81. Bécs, 1840. április 29. V. Ferdinánd leirata a Királyi Kúriához: a felségsértési, hűtlenségi és infámiaperbe fogottak elleni …
81. Bécs, 1840. április 29.
V. Ferdinánd leirata a Királyi Kúriához: a felségsértési, hűtlenségi és infámiaperbe fogottak elleni pert kegyelemből megszünteti, a már elítéltek hátralevő büntetését elengedi.
V. Ferdinánd leirata a Királyi Kúriához: a felségsértési, hűtlenségi és infámiaperbe fogottak elleni pert kegyelemből megszünteti, a már elítéltek hátralevő büntetését elengedi.
Az 1839. június 2-ára összehívott országgyűlésre a szólásszabadsági sérelem kérdésében csak a megyék kisebbsége adott ellenzéki szellemű utasítást követeinek. Bécs azonban megsemmisítette az infámia per alatt álló Ráday Gedeon gróf pesti mandátumát. A botrány nyomán megváltoztak az alsótáblai erőviszonyok, és lehetővé vált, hogy az ellenzék a szólásszabadsági sérelmet is elővegye. Még az előző országgyűlés alsótáblája sérelemnek nyilvánította Wesselényi és Balogh hűtlenségi perbe fogását, a felirattervezetet azonban a főrendek tizenhetedik alkalommal is visszavetették. Az ellenzék javaslatára 1839. július elején elfogadott felirattervezetet, amely alkotmányos országban a szabadság lényeges feltételének minősítette a nyilvánosságot és a szólásszabadságot, újabb sérelmeket regisztálhatott: Wesselényit olyan vád alapján ítélték el, amely nem hűtlenség; az ítéletben a Tábla törvénytelen elveket állított fel; többeket közgyűlési beszédért fogtak perbe; Lovassyékat, noha nem bizonyosodott be, hogy felségsértést követtek el, titkos eljárás után önkényes büntetésre ítélték; Kossuthot a vármegye megkerülésével királyi rendeletre hivatkozva eltiltották törvényes vállalkozása folytatásától, majd törvénytelenül elfogatták, s anélkül, hogy a tiltó parancsot a perben felmutatták volna, elítélték. A rendek követelték a sérelmek megszüntetését: az ítéletek megsemmisítését és a folyamatban lévő perek megszüntetését (Országgyűlési iratok, 1839/40. I. 16–18.); ugyanakkor – a későbbiek során mindinkább enyhített – külön záradékban a sérelmek orvoslásától tették függővé a kormányzat által szorgalmazott ügyek (adó- és újoncmegajánlás) elintézését. A főrendi tábla nem látva sérelmet és törvényesnek minősítve a bírói eljárást, négyszer is visszadobta a feliratot, és a dolog kegyelmi útra terelését indítványozta. Az ellenzék viszonylagos gyengesége ellenére szilárd helytállása láttán 1840 elejére Bécs is (amelynek a keleti kérdés kiéleződése miatt feltétlenül szüksége volt az országgyűlés által megajánlandó újoncokra) hajlott arra, hogy Wesselényinek és Lovassynak megkegyelmezzenek, Metternich, Cziráky és Sommsich azonban ellenezte, hogy az amnesztiát Kossuthra is kiterjesszék. Az udvar mindaddig várt az amnesztia kihirdetésével, amíg az alsótábla fel nem adta utolsó jogbiztosító záradékát is; ugyanakkor az ellenzéknek, élve utolsó, még kezében lévő fegyverével, a kész törvényjavaslatok fel nem terjesztésének fenyegetésével, sikerült elérnie azt, hogy József nádor kieszközölje valamennyi fogoly szabadon bocsátását (HORVÁTH M., 1867. II. 156–162.; FERENCZY, 1903. I. 256–280.; TRÓCSÁNYI, 1965. 439–444. és ERDMANN, 1975. 221–248., 274–278. alapján).
A Staatskonferenz 1840. április 29-én állapította meg a Királyi Táblának küldendő szöveget (StA StKonf. 1840: 668.). Alább a Kancellária tisztázás végett leküldött fogalmazati példányt közlöm.
Ferdinandus etc.
Propriam animo Nostro clementiam ultroneaeque benignitatis Nostrae ductum sequenti quemadmodum cunctis individuis medio a captis postremis comitiis tempore ex articulo 7-mo 1715. et §. 2. articuli 9: 1723. jure conventis actuque dictatae sibi poenae obnoxiis restans captivitatis tempus benignissime relaxandum, ita iis, qui fundamento praecitatarum legum aut articulorum 54: 1486. et 70: 1492. etiamnum actioni obnoxiantur, hanc condonandam, una vero benigne decernendum duximus, ut ad vindicanda facta hujusmodi, in quantum eadem praesentem benignam resolutionem Nostram praegressa sunt, intentandae praesidio praeprovocatarum legum judiciariae procedurae locus non sit. Quod Fidelitatibus Vestris hisce benigne significantes gratia et clementia Nostra Caesarea-Regia jugiter propensi manemus.
Viennae, die 29-a Aprilis 1840.*
Kossuth, továbbá a hűtlenségi perben elítélt Borkó László és a felségsértés vádjával fogva tartott Farkas Ferenc szabadon engedésére – mivel a királyi jogügy-igazgatóság és a főhadparancsnokság egymásra vártak az intézkedéssel – május 10-én délután került sor (OL Kanc. eln. 1840:1130., Vörös Antal – Wesselényinek, 1840. május 10. OL Filmtár. Wesselényi-cs. 8769. d.).
Eredeti fogalmazvány. OL Kanc. ált.
1840: 5507.
1840: 5507.
A leirat másolatával Pozsonyba visszatérő József nádor megmutatta Deáknak a szöveget, aki azt az ellenzék elveivel ellentétesnek minősítette, és csak abban az esetben tartotta elfogadhatónak, ha az országgyűlésen magát a rendeletet nem olvassa fel, hanem a kegyelmi tényről hallgatva, csak annak lényegét ismerteti (a történteket 1872 végén Deák mesélte el Eötvös Károlynak: Eötvös Károly adomái. Az obstrukció hatvan év előtt. Egyetértés, 1899. január 22.). A nádor így is járt el a május 1-i vegyes ülésen (bejelentésének eredeti latin szövegét lásd: Hírnök, 1840. 36. sz.; az országgyűlés hivatalos naplójában /Felséges… Ferdinánd… királytól szab. kir. Pozsony városába 1839-dik esztendei Szent István havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország közgyűlésének jegyzőkönyve. III. Poszony, 1840. 62–63./ csak magyarul), és a későbbiekben is titokban tartotta a leiratot: sem ez, sem pedig a királyi jogügyigazgatónak küldött utasítása nem került hivatali levéltárba (TRÓCSÁNYI, 1965. 444.), sőt, mint a Kúria elnöke, alighanem ő intézkedhetett arról is, hogy a bíróság levéltárában se legyen megtalálható az eredeti leirat. (Vö. még Deák Ferenc és Hertelendy Károly 1840. július 27-én kelt követjelentésének előadásával. Deák Ferenc beszédei. Szerk. KÓNYI MANÓ. 2. kiad. Bp. 1903. 499–505.)
