90. Pest, 1840. augusztus 25. Pest vármegye Kossuth indítványára elhatározott átirata Máramaros vármegyéhez; felvilágosítást kér …
90. Pest, 1840. augusztus 25.
Pest vármegye Kossuth indítványára elhatározott átirata Máramaros vármegyéhez; felvilágosítást kér Lapsánszky János hollétéről.
Pest vármegye Kossuth indítványára elhatározott átirata Máramaros vármegyéhez; felvilágosítást kér Lapsánszky János hollétéről.
Az egykorú közvélemény – mint utólag igazolódott, joggal – Lapsánszkyt gyanúsította az országgyűlési ifjak egyesületének elárulásával. Az 1840. áprilisi amnesztia a (látszólag) szintén elítélt Lapsánszkyra is vonatkozott, ám ő 1840 augusztusáig nem bukkant fel az országban. Lapsánszky szerepe tisztázásának igénye indíthatta Kossuthot indítványának megtételére. Beszédében (amelynek szövege nem maradt fenn) elismerte: az uralkodó igazságérzete elcsitította az elmúlt szomorú eseményeket, egy értelmes politika a nemzet számára reményt nyújt az előrelépésre. A szomorú események által leginkább érintettek egyike a teljes megvakulás előtt áll, a másiknak egészsége romlott meg, a harmadik megőrült, a negyedikről, aki fölött általános gyanú lebeg, és akinek jelleme felől ő (Kossuth) tökéletesen meg van győződve, nem tudni: szabadon bocsátották-e. Nem kívánja ügyéről a fátylat fellebbenteni, ezt Istenre bízza. Mivel azonban minden polgár kötelessége felhívni az uralkodó figyelmét akarata végrehajtásának hiányosságaira, felvilágosítást kell kérni Lapsánszky hollétéről megyéjétől, Máramarostól.
Az indítványt nagy tetszéssel fogadták és ellenvetés nélkül megszavazták. Egyedül Fáy András fejezte ki kételyeit az átirat sikere felől: megbízható forrásból tudja, Lapsánszky Galíciában sóhivatalnok* (OL Informprot. 1840: 42. 2–3.).
A gyűlés lefolyásáról beszámoló besúgó, Cseremiszky Mihály megjegyzi: Fáy Lapsánszkyt egy másik máramarosi származású ifjúval, Lang Ede galíciai sóhivatalnokkal tévesztette össze. A közvélemény azonban sokáig úgy tudta, – Horváth Mihály összefoglalása (HORVÁTH M., 1867. II. 48.) is így írja –, hogy Lapsánszky megváltoztatott névvel Galíciában kapott hivatalt. Sorsát Wertheimer Ede kutatásai tisztázták. Eszerint Lapsánszkyt 1838-tól Johann Klein néven az Államtanács segédhivatalában, majd 1848-ig a kabinetirodán alkalmazták. (WERTHEIMER, 1908. 256. sköv.) 1855 után a krajnai Fraslau bei Cilliben hivataloskodott; 1872-ben még élt (StA Staatskonferenz-Akten-S. 1848:50.).
Nagyméltóságú stb.
Mindazon honfiak mellett, kik a közelebbi időkben alkotmányi jogok sérelmével felségsértési, hűtlenségi vagy becsületvesztési vád alá fogattak, s részint elítéltettek, annak idejében mind Ő Felségéhez intézett felírás útján, mind később követeink által az országgyűlésen felszólalván; miután ezen vádak s azok következményei Ő Felségének igazságszeretetéből eredett, s a közelebb múlt országgyűlés alatt kibocsátott kegyelmes rendelete által megszüntettek, óhajtván annak is hitelesen végére járni, mi történt légyen a szinte felségsértési vád következtében 10 évi fogságra ítélt Lapsánszky Jánossal: miután e részben Nagyságtok, Kegyelmetek nyújthatnak egyedül felvilágosítást, mint akiknek megyéjéből Lapsánszky János származott, aziránt kívántuk ezennel Nagyságtokat, Kegyelmeteket atyafiságos bizodalommal megkeresni, hogy bennünket afelől: visszatért-e már Lapsánszky János szülei házához, vagy ha nem, jelenleg hol tartózkodjék, az illetőknek meghallgatása után értesíteni méltóztatnának.
Költ augustus 25-kén tartott közgyűlésünkből, 1840.
Eredeti fogalmazvány. PML Kgy. iratok I.
1840: 4799.
Egykorú másolat. OL Kossuth-gyűjt. I. 45/b
(VA 229. II.) 216–217. (B. I.)
1840: 4799.
Egykorú másolat. OL Kossuth-gyűjt. I. 45/b
(VA 229. II.) 216–217. (B. I.)
Máramaros vármegye 1840. november 30-i közgyűléséből válaszolt. Lapsánszky apja fiától 1840 nyarán Triesztben kelt levelet kapott, amelyben az kivándorlási szándékáról értesítette; hollétéről nem adhat felvilágosítást. (PML Kgy. jkv. 1841: 839. Másolata: OL Kossuth-gyűjt. I. 45/b /VA 229. II./ 217–221.)
