164. Budapest, 1848 [június 3.] Kossuth felhívásai a délvidéki kincstári birtokok tartozásainak megváltására | KOSSUTH LAJOS ÖSSZES MUNKÁI

164.
Budapest, 1848 [június 3.]
Kossuth felhívásai a délvidéki kincstári birtokok tartozásainak megváltására

a) Felhívása a Tiszán inneni kiváltságos koronakerületekhez a nyolcadfizetés örök megváltására.

Kedves dolgot vélek tehetni a Tiszán inneni Koronai Kerület számára, midőn annak forrón táplált, s a legközelebb befejezett országgyűlés, valamint Ő Felsége koronás királyunknak is nyilvánított régi óhajtását valósággá érlelni s tellyesedésbe hozni, tudniillik a kerület tartozásainak a kincstár irányábani örök megváltása eszközlésével a föld független tulajdoniságát s a kerület méltó önállóságát megszilárdítani szándékozom.*

Vö. a 106. számmal.

Kétséget nem szenved, s meggyőződésemet fejezék ki a kerület öszves lakosai, midőn Ő Felségéhez s a legközelebb múlt országgyűléshez benyújtott folyamodásaikban előadták: miszerint a nevezett kerület viszonyai, s állása az úrbériségtől lényegesen különbözik, miután ott az úrbér, s ennek nyomán a földek osztása soha sem létezett, s a robotok s minden ingyen munkáktól a lakosok a kerület eredeti alakítása, vagy is egy század óta kíváltságilag felmentvék, s miután külön vált nádori portákkal bírván az ezen joggal járó rovatos összeírást tettlegesen gyakorolja,* s a királyi haszonvételek élvezése az egész kerület jogához tartozik.* Méltó figyelmet érdemel az is, miszerint az említett kerületet képező öt mező város s ugyan annyi helységek kiváltságos viszonyai s különösen az 1790/91: 7. t. cz. által egy testté alakítatván,* mint illyen a kerületi tanács igazgatás alatt olly szoros kapcsolatban áll, hogy attól az egésznek tetemes károsodása, sőt talán felbomlása nélkül egy tagja sem szakadhat el, következőleg a szándéklott örök megváltás is nem egyes helyekre, hanem az egész kerületre nézve összesen s egyszerre elintézendő, s hogy a kerület ebbeli sajátságos helyzete a divatozott úrbéri megváltástól egészen különböző, s avval egyáltalában össze nem egyeztethető eljárást igényel. –

A hadiadó mennyiségét az országgyűlés határozta meg és ugyancsak az országgyűlésen, a nádori concursusokon történt az adóösszeg felosztása az egyes vármegyék, szabad kerületek és királyi városok között. Az egy-egy törvényhatóságra eső összeget nádori portákban fejezték ki. A megyék, a kerületek és a városok a rájuk eső összeget maguk osztották fel rovatolás (dicatio) szerint, amely nem volt egységes, hanem majd minden megyében más és más. (Vö. Fényes E.: Leírása. I. 157–158. l. A tiszai kiváltságos kerület a reá rótt adó felosztását maga végezte.

A kisebb királyi haszonvételek (jura regalia minora, jura curialia) a földesúri joggal voltak összefüggésben. Királyi nevük onnét származik, hogy eredetileg a királyt illették és csak később lettek a nemesi birtokok tartozékai. A kisebb királyi haszonvételek: a kocsmáltatási jog, a mészárszéktartás, a malomjog, a halászati jog, a rév- és vámjog, a vásártartási jog, a boltbérszedési jog, a pálinkafőző kazánok díja, a tégla- és mészégetés.

A Tiszán inneni kiváltságos korona-kerületbe (Bács megye) az 1790: VII. tc. szerint öt mezőváros és öt falu tartozott. Vö. a 106. számmal.

Így állván a dolog, önkint következik, s tagadni nem lehet, hogy a legközelebbi 1847/48-ki országgyűlésen hozott, s az úrbériséget megszüntető [IX]-ik: t. cz. az említett s egészen más szerkezetű kiváltságos kerületet legtávolabbról sem érdekli. Azonban ámbár a kerület sajátságos helyzete s kiváltságilag nyert számos kitűnő jogok s jótétemények egy század ótai élvezése által az úrbéri állapothoz hasonlíthatlan magasabb s önálló polczot bír, – mindazáltal korunknak felmerült óriási szelleme, melly a birtokjognak minden kötelékektől – bármilly gyöngék lesznek is azok – tellyes felmentését igényeli, kétszeres ösztönt nyújt, hogy a Tiszán inneni kerület lakosainak rég táplált óhajtása, tudniillik a nyolczad-váltsági fizetések* örökmegváltása, s ezzel a birtokjognak tellyesen szabaddá tétele mihamarább valósítassék.

