c) Pest, 1839. február 23. A Királyi Tábla ítélete: Kossuth a Törvényhatósági Tudósításokkal és annak tilalom elleni kiadásával a…
c) Pest, 1839. február 23.
A Királyi Tábla ítélete: Kossuth a Törvényhatósági Tudósításokkal és annak tilalom elleni kiadásával az államrend ellen támadt; büntetése az enyhítő körülmények figyelembevételével a fej- és jószágvesztés helyett további három év börtön.
A Királyi Tábla ítélete: Kossuth a Törvényhatósági Tudósításokkal és annak tilalom elleni kiadásával az államrend ellen támadt; büntetése az enyhítő körülmények figyelembevételével a fej- és jószágvesztés helyett további három év börtön.
[1839-dik esztendei február 23-kán a tekintetes Királyi Táblán Ítéltetett:]*
B: Előadó Végh Ignácz ítélőmester. A Királyi Fiscusnak Kossuth Lajos ellen folytatott főbenjáró táblai perében a Tekintetes Királyi Ítélőtáblán ítéltetett:
A főbenjáró perekben különben is nem a puszta szóváltások, hanem a vád mellett s ez ellen felhozott próbák szolgálván ítélet alapjául, s így mindenkor teljes hatalmában állván az Alperesnek szóváltásai visszavonása nélkül is újabb próbáit előadni: ennélfogva a jelen per véglapjain beiktatott s a pernek végső időhatárt szabó ítélet után a derék védelemről ismét az idézés kérdésére leendő vezetésére intézett procatori visszahívás, mint a per természetével és törvényes rendszerrel ellenkező, egyébként pedig egyedül az igazság kiszolgáltatásának késleltetésére czélzó bíróikép elvettetik. A per különben a vád érdemére nézve kimerítve lévén.
Elég világosan kifejezé az Alperes legközelébbi országgyűlés végével közrebocsátott C. alatti jelentésében azon czélt, mellyet a Törvényhatósági Tudósításainak időszakonként leendő kiadásaiban kitűzött, ti. „hogy a nyilvánosság terjesztésével a jövő törvényhozásban alapul szolgálandó közvélemény előkészíttessék, s eloszolván az országgyűléssel egyszersmind a fénycsomó is, mellyben mint valamelly gyújtópontban egyesültenek a nemzeti értelműség fénysugárai, miután a nemzet municipalis rendszere valamint fönséges eszköz arra, hogy megóvja s megtartsa, mit egyesített ereje tulajdonává tőn, úgy igen rossz annak, mit még nem bír, mit csak országilag közremunkálva szerezhet, kivívására”; ezen tekintetnél fogva kiadandó tudósításai „az eldarabolt erők elágazása idején beléptével az egyesség kapcsolatául, s arra, hogy a nemzet országgyűlésén kívül is nemcsak megyeileg, hanem egyszersmind országilag éljen, eszközül szolgáljanak”.* Melly jelentésnek tartalma a Q. és R. alatti naplóval, s FF. alatti önvallással egybevetve, mint a honi intézetekkel ellenkező és a fennálló alkotmányos rendszernek kiforgatására erányzott, nyilván az Alperesnek vétkes szándékát kitüntetvén; mikép munkálódott az Alperes kitűzött ebbeli czéljának elérésére, jelesen mikép kívánta a közvéleményt előkészíteni, és miben igyekezett mind a közvéleményt, mind az eldarabolt erőt egyesíteni, arra a Felperes Királyi Fiscus által beperesített oklevelek czáfolhatatlan tanúságot szolgáltatnak. Ugyanis kitetszik ezekből, hogy az Alperes országszerte bizonyos levelezőket szerezvén, és ezekkel az ön elvei szellemében költ és többnyire előbbi értekezésekre válaszul szolgáló S., T., U., V., X., Y., Z., AA., BB., CC., GG., HH., és II. alatt lévő levelezésbe* bocsátkozván, midőn hírlapjainak kiadásától az ország nádora ő fensége által eltiltatott, ezen tilalom ellenére H. és K. szerént a vármegyékhez körlevelet eresztett, s ebben magános ügyét levelezői által mintegy nemzeti ügyet előmozdítani igyekezett. Mellynek folytában letiltására nem ügyelve, Tudósításait közrebocsátván, ezen letiltást tárgyazó beszédeket újabb meg újabb vitatások eszközlése végett nemcsak közönségesekké tette, hanem ugyan e tárgynak Tudósításai mindegyikében előforduló gondos megemlítése által ugyanazon vitatásokat folyvást táplálni s eképp vétkes szándékát a közvélemény palástjába burkolni igyekezett. Ugyanezen ösvényt követte az Alperes később is, midőn rossz szándéka Tudósításainak tartalmából méginkább kitűnvén, ezeknek folytatásától egyenesen Ő Felsége nevében F. szerént eltiltatott, melly eltiltásnak nemhogy engedelmeskedett volna, hanem inkább makacs elhatározottsággal Pest vármegye gyűlésén, mint a G. alatt, nyomban ellentmondott, és ennek (mit általánosan a kérdéses legfelsőbb parancsolatnak a végrehajtásra megbízott tisztviselők által elmulasztott közlése sem igazolhat) magát ellene szegezvén, azután még öszvesen 16 tudósítást közrebocsátott, és épen ezekben a leglázasztóbb beszédeket foglalván, vakmerő ellenszegülését nemcsak Tudósításaiban nyilvánította, hanem egyszersmind a vármegyéknél keresett pártfogás ürügye alatt, hova I. szerint folyamodott, az említett eltiltás ellen az ország lakosait lázította.
