125. Buda, 1848 május 20. Kossuth átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez az osztrák és a magyar kormány között függőben lévő üg…
125.
Buda, 1848 május 20.
Kossuth átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez az osztrák és a magyar kormány között függőben lévő ügyek rendezéséről.
Buda, 1848 május 20.
Kossuth átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez az osztrák és a magyar kormány között függőben lévő ügyek rendezéséről.
és * kereskedelmi szakok körében kiszemelni mind azon tárgyakat, melyek kölcsönös tisztábahozatalt (liquidatio) kívánhatnak, és hogy a magyar ministerium maga részéről erre Pulszky Ferencz statustitkár urat kívánja megbízni.* – Ha az ausztriai ministerium ezen tájékozó előlépésben beleegyeznék, s majdan ha a liquidationalis tárgyak természetéről értesíttetünk, annak kifejlődésével statustitkár úrhoz váltogatva olly szakértő egyéneket fognak rendelni, kik az egyes kérdések megfejtésére a dolgok természete szerint alkalmatosak.
Az átirata eleje hiányzik.
A magyar pénzügyigazgatás függetlenítése során a magyar és az osztrák kormány között kölcsönös tárgyalásokra és elszámolásokra volt szükség. A megbízáskor Pulszky F. Bécsben a külügyminisztérium államtitkára volt.
Nem szükség azonban különösen említenem, hogy én a kölcsönös liquidatio tárgyai közé az austriai statusadósságok kérdését egyáltalában és semmi esetre nem számítom, mert hazánknak ezekbeni részesítését sem igazságosnak, sem jogszerűnek, sem méltányosnak nem tartván, abba ereszkedni soha nem fogok. Egyébiránt ismételvén azt, miként a bécsi udvari politicának hazánk iránt határozottan kedvezővé változtatása s Magyarország kormányzati függetlenségének minden következményeiben őszinte, nyílt elismerése s méltánylata az, a mi az uralkodó dynastiát a jelen viharos időben megmentheti, fontos kérdéseimnek hathatós előmozdítását Hged hazafiúi buzgóságába hathatósan ajánlom.
Egykorú másolat-töredék. O. Lt. confidentialis iratok.
(Régi sz.: Vörös A. gy. 1047.)
(Régi sz.: Vörös A. gy. 1047.)
A magyar külügyminisztérium a magyar pénzügyminiszter kérését május 23-án a következőképpen továbbította az osztrák pénzügyminiszterhez:
Das ungarische Finanzministerium wünscht es innig bei Aufrechterhaltung der Rechte und Interessen Ungarns, wenn seine Geneigtheit hinlänglich gewürdigt wird in Hinsicht des oesterreichischen Ministeriums das freundlichste Einverständniss zu erhalten; die neue Gestaltung der Verhältnisse erfordert in mehreren Hinsichten eine gegenseitige Abrechnung, viele wichtige Handels- und Finanzinteressen, eine Unterhandlung. Zur Ausgleichung dieser Verhältnisse will das ungarische Ministerium gern den ersten Schritt thun, und bringt daher in Vorschlag eine commission zu bilden, die vorerst zur Aufgabe hätte alle jene Gegenstände im Finanzwesen und Handel zu bezeichnen, welche eine gegenseitige Liquidation und Verständigung erforden. Von Seiten des ungarischen Ministeriums wird zu dieser Vorarbeit Herr Staatssecretär Franz Pulszky ausgesendet. Wenn das oesterreichische Ministerium in diesen Vorschlag eingeht, und das ungarische Ministerium über die Gegenstände der Liquidation verständigt wird, so wird dieses dem obbenannten Herrn Staatssecretär abwechselnd jene Individuen noch beigefallen, die bei der weiteren Eintwicklung der Fragen, für jene specielle Unterhandlung die geeignetesten sind.
A magyar külügyminisztérium egyúttal reményét fejezte ki, hogy az osztrák kormány hamarosan megalakítja a szükséges bizottságot és meg fogja gyorsítani a Magyarország és Ausztria közös érdekét érintő kérdések megoldását, amelyek rendezetlenül könnyen ellentétekre vezethetnek.
Fogalm. O. Lt. Külügymin. Elnöki 29/1848.
Június elején Bécsben valóban össze is ültek a magyar és az osztrák küldöttek. A bizottság feladatainak megállapításában azonban a magyar és az osztrák pénzügyminisztérium között elvi ellentét volt. Kossuth a még rendezésre váró kérdések elintézését, a függő viszony végleges felszámolását kívánta a bizottságtól. Krauss osztrák pénzügyminiszter viszont a „közös ügyek” további intézésének módjaira várt megoldást a bizottságtól. Mivel ezt a két álláspontot nem lehetett összeegyeztetni, Bécs részéről igyekeztek húzni a tárgyalásokat. Sinkovics I.: i. m. 111–113. l.
