99. Pest, 1840. december 16. Kossuth kéri almási Balogh Pál közbenjárását Esztergomban, hogy elhárítsák Feichtinger pesti plébáno…
99. Pest, 1840. december 16.
Kossuth kéri almási Balogh Pál közbenjárását Esztergomban, hogy elhárítsák Feichtinger pesti plébános akadékoskodásait házasságával kapcsolatban.
Kossuth kéri almási Balogh Pál közbenjárását Esztergomban, hogy elhárítsák Feichtinger pesti plébános akadékoskodásait házasságával kapcsolatban.
Pest. December 16-d 1840.
Kedves Barátom!
Szívességét a leghőbb köszönettel köszönöm. Megtevénk a helybeli plébánosnál, Feichtinger prépost úrnál* mindazon lépéseket, miket Ön becses levele szükségesnek mondott. Ez a jó ember sok nehézségeket tőn; s ha nem említem neki, miként azokban, miket boldogtalan encyclicáik új szabályúl állítanak föl,* részemről föl nem akadok, de ha azon s az illedelem és méltányosság határain túl akadály tétetik, kéntelen leszek azt saját személyem ellen intézett vexának tekinteni, pedig nem vagyok az, ki illyesmit halgatagúl zsebre tenni szoknám; ha mondom, illyesmit nem említek, tán nem is tudom reábírni, hogy följelentse, miképpen köztem s jegyesem közt rokonság nincs, e részben tehát dispensatorium kiadásának akadálya fön nem forog. Végtére mégis megígérte, s ha csak nem szótörő, ő is fölküldi ma jelentését.
Feichtinger Domokos (1778–1852): belvárosi plébános, c. aszódi prépost, utóbb pozsonyi kanonok.
Vö. fentebb, a 650. l. 1. jegyzetben mondottakkal.
Ő már tudta, hogy Ön nevemben szót tőn az illető helyen, s egyszer azt is mondá, hogy a kedvezőnek látszó választ csak azért adták Esztergomban, hogy tőlem szépszerrel menekedjenek. Természetesen megérintém, hogy nem nagy dicséretet mond a herczegprímás udvaráról, ha ügynökeiről illy alávalóságot s gyávaságot fölteszen.
Alázatosan kérem kedves barátom, méltóztassék e levelem folytában a szükséges tudakozódást és sürgetést megtenni.*
Kossuth, amint az alábbi leveléből (101. szám) is kiderül, a háromszori kihirdetés alóli fölmentésért (dispensatio in trinis) folyamodott; az ügynek sem a prímási iroda iktatókönyvében, sem a megfelelő iratsorozatban (Acta ecclesiastica sub gubernio primatis Josephi Kopácsy. Cat. 36.) nincs nyoma.
Egyébiránt én december utolsó napján akarnék eskünni, s dismissionalist is kértem a plébánostól, mert jegyesem restellene a parochiára menni, s hon szeretne a cerimonián átesni. Az elsőre nézve azt mondta a plébános, hogy január 7-éig terjed a tilos idő, én azt tartom, csak karácsonyig.* A másodikra ő határozottan nem nyilatkozott, de beszéd közben érinté, hogy az esküvésnek a háznál történni nem lehet, hanem a paplakban kell. – Én ezt természetesen magának a pastoralisnak* értelmében botor magyarázatnak tartom, mert az a templomból tiltja ki a vegyes házasságok esketését, és így maga kap rajta, hogy másutt történjék, a paplak említése csak illedelem parancsakép van odatéve, az olly botrányok kizárására, mint itt-ott történnek; de korántsem kizárólag azért szól illyformán az encyclica: „in domo parochiali vel alio loco decenti”.
A tridenti zsinat döntése szerint advent első vasárnapjától karácsony éjfélig (nem pedig a karácsonyi szent idő egész tartama alatt, amint azt Feichtinger, talán az egyházmegyében kialakult szokást véve alapul, állította) tilos a lakodalommal egybekötött esküvő.
Utalás az 1840. július 2-i instrukcióra (vö. a 650. l. 1. jegyzettel); a kérdéses szövegrész: „Matrimonium tale non quidem in loco sacro, loco tamen honesto aedibus e. g. parochialibus ineatur…” (ROSKOVÁNYI ÁGOSTON: De mixtis matrimoniis inter catholicos et protestantes. Pécs, 1842. II. 727.)
Ezeket azért írom meg, hogy megkérjem, hahogy a dolog különben rendin van, s történhetik, méltóztatnék megkísérteni a kieszközlést, hogy a dispensatoriumba az ismeretes záradék „ubicunque per quemcunque” s az betétessék vagy legalább plébános úr felsőbbségétől utasíttassék, hogy az áldás megtagadásán és a pastoralisok értelmén túl akadályokat ne tegyen, s haszontalan scrupulusaival panaszra okot ne szolgáltasson.*
Kossuth esküvőjére 1841. január 9-én került sor. Amint azt Kossuth tanúinak: Fáy Andrásnak, Ráday Gedeon grófnak, Szentkirályi Móricnak és Szombathelyi Antalnak Pest vármegye január 14-i közgyűlésén tett panaszából kiderül, Feichtinger, elutasítva Kossuth kérését, hogy vagy a templomban, vagy a menyasszony házánál történjen az esketés, a parókia egy oldalszobájában, szertartás és áldás nélkül, „ünnepélytelen egykedvű hanyagsággal” csupán tudomásul vette a házasság létrejöttét (PML Kgy. jkv. 1841:697.). Feichtinger ellen a megye, 1840. augusztus 27-i határozata (lásd fentebb 653. l.) alapján pert indított. (A per, amelyet a megye 1845 végén, a protestánsok sérelmeit teljességgel orvosló 1844:3 tc. nyomán megszüntetett, ma már nem található helyén, a PML Bevégzett büntetőperek c. sorozatban.)
Becses válaszát minél előbb alázatosan kikérem.
Ami azt a másikat illeti, miről aként méltóztatik nyilatkozni, hogy majd személyesen értekezünk, én szíves barátságát e részben is a legőszintébb érzéssel köszönöm, de megvallom, hogy még csak eszem ágába sem jutott Barátom Uramnak illyesmivel alkalmatlankodni akarni; én azt amúgy közbevetőleg említettem, minden czélzás, minden vég nélkül.
Fogadja még egyszer szíves köszönetemet. Isten Önnel s a hazával; ölelem meleg barátsággal
barátja s polgártársa
Kossuth
Kossuth
S. k. eredeti. MTAKKt Ms. 10254/a.
Közölve: Sáfrán, 1960. 636–637.
Közölve: Sáfrán, 1960. 636–637.
