157. Budapest, 1848 május 31. Kossuth kiegészítőrendelete a haza javára felajánlott ajándékról és kölcsönről.
157.
Budapest, 1848 május 31.
Kossuth kiegészítőrendelete a haza javára felajánlott ajándékról és kölcsönről.
Budapest, 1848 május 31.
Kossuth kiegészítőrendelete a haza javára felajánlott ajándékról és kölcsönről.
A minisztérium és Szemere B. belügyminiszter május 19-i felhívására (ld. a 120. számot) Pest városa megalakította az előírt bizottságokat (bizottmányokat) és a május 22-i közgyűlés utasítást adott a bizottságoknak. Május 29-én Podmaniczky L., a központi bizottmány elnöke kérdést intézett a tanácshoz: el lehet-e fogadni ezüst és arany ékszereket biztosítékként, továbbá különféle természetű ajándékokat. A május 22-i utasítás és a pénzügyminiszter május 24-i rendelete (ld. a 137. számot) között ugyanis ebben a kérdésben eltérés van. A tanács utasította a központi bizottmányt, hogy mindent fogadjon el, egyúttal pedig kérdéssel fordult a pénzügyminiszterhez (Budapesti 1. sz. Áll. Levéltár. Pest, Közig. 61/1848.):
Minister Úr!
A haza oltárára teendő adakozások gyűjtéseül kebelünkből közgyűlésileg kiküldött központi választmány az iránt, valjon biztosítékul is fogadhat-é el ezüst, arany, és ékszereket? továbbá valjon ajándokot egyáltalán, s különösen érczneműeken kívül szöveteket, fegyvereket, s más e féléket is elfogadhat-e? további működhetésének biztosítása végett magának utasítást adatni kért. –
Minthogy ezen választmány a f. hó 22-én kibocsátott hirdetmény s a kezelésére bizott sorjegyzékek szerint mind ajándokokat, mind biztosítékul adandó ezüst, arany, és ékszereket átvehetett, s át is vett, későbben költ ministeri rendelet* tartalma szerint biztosítékot, (miután arról benne értesítés sincsen) elfogadnia nem lehetne; a legközelebb kiadott ministeri rendelethez kapcsolt sorjegyzékben pedig sem ajándék, sem biztosíték gyanánt adandó öszletekre vagy tárgyakra nézve nincs rovat hagyva, s e szerint a hatósági utasítás és ministeri rendeletek ellenkezésben látszanak lenni, valamint a fönt elősorolt kérdésekre, úgy arra nézve is, mi történjék olly arany, ezüst nemű kölcsön ajánlatokkal, mellyek nem pénzzé veretés, hanem csupán biztosítékul ajánltatnak, a választmány eljárásánál sinor mértékül szolgálandó utasításért bátorkodunk esedezni, addig is azonban, míg ez iránt fensőbb utasítást nyerendünk, említett választmányunknak meghagytuk, hogy akár ajándék-, akár kölcsönkép, minden pénzzé fordítható ajánlatot fogadjon el. –
Ld. a 137. számot.
Minthogy pedig olly adományok is gyűlnek be, mellyek a katonaság által természetben használhatók, mint gabona, vászon, posztó, fehér ruha, lovak, kocsik, fegyverek, s több e félék, egyszersmind az iránti utasításért esedezünk, valjon az illy adományok tán köz árverés útján szinte pénzzé fordítandók-e, vagy természetben, s különösen hová, s kinek lesznek átadandók?
Költ Pesten, az 1843-i Május 29-én tartott tanács ülésből
Vojdisek József h. polgármester
Szén Miklós főjegyző
Szén Miklós főjegyző
Tisztázat. O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 683/1848.
A kérdésekre Kossuth a következőképpen válaszolt:
Sz. kir. Pestvárosának.
