93. Pest, 1840. augusztus vége* Kossuth levele almási Balogh Pálhoz: küldi az Angol–Magyar Intézet ügyében közzéteendő pótnyilatk…
93. Pest, 1840. augusztus vége*
Kossuth levele almási Balogh Pálhoz: küldi az Angol–Magyar Intézet ügyében közzéteendő pótnyilatkozat tervezetét.
Kossuth levele almási Balogh Pálhoz: küldi az Angol–Magyar Intézet ügyében közzéteendő pótnyilatkozat tervezetét.
A levél keltének megállapítására lásd a fentebb, a 654. l. 1. jegyzetében mondottakat.
Kedves Barátom!
Még egész délután egy pillanatig sem lehettem magamban. A pótlék nyilatkozás iránt a német fordításban kijelölt észrevételt tökéletesen helyeslem, és ép az ismétlés nézete lett volna, amit felelendő valék elsőben közölt azon nézetére, hogy a rossz kezelés s a …* említtessék meg, mert hiszen ez már említve volt; azonban nem látom szükségfelettinek egy pár szóval e részben a főnyilatkozatra* utalni; én azt gondolom, így távolról sincs, avagy csak színe is a retirade-nak e dologban, hanem csak tisztába állítás van, amelly azt eszközlendi, hogy az okvetlen elkövetkezendő hírlapi harczból a személyeskedés indulatossága, ez a mindig és minden esetre kellemetlen jelenet, ha nem is igazán száműzve, de bizonyosan mérsékelve lesz; és a publicum előtt is mindig nyer, aki illy jelét adja, hogy lépéseiben nem személyeskedő ártani kívánás, hanem magasabb czélok vezérlik.
Egy, közlő szerint olvashatatlan szó kimaradt.
Utalás Balogh Pál 1840. augusztus 14-i Társalkodóban, a Vereinigte Ofner und Pesther Zeitungban és a Pesther Tageblattban megjelent nyilatkozatára. Vö. a fentebb, a 654. l. 1. jegyzetében mondottakkal.
A pótlék nyilatkozás német fordításában aláhúztam néhány szavakat, minthogy azoknak értelmét itt s így föl nem foghattam. De különben is szükségtelennek látnám; és így alázatos nézetem szerint a pótlék nyilatkozásnak hátsó része így lehetne: p. o. „én csak örvendhetek. Hogy azonban minden ellenvetés, s nehézség kikerültessék, s ha netalán valaki a nemzet előtti felszólalásaim következtében Kirk Henrik úrral viszonyba lépve, várakozását az anyanyilatkozásomban* említett kezelési módszer miatt egészen vagy egy részben igazolva nem találná, engem méltó váddal ne illethessen; hazám fiaival semmi mást nem akartam tudatni, mint kötelességem szerint csupán azt, hogy az Angol–Magyar Egyesület, miként az eredeti terv szelleme kívánja, maiglan még teljességgel nem létezik.”*
Vö. fentebb, a 2. jegyzettel.
A Pótnyilatkozat nem jelent meg sem a pest-budai lapokban, sem pedig az ügyről egyébként megemlékező Allgemeine Zeitungban.
Ennyit mindenesetre a következetesség tekintetéből szükségesnek vélnék mondani salvo, amint magában értetik, alieno judicio. Engedje meg, édes Barátom, hogy Kirknek készített válaszát holnapig megtarthassam. Én holnap ebéd után mindenesetre leszek tiszteletére, mert nálam bizon háborítlanul alig szólhatnánk; pedig szeretni fogom Heilbronn urat hallani, ámbár reggel közlött ítéletemet nem egészen csak a Kirk leveleiből merítettem, hanem abból is, amit tegnap ő maga mondott, s mi iránt már akkori ellenvetésemre sem felelt mást, mint azt, hogy előbb még ollyannak Kirket nem ösmerte.
Ez pedig nem felelet, mert mihelyt olyannak vélte ismerni, hogy ellene Sándornak* azt írta, amit írt, azon pillanatban meg kellett volna szakítani Kirkkel minden összeköttetést, nem pedig ide jönni vele, avagy utána, s neki és ügyének használni látszani, míg más úton ellene dolgozott. Ezt az én szememben sem az, hogy Kirk őt már előbb megcsalta, sem semmi más nem mentheti, mert egyenesen kellett volna fellépni ellene, s szemben nem barátnak látszani. Meglehet, hogy az én erkölcstanom a kereskedő világban tán nincs helyén, én róla nem tehetek, nekem tanom marad, de természetesen csak az én tanom, s ez még igen kevés.
Személyét nem tudtam azonosítani.
Holnap látjuk egymást. Ölelem meleg barátsággal
K. L.
A EKKt-ben volt eredeti alapján közölve:
Fialovszky, 1933. 18–20.
Fialovszky, 1933. 18–20.
