202. Budapest, 1848 június 17. Az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter rendelete a bányatörvényszékekről.
202.
Budapest, 1848 június 17.
Az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter rendelete a bányatörvényszékekről.
Budapest, 1848 június 17.
Az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter rendelete a bányatörvényszékekről.
Az igazság- és pénzügyministerektől.
Addig is, míg a bányatörvényszékek a törvényhozás által fognának rendeztetni, a pénz- és igazság-ügyi ministerek egyetértőleg, e tárgyra nézve a következő rendeletet látták szükségesnek kibocsátani.
A bányatörvényszékek állását és szerkezetét fontolóra vevén, tapasztaltatott, hogy a bányatörvényszékek mindeddig nemcsak mint bíróságok a bányászati tárgyakból, és bánya-kezelésből folyó jogok, kötelességek és viszonyok kérdéseiben bíráskodtak, hanem a bányászati személyek némelly osztályaira nézve polgári hatóságot is gyakoroltak, sőt ezen bírói hatás körüken túl, mint az összes bányászatnak felügyelési és igazgatósági organumai, a fenérintett köz polgári hatóság és egyéb a bányászat viszonyaiból folyó, és természetökhez képest részint köztisztviselőségi, részint bányagazdasági hivatali hatáskörhez tartozó közügyeket is kir. hivatalnokok mineműségében ellátják s intézik, azonkívül pedig némelly helyeken a területi és uradalmi hatóságot* is gyakorolják, és ezen több nemű, illetőleg a bírói állással össze nem férő, foglalkozásaik tekintetéből általában a kincstári kormánytestületeknek, és illetőleg főhivataloknak vannak alávetve, különösen pedig a felső magyarországi, nagybányai és bánáti kerületekben az igazság szolgáltatása ugyanazon személyek által gyakoroltatik, a kik egyszersmind a kincstár ügyeit és bányaműveit kezelik, az al-magyarországi Selmeczen külön fenálló kerületi bányatörvényszék pedig az ottani főkamaragrófsági, és általa a fensőbb kincstári kormánytestületek felügyelésének alája van vetve, mi a bírói önállás, függetlenség és részrehajlatlanság eszméjével annál nyilvánosabb ellentétben áll, mivel mint bírók törvény útján kívül elmozdíthatlanok, mint a bányászati tisztviselők pedig elmozdíthatók levén, egy személyben két ellenkező minéműséget egyesítenek, miért is rendellenes állásuk számos panaszokra s országgyűlési sérelmekre okot szolgáltatott.
A bányavidékek több helyen mentesek voltak a vármegye hatásköre alól és így a bányahatóságok területi hatalmat gyakoroltak. Földesúri (uradalmi) hatóságuk onnét volt, hogy a bányákhoz több helyen uradalmak, falvak is tartoztak.
Noha ezen hiányos rendszer gyökeres orvoslása azt tenné szükségessé, hogy a bányatörvényszékek hatásköre a bírói térre szoríttassék, a többi általok kezelt köztisztviselőségi és illetőleg gazdasági tárgyalások pedig más hivatalok kezelésére bízattassanak, ezen elkülönítés azonban a fenforgó akadályok miatt törvényhozás útján kívül nem eszközöltethetvén, az ebbeli panaszok és sérelmek lényegesb részeinek megszüntetése végett addig is, míg eziránt a törvényhozás bővebben intézkednék, ideiglenesen rendeltetik.
1. A bányatörvényszékek ezentúl önállólag a kir. kerületi főbányaigazgatóságtóli* tökéletes függetlenségben fognak bíráskodni; azért is:
Korábban a négy bányakerület mindegyikében egy-egy bányatörvényszék működött és mindegyik törvényszék a bányakerület élén álló hatósággal szemben függőviszonyban volt.
2. Az almagyarországi kerületben Selmeczbányán létező, és tovább is ott maradandó ker. bányatörvényszék a főkamaragrófi hivataltóli minden függéstől feloldatik.
3. A felsőmagyarországi, nagybányai, és bánáti kerületekben pedig a főbányahivatalok által eddig gyakorlott bíráskodás jövőre megszüntetvén, ezentúl külön kerületi bányatörvényszékek, és pedig felső magyarországi kerület részére Iglón.
Nagybányai kerület részére Nagybányán.
