116. Buda, 1848 május 17. Kossuth átirata Batthyány Lajos miniszterelnökhöz a honvédség részére szükséges összegek biztosításáról.
116.
Buda, 1848 május 17.
Kossuth átirata Batthyány Lajos miniszterelnökhöz a honvédség részére szükséges összegek biztosításáról.
Buda, 1848 május 17.
Kossuth átirata Batthyány Lajos miniszterelnökhöz a honvédség részére szükséges összegek biztosításáról.
1848 elején Magyarországon 43 gyalogos zászlóalj, 122 lovas század és 1 tüzérezred állomásozott. Ez a 60 ezer emberre tehető haderő azonban nagyrészt idegen volt s alkalmatlan a márciusi forradalom eredményeinek megvédésére. A külföldön szolgáló magyar ezredek hazahívására irányuló kezdeményezések egyelőre nem jártak eredménnyel. A szerbek mozgalma, Jellacsics nyílt szembefordulása viszont rávilágított, hogy a bécsi udvar a Magyarországon élő nem magyar népeket használja fel Magyarország önállóságának megsemmisítésére. A nemzetőrség – feladata a helyi szolgálat, a rendfenntartás volt – egyáltalán nem látszott elegendőnek a fenyegető veszedelem elhárítására. Az udvar a nemzetőrség felfegyverzését igyekezett meg is akadályozni. Az április 26-i minisztertanács önkéntes őrsereg kiállításának tervével foglalkozott és 10 ezer ember költségeinek kiszámítását írta elő (ld. a 48. számot). De a terv megvalósítása elé a kormány anyagi helyzete komoly akadályt gördített (vö. a 78. számmal). Kossuth és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank között ekkortájt indultak meg a tárgyalások. (Vö. a 72. számmal.) Az önálló magyar hadsereg megteremtésének nagyszabású társadalmi megmozdulás lökést adott. A volt Ellenzéki Párt klubjából alakult Radikál Körben, amely összefogta a politikai élet szereplőinek javát, április 29-én Wesselényi Miklós hívta fel a Kör figyelmét a súlyos helyzetre. Másnap a Radikál Kör ülése úgy határozott, hogy emlékirataiban fordul a kormányhoz és az ország védelmének biztosítására a nemzetőrség felfegyverzését és önkéntes honvédcsapatok felállítását sürgeti. A magyar hadsereg költségeinek előteremtésére pedig országos adakozást javasol. Az emlékiratot a Kör elnöke, Teleki László május 2-án nyújtotta át Batthyány Lajos miniszterelnöknek. A magyar minisztérium magáévá tette a kezdeményezést. A május 15-i minisztertanács elhatározta, hogy toborzás útján 10 zászlóaljat és 1 üteget állít fel a rendes sorkatonaság mintájára. Május 16-án jelent meg a minisztérium felhívása 10 ezer főből álló sereg felállításáról. A felhívás önkéntes jelentkezésre szólította fel az ország ifjúságát. A jelentkezők három évi szolgálatra kötelezik magukat, az állam zsoldot fizet, gondoskodik fegyverükről, ruházatukról. Az így toborzott csapatokat is nemzetőrségnek nevezték, de megkülönböztetésül „rendes nemzetőrség”-nek, majd honvédségnek. (Balázs J.–Borus J.–Nagy K.: Kossuth a forradalmi honvédelem szervezője. K.-Eml. I. 345–346. l.) A honvédség megalakulásával részletesen fog foglalkozni Urbán A. készülő munkája: A honvédelem szervezése 1848 nyarán. (A szabadságharc első honvédzászlóaljai). 10 ezer ember felfegyverzése és fenntartása jelentős új költséggel járt, Kossuth vállalta az önálló magyar haderő költségeinek előteremtését. A felhívás utáni napon a következő átiratban fordult Batthyány L. miniszterelnökhöz:
A tegnap előtti minister tanácsi határozatok nyomán van szerencsém Ministerelnök urat confidentialiter a következőkről értesíteni:
