26. Pest, 1848 április 20. Kossuth jelentése István nádorhoz az osztrák minisztériummal még esedékes pénzelszámolásról, a katonas…
26.
Pest, 1848 április 20.
Kossuth jelentése István nádorhoz az osztrák minisztériummal még esedékes pénzelszámolásról, a katonaság ellátásáról és az ország jövedelmeiről.
Pest, 1848 április 20.
Kossuth jelentése István nádorhoz az osztrák minisztériummal még esedékes pénzelszámolásról, a katonaság ellátásáról és az ország jövedelmeiről.
A király április 12-én kelt kézirata megbízta az osztrák minisztériumot, hogy a monarchia érdekében tegyen meg mindent az adók befizetésének és a katonaság eltartásának biztosítására. Egyúttal a király kéziratot intézett ebben az ügyben István nádorhoz is. A királyi kéziratra hivatkozva az osztrák pénzügyminiszter április 13-án a magyar külügyminiszterhez fordult és előadta, hogy április elején Magyarország kapcsolata egyszerre megszakadt a bécsi központi pénztárral. A budai fő fizető hivatal a márciusban esedékes 400 ezer forintból csak 200 ezret szállított a központi pénztárba. A márciusban beváltásra Pozsonyba küldött 450 ezer ezüstpénzért járó bankjegyekből 150 ezer forint kifizetetlen maradt. Kifejtette továbbá, hogy nem látszik biztosítottnak a Magyarországon, Horvátországban és Szlavóniában állomásozó katonaság fizetése sem, ami az előirányzat szerint májusban és júniusban 500–600 ezer forintot fog kitenni. Kérte a magyar külügyminiszter közbenjárását az említett 350 ezer forintos hátralék megtérítésére és a katonaság fizetésének biztosítása érdekében. A magyar külügyminiszterhez intézett átiratot másolatban megküldte a nádornak. Minthogy Esterházy P. külügyminiszter azt válaszolta, hogy ezekben a kérdésekben nincsen befolyása, az osztrák pénzügyminiszter április 15-én István nádorhoz fordult és megismételte az április 13-i átiratban foglaltakat. (O. Lt. István nádor lt. Miniszteri 1848. 897–898., 900.) István nádor a király kéziratát és az osztrák pénzügyminisztérium előterjesztését intézkedés végett megküldte a magyar minisztériumnak. Kossuth a következő választ adta:
Fenséges Fő-Herczeg Nádor, Királyi Helytartó!
A velem kegyesen közlött, s mellékletben vissza rekesztett legfelsőbb cabinet-irat, s az austriai pénzügy ministerium szinte ide mellékelt két levelei háromféle követelést foglalnak magokban:
a) hogy a Bécsből Pozsonyba bankjegyek felváltására küldött ezüstpénz még meg nem térített 150,000 forintot tevő része megtéríttessék;*
Az ezüstpénzre beváltott bankjegyeket a bécsi banknak, mivel ezüstfedezetük nem volt, ki kellett vonnia a forgalomból. A magyarországi pénztáraknak a beváltott bankjegyeket fel kellett küldeniök Bécsbe. Az osztrák pénzügyminiszter átirata ilyen beváltott, de még vissza nem juttatott bankjegyek visszaküldésére utal.
b) hogy a még f. é. Martius 9-én 400,000 fttal megindított, de mindeddig csak 200,000 forinttal valósított pénzszállítmányból még hátralévő 200,000 forint a budai kincstári fizető hivatal által a bécsi álladalmi központi pénztárnak felküldessék;* és
A magyarországi kincstári jövedelmeket a márciusi forradalom előtt Bécsbe kellett felküldeni és a bécsi hatóságok rendelkeztek a felküldött összegekkel. A bécsi pénzügyminisztérium kívánsága mutatja, hogy Bécsben továbbra sem akarták elismerni az önálló magyar pénzügyigazgatást. Magyarországi jövedelmekre igényt támasztottak annak ellenére, hogy a bécsi kincstár az év első felében az ország azévi jövedelmeinek nagyobbik felét felhasználta. Vö. a 29. számmal.
c) hogy a Magyarországon s kapcsolt részeiben tanyázó katonaságnak a magyar financziákból való élelmezése s fizetéséről gondoskodtassék.
Az a) alatt érintett követelés igazságát nem lehet tagadni és a mint már ezelőtt intézkedés tétetett az iránt, hogy az igényelt megtérítés, a pozsonyi kincstári pénztár tehetségéhez képest, megtörténjék, úgy jelenleg is intézkedem arról, hogy a mennyiben ezen öszveg még Bécsbe fel nem küldetett volna, ez rögtön megtörténjék, azon esetre pedig, ha a pozsonyi pénztár állapota azt nem engedné, ez nekem tüstént feljelentessék a végett, hogy a többször említett öszveg inneni felküldését elrendelhessem.
