnek, de a publicáló, hirdető minden esetre még keményebb büntetésre méltó, mert ő azokat deliberative, systhematice, megrögzött szándékkal terjesztette, s így én is megegyezem a négy esztendőben. Az elfogatásra nézve véleményem az, hogy egyenesen belemenjen a sententiába, miszerint domiciliuma nincs, s hogy más mód nem volt megszorítására.
Lányi Imre (1775–1858): Bihar megye második, majd első alispánja, 1828-tól a debreceni kerületi tábla elnöke, Verőce, majd 1831-től Ung vármegye főispánja, 1838-tól szeptemvir, 1850 után a pesti Oberlandesgericht delegált osztályának elnöke.
Lánczy: Én is azt mondtam, hogy semmi se tétessék ki a sententiába, de ha már kitétetik, úgy tétessék az ki, hogy impossessionatus, s hogy azért elszökhetett volna, s más mód nem is volt őt extra statum nocivitatis ponendi.
Péchy Imre:* Az elfogatás – véleményem szerint – ezen esetben megtörténhetett, nemcsak el lehetett, de szükséges volt is őt elfogatni, mivel bizonyosan folytatta volna újságát, mert protestált is, amit ollyan erectio-formának lehet venni.
Péchy Imre (1753–1841): Bihar vármegye alispánja, Bihar és Pest megyének hat országgyűlésen követe; 1813-tól a Királyi Tábla, 1825-től a Hétszemélyes Tábla bírája. Péchy röviddel azelőtt Wesselényi perében – Perényi Zsigmonddal együtt – arra szavazott, hogy a vádlottra ne rójanak ki büntetést; véleményét az elnök Cziráky Antal, a szokásostól eltérően kommentálta, méghozzá „fuldokolva” (JAKAB, 1876. II. 281.). Kossuth két év múlva meleg hangon búcsúztatta Péchyt: „A tisztakeblű bíró azon lelki nyugalommal ment egy magasabb bíró elébe, mellyet csak a meg nem fertőztetett lélekismeret s önérzet erénye képes nyújtani.” (Pesti Hírlap, 32. 1841.)
Ami már a factumot s beszédek közlését illeti: én azokat mind úgy nézem, mint a különböző gondolkozások egymással való küzdését. Már ez a collisio, kétfelé válás az országban honnét van? 1791-ben mindnyájan átlátták az országban, hogy törvényeink tele vannak fogyatkozással, hogy igen szükségesek, elkerülhetetlenek az újítások s új törvények hozatala. Ki is küldettek a sokféle deputatiók, s ezek ki is dolgozták operatumaikat; de ezek annyi idő óta mindössze először a múlt diaetán vétettek fel, s igenis sok, amit 1791-ben dolgoztak ki, már most meg nem állhat; némellyek pedig azt akarják, hogy azok álljanak most is, ami előbb volt; innen a nagy collisio, s én ezen tekintetből, s más előszámlált mentségek miatt is, őt még egy esztendőre ítélem.
Végh Ignácz referens protonotarius: A Királyi Tábla sententiáját vagy a négy esztendőt méltóztatik még eggyel megtoldani?
Péchy: Cum imputatione perpessae detentionis, még egyre ítélem.
Báró Perényi: Hát az elfogatás a sententiába kitétessék-e?
Péchy: Igen, mert ez itt meritorialis kérdés.
Cziráky: Mindenestől egy esztendő hát?
Péchy: Igen, mindenestől.
Gróf Batthyány Imre:* Cum sint exempla complura a notoriis salvi conductus mandata petita fuisse, illosque sic in libertate defendere posse, palam est notorios praesertim impossessionatos capi posse. Quoad factum: cum intentio Incatti palam sit: agitationem continuam in Regno sustentandi, proscissorios sermones promulgandi, ego sententiam Tabulae Regiae uno anno aggravo.