Azon fél millió forint kész pénzt, melly jelenleg a kincstárban készen van, igen tetemesen megcsorbítja a katonaság részéről tegnap vett értesítés, miszerint: a rendes katonaságnak e hónapbani ellátására a már kiszolgáltatott 380,000 pfton felül még 210,000 pengő forint kívántatik, megütközéssel tapasztalván ezen rovat nagyságát, kiadattam magamnak a költség fejezetek részleteit s azt tapasztaltam, hogy csak egyedül a katonai nyugdíjak egy hónapra 142,000 pforintra, az invalidusok ellátása pedig 63,776 pftra rúg. Ha a nyugdíjazott tisztek és invalidusok magyar katonaságbeliek, akkor természetesen nem lehet ellene észrevételem, de én gyanítom, hogy közöttük igen számosan lesznek, kiknek ellátása a magyar kincstár terhére joggal nem eshetik.* E részben tehát az austriai hadügy ministeriummal kölcsönös leszámítást igen szükségesnek tartok, mert jelen körülményeink között csak 50–60 ezer pfnak havonkénti meggazdálkodhatása is nagyon kívánatos. Nem akarom mondani, hogy a nem magyar nyugdíjasokat ne fizessük, hanem szükséges, hogy minden fillér, melly nem minket illető kiadásokra költetik, a Három millió rovására irattathassék.* E részben tehát a szükséges rendeléseket megtétetni kérem. –
Vö. a 298. számmal.
Vö. a 26. számmal.
Jelentem egyszersmind, hogy e szerint a tegnapelőtti tanácsban kijelölt czélra e perczben 200,000 pfnál többet Ministerelnök úr rendelkezésére kész pénzben át nem adhatok, de ennyit igen is, méltóztassék véle akár melly perczben rendelkezni.* –
A pénzügyminisztérium intézkedése az összeg kifizetéséről. (O. Lt. Miniszterelnökség, Hadügyi és nemzetőrségi 70/1848.)
Minden kereket megfeszítek, hogy pénzt teremtsek s reméllem, hogy a tudva levő czélra kéthétről kéthétre 200,000 pftot utalványozhatok, s ha a nyolcz nap alatt megindítandó kincstári utalványoknak kelete lesz, jóval többet is. Azomban szükséges, hogy a fizetést a lehetségig könnyítsük, igen nagy könnyítés volna pedig, ha a katonai élelmezés, a batteriák* felszerelése lóval sat. körül szállítási szerződések olly módon köttethetnének, hogy a szállítók a beszolgáltatáskor például 1/4 részt készpénzben megkapván, a többire nézve vagy 3–6 hónapos 5 percentes kamatú kincstár utalványokat fogadnának el, vagy pedig ha ez nem menne, a fizetés havonkinti részletekben 3–4 nap alatt történnék, ha máskép nem lehet, kamat toldalékkal is.
Tüzérségi ütegek.
Még arra is tettem lépéseket, hogy Julius s Augusztusban a Szegedi tábor* számára körülbelől 100,000 p. m. gabnát részint búzában, részint zabban a kincstári magtárakból kiszolgáltathassak. Méltóztassék élelmezési intézkedéseiben erre is emlékezettel lenni, s nekem utasításul minden esetre kiadni, hogy hol, mikor, s mennyi pénzre lesz szükség? csak arra kérem Ministerelnök urat, hogy a költség kiszolgáltatása a lehetségig több részletekre osztassék fel.
A kormány Szegeden erős hadsereget akart táborban tartani a régi rendes sorkatonaságból, a honvédségből és a mozgó nemzetőrségből egységes parancsnokság alatt. Már intézkedések történtek a csapatok elszállásolásáról és élelmezéséről. A terv azonban nem valósult meg, a katonaságot egyenesen a forrongó vidékekre kellett küldeni, mindig oda, ahol a felkelés felütötte a fejét. Vukovics Sebő Emlékirata Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (a következőkben Vukovics Sebő Emlékiratai). Budapest, 1894. 209. l.