Folyó hó 29-kéről 8142 sz. alatt, a haza oltárára teendő adakozások tárgyában kelt felterjesztésére ezennel válaszoltatik:
1. A mi az ajándékokat illeti: E tárgyra vonatkozó két rendbeli intézvényemben* ismételt kijelentettem: mikint a közállomány hitelének szempontjából a kölcsön kedvesebben fogadtatik, mint az ajándok. – Ez okért a megküldött sorjegyzékbe ajándoki rovat nem iktattaték. – Azonban a kölcsönnek kedvesebben fogadtatása természetesen ki nem zárja azt, hogy ha valaki magát hazafiúi lelkesedésből csakugyan ajándokra határozza el, az is köszönettel elfogadtassék. – Tessék tehát az ajándékokat szintúgy két példánybani külön sorjegyzék vezetése mellett elfogadni, s a kölcsönökre meg határozott módon beszolgáltatni.
Ld. a 137., 138. számot.
Megemlítem itt, mikint olly ajánlatoknak előfordulása is tapasztaltatott, hol a hazafias lelkületű ajánlók a tőkét kölcsön adják ugyan, hanem a kamatokról lemondanak. – Illy ajánlatok a kölcsönök sorjegyzékébe bevezetendők; – de a kamatokróli lemondás észrevételbe teendő. – Ezen ajánlatokért külön szerkezetű utalványok fognak, a pénzügy ministerium által kiszolgáltatni.
2. Azon kérdésre nézve: mi történjék olly arany és ezüst nemű ajánlatokkal, mellyek nem pénzzé veretés, hanem csupán biztosíték végett ajánltatnak? válaszom az: hogy ha az illy ajánlatok olly föltétben adatnak, miszerint azoknak pénzzé veretése iránt rendelkezni egy bizonyos idő lefolyta múlva is, teljességgel ne lehessen, úgy azokat el fogadni nem lehet, – mert pénzzé nem tétethetvén sem a közszükségek fedezésére módot nem nyújtanak, sem papiros pénz kibocsátás alapjaul nem szolgálhatnak; s a velöki szabad rendelkezésre jogot nem adván, inkább teherül, mint jótéteményül tekintendők. Mivel azonban lehetnek esetek, hogy egynémellyek arany és ezüst szereiket azért kívánnák csak biztosíték gyanánt felajánlani, mivel azoknak vagy csinosb alakjuk, vagy a hozzájok kötött emlék miatt különösebb becset tulajdonítanak, s ezért azokat becsértékük kézpénzbeni letételével, egy bizonyos idő alatt viszaválthatni óhajtaná; annálfogva, kinyilatkoztatom, hogy mihelyt az ország kincstára az ajánlók által arról biztosíttatik, hogy egy bizonyos idő alatt – melly azonban 6 hónapnál hoszabb nem lehet – az illy arany és ezüst szerek értékéről akkép rendelkezhetendik, hogy ha az ajánlók belső becsértéküknek a kikötött idő alatt ezüst pénzbeni letételével az ekép biztosítékul letározott arany és ezüst szereket visza nem váltanák; azokkal a közállomány szabadon rendelkezhessék, s szükség esetében pénzzé is verethesse – illy feltét alatt a biztosítéki letétemények is akár kölcsönül, akár ajándokul elfogadtatnak, s a ki kötendő időig természeti minőségökben meg fognak őriztetni, magában értetvén, hogy illy letéteményi kölcsönök esetében, a kamat ha kívántatnék is, csak azon naptól számítathatik, mellyen azoknak értéke, vagy készpénzbeni kiváltás vagy a velöki rendelkezhetés szabadsága által a közállomány számára gyümölcsözővé tétethetik és így ezekért az átvételkor csak ideiglenes nyugtatvány fog kiszolgáltatni, s ez kamatos kincstár utalvánnyal, a viszaváltási határnap lejártával kicseréltetni. – Az illy letéti ajánlatok tehát külön sorjegyzék mellett elfogadhatók, mellyben azonban határozottan kiteendő, mennyi időt kíván magának az ajánló a visza váltásra fentartani? ezen idő, mikint már fentebb is megjegyeztetett, 6 hónapnál hoszabb nem lehetvén.
3. Végre a mi azon kérdést illeti: valljon nem ércznemű ajánlatok, mint például szövetek, gabna, vászon, posztó, fehérnemű, lovak, fegyverek stb. elfogadhatók-e? Majus 24-kén kelt, s a Pesti Hírlap Majus 25-kei számában IV. szám alatt közrebocsátott azon hirdetményemre* is hivatkozva: „hogy más nemű ajánlatok – például termények – kölcsönül csak úgy fognak elfogadtathatni, ha eladatván kész pénzzé fordíttattak” azt válaszolom, hogy a készpénzérti eladás esetét kivéve az érték meghatározásának nehézsége miatt, illy ajánlatok természetesen csak ajándok gyanánt fogadtathatván, s a tárgyak megválasztása minden egyes tárgynemekre kiterjedő utasítással előre nem lévén kimerítőleg szabályozható, – az eljáró választmányok azt tartsák szemelőtt, hogy a melly tárgy a hadseregnek akár felfegyverzésére, akár ruházatjára, akár élelmi avagy betegápolási ellátására természetben szolgálhat; a mellett könnyen letározható, s rendkívüli költség vagy elromlás veszélye nélkül gondviselhető – azokat fogadja el, letározásukról azonban ideiglenesen a hatóság gondoskodjék, nehogy mennyiségöknek minéműségöknek, s melly vidékeni használhatásuknak ismerete nélküli elszállításuk nevezetes, tán magát a javadalmat is túlhaladó költséget okozzon; – természetben honvédelmi czélra nem használható vagy nehezen s költségesen gondviselhető tárgyakat azonban csak úgy fogadjanak el, ha könnyen pénzzé tehetőnek látják, melly esetben az eladás, a belügy minister rendelete* szerint azonnal eszközölésbe is vétessék; az elsőbb rendűek pedig letározva, leltár mellett, – addig gondviseltessenek, míg a hatóságok jelentései nyomán elszállításuk, vagy hova fordíttásuk iránt a hadügy minister nem rendelkezendik.
Ld. a 138. számot.
Ld. a 120. számot.
Példa gyanánt ide jegyzem, hogy természetben letározható tárgyaknak tekintethetnek: gabna neműek, bor, pálinka, posztó, vászon, hadi használatra alkalmas fegyverek – ón – kaszák, patkók, zablák, főző vas edények s más hasonlók.
Kelt Buda Pesten, Majus 31. k. 1848.
a pénzügy minister
Kossuth s. k. fogalm.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 683/1848.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 683/1848.
Ugyanezt a rendeletet a pénzügyminiszter június 1-én megküldte az összes törvényhatóságoknak (vármegye, város, kerület) és elrendelte, hogy a hírlapokban június 3-án (szombaton) tegyék közzé. Egyúttal utasította a gyűjtéssel megbízott hivatalokat, különösen a pesti arany- és ezüstbeváltóhivatalt, hogy a biztosítékul letett arany- és ezüst-szereket ne olvassza be, hanem a kölcsönkért felajánlott ilyen tárgyakat a pénzügyminiszternek vagy távollétében Duscheknek jelentse be. A kölcsönadók kincstári ideiglenes nyugtatványt kapnak, amely feltünteti, hogy a kölcsöntárgyak milyen határnapig válthatók vissza arany- vagy ezüstpénzen. A pénzügyminiszter megadta a nyugta szövegét is. (Valamennyi Kossuth s. k. fogalm. O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 683/1848). A június 1-i rendelet fogalmazványa Kossuth fogalmazványa alapján készült, az utolsó bekezdésben Kossuth szövege helyett közli, hogy a kincstári hivatalokat megfelelően utasították. Duschek F. kiadm. Uo. 684/1848; Pesti Hírlap, 1848. június. 8. (73. szám) 509. l. Közli Pap D.: Okmánytár I. LXXIX. sz.
