160. Budapest, 1848 június 1. Kossuth rendelete Freund Ferenc eszéki kincstári kerületi felügyelőhöz: jóváhagyja a jogtalan pénzf…
160.
Budapest, 1848 június 1.
Kossuth rendelete Freund Ferenc eszéki kincstári kerületi felügyelőhöz: jóváhagyja a jogtalan pénzfoglalások megakadályozására tett eddigi intézkedéseit és ismerteti a kormány előkészületeit Horvátország nyugalmának helyreállítására.
Budapest, 1848 június 1.
Kossuth rendelete Freund Ferenc eszéki kincstári kerületi felügyelőhöz: jóváhagyja a jogtalan pénzfoglalások megakadályozására tett eddigi intézkedéseit és ismerteti a kormány előkészületeit Horvátország nyugalmának helyreállítására.
Freund F. május 29-én újabb jelentésben számolt be az eszéki kerület helyzetéről Kossuthnak:
Pénzügyi Minister Úr!
Tegnap 23. számú sürgönyöm* folytában sietek a klenaki 30-ad hivataltól tegnap este 10. órakor megérkezett ·/· alá csatolt sürgönyös jelentést felterjeszteni, mellyből azon szomorú tény kivehető: miszerint a báni biztos ezen hivatalnak pénztárából is 11,600 pengő forintokat elfoglalt.* Ha a tegnap esetnél csak látszott, hogy Halavanya alezredes inkább a bánnak parancsolatait szereti teljesíteni, mint a királyi biztos és rendes kormányzójáét, úgy nem szenved ez a mai eset szerint legkisebb kétséget sem; mert a mitroviczi pénzek elfoglalásánál csak szóbeli parancs által rendelte ki a biztos részére az assistentiát, midőn a klenaki pénztár elfoglalása végett, a báni biztost írásbeli felhatalmazással ellátta, mellynek előmutatására a klenaki kapitány előbbi vonakodásával felhagyván, az assistentiát tovább meg nem tagadhatá.*
Ld. a 156. számot.
A jelentés csatolja Anton Pintér klenáki harmincados Mitrovicán, május 28-án kelt levelét, amely részletesen ismerteti, hogyan foglalta le Basil Klavich sziszeki kereskedő, a bán megbízottja a harmincadhivatal 11 600 forint (konv. pénz) értékű bankjegykészletét. Klenák a Száva mentén fekszik Mitrovicától délkeletre.
Basil Klavich felmutatta a klenáki kapitánynak a péterváradi ezredparancsnokság (v. Hallavanya alezredes) nyílt parancsát, hogy szükség esetén a báni megbízottnak nyújtson segítséget
Azon körülmény, miszerint e perczig a többi hivataloktól hasonló jelentések nem érkeztek be, avval vigasztal: hogy a többi határvidéki hatóságok nem nyújtanak a bánnak segéd kezet; különben nem magyarázhatnám meg magamnak azt, hogy a báni biztos épen Mitroviczon és Klenakon kezdé el foglalásait, s miért nem Zimonyban,* melly szabad község lévén; vagy Brodban és Gradiskában, mellyek a brodi s illetőleg a gradiskai ezredben fekvén, a Mitroviczon székelő péterváradi ezred hatósága alá nem tartoznak.*
Zimony mint szabad község nem tartozott a péterváradi ezred hatósága alá.
A szlavóniai határőrvidék három ezredből állott, a péterváradi, brodi és gradiskai ezredből.
Egyébbiránt jelentem, a mint következik:
1/ az eszéki pénzeket 10,000 ftot huszasokban és 2265 ftot bankjegyekben e szempillanatban elvitettem Mohácsra,* azon meghagyással azonban: hogy az említett 10,000 ezüst forintokat az ottani sóhivatal tovább ne szállítsa, hogy t. i. szükség esetére kezemnél legyenek.
Mohácson sószállító hivatal volt.