Mária Terézia 1751. június 28-án kelt kiváltságlevelének 13. pontja kimondta, hogy a koronauradalom lakói, más uradalmakkal ellentétben, ahol mindenfajta gabonából, továbbá borból, juhokból, méhekből és más termékekből kilencedet és tizedet fizetnek, nyolcadot (octava) kötelesek adni búza (tiszta vagy kevert), rozs, árpa, zab, köles, bor és méhkasok után. Minden más termékük adómentes. Egyedül a bárányok összeírásakor kötelesek bárányonként 3 krajcárt készpénzben fizetni. 1800. március 14-én I. Ferenc megengedte, hogy a nyolcadot és minden más tartozásukat 25 évenként, megállapodás szerint, pénzben megválthassák. 1848. január 24-i üléséből a kerület az 1847/48. évi országgyűléshez folyamodott és tartozásai örök megváltását kérte. (O. Lt. Arch. Regnic. Lad. XX. Fasc. B. No 45.)

Innét múlt országgyűlésünk felderült epochalis napjainkban egyes tárgyakra s részletességekre, tehát a többször említett kerületi lakosok folyamodására is teendőit ki nem terjesztheté, meg szorítván ezeket a hazának újjászületését képező magasabb általános intézkedések; s így az ország kormányzatával megbízott felelős független ministerium, s ebben különösen nekem – kinek szakába vág – jutott a feladat a nevezett kerület forró kívánata valósítására alkalmat nyújtani, s annak, ha Isten úgy akarja, törvény, igazság, s méltányosság nyomán jó sükerű végelintézésén is a kerülettel egyértelműleg munkálkodni. –

Óhajtom tehát én is – mint a kerület lakosai, – hogy a kerületben divatozó nyolczad-váltsági fizetések, azoknak megfelelő aránylagos s méltányos tőke-öszveg egyszer mindenkorrai letételével örökre megváltassanak; s kijelentem, hogy az ajánlandó váltsági öszveg elfogadása esetében a kincstár, valamint a rég tervezett új felmérés, úgy s különösen a Tisza-szabályozás* által nyerendett nevezetes földterülethez lehető – s különben alapos – minden igényeiről a kerület javára örökre lemond, s a kerületet, bárminemű kincstári függéstől mentesítendi, továbbá azt is nyilvánítom, hogy ha az óhajtott váltság sükerülte esetében a nevezett kerület, politicai állását az önálló hatóságok sorába emelni óhajtaná; s e részbeni tervezetét nekem idején korán benyújtandja; – ezen óhajtásának, a legközelébbi országgyűlésen sikeresítését közremunkálásommal előmozdítani hajlandó vagyok.*

A kerület már 1846-ban az örökváltság engedélyezéséért folyamodott, a kincstár azonban a kérést azzal utasította el, hogy a kerület földjei nincsenek felmérve és a Tisza-szabályozás nagy változásokat fog okozni. A kerület viszont azt az álláspontot képviselte, hogy a Tisza-szabályozás nem lehet az örökváltság akadálya. Az így felszabaduló földek a kerületet illetik, annál is inkább, mert a Tisza-szabályozás költségeit a kerület is viseli. (O. Lt. Arch. Regnic. Lad. XX. Fasc. B. No. 45.) Kossuth a kerület kívánságának megfelelően akart intézkedni, amikor a váltság-összeg ellenében a Tisza szabályozásával nyert földek átengedését ígéri. A Tisza szabályozására ld. a 106. számot.

Kossuth nemcsak azt ígéri, hogy a kerületet megfelelő váltságdíj ellenében felmenti a kincstár fennhatósága alól, hanem támogatni fogja a kerület törekvését, hogy mentesüljön a vármegye hatalma alól és törvényhatósággá nyilvánítsák.