Hogy a b) alatt említett pénzszállítvány eddig nem valósíttatott egészen, annak oka, a mint ez iránt értesültem, a bankjegyek iránt támadt bizodalmatlanságban feküdt, melly a kincstár vidéki pénztárainak tetemesebb ezüstpénzöszvegekkeli ellátását tevé szükségessé, mi által a budai fizető hivatal pénz-készlete kimeríttetett.
A jelenleg életbe léptetett új rendszer mellett arról, hogy az austriai álladalmi pénztárba innen pénz szállíttassék, csak annyiban lehet szó, a mennyiben ez azon 3 millió forintnyi öszveg rovására történik, melly az országosan egybegyült Karok és Rendek által a Királyi udvar fentartásához, a közös diplomatiához és a magyar hadsereghez megkívántató különféle katonai testületek ellátására szükséges költségek fejében ajánltatott. E tekintetben már megtettem a rendelést, miszerint ezen öszveg kezelésére egy különös számadási könyv nyittassék a budai kincstári fizető hivatalnál.*
Az 1847–48-i országgyűlés a királyi udvartartás és a közös kiadások (diplomácia, katonai intézmények) fedezésére átmenetileg 3 millió forintot állapított meg. Ez a megajánlás, amelyet a március 31-i királyi leirat megkívánt, az 1848: III. tc. kiegészítése. Károlyi Á.: Törvénycikkek. 97–99. l. Kossuth csak ennek a 3 millió forintnak a terhére volt hajlandó Bécsbe pénzt küldeni.
Mi a katonaság ellátását illeti, a ministerium részéről eddig mi sem történt, mi a jelen irományokban kinyilatkoztatott aggodalomra a legcsekélyebb okot szolgáltathatta volna.
A törvényhozás a magyar hadsereg ellátására adót rendelt, s amennyiben ez az országbani katonaság ellátására a természetbeni kiszolgáltatások mellett is elég nem volt, a m. kir. kamara a fedezést adományozta, és ezen kötelezettséget a pénzügyi ministerium is pontosan teljesítendi; de joga s kötelessége megkívánni, hogy az erre vonatkozó rendelések s kimutatások a magyar Kormány törvényes organummai által jussanak hozzá.
E végett arra bátorkodom Császári Királyi Fenségedet alázattal megkérni, hogy az illető magyar ministeriummal egyetértőleg, elhatározni, s illetőleg a hadi tárcza útján rendelkezni méltóztatnék, miszerint
1-ször a hadseregre szükséges költségek miképeni viselése iránt az elvek megállapíttassanak s nevezetesen elhatároztassék, vajjon a pénzügyi ministerium a magyar hadseregre szükséges költségeket tartozik-e, s miképen viselni, – vagy pedig jelenleg az országban elhelyezett katonaság élelmezése s fizetéséről gondoskodni?*
Itt már jelentkezik az az ellenmondás, hogy nem magyar hadsereg tartózkodik az országban mint a bécsi udvar érdekeinek képviselője és Magyarországnak kell gondoskodnia ellátásáról. A magyar csapatok tekintélyes részét ugyanakkor külföldön tartják. Kossuth kérdése élesen rávilágít erre az ország szempontjából döntő fontosságú és az ellentétek mélyülésével egyre égetőbb kérdésre.
2-szor hogy az ezen czélra megkívántató öszveg részletes kimutatása a pénzügyi ministeriummal havonkint jó előre a hadügyi ministerium útján közöltessék, hogy az e szerint a szükséges intézkedéseket megtehesse. Szükséges egyébiránt, hogy ezen kimutatásban a gyalogság s lovasság ellátására szükséges öszveg elkülöníttessék a különféle katonai testületek megkívántatóságától, melly a fen említett 3 millió rovására lesz kiszolgáltatandó, s az e végett megnyitott számadási könyvbe mint történt részfizetés beiktatandó.*
A katonaság fenntartásától elkülönítették a közös katonai intézmények számára szükséges összegeket, amelyek beszámítottak a 3 millióba. Vö. a 3. számú jegyzettel.
3-szor hogy ideiglenesen is, míg ezen kimutatások elkészülnek, felhatalmazhassam az illető hadi pénztáraknak* május dotatiójok fejében az illető kincstári pénztáraknál, jövendő beszámítás mellett, egy, az utósó három hónap középszámú megkívántatóságához mért hitelt nyithatni a végett, hogy a katonai zsold kifizetése s a katonai igazgatóság egyéb költségeinek fedezése meg ne akadjon.
A minisztérium megalakulása előtt a hadiadót a hadipénztárakba fizették be. Kossuth ezt a rendszert megváltoztatta: a hadiadót is a kincstári pénztárakba fizettette és a kincstári pénztárakból biztosított a hadipénztárak részére ellátmányt. Vö. 37. számmal.