2/ a tegnap említett intézkedéseket azzal kell megtoldanom: hogy a hivataloknak meghagytam, miszerint további rendelésemig a pénzeket, ha ezer forintig szaporodnak, a kitűzött úton, de minden figyelem gerjesztés és költség kikerülése tekintetéből, őri kíséret nélkül elszállítsák. Igaz, hogy ezen intézkedés által a királyi biztos úr rendelkezésére nem lesz mindig elegendő pénz a cassákban; de ezen veszedelmes körülmények közt nem intézkedhettem másképen. Méltóztassék tehát a Minister úr minél előbb bölcs belátása szerint intézkedni, vagy intézkedjék a királyi biztos úr, kinek erélyes közbenjárásától minden függ.
3/ Az említett német lakósság erélyesebb fellépésének következésében ma népgyűlés tartatott, mellyre én is mint közönségesen ismert magyar hazafi, követség által megjelenni kérettem. Én ezen kérésnek engedvén megjelentem a gyűlésben, mellyben nem annyira a pénzek megmentése tekintetéből – mert ezek akkor már biztosítva voltak – hanem azért, hogy őket buzdítsam, megmondtam a népnek, hogy ha Magyarországtól elválnak és Magyarország Tótország* felé határ vonalt állítand fel, ezüst pénzeket ide többé nem szállítand, én pedig a pénzeket innen kivitetem; ezen ország résznek minden kereskedése, ipara, s a többi tönkre jutand; s felszóllítám, hogy a királyi jószágot, a Magyar Szt Korona tulajdonát védeni készek-e? s midőn erre a tanács* négyszeri ismétléseimre válaszolni vonakodott, ezen felszóllításom következtében egy Rüffer nevű polgár és kötélgyártó zászlót ragadván, az egész gyülekezetet esküszerinti fogadásra felhívá, hogy engemet s a királyi jószágot védeni fogják; mire az egész tömeg Gorjub Antal polgár és legtekintélyesebb kereskedő vezér szónoklatára elragadó lelkesedéssel védelmet, s ótalmat ígért; hívséget a Magyar Koronának; a királynak; nádornak; és a magyar ministeriumnak fogadván, s a törvények azonnali kihirdetését sürgetvén, mi mindjárt azután meg is történt. Későbben az is elhatároztatott, hogy követség menjen Budapestre, a ministeriumnak eszéki polgárság hódolatát kijelentendő s ennek hatalmas pártfogását kikérendő. A küldöttségnek tagjai: nevezett Gorjub Antal, Csordasics János kereskedők, és Márinovich Hugó egy derék magán és volt kincsleti ügyvéd. E pillanatban pedig Schmidt Alajos v. főbíró, mint a nemzeti őrségnek parancsnoka jelent meg nálam arról tudósítván engemet: hogy a sóház mellé Csordasics János nemzetőrségi segédje által elegendő nemzetőrséget állítand fel,* holnap pedig maga menend fel Budapestre, a történtekről személyesen jelentést teendő.
Tótországon Szlavóniát értették.
Az eszéki városi tanács. A tanács, amelyben jómódú városi polgárok vettek részt, a város életének legfőbb irányítója volt.
Freund Ferenc jelentése mellett található másolatban a nemzetőrség parancsnokának május 29-én kelt parancsa, hogy 30-án reggel nyolc órától állandóan 3 nemzetőr legyen a sóhivatal mellett őrségben, a hivatalvezető kérésére dobolják össze a nemzetőröket és nyújtsanak segélyt.
Illy körülmények közt tudósítanám a királyi biztos urat is ez újabb eseményekről; de mivel épen tegnap érkezett ide a bántól rendelet, mellyben parancsolja, „hogy a nevezett biztos urat Eszékre be ne eresszék; vagy ha ezt meg nem lehetne akadályozni, legalább gátolják meg, hogy a néppel érintkezésbe ne jöjjön”* s így nem tudhatom, be ment-e Zágrábba vagy miképen fogadtatott ott? – vélem bevárandónak azon időt, míg tartózkodásról bizonyos tudósítást nyerek. Ha egyébbiránt tegnap sürgönyömet megkapta, tudni fogja, mint állanak a dolgok ide lent, s mitévő legyen. – Csak legyen igazi szándéka erélyesen és szükség esetében fegyveres erővel is közben járni: mire azonban keresztül utazása alkalmával tett nyilatkozata után, ha politicája nem csal, eltökélve lenni nem látszik.*
Jellacsics parancsa megakadályozta Hrabovszky működését. Amikor Belovárra akart menni, ahová Jellacsicsot maga elé rendelte, a báni parancsra hivatkozva, megtagadták bebocsátását. Vö. a 179. számmal.