Kiragadott idézetek Kossuth 1836. május 15-i Jelentéséből (KLÖM VI. 463–464.).
Török Gábor, Besze János, Lónyay Gábor, Deák, Kölcsey, Szombathelyi Antal, Novák Antal, Buday András, Záborszky Alajos, Bezerédj István, Szemere Bertalan és Újházy László levelei.
Illy makacs ellenszegüléssel folytatván Tudósításait az Alperes, oda fordítá egész igyekezetét, hogy minden alkotmány és törvényes rendszer elleni elvek, mint például az ország aristocratio-monarchia rendszerébe ütköző személy- s vagyonbeli jussok egyenlősége és több effélék hírlapjai által terjesztessenek. De mind ezeknél vétkesebb alakban tüntetik fel az Alperes tettét azon a királyi hatalom, úgy a Hármas Törvénykönyv II. része 3-ik czímje szerint egyedül Ő Felségénél lévő kormány, az ország főtörvényszékei és felsőbb tisztviselők tekintetének lealacsonyítására erányzott és minden józan hazai polgárt megrázkódtató beszédek, mellyeket nehogy a megyékben elhangozván feledékenységbe menjenek, ezen Alperes tudósításai segedelmével országszerte terjesztett; illyenek találtatnak a Tudósításoknak csaknem minden lapjain; de a többi közt különösen a 18-ik lapon, ahol annak, „hogy Magyarországban, hol annyi érdek, annyiféle egymással ellenkező rend, annyi a vallás és nyelv, felkelés nem támadhat” utána ragasztatik: „mit fél hát annyira az Austriai Ház? Azonban ha ő olly féltékenyen magoknak a törvényeknek megtapodásával tudja őrizni bátorságát, nekünk is kötelességünk mindent elkövetni személyes bátorságunk biztosítására és miután ennek garantiáját a kormányban sem találjuk, keressük azt ön lelki erőnkben”;* a 19-ik lapon az elfogatott ifjak ügyében ejtett kifejezés így áll: „különös par force vadászat ez, annál különösebb, hogy itt megfordítva róka és farkasok kergetik az embereket, úgyhogy valóban ez inkább bármelly napkeleti zsarnoki tartományban, mint szelídséggel kérkedő kormányunkhoz illenék”;* a 93-ik lapon nemcsak a megyei közgyűlés szentségével, de a legcsekélyebb míveltség első szabályaival sem egyeztethető gúnnyal Neronak példája a kormányra alkalmazva említtetik;* a 140-ik lapon ismét az elfogatott ifjak ügyében illy kijelentés foglaltatik: „mondhatom gyönyörű fabricája az igazságnak, minek ezen comoedia? Illyformán csak állítsanak hóhérintézetet a pesti piaczon, s csapassák el minden figurázás nélkül a szabadon szólók vagy gondolkozók fejeit, s építsenek azokból az egekig nyúló halmokat, de vigyázzanak, hogy a párolgó gőz a Nemesis orrát ne érje, mert ez rettentően szokta megbosszulni az illy szenvedelmes játékot”;* a 145-ik lapon még ekkorig hallatlan vakmerőséggel azon tudósításnak következésében, hogy Pest vármegye küldöttsége Ő Felsége elébe nem juthatott, ámbár az uralkodó Felség szentséges személyének kivételével, de mégis a történetre alkalmaztatva a macedoniai Fülöp királyhoz szóló asszonynak szavai leggyűlöletesebb alakban említtetnek;* a 171-ik lapon a következő szavak: „Sokat szenvedett már a magyar, legtöbbet az Austriai Ház alatt, és mégis mi tisztán áll előtte, mi tisztán áll a világ előtt nemzetünk? Vannak népek, kik fejedelmöket földönfutóvá teszik, kik a ministereket börtönre vetik, kiknél a fejedelem nem mer máskép, mint vassal bélelt kocsin kimenni” stb. úgy ezek: „a kormány lassú víz gyanánt ássa magát alkotmányunk alá”;* a 182-ik lapon végre ezek: „Erdélyben zsarnokilag a fegyver éle parancsol”,* olvashatók.
