132. Buda, 1848 május 23. Kossuth hivatalos közlése a közönség megnyugtatására a bécsi bankjegyek értékének változatlanságáról.
132.
Buda, 1848 május 23.
Kossuth hivatalos közlése a közönség megnyugtatására a bécsi bankjegyek értékének változatlanságáról.
Buda, 1848 május 23.
Kossuth hivatalos közlése a közönség megnyugtatására a bécsi bankjegyek értékének változatlanságáról.
Tapasztaltatván, miként a bécsi nyugtalanságok hírére,* a bécsi bank jegyek felváltása végetti torlódás ismét megújulni kezd:
A májusi bécsi mozgalomra utal. Vö. a 116. számmal.
Miután a bécsi bank állásáról magamnak hiteles tudomást szereztem,* ezennel a közönség megnyugtatására közhírré teszem, miként – hacsak a közönség a bankjegyek iránti bizodalmatlanság által a bank ügyét zavarba nem hozza – még teljességgel nincs alapos ok, a bankjegyek értéke iránt kétségeskedni. A minek tettleges bizonyságául ezennel közhírré teszem, hogy a bécsi bankjegyek – valamint eddig, úgy ezentúl is – minden közpénztárakban teljes névszerinti értékökben ezüst pénz gyanánt még folyvást elfogadtatnak.
Az Osztrák Nemzeti Bank kiváltsága révén Magyarországon a bécsi bankjegyek voltak forgalomban. A bécsi bankjegyek iránti bizalmatlanság és az ezzel összefüggő beváltási nehézségek, mivel az Osztrák Nemzeti Bank nem akart, sőt nem is tudott segíteni a válságon, siettették a magyar pénzügyminisztérium önálló pénzügyi műveleteit és ezzel a magyarországi pénzügyek további függetlenítését. Amíg a magyar kormány nem tudott a magyarországi forgalom számára megfelelő mennyiségű magyar bankjegyet biztosítani, szükség volt, hogy az osztrák bankjegyek forogjanak és az irányukban mutatkozó fokozódó bizalmatlanság ne akadályozza meg az osztrák bankjegyek elfogadását. Kossuth törekvése tehát, hogy a bizalmatlanságot az osztrák bankjegyek iránt csökkentse, nem jelent megalkuvást, nem jelenti a magyarországi pénzügyek függetlenségének feladását. A „hiteles tudomás” nyilvánvalóan a bank helyzetéről a Wiener Zeitung május 22-i számában megjelent hivatalos közlésre vonatkozik.
Óhajtom, hogy ezen nyilatkozat a közönségnek megnyugtatására szolgáljon, s minden jóakaratú hazafiak közredolgozzanak a közönség felvilágosítására, mert ha van valami – a mi a forgásban levő bankjegyek értékét veszélyeztetheti, bizonyosan a túlzott bizalmatlanság fogná leginkább veszélyeztetni, mert miután a bank-rendszer természetében fekszik, hogy a bank pénztáraiban nem lehet annyi ezüst pénz készen, a mennyi bankjegy forgásban van, minthogy ezek értékének fedezésére nem csak a bankban heverő ezüst, hanem másnemű javak is szolgálnak, mellyek azonban a mellett, hogy tökéletes fedezetet nyújtanak, mától holnapra ezüst pénzzé nem változtathatók, igen természetes, hogy a bankjegyek ezüst pénzrei beváltásának mértéktelenül sürgetése magát a beváltást tehetné lehetetlenné, s így a közönség önmaga volna legfőképen oka, ha a beváltás olly gyorsan – mint kívántatik, a bank hivatalai által nem eszközöltethetvén, ez által a bécsi bankjegyek, mellyek a múltak viszonyainál fogva a pénzforgalomnak hazánkban is legnevezetesb eszközét képezik, hitelökben megcsökkennének, s ez által a bizalmatlankodók úgy önmagoknak, mint mindenkinek, a kinek zsebében csak egyetlen bankjegy van is, kárt okoznának.
Egyszersmind kellő tájékoztatás végett arra is figyelmeztetik a közönség, hogy a magyar kincstár a bécsi bankkal kötelezettségi solidáritásban természetesen nem levén, az ország kincstárának úgy központi, mint vidéki pénztáraiba befolyó érczpénz a bécsi bankjegyek beváltásánál annál kevésbbé fordíttathatik, minthogy erre saját pénzügyi munkálatunk végett szükségünk van.* Kelt Budán, május 23-án 1848.
Vö. a 136–137. számmal.
Kossuth Lajos
Pesti Hírlap, 1848. május 25. (65. szám)
473. l.
Közli Pap D.: Okmánytár I. LXXI. sz.
473. l.
Közli Pap D.: Okmánytár I. LXXI. sz.