Arra utal, hogy Hrabovszky a megegyezést akarta, nem mert erélyesen fellépni Jellacsics ellen, ezzel pedig szabad utat engedett Jellacsics törekvéseinek.
Állítólag egy más báni rendelet is érkezett ide, mellyben az országra általánosan, Eszék városára pedig különösen rendkívüli hadi-adó fejében 60,000 pengő forintot kivetett. Erről azonban a városi küldöttség bőveben tudósítandja Minister urat.
Freund Ferenc m. k.
Tisztázat. O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 677/184.
Kívül Kossuth írásával: Ministeri tanács.
Kossuth a következő választ küldte:
A pénzügyi Ministertől
Az eszéki kincstári kerület felügyelőjének.
Sürgöny által elküldetett Jun. 1. 1848. esti 10 órakor Kossuth.
F. e. Majus 29-kéről 24. eln. szám alatt tett jelentésére ezennel válaszoltatik.
Kellőleg méltányolom Önnek azon buzgalmát, mellyel a törvény, s a király és alkotmányos viszonyok iránti hűség érdekében, hivatalos állásának nehéz körülményei közt működik – Ön a király és haza elismerésére, s a ministerium köszönetére érdemesítette magát. Számolok Ön további hasonló buzgalmára, s kedves tisztemnek ismerendem, hű szolgálatát méltánylani.
A mi az Ön kerületéhez tartozó só és harminczadi hivatalok pénztárait illeti – óhajtottam volna, hogy a körülmények helybeli ismeretéből előre látható lévén, mikint a felségsértési, s honárulási vétekbe rohanó báró Jellasich büntetlenül nem maradandó bitorlásaiban Sz. Koronánk vagyonának attrectatioját* nem mellőzendi: olly rendelkezések történtek volna, miszerint az erőszakos foglalók egy helyen olly tetemes öszveget ne találjanak, mint például a klenaki hivatalnál találtak. – Meg is hagyom Önnek ezennel, hogy azon helyes rendelkezését, miszerint hacsak 1000 ft gyűl is valamelly pénztárban ösze, az azonnal Önhöz beszállíttassék, pontosan végrehajtassa; arra, hogy valljon a péterváradi hadi parancsnokság a vidéki pénztárakban elegendő pénzt talál-e annál kevésbé gondolván, mivel azon parancsnokságot holnap nem csak arról utasítom, hogy pénz hiány esetében Önhöz forduljon, hanem egyszersmind, a parancsnoksága alatt minden köz pénztárak bitorló lefoglalásának akadályozása iránt úgy őt, mint minden tisztet, ki illy lefoglaltatások meggátlására a kincstári tisztviselők által felszóllítatva; azt elmulasztaná, vagy épen még a lefoglalásra assistentiát adna, a kárért felelőssé teszem.
Hozzányúlás.
Az eszéki pénzeknek Mohácsra szállítását helyeslem; s Önt ezen óvatosság folytatására, sőt körülmény szerint arra is felhatalmazom, hogy szükség esetében hivatalát Pécsre áttehesse; – ezt azonban csak a legnagyobb veszély esetében teendi Ön, mert Eszékeni jelenlétte sok tekintetből szükséges.
Nem is gondolom, hogy Eszék városa törvényes hűségű lakossainak erélyes magaviselete mellett, Ön e lépésre kényszerítve volna annyival inkább, mert a ministerium komolyan el van határozva, a bűnt büntetlen nem hagyni, a király, törvény és alkotmány iránt hű polgárokat pedig minden veszély ellen megvédeni.