Balogh János szavai Bars megye 1836. június 30-i közgyűlésén (KLÖM VI. 664.).
Lipovniczky Vilmos szavai ugyanott (KLÖM VI. 666.).
Kubinyi Ferenc szavai Nógrád megye 1836. november 7-i közgyűlésén (KLÖM VI. 814.).
Balogh János szavai Bars megye 1836. december 12-i közgyűlésén (KLÖM VI. 918–919.). (Baloghot többek között ezért a beszédéért 1837 augusztusában hűtlenségi perbe fogták.)
Lipovniczky Vilmosnak ugyanazon a közgyűlésen elhangzott szavai (KLÖM VI. 927.). (Lipovniczkyt az itt mondott beszédéért 1837 augusztusában hűtlenségi perbe fogták, de kegyelmi kérvényére a pert megszüntették.)
Kubinyi Ferenc szavai Pest megye 1837. március 21-i közgyűlésén (KLÖM VI. 983.). (Kubinyit az itt mondott beszédéért 1838 márciusában infámiaperbe fogták.)
Madarász László szavai Somogy megye 1837. január 16-i közgyűlésén (KLÖM VI. 1008.). (A Madarász ellen indított hűtlenségi perben e beszédet is felrótták neki.)
Ezek s más hasonlók mellett szinte olly szorgalommal adatnak elő a kérdésekben forgó Tudósításokban mindazok, mik az igazság kiszolgáltatására fennálló királyi ítélőszékek becstelenítésére, részint rágalmazólag, részint fenyegetődzőleg mondattak avégre, hogy az 1790-dik esztendei 12-ik törvényczikkely nyilvános eltapodásával az ország törvényeiben gyökerezett bírói önállás és függetlenség egy törvénytelen ellenőrség és a közvélemény álorczája alatt feltűnő idegen befolyás által korlátoltassék. Példáit látni ennek a 67-ik lapon, hol ez mondatik: „A megye rendei nem képzelhetnek a magyar ég alatt olly elfogult, törvénytudatlan vagy eladékony bírót, ki a közvélemény daczára az egyetemes nemzet olly nyilván kimondott ítéletének ellenére annyira vetemülne, hogy magára a függőség, kormányunkra az önkény bélyegét nyomva, Wesselényire, a hazának egy leghívebb jobbágyára, kérdéses beszédje miatt a bűnöst kimondani merészelné”;* a 140-ik és 143-ik lapon, hol a Királyi Tábla hasonlóan hitszegőnek, bizodalomra méltatlannak kikiáltatik;* a 171-ik és a 173-ik lapon, hol a Királyi Curia a legbecstelenítőbb kiejtésekkel illettetvén, annak ítélete törvény elleninek s kötelező erő nélkülinek nyilatkoztatik.* Nem kevesebb gonddal terjeszté végtére hírlapjai által az Alperes azon kicsapongásokat, mellyek az ország előkelő tisztviselői tekintetének megrontása végett többek által mintegy vetélkedve előadattak.
Idézet Bars megye 1836. július 18-i feliratából (KLÖM VI. 758.).
Utalás a Bars megye 1836. december 12-i közgyűléséről közölt beszámolóra. Az itt elhangzottakért nyolc személyt fogtak hűtlenségi, illetve infámiaperbe.
Utalás a Pest megye 1837. március 21-i közgyűléséről közölt beszámolóra. Az itt elhangzottakért négy személyt fogtak infámiaperbe.