A bánáti kerületre nézve pedig Oraviczán állíttatnak fel olly hozzáadással, hogy Középszolnok* vármegye és Kővárvidéke* a nagybányai, Zaránd* és Kraszna* vármegyék pedig a bánáti kerülethez tartozandnak.
Középszolnok megye a Tiszántúlon volt Szatmár, Bihar, Kraszna, Doboka megye és Kővárvidék között, székhelye Zilah volt. Az 1876: XXXIII. tc. 1. §-a a Középszolnok megyét megszüntette és területét az újonnan alakított Szilágy megyébe osztotta.
Kővárvidék Szatmár, Belsőszolnok és Középszolnok megyével határos külön közigazgatási kerület volt. Az 1876: XXXIII. tc. 1. §-a megszüntette és részben az egyesült Szolnok-Doboka, részben pedig Szatmár megyéhez csatolta.
Zaránd megye Alsó-Fejér, Bihar, Hunyad és Arad megyével volt határos. Az 1876: XXXIII. tc. 1. §-a részben Hunyad, részben Arad megyéhez csatolta.
Kraszna megye Középszolnok, Kolos és Bihar megyével volt határos. Az 1876: XXXIII. tc. 1. §-a Kraszna megyét megszüntette és területét az újonnan alakított Szilágy megyébe osztotta. Középszolnok, Zaránd és Kraszna megye, továbbá Kővárvidék az erdélyi fejedelemséghez tartozott Részeken feküdtek. Csak a Részek visszacsatolása után került sor helyzetük rendezésére. A Részek visszacsatolását az 1832: XXI. tc. mondta ki, végrehajtásáról azonban csak az 1848: VI. tc. rendelkezett.
A bányatörvényszéki helyetteségek leendenek:
Al-magyarországi kerületben: Körmöczön, Beszterczén, Maluzsinán, Újbányán, Bazinban és Radobojban Horvátország részére.
Felsőmagyarországi kerületben: Szomolnokon, Göllniczen és Rosnyón.
Nagybányai kerületben: Kapnikon és Borsabányán.
Bánáti kerületben: Dognacskán, Szászkán, Moldván, Rézbányán, Ruszkahelyen, Boksánban, Resiczán és Kőrösbányán fenmaradnak és illetőleg felállíttatnak.
4. Ezen kerületi bánya-törvényszékek mindegyike álland egy elnökből, három ülnökből, kik közül az egyik bányamérnöki képzettséggel bírand, és szinte szavazattal bír jegyzőből, a szükséges segédszemélyzettel együtt. A bányatörvényszéki helyettességek pedig állandanak egy helyettes bányabíróból, egy tollnokból, és a szükséges segédszemélyzetből.
5. A bányász személyek ellen, vagy bányász személyek között fenforgó, de nem bányászati viszonyokra vonatkozó, személyes és értéki keresetek és ügyekről, az 1848: 23. t. cz. értelmében ezentúl a polgári hatóságok ítélendnek s intézkedendnek,* a bányavám kezelése s attóli mentesítésre vonatkozó tárgyalások a kincstári főbánya-hivatalok köréhez tartozandnak; a többire nézve a bánya-törvényszékek eddigi hatáskörükben ideiglenesen meghagyatnak, és 8., 9., és 10. pontokban érintett módosításokkal az igazságügyi ministérium felügyelése alá rendeltetnek.
Az 1848: XXIII. tc. 2. §-a kimondta, hogy a szabad királyi városokban levő egyének és javak a városnak, mint törvényhatóságnak, rendőri, büntető és magánjogi hatalma alatt állanak.
6. E bánya-kerületi törvényszékektől a fölebbvitel a királyi s innen a hétszemélyes táblára,* úgy mint eddig intézendő; a felebb vitt bánya-pereknek a k. curiánál eddig egy k. kincstári tanácsnok általi szokásos előadása ezennel megszüntetvén, annak helyébe e fő törvényszékekhez két két bányai tárgyakban jártas és bánya-törvénytudó tagok fognak az igazságügyi minister által kineveztetni.
A királyi tábla több alsóbbfokú bíróságnak polgári, büntető és magánjogi ügyekben fellebbezési hatósága, egyes polgári és büntető perekben pedig (fej- és jószágvesztéssel sújtott bűnök) elsőfokú bírói forum volt. A királyi táblától a hétszemélyes táblához lehetett fellebbezni, amely kizárólag felebbviteli törvényszék. Nevét onnét nyerte, hogy eredetileg hét tagja volt, 1842-ben azonban a tagok száma 20-ra emelkedett. A királyi tábla élén a királyi személynök, a hétszemélyes tábla élén a nádor állott. Mind a két főtörvényszéknek a bányaügyekben külön előadója volt. Fényes E.: Statisztikája. III. 114–115. l.
7. A selmeczi kerületben az 1848. évi 23. t. cz. végrehajtása iránt támadt, és a ministeriumoknak bejelentett kérdések kiegyenlítésére egy bizottmány rendeltetik, és a mennyiben az idézett törvényczikk életbe léptetése a bánáti kerületbeli azon bánya-telepekben, mellyekben az ottani bányatörvényszékek polgári és territoriális hatóságot gyakorolnak, többféle rendezési előmunkálatok szüksége miatt rögtön nem eszközölhető, oda szinte az 1848: 24. t. cz. értelmében az illető hatóságok befolyásával javaslatot teendő bizottmány fog kiküldetni, addig pedig a mostani gyakorlat maga épségében maradand.
8. A bányabíróságok az adományozási jog* gyakorlatában akként járandnak el, hogy a benyújtott felkérések folytában ezentúl is a törvény szerint működendvén, midőn az adományzásnak mi sem áll ellenében, vagy a hol gátló akadályok előfordulnak, azoknak a törvény értelmében történt teljes elhárítása után, az adományok kiadása végett a pénzügyi ministeriumhoz tegyenek felterjesztést.
A bányaadomány a bánya tulajdonát és az ásványok kitermelését biztosította a megadományozott számára. A bányajog adományozása nem érintette a bányakincseket magába rejtő földterület tulajdonjogát, a bányaadománnyal megadományozott bányatulajdonos számára azonban lehetővé kellett tenni a bányakincs felkutatását, felszínre hozatalát. A bányajog és a föld tulajdonjoga egyszerre két különböző személy birtokában lehetett.
9. Míg a fentartott erdők kezelése iránti bonyodalmak bírói ítélet vagy egyezkedés útján kiegyenlíttetnek, az eddigi gyakorlat további folytatásával a bánya-főigazgatóságok megbízatnak, a bányatörvényszékek azonban egy úttal az illető ministerium által ezen gyakorlat szoros fentartására azon okból utasíttatnak és illetőleg felhatalmaztatnak, nehogy ezen rendelet félremagyarázásából az illető felek valamellyike erdőhasználati jogaiban a bányamívelés fenakadásával megsértethessék.
10. A törvényszékek ebbeli eljárásából netalán eredő kérdéseknek eldöntése a pénzügyi ministeriumnak fentartatik.
Az erdélyi bányatörvényszékek, a magyar s erdélyországi unióból folyó érintkezéseknek az erdélyországi választmánnyal egyetértőleg eszközlendő eligazítása után, szinte ezen elvek szerint fognak elrendeztetni.*
Erdélyben a bányaadományozások és a bányaperek a tartományi bányász törvényszékhez tartoztak. Ez elsőfokú bíróság, egyúttal azonban az abrudbányai kerület külön albíróságnak (Bánya sedria) fellebbviteli törvényszéke volt. A tartományi bányász törvényszéktől a kir. kincstárhoz, innen a bányászati udvari kamarához lehetett fellebbezni. A tartományi bányász törvényszék az elnökön kívül négy tagból (magyar, székely, szász és kamarai ülnök), egy törvényszéki mérnökből és két titkárból állott. Egyesek a törvényszék megbízásából jártak el (bányamesterek, bányásztörvényszéki helyettesek, bányanagyok, aranyváltók). Az Erdélyi kir. Kincstár céljának és szerkezetének rövid vázlata. (O. Lt. Erdélyi kincstartóság, Elnöki 1064/1848). Az erdélyi 1848: I. tc. 2. §-a országos bizottmányt (unió-bizottság) nevezett ki azzal a feladattal, hogy a két ország egyesítéséből adódó kérdéseket a magyar minisztériummal kidolgozza és törvényjavaslatokat készítsen elő a legközelebbi országgyűlésre.
Kelt Budapesten, jun. 17-kén 1848.
igazságügyminister
Deák Ferencz.
Deák Ferencz.
pénzügyminister
Kossuth Lajos
Kossuth Lajos
Közlöny, 1848. június 20. (12. szám) 46. l.