Bécs nagyon háborog, gondolom már ideje volna komoly lépéseket tenni, hogy a Király Budára jöjjön.*
Bécsben májusban újból fellángolt a forradalom. A márciusi forradalom hatására a császár alkotmányt ígért és új kormányt nevezett ki. Ez azonban alapvető változást nem jelentett, hiszen a Kollowrat–Pillersdorf minisztérium nem képviselt egységes új irányvonalat, hanem főleg olyanokból állott, akik a régi rendszer alatt mellőzve voltak, vagy valami okból szembefordultak vele. A császár alkotmányozó gyűlést nem hívott össze, hanem a kormánnyal adatta ki április 25-én az alkotmányt. Az új alkotmány szerint a birodalmi gyűlésnek két kamarája lesz: a senatus és a képviselőház. A senatus tagjai részint kinevezés, részint választás útján a feudális birtokososztályból kerültek ki. A választójogot magas cenzushoz kötötték és ezzel kizárták a népet a választásokból. Május 2-án megmozdult a bécsi nép, a kormány erre eltörölte a cenzust, a munkásoknak azonban továbbra sem adta meg a választójogot. Május 14-én pedig feloszlatta a központi bizottságot, amely május elején alakult a választójogi cenzus elleni harcban. Május 15-én a bécsi nép a Burgba vitte követeléseit (Sturmpetition), az udvar engedett: a minisztérium lemondott, az április 25-i alkotmányt visszavonták. A Batthyány-kormány szerette volna, ha a király Budára jön. Ettől azt várta, hogy Buda lesz a Habsburg-birodalom új központja és így jelentősen megerősödik Magyarország hatalmi helyzete. A bécsi udvar számára megszűnik az a lehetőség, hogy a magyar kormány ellen felhasználja a Magyarországon lakó nemzetiségeket. Az udvar Budára költözésének kérdését az tette időszerűvé, hogy ekkor már ülésezett a frankfurti német nemzetgyűlés és így napirendre került Ausztria csatlakozása a német egységhez. E kérdésben Kossuth is a Batthyány-kormány álláspontját támogatta, de ezzel nem adta fel a harcát az ország függetlenítéséért (Vö. Pálffy J.: Magyarországi és erdélyi urak. Budapest, 1939. 112–113. l.). A király nem jött Budára, hanem Innsbruckba menekült. Szökése az ingadozó elemeket szembefordította a forradalommal. A magyar kormány az udvar Innsbruckba történt távozása után is igyekezett a királyt megnyerni, hogy Budára jöjjön. (Vö. a 174. számmal.) Pulszky leírja, hogy a királyi udvar pénzszűkében volt és a magyar kormány célt érhetett volna, ha az udvartartásra szolgáló összeg első félévi részét kiküldi. Pulszky felhívására Batthyány hajlott is erre a megoldásra, de a magyar kormánynak nem volt pénze. (Életem. I. 321. l.) Kossuth átirata élesen rávilágít a kincstár súlyos pénzhiányára, amit Széchenyi feljegyzései is megerősítenek. (Sz. I. Ö. M. VII. 314. l.)
Rákóczy J. fogalm.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 569/1848.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 569/1848.
A pénzügyminisztérium ugyanezen a napon 200 ezer pftnyi hitelt nyitott a miniszterelnök mint helyettes hadügyminiszter rendelkezésére és kérdést intézett hozzá, hogy hogyan és kinek fizessen a meghatározott összegből. (O. Lt. Miniszterelnökség, Hadügyi és nemzetörs. 271/1848. – Pü. sz.: 2070 P. M./1820. nyugtájára történjék a kifizetés. (Uo. 367/1848.)