4-szer hogy a hadi adó kezelése a pénzügy ministerium alá rendeltessék s a törvényhatóságok már jelenleg oda utasíttassanak, miszerint a folyó évi hadiadó s a múlt évekről kinlévő hátralékok behajtása iránt felelet terhe alatt erélyesen intézkedjenek s a behajtott pénzeket, az azokra történt utalványozások fedezése után, többé nem a hadi pénztárakba, – mellyek ezentúl a kincstári pénztárakból fognak elláttatni, – hanem a legközelebbi kellőleg utasítandó kincstári pénztárakba szállítsák, s hogy a szokásos biztossági computusok közvetlenül a pénzügyi ministerium elé terjesztessenek.
Egyébiránt Császári Királyi Fenséged méltóztathatnék Ő Felségét biztosítani, hogy a Ministerium kedves kötelességének tartandja, a bécsi pénzügyi miniszteriummal a kölcsönös pénzügyi viszonyokra nézve herczeg Eszterházy Pál minister által barátságos egyetértésbe lépni,* és az austriai financziák számára netalán kívánandó fizetéseket lehetőleg teljesíteni, ha Ő Felsége kegyesen megengedni méltóztatik, hogy ezek a Királyi udvar s a különféle katonai testületek ellátására ajánlott 3 millió forint rovására történhessenek.
Esterházy Pál a külügyminisztérium (a király személye körüli minisztérium) élén állott. Az 1848: III. tc. értelmében a magyar szakminisztériumok külföldi és osztrák intézményekkel a király személye körüli minisztérium közvetítésével érintkeztek. Pl. a magyar pénzügyminisztérium Esterházy Pál minisztériumán keresztül levelezett az Osztrák Nemzeti Bankkal vagy a bécsi pénzügyminisztériummal.
E mellett azonban Császári Királyi Fenséged azon reményt méltóztatnék kinyilatkoztatni, hogy illyféle igények, főkép elején lehetőleg mérsékeltetni fognak, annyival inkább, mert a jelenleg rendelkezésre lévő pénzek a magyar Kormány tetemes költségeinek fedezésére elégtelenek, minthogy a folyó igazgatósági év első öt hónapjaiban* az előlegesen 11,567,748 forinttal felvett
A hivatali életben az ún. közigazgatási (katonai) évvel számoltak, amely novembertől novemberig tartott. Itt Kossuth november 1-től április 1-ig, a magyar minisztérium kinevezéséig számítja, hogy a bécsi kormányzat mennyit használt fel az ország jövedelmeiből.
| kincstári jövedelmekből, a bécsi álladalmi pénztárba | 3,302,614 ft. |
| szállíttatott készpénzben; a bányászatnak, melly terményeit hasonlókép Bécsbe küldé, utalványoztatott | 496,935 ft. |
| a katonaságnak készpénzben | 1,890,000 dft. |
| gabonában | 344,363 ft. |
| fizettetett; az austriai Kormány különféle pénztárainak számára pedig | 11,265 ft. |
| fizettetett, tehát öszvesen | 6,192,777 ft.* |
A fogalmazványból és a tisztázatból is hiányzik a közadósságokra utalványozott 147,600 ft. Ld. az 55. lapon.
s így a folyó évre reménylhető jövedelem felénél tetemesen több, s az öszesen bevett jövedelmeknek pedig mintegy 12/13-ad része adatott már ki az austriai financziák javára.*
A bányászat részére utalványozott összeget, minthogy a bányajövedelmeket Bécsbe küldték, Kossuth joggal tekinti olyannak, mint amit Ausztria javára használtak fel. A magyarországi bányászat irányítása 1548 óta az alsóausztriai kamara alá tartozott. Vö. Sinkovics I.: i. m. 99. s. köv. l.
Az előleges felszámításból vett fenebbi szám az austriai pénzügy ministerium azon állítását is megerőtleníti, mintha a budai fő fizetőhivatalba hónaponként befolyó jövedelmek 11–12 száz ezer forintra mennének, melly számítás mellett az évenkénti jövedelmeknek 13,200,000–14,400,000 forintot kellene tenni, tehát 1,632,252–2,832,252 forinttal többet, mint az előleges felszámítás szerint.
Fogalm. Kossuth s. k. javításaival és kiegészítéseivel.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 35/1848.
Tisztázat Kossuth s. k. aláírásával. O. Lt. Miniszterelnökség 76/1848.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 35/1848.
Tisztázat Kossuth s. k. aláírásával. O. Lt. Miniszterelnökség 76/1848.
Kossuth javításai láthatók a fogalmazványon és az első tisztázaton, amelyet visszatartottak.
István nádor április 23-án válaszolt a király kéziratára; biztosította, hogy a zavarok nem fognak megismétlődni és kérte, hogy utasítsa az osztrák minisztériumot együttműködésre. Ezt a választ másolatban megküldte az osztrák pénzügyminisztériumnak és felhívta, hogy a jövőben hasonló kérdésekkel forduljon közvetlenül a magyar pénzügyminisztériumhoz. Az osztrák pénzügyminisztériumhoz intézett leirat fogalmazványa: O. Lt. István nádor lt. Miniszteri 1848. 897–898.