Ezeknél fogva a Tiszán inneni Koronai Kerület elöljáróságát ezennel felhívom, hogy a kerületi valamennyi községeket jelen intézvényemről értesítvén, a fenn forgó tárgyban hova hamarább kihallgatván, azok érzelmeit s a fizetni kívánt örökmegváltási öszveg mennyiségét, s ennek mimódon leendő letisztázási módját nekem haladék nélkül adja tudtomra. –

Végre értésül adom, mikép jelen hivatalos levelemnek a kerületteli közlésére s e tárgybani előleges értekezésre Csernovics Péter temesi gróf s kir. biztos urat bíztam meg.

Túry I. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítéssel
és láttamozásával. O. Lt. Pénzügymin. Elnöki
697/1848.

b) Felhívása a nagykikindai kiváltságos kincstári kerülethez a királyi haszonvételek, jogok és uradalmi majorsági földek örök megváltására.

Figyelembe véve a Nagy Kikindai Kerületnek legközelebb felterjesztett abbeli panaszos kérelmét, miszerint az illető megyének a kerület közigazgatási dolgaiba avatkozása által, annak belügyei s állítólag egyesek jogai is megzavartatván és sértetvén, a megyei hatóságoktól magát függetleníteni s politicailag állását erősbíteni s a kor szelleméhez méltóbban rendelkeztetni óhajtaná: előttem szükségkép azon fő tekintet adta elő magát, hogy ha a kerület óhajtott s alaposan csak országgyűlés által tellyesíthető politicai rendezését megnyerni óhajtaná, mindenek előtt megkívántatik, hogy a kincstár uradalom irányában önálló s független állásra emeltessék,* s minthogy különben is alkotmányos szabad hazában, valamint egyesek, úgy nagyobb testületekre nézve is fontosabb és érdekesebb óhajtás nem lehet, mint a föld független tulajdoni s birtoklási jogának megszerzése, s ennek minél nagyobb kiterjesztése. Ezen meggyőződésemből kiindulva, úgy hiszem a Nagy Kikindai Kerület öszves lakosai rokon érzelmével találkozom, midőn ezen kerületnek alkalmat nyújtok annak eszközlésére, hogy az általa eddig ideiglenes joggal évbér fizetés mellett bírt, a kincstárt kétségtelen tulajdonosi joggal illető királyi haszonvételek, jogok s uradalmi majorsági földeknek illő s méltányos kármentesítés mellett szabad tulajdonosaivá válhassanak, s ez által, s a földek igazságos felosztásával egy részről anyagi jólétüket tetemesen nevelhessék, más részről pedig a kerületet politicai tekintetben is a jelenleginél szilárdabb s fényesebb állásban helyeztethessék.*

A kikindai kerület a megye alól való felmentését kérte. Kossuth kész támogatni a kérést az országgyűlésen, de előbb felveti a kincstári földek és jogok megváltásának kérdését. A kikindai kerület népe, mint a parasztság sok helyen az országban, április végén megmozdult és földosztást követelt. A kikindai eseményekre ld. Thim J.: i. m. I. 66–69. l.

Ez az ígéret a reformkori törvényhozáson nem ment túl. Az 1840: VII. tc. 9. §-a kimondta, hogy akár egyes jobbágyok, akár egész jobbágyközségek földesúri tartozásaikat, szolgálataikat és adóikat egy összegben „tökéletesen és örök időkre” megválthatják.

Kedves kötelességemet tellyesítem, ha hazánk nagyszerű jelen napjaiban a Nagy Kikindai Kerületnek is anyagi s szellemi érdeke előmozdítására s nevelésére az álladalmi jogok szentségét szem előtt tartva közremunkálhatok, s azt elősegíthetem.

És ezekhez képest a Nagy Kikindai Kerület elöljáróságát s általa az összes kerületi lakosokat ezennel felszóllítom, hogy az előadott tárgyat fontolóra véve az iránti érzelmeiket, vallyon az említett királyi haszonvételek, jogok, s uradalmi majorsági földeknek egyszer mindenkorra fizetendő aránylagos s méltányos tőke öszveggeli megváltását eszközölni a kerület hajlandó-e, s ez esetben a nyerendő nevezetes föld területnek a lakosai között milly arányban s modorban leendő igazságos felosztási s szabályozási javallatát a nép szabad véleménye meghallgatásával mi hamarább velem közölni, illetőleg előmbe terjeszteni siessenek. –