Sietek is Önt tudósítani, mikint a Ministerium által – a legsietőbb erélyességgel végrehajtandó rendelések tétettek, – hogy a szegedi táborba öszevonuló hadseregen kívül, Csányi László kir. biztos parancsa alá több ezer főből álló sorkatonaság, s a szükséges ágyútelepek ki rendeltettek, azon utasítással, hogy Eszék városa hazafi lelkületű polgárságnak minden megtámadás elleni biztosítására különös gondot fordítva; ezen tábort a Dráva innenső partján alkalmas helyeken, a körülmények szerint szükséglendő hadi munkálatra felállítsa;* – egyszersmind Tolna, Baranya és Somogy megyék nemzetőrsége mobilizáltatni; – valamint a királyhoz, koronához és alkotmányhoz hű horvátok és slavoniaiak felszóllítatni rendeltettek, hogy a gyáva félelem helyett Csányi kir. biztos táborának oltalmába vonuljanak, fegyvert fogjanak s a mobilisált nemzetőrséggel együtt a sorkatonaság támogatására tartalék sereget képezzenek. – Reménylem, hogy ezen intézkedések egy részt Csányi kir. biztos úri ismeretes erélyessége által valósítva, más részt Slavonia részéről, az ez iránt kellőleg utasított másik kir. biztos által is támogatva, a féktelenkedők kitöréseinek, annyival inkább gátot vetend, minél bizonyosabb, hogy kevés idő alatt Szegednél ismét olly erős hadsereg gyűl ösze, mellynek combinált erejével, az oktalan pártütők, ha engesztelő kezünket, míg ideje van, el nem fogadják, kérlelhetlenül öszezúzatnak.
Csányi László kezdte meg a drávai hadsereg szervezését, hogy az ország ne legyen védtelen a Jellacsics felől fenyegető veszedelemmel szemben. Június 2-án Zala, Somogy, Baranya és Tolna megye területére teljhatalmú királyi biztosnak nevezték ki. Vö. a 162. számmal.
Felhatalmazon Önt, ezeket Eszék városa hű lakosainak – mindnyájok, de különösen a magokat kitűntetett Rüffer, Gorjub s más érdemes hazafiak iránti méltánylatuk kifejezése mellett – megnyugtató tudomásukra adni; s őket a dicséretes elszántsággal megkezdett pálya erélyes folytatására annál inkább buzdítani; minél bizonyosabb, hogy a törvényes érzelmű többségnek csak határozott fellépésre van szükségök, hogy a féktelenkedő kevesebbség rajta ne garázdálkodhassék.
Örvendetes tudomásul fog az ottani hű lakosoknak az is szolgálni, hogy Erdély országgyűlése, a magyarországgali uniót szűzen és feltétlenül már elfogadta – s holnap küldöttjeik már ide megérkeznek, hogy Erdélynek a magyar kormány alá helyezését meghozzák.*
Az erdélyi országgyűlés május 30-án mondotta ki Magyarország és Erdély unióját. (1848: I. erdélyi tc.) Erdély küldöttei már június 1-én meghozták az unió hírét Pestre. Károlyi Á.: Törvénycikkek. 184. l.
Az ország ereje ezáltal tetemesen növekedett, s a szegedi tábor 20,000 rendíthetlen székely vitézzel fog szaporodni.*
Vö. a 254. számmal.
Eszék ha hű marad, a király és haza köszönetére számolhat, melly azon nemes várost egy virágzó kereskedés székhelyévé fogja tudni emelni.
Terjessze Ön ezeknek kellő óvatossággali közhírré juttatásával, a hűség és törvényesség lelkesedésének indulatát.
Kelt Budapesten, Jun. 1. 848.
a pénzügy minister
Kossuth s. k. fogalm.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 677/1848.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 677/1848.
A pénzfoglalások megszüntetésére Mészáros L. hadügyminiszter június 2-án felhívta a péterváradi főhadparancsnokságot: figyelmeztesse a varasdi hadiparancsnokot, hogy a törvénytelen pénzfoglalások ellen a kincstári tisztviselőknek nyújtson segítséget. Halavannya alezredes ellen pedig, aki katonai segítséget nyújtott az erőszakos pénzfoglaláshoz, a haditörvények értelmében kell eljárni. (O. Lt. Hadügymin. Ált. iratok, Kiadv. fogalm. 118/1848.)
