92. Pest, 1840. augusztus vége* Részlet Kossuth almási Balogh Pálhoz írott leveléből; az Angol–Magyar Intézet körüli bonyodalmakr…
92. Pest, 1840. augusztus vége*
Részlet Kossuth almási Balogh Pálhoz írott leveléből; az Angol–Magyar Intézet körüli bonyodalmakról.
Részlet Kossuth almási Balogh Pálhoz írott leveléből; az Angol–Magyar Intézet körüli bonyodalmakról.
A levél – továbbá a 93–95. szám alatti iratok – keltének megállapításához az ún. Angol–Magyar Intézet körüli, a levélben említett bonyodalmak nyújtanak fogódzót. Az ügy előzményei a következők: Széchenyi inspirációjára almási Balogh Pál Gyürky Antal (1817–1890), ekkor Hont vármegye aljegyzője, hamarosan ismertté váló gazdasági szakíró közreműködésével a Gazdasági Egyesület 1839. március 17-i közgyűlésén javaslatot terjesztett elő egy olyan, angol bankházak és magyar termelők közötti társulás létrehozatalára, amelynek célja, hogy a magyarországi gyapjút és más terményeket a vámszedő közvetítők kikapcsolásával egyenesen a világpiacra juttassa el. (A javaslat szövege: BALOGH PÁL: Angol–magyar egyesülésről. A gyapjú és egyéb termesztvények minél könnyebb és nyereségesb eladhatásának megalapításaul. Gazdasági Tudósítások, 1839. 2. füzet. 75–89.) Balogh az egyesület választmánya megbízásából részletes tervezetet dolgozott ki, amelyet el is fogadtak. (Uo. 106–109.) Az elgondolás szóba került az 1839/40-es országgyűlésen is. Angliában a tárgyalásokat főként Balogh barátja, Alexander Heilbronn üzletember folytatta (levelezésük: EKKt. D. 17., különösen 88–106.) Balogh az 1840. március 17-én kelt „Figyelmeztetés…”-ben jelentette be, hogy az Angol–Magyar Intézet, „mellynek feje egyike Angolhon legelső és leghatalmasb házainak,… munkálkodását igen rövid idő alatt elkezdendi” (Társalkodó, 1840. 24. sz.), majd július elején bejelentette, hogy a társulás meghatalmazottja, Henry Kirk Pestre érkezett, és bizományba átveszi a termelők áruját. (Uo. 1840. 53. sz.; Vereinigte Ofner und Pesther Zeitung, 1840. 54. sz.). Hamarosan azonban kénytelen volt elhatárolni magát Kirktől, és az augusztus 14-én kelt „Nyilatkozat”-ban kijelentette: mivel Kirk nem igazolt képviselője a társaságnak, és „miután a nagy vállalat küszöbét szerencsésen elérte, önérdekei tekintetéből jónak látta önállóan lépni fel, s egészen elmellőzvén azokat, kiknek fáradhatatlan munkálkodásik által ennyire jutott, olly kezekre bízni magát, mellyekből hazám fiait kiszabadítani óhajtám”, „az Angol–Magyar Intézet … még mindég létezik”. (Társalkodó, 1840. 67.; Vereingte Ofner und Pesther Zeitung, 1840. 67.; Pesther Tageblatt, 1840. 196.) Kirket „barátai”, J. Abrahamson és S. P. Robbins megkísérelték megvédeni, ám csak azt tudták igazolni, hogy Kirk valóban egy angol kereskedőcég megbízottja. (Társalkodó, 1840. 70.; Vereinigte Ofner und Pesther Zeitung, 1840. 70.; Pesther Tageblatt, 1840. 206.) Kiknek ugyan sikerült az augusztusi pesti vásáron néhány száz mázsa gyapjút átvennie, de – nem kevéssé Balogh fellépésének hatására – általában óvakodtak a vele való üzletkötéstől (Allgemeine Zeitung, 1840. 250., 260.); vállalkozása azonban fennmaradt. Balogh, akit – noha a várt hírlapi polémia elmaradt – bizonyos presztízsveszteség ért, 1841 májusában jelentette be a tulajdonképpeni tervezett vállalkozás megalakulását és megbízottja Pestre érkezését (Pesti Hírlap, 1841. 36. sz.; lásd még Kossuth vezércikkét; Angol–magyar kereskedés. Uo. 1841. 37. sz., továbbá PUKOLAY [DÁNIEL]: Magyar szó az Angol–Magyar Intézet felett. Uo. 1841. 51–52. sz. – Baloghnak Lord Palmerston külügyminiszterhez intézett leveléből (Pest, 1840. augusztus 30.) kitűnik, hogy Kirk azzal áltatta magyar partnerét, hogy állandó kapcsolatban állna a brit kormánnyal, sőt ő volna kiszemelve pesti főkonzulnak. (Public Record Office. Foreign Office 7. 292. köt., a levél hátán Palmerston utasításával titkárához: „say that I know nothing of the matters to which his letter relates”.)