Végre értésül adom, mikép jelen hivatalos levelemnek a kerületteli közlésére, s e tárgybani előleges értekezésre Csernovics Péter temesi gróf s kir. biztos urat bíztam meg, kinek rendeletei iránt e kerületnek minden köztisztviselői s lakosai annál készebb engedelmességgel viseltetni szoros kötelességöknek ismerjék, minél inkább el van a kormány határozva ezen készséghez mérni a bűnbocsátó engedékenységet, mellyre – a mint örömest hiszem – nem a lakosok törvényszerető békés többségének megegyezéséből, hanem csak nehány vétkes bujtogató lázításának következtében támadott sajnálatos háborgások tekintetéből e kerületnek saját boldogsága végett olly nagy szüksége van.

láttam 3/6.848

Kossuth

Túry I. fogalm. Kossuth s. k. láttamozásá-
val. O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 698/1848.

c) Rendelete Csernovics Péter királyi biztoshoz a délvidéki kiváltságos kerületek kincstári tartozásainak megváltásáról.

A Tiszán inneni Koronai s a Nagy Kikindai Kerületekhez mai napon 697. és 698. számok alatt a kincstár irányában fenn álló tartozásaik szándéklott örök megváltása tárgyában az ide másolatban is csatolt hivatalos felszóllításokat intéztem. Nem kétlem, hogy Királyi Biztos úr a tervezett örökváltságoknak különösen hazánk mostani viszonyai között minél előbbi, s ha csak lehetséges még a közelgő országgyűlés előtti létre jövetelének fontosságát s kívánatosságát igen jól tudja. Azért csak rövid szavakkal arra hívom fel Kir. Biztos urat, hogy egy részről azon kerületekben mutatkozó háborgások elhárítását, s a hazának most annyira szükséges egyértelmű összeforrását s megszilárdítását, s más részről pénzügyi viszonyainak eléggé nem óhajtható hasznos rendezését* szeme előtt tartva: tanusított erélyességével oda munkálni igyekezzék, hogy említett hivatalos felszóllításaim a nevezett kerületeknél visszhangra találjanak, s azok érdemében, az eleve jól értesítendő, s az úrbériséget megszüntető legújabb törvény czikk történhető bal magyarázata s elferdítése* ellenében felvilágosítandó kerületi lakosok mihamarább nyilatkozzanak. – E végből jelen levelem vételével a fenn említett kerületekkel tegye magát azonnal érintkezésbe, s megtudván akaratukat, adja ezt nekem haladék nélkül értésemre. –

A tiszai koronakerületben és a kikindai kiváltságos kerületben, amelyekben szerbek és magyarok laktak, április végén lángoltak fel parasztmozgalmak. Ember Gy.: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Budapest, 1951. 120–121. l., Thim J.: i. m. I. 66–69. l. Kossuthnak a két kerülethez intézett felhívása egyrészt a lakosság lecsendesítését célozta, másrészt pedig a kincstári földek, jogok megváltásából jövedelmet akart a kincstár részére biztosítani. Kossuth kezdeményezése egyúttal bekapcsolódik abba a kísérletsorozatba, amelyet a magyar kormány júniusban tett a megmozdult délvidéki lakosság megnyerésére. Csernovics Péter királyi biztos útján a magyar kormány engedményeket ígért, és ezek között szerepelt a földek szabad tulajdona, a kincstári földek robotjának elengedése stb. Thim.: i. m. I. 122–123. l.

Kossuth ezzel arra céloz, hogy a nép sok helyen félreértette az 1848: IX. és X. törvénycikket, amelyek hiányosan oldották meg a jobbágy felszabadítását. A parasztság nem úrbéres, de az úrbéres jobbágyokkal egyformán élő rétegei (szerződések, majorságiak stb.) úgy értelmezték, hogy a törvények rájuk is vonatkoznak. A parasztok részesei akartak a kisebb királyi haszonvételekben. A korábbi szabályozások során szenvedett sérelmek orvoslását várták a törvényektől. Miután pedig a törvények végrehajtása nem felelt meg várakozásának, sok helyen megmozdult a parasztság. Szabó E.: Társadalmi és pártharcok a 48–49-es magyar forradalomban. Budapest, 1848. 202. s köv. l., Ember Gy.: Iratok az 1848-i magyarsági parasztmozgalmak történetéhez. Különösen 153–154., 160., 170., 184–186. l.

láttam 3/6. 1848. Kossuth

Túry I. fogalm. Kossuth s. k. láttamozásával-
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 698/1848.

E tervek megvalósítását a délvidéki szerb felkelés erősödése meghiúsította.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem