79. Buda, 1840. március 15. Kossuth levele orvosához, almási Balogh Pálhoz egészségi állapotáról.
79. Buda, 1840. március 15.
Kossuth levele orvosához, almási Balogh Pálhoz egészségi állapotáról.
Kossuth levele orvosához, almási Balogh Pálhoz egészségi állapotáról.
Buda. Martius 15. 1840.
Kedves Barátom!
Szíves meghagyása következtében egészségem állapotjáról körülményesen jelentendő, eleve megjegyzem, hogy gyomrom s beleim erejét mindenesetre a múlthoz képest igen-igen javultnak érzem, elannyira, hogy a meglévő csekélyebb gyengélkedést említésre is alig tartanám méltónak, ha illyesmit közvetlen jó egészség előzött volna meg, mert akkor bizonnyal csak tűnékes mi volna; de romlottabb állapot maradványa lévén, nehogy tán a hanyagság viszataszítson ismét.
Tehát: [nyelvem igen enyves fejér,]* étvágyam nem igen jó; eszem, eszem, de csak amúgy, mint az ízevesztett torkos, ki asztalhoz ül remélve, megjövend evés közben étvágya. Ebéd után gyakran igen kellemetlenül vagyok, néha erőtetésbe kerül le nem fekünni (mit egyébiránt sosem teszek), olly tunya, rest és tompa lelkem mint testem. Álmom meglehetős jobb, mint régen volt. De napközben fejembe gyakran sok vér tódul, s arczom felhevül. A belek engedelmesben végzik kötelességöket, mint előbb, de mégis rendetlenül és változékonyan: most nehány nap óta inkább hasmenésre hajlandók, de csak egyszer, legfölebb hirtelen egymás után kétszer napjában, s ilyenkor néha bélcsikarással előtte s közben; de ezt csak symptomatice említem, nem mintha in specie ezellen kérnék orvoslást, mert sokkal jobban ismerem magamat, mintsem ne tudnám, hogy pár nap alatt igenis ellenkezőre forduland. Végre, minthogy most az éjnapegyen éjszakán Isten bölcs törvénye szerint a szeleknek régóta kötelességökben áll zúgni-búgni, hogy megseperjék a földet s a különben küzködendő óczeánt, jobban mint ama régi hollandusok, ces fameux balayeurs des mens, kik lobogó helyett seprőt szoktak volt feltűzni ütközet előtt hajóikra; tán mint igen idő- s természetszerű dolgot, említenem sem kellene, hogy beleimben is tanyát ütöttek a szelek, azt hinném, oda hagyták az arieles emlékű „still vex’d Bermoothes” sziklapartjait, hogy az én still vex’d bowelseimben lakozzanak.*
Utólag a sorok közé beszúrva.
Szójáték SHAKESPEARE A vihar, I. 2. Prospero és Ariel dialógusa egy sora felhasználásával.
Hogy a kámforos kenőcs nem lesz kedvére, gyanítám, ezért üzentem. De én meg nem foghatom, hol s mikint fagylalhattam el úgy magamat (a mosdóvízzel csak nem?), hogy lábomon, ujjaimon, fülemen, mind-mind fagyás keletkezett, s amellett egész kezem köre ocsmán fájdalomig felcserepesedett, mint a szikkadt agyag; a káposztát rakosgattam hetekig meg hetekig lábamra, nem használt; hát csak megpróbáltam egy kis ártatlan kenőcsöt (szarvasfagyú, kámfor, spermaceti), de biz ez sem használt, kivévén a fülemnek. Most lábomra a Baumpflasternek hívott tapaszt rakom, ezalatt legalább nem fáj, csizmát szenvedhetek. Kezeimet pedig bekenem este* faggyúval, reggel tojáseczetes korpával megmosom, s kesztyűt viselek.
E szóval kezdődően a levél margóján.
No ez már csak körülményes jelentés.
Hálás tisztelettel s barátsággal
Kossuth Lajos
[Kívül:] Tekintetes Balogh Pál orvos tanár úrnak.
Pest, Dunasor, Nákóház 2-ik emelet.
Pest, Dunasor, Nákóház 2-ik emelet.
[Balogh Pál írásával:] 17. martius. 1840.
S. k. eredeti. OSzKKt. Levelestár.