Batthyány Imre gróf (1781–1874): helytartótanácsi pálya után (1813-tól tanácsos) 1823-tól szeptemvir, Zala megye adminisztrátora, 1836-tól főispánja, királyi főlovászmester.
Gosztonyi Pál:* A formalitásra nézve alázatos véleményem az, hogy ámbár szükséges volt az elfogás az ingerlésnek és a veszedelmes lázításnak megszüntetéséért, de erről a sententiában ne szóljunk, mert az igen szokatlan; ez Ő Felségéhez tartozik, az ő jussába vág; panaszolkodjanak érte, ha tetszik, ahol lehet és kell, ott majd kapnak rá feleletet. A Királyi Tábla ítéletével én sem elégszem meg, sokkal nagyobb bűnös ő, én is 4 esztendőre ítélem.
Gosztonyi Pál: Heves megye második, majd első alispánja, 1829-től alországbíró, 1837-től a Hétszemélyes Tábla bírája.
Bornemissza Gábor* (ki a pör referálása alatt többnyire aludt): Indubium quidem est, quod regimen habuerit jus Incattum capiendi, sed quia Tabula Regia, de hac re in sententia sua nihil loquitur, et nos taceamus; quoad poenam accedo ad illos, qui ad 4 annos condemnarunt.
Bornemissza Gábor, ádámföldi: Sáros megye második, majd első alispánja és az 1825/7-es országgyűlésen követe; 1828-tól a Királyi Tábla, 1837-től a Hétszemélyes Tábla bírája.
Végh Antal: Quoad detentionem mea opinio etiam ea est, quod praescindendum sit ab hac quaestione, sicut Tabula Regia fecit, de necessitate nulla absoluta mentio fiat.
Cziráky: Majoritatem enuntiare debeo: quod captivitatem, ut in sententia simul cum causis mentio fiat, ego quidem rationem non video, majoritati tamen obsequor.
Quoad meritum tristis hujus processus et variis per Fiscum Regium allegatis et per utrumque partem productis, cum dolore cordis video probatam superflue esse resistentiam, quam ipsa protestatio inauditum hoc factum in se satis comprobat; tum continuatio prohibitarum illarum pagellarum; atrocitatem hujus facti alleviat id, quod pro vitae medis comparandis fecerit. Clare ibidem probatum est eundem malevolae diffidentiae erga omnes superioritates semina disjecisse, credulos in despectum Regiae Majestatis induxisse, jam autem fiducia est aureum illum vinculum, cui tranquillitas totius civitatis nexusque socialis civium innititur. Video et erectionem probatam esse, periculosissimam praesertim moderno aevo et in his rerum circumstantiis. Non obstantibus tamen his ego quidem contentus essem sententia Tabulae Regiae, sed pluralitati placuit eandem ad quattuor annos praeter perpessam captivitatem numerandos extendere.
Végh referens protonotarius: Kegyelmes Uraim, Főméltóságú Tábla! Motiváljuk-e ezen sententiát, vagy, csak mint szokás, azt tegyük bele, hogy a Tekintetes Királyi Tábla ítéletiben felhozott s ott bővebben előadott okoknál fogva azon ítélet 4 esztendőre határoztatik?
Többen: Jó lesz csak úgy szokás szerint.
Lánczy: A „határoztatik” helyett jobb lesz a „kiterjesztetik” szót használni.
Többen: Így legjobb lesz.
Egykorú másolatok: OL Kossuth-gyűjt. I.
45/a (VA 229. I.) 412–424. (B. I.) (A) és
OL Kossuth-gyűjt. I. 53. (B) alapján.*
45/a (VA 229. I.) 412–424. (B. I.) (A) és
OL Kossuth-gyűjt. I. 53. (B) alapján.*
Ezzel lényegében megegyező szövegű beszámolót közöl Kerékgyártó Elek (Kossuth főbenjáró perének tárgyalása. Hazánk, IX. 1888. 32–40.) de a latinul felszólaló bírák vótumait magyar fordításban.