Melly eddig például felhozott felette vétkes beszédek és rágalmazások, jóllehet mások által mondattak, mégis Alperest, ki azokat lapjaiban ismét felvévén, a bennök rejtező lázítást a felhevült indulatok újabb ingerlésére országszerte terjesztette, legfőbb mértékben terhelvén, efelett:
Terheli őt még azon szoros kapcsolat is, mellyben más hasonló kihágások miatt perbe fogottakkal és részint már megítéltekkel állott, úgy azon befolyás, mellyel illyeneknek ügyét minden módon nemzeti közügy czímével felruházni, s ezzel az ország törvényhatóságait szünteleni izgatásban tartani iparkodott. Ez volt tulajdonkép czélja, midőn a már megítélt Báró Wesselényi Miklós ellen indított hűtlenségi pörnek számosabb törvényhatóságokkal vétkes szándékból történt közlésében magát egyik fő eszközül használtatta, kivel milly szoros viszonyokban volt légyen, a Q. és R. alatti naplóján és önvallásán kívül azon rokon érzés szülte bizodalom is mutatja, mellyel az általa gondosan megtakarított EE. alatti botránkoztató levél hozzá intéztetett.* Ugyanezen törekvésnek tulajdoníthatók az Alperesnél gyakrabban tartott s az említett napló és önvallásból, de főkép a DD. alatti levélből* felvilágosítható öszvejövetelek és tanácskozások; innét magyarázható végre, hogy az Alperes más időközben per alá vétetteknek valamint elveiket osztotta, úgy minden alkotmányos rendszerrel szembeszökő kicsapongásaikat különös figyelemmel lapjaiba foglalta, holott a törvény és jó rend, úgy ősi alkotmányhoz ragaszkodóknak nyilatkozásaikat csak egy-két szóval említette, vagy egészen elmellőzte, vagy félremagyarázva kigúnyolta.
Wesselényi többször említett 1836. december 1-ji levele (JAKAB, 1876 II. 43.).
Ágoston József többször idézett 1837. február 29-i levele (MTAKKt. Ms. 4850/29.).
Mindezen előbocsátottak egybevetve elegendő próbául szolgálnak arra, hogy az Alperes tudósításainak kiadásával és ezekkel öszvefüggésben levő minden tetteivel nem a törvény engedte nyilvánosság terjesztésére, hanem inkább egy nyilvános pártoskodásnak alapítására törekedvén a közvéleményt s állítólag eldarabolt erőt abban kívánta egyesíteni, hogy a királyi jussok megszoríttassanak vagy legalább kétségbe hozassanak, szünteleni izgatás tápláltassék, a hazai alkotmányhoz ragaszkodók vagy hallgatásra kényszeríttessenek, vagy közgyűlölet tárgyává tétessenek és a fejedelem eránti bizodalmatlanság, most fennálló alkotmányos rendszer iránti gyűlölség, törvényes tisztviselők és ítélőszékek lealacsonyítása, minden felsőbbség eránti tekintetnek kiküszöbölése, szóval a teljes mértékű féktelenség gyökeret vervén országszerte terjedjen; de teljes próbául szolgálnak arra is, hogy az Alperes illy rossz czél és vétkes törekvés mellett tettleg is munkálódván, a királyi méltóság megvetésére és alacsonyítására, úgy az alkotványos rendszer felforgatására erányzott beszédeknek, a királyi hatalom által történt kárhoztatás, valamint a fentebb érdekelt eltiltások után is egyre folytatódott közönségessé tétele, és ekképp elkövetett lázítás által a publicus status ellen nyilván felemelkedni bátorkodott.
Mellyek ámbár az Alperes vétkességét a bűn magosabb fokára emelik, tekintve mindazáltal az Alperesnek azon védelmére, hogy a legfelsőbb királyi parancsolat a letiltást végrehajtó szolgabíró által véle sürgetése után sem közöltetett, úgy arra, hogy ezen, a törvény legszigorúbb súlyát különben maga után vonó gonosz törekedésére egyrészben tulajdon vallása szerint a maga és házi népe fenntartására megkívántató élelemkeresés, más- és nagyrészben pedig a perbeli irományok szerint mások által benne nem kevésbe táplált ingereltség, hiúság és elragadtatás vezérlették: ennélfogva a perbe fogott Alperes a felperesi vádban felhívott 1723-dik esztendei 9-ik törvényczikkely által kiszabott büntetés súlya alól feloldoztatik, magának a vétségéhez mért fenyítékül azonban, másoknak pedig oktató példáúl eddigi, hasonlóúl büntetésül beszámlált és 21 hónapot már meghaladó letartóztatásán felül még három esztendei fogságra ítéltetik, s ennek végrehajtása rendeltetik.
A) Eredeti tisztázat. OL. Prot. Tab. Reg.
105. köt. 179–186.
B) Kinyomt: Ítéletek, 1839. Vízkereszt.
69–72.*
105. köt. 179–186.
B) Kinyomt: Ítéletek, 1839. Vízkereszt.
69–72.*
Az ítéletet ezt követően először Jakab Elek közölte (JAKAB, 1876. I. 316–319.), majd további alkalmakkor publikálták.