Mindezek alapján e négy keltezetlen levelet – amelyeknek valószínű sorrendjét tartalmuk alapján állapítottam meg – 1840. augusztus 14. (mint a Nyilatkozat kelte) utánra és szeptember 8. (mint az e tárgyban kelt, minden bizonnyal utolsó levél kelte) előttre kell datálnunk; a levelekben szereplő, az augusztus 29-én és 30-án lezajlott negyedévi pesti vásárra és az augusztus 25. és szeptember 2. között lezajlott Pest megyei közgyűlésre vonatkozó utalások alapján a levelek keltét augusztus utolsó, szeptember első napjaira tehetjük. További kutatások pontosíthatják a keltezést, valamint lehetővé tehetik a levelek egyes utalásainak itt még el nem végezhető értelmezését. Itt jegyzem meg: a levelek keltét közreadójuk, Fialovszky Béla nem határozta meg, de azokat tanulmánya szövegéből kitűnően, más, valóban 1841-ben kelt levelekkel együtt, 1841-re datálta. (FIALOVSZKY, 1933. 27–28.)
Kedves Barátom Uram!
Küldöm a pótlék czikkely javaslatát, kény szerint használatra, javításra, vagy nem használatra.* Nem emlékezik-e, mellyik levélben van az a hivatalos bemutatásrai megbízás? Nem tudok reá akadni; gonosz olvasmány szokatlan szemnek ez az angol tol.
Kossuth valószínűleg az alább, a 93. számú iratban említett ún. Pótnyilatkozat tervezetére utal. Vö. alább, a 656. l. 4. jegyzettel.
Olvasgatván a leveleket meg kell őszintén vallanom, hogy Heilbronn úrnak azon tettét, miszerint ő Kirkkel vagy utána elindul, hogy őt itt bemutassa, s míg vele szemközt ezt teszi, azalatt háta megett ellene dolgozik, s charactere s hitele gyanúsítására egy harmadik kéz által dolgozik; mondom, ezt a becsülettel és igazsággal és egyenességgel megegyeztetni elannyira nem tudom, hogy azon szíves vonzódásnál és tiszta barátságnál fogva, mellyet Ön iránt keblemben táplálok, lehetetlen nem ohajtanom, bár megszakítana minden ügyes-bajos összeköttetést egy férfiúval, aki illy becstelen kétszínűségre kész; mert – Isten adja, rosz józsló legyek – de ha még nem tapasztalta volna, tapasztalni fogja kártékonyságát egy olly ügyességnek, melly illy kétséges characterrel van öszekötve.
A kárpótlási panaszon* dolgozni fogok, de nem tudom, holnap készen lehet-e, mert igen gyakran félbeszakítanak, s németűl, méginkább angolúl, nem olly könnyen dolgozom, mint magyarúl.
Lásd alább a 659. l. 2. jegyzetet.
Most egészségemről írok, nem azért, hogy nyomban gyógyszert kapjak, hanem ha e méltán boszontó bajok közt kiderül, s ideje és kedve engedi, vessen – kérem szeretettel – állapotomra egy gondolkozó tekintetet.
S. k. eredeti, MTAKKt. Ms. 10.254/a
A levél további – az egésznek csaknem háromnegyedét kitevő – részében Kossuth egészségi állapotáról számol be. Gyakran lepi meg „életuntató örökös komorsággal” párosuló „általános ellankadás”, nincs étvágya, emésztési zavarai vannak, májdugulásra és aranyérre gyanakszik, két hónap alatt 15 fontot fogyott. „Ingerlékeny vagyok a sexuális ösztönre…” Vizelete is aggasztja, bár az „nem lehet valami Nachtripper jele”, mivel ilyen baja nem volt, és egy, Balogh által tudott esetén kívül „soha semmi venericus nyavalyája”. „Ezek… iránt… tanácsát, de egyszersmind elhatározott bizonyos véleményét is… annál határozottabban kérem – írja Kossuth –, minthogy magános életem házi viszonyaira nézve és így mondhatom, egész magános életem sorsára nézve – kedves Barátom Uram véleménye fog határozni.” Kéri levele elégetését.
