350. Budapest, 1848 augusztus 2. Kossuth átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez a bécsi bányatermék-eladási igazgatóság magyaro…
350.
Budapest, 1848 augusztus 2.
Kossuth átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez a bécsi bányatermék-eladási igazgatóság magyarországi hatáskörének megszűnéséről.
Budapest, 1848 augusztus 2.
Kossuth átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez a bécsi bányatermék-eladási igazgatóság magyarországi hatáskörének megszűnéséről.
Az osztrák pénzügyminisztérium július 14-én a magyar külügyminisztérium közbenjárását kérte a következő ügyben:
A magyar pénzügyminisztérium a Friedrich Kappel pesti kereskedőháznak (amely a bányatermék-eladási igazgatóság megbízottja) és pozsonyi ügyvivőjének (Mathias Habermayer & Sohn) utasítást adott, hogy az említett igazgatósággal azonnal szakítsák meg a kapcsolatot és a náluk levő bányatermék-készleteket adják át a magyar minisztériumnak. A megbízottak és az igazgatóság viszonya magánjogi természetű; külön szerződéseken alapul, amelyeknek fenntartása az érdekeltek szabad akaratától függ. Ennélfogva a magyar kormány sem az említett szerződéseket nem bonthatja fel, sem pedig az eladási igazgatóságot nem akadályozhatja meg a részére vásárolt bányatermékek átvételében. A két megbízottnál levő készletek az osztrák kincstárnak készpénzfizetés ellenében szerzett tulajdonát jelentik, és így a magyar pénzügyminiszter rendelkezése csak félreértésen alapulhat. Maradjon tehát a jövőben zavartalan a két magyar kereskedőház és az eladási igazgatóság kapcsolata és maradjanak érintetlenül a pesti szállítóhivatalnál és a pozsonyi ügynökségnél levő bányatermékek és leltári tárgyak, amelyek a bécsi eladási igazgatósághoz tartoznak.
A magyar külügyminisztérium július 20-án a kérést a magyar pénzügyminisztériumhoz továbbította. (O. Lt. Külügymin. 1745/1005/1848. Mellette az osztrák pénzügyminiszter július 14-i átirata).
Kossuth erre a következő választ adta:
Julius hó 20-án 1745/1005 sz. a. költ igen tisztelt iratával közleni méltóztatott Herczegséged az osztrák pénzügy ministerium azon értesítvénye másolatát, melyben a pesti és posoni eladási biztosoknál létezett bányatermékek elfoglalása, s a mondott biztosok, és a bécsi eladási igazgatóság közt fennállott egybeköttetés megszüntetése felől panasz nyilváníttatván, a Herczegséged nagyon becses közbenjárása felkéretik.
A szóban lévő eljárást az osztrák pénzügy ministerium még a magánjogi viszonyokat is sértőnek nevezi, s abbeli reménységét fejezi ki, hogy az egész dolog csak félreértésből származott légyen. –
Igaz ugyan, hogy félreértés létezik, de az én nézetem szerint nem a magyar, hanem az osztrák pénzügy ministerium részéről, mely véleményemben nem kétlem, hogy maga az utóbb említett Ministerium is osztozand, – ha az adandó felvilágosítások következtében a dolog valóságos állása felől magát tájékozni fogja.
A kérdésben forgó ügy önmagában nagyon egyszerű, ha a helyes szempont, melyből az tekintendő, megállapíttatik.
E czélra szükséges az eladási biztosoknál létezett bányatermékekre nézve a német örökös tartományi, s a magyar bányatermékek közt külömbséget tenni.
A mi az elsőket illeti, a magyar pénzügy ministerium távol van, és volt attól, hogy azokat lefoglalja, vagy hogy azok iránt rendelkezni akarjon, sőt inkább ezen tekintetben egész készséggel és nyíltsággal megismeri a bécsi eladási igazgatóság s az eladási biztosok közt létezett viszonyokat, s nem kívánja, valamint soha sem is kívánta a bécsi igazgatóság azok iránt való szabad rendelkezési jogát akadályozni.
De a magyar bányatermékekre nézve egészen másképen áll a dolog. Ezen tekintetben a magyar pénzügy ministerium, azon elvből indulva ki, miszerint valamint a magyar bányászati ügyekre nézve ezelőtt a bécsi központi hivatalok valának ő felsége a király organumai, – s azok közt névszerint a bécsi eladási igazgatóság a magyar bányatermékek eladásával is meg volt bízva, – úgy most, midőn a magyar bányaügyek kezelése a magyar pénzügy ministerium hatásköréhez tartozik, s e tárgyban a mondott ministerium ő felsége a király organuma lett – önkint következik, hogy az a magyar bánya ügyek kezelésére nézve a volt bécsi központi hivatalok helyét foglalván el, a kormány átvétele alkalmával teljés jogszerűséggel tartotta fenn magának az eladó biztosoknál készletben volt magyar bányatermékek iránti rendelkezést is.
Az osztrák pénzügy ministerium azon körülményre hivatkozván, hogy a bécsi eladási igazgatóság a magyar bányatermékek árát a bányászati hivatalok kezelési költségeinek készpénzben történt előlegezése által megfizette; a szóbanlévő árukra nézve az osztrák kormánynak kizáró tulajdoni jogot követel.
Igaz ugyan, hogy a bányatermék-eladási-igazgatóság Bécsben, a magyar bányászati pénztárakat költségadási nyugtatványokkal el szokta volt látni, de az említett igazgatóság, mint az az osztrák pénzügy ministerium előtt is igen-jól tudva fog lenni – a magyar bányász hivatalokat nagyobbára nem kész pénzzel, hanem csak magyar kamarai pénztárakhoz intézett utalványokkal elégítette ki; – a mennyiben pedig kész pénzt adott; szedte ellenben a birodalmi kincstár a magyar jövedelmeket, melyekből ezen költség bőven kikerült; – sőt tudva van az is az ausztriai ministerium előtt, hogy a magyar kincstár bécsi utalványok következtében évenkint egy millió pftnál többet fizetett bányászati dotatiókra, – míg a bányászati jövedelmekből semmit sem kapott, mert a nyers arany és ezüst mind Bécsbe, szállíttatott. E szerint a magyar kincstár s nem a bécsi igazgatóság adta a bányász hivataloknak a szükséges kezelési költséget.
A magyar pénzügy minister egy általában kész ezen tárgy iránt is leszámolásba bocsátkozni, s azon kérdést tisztába hozni: mennyit teszen a bányászati kezelés költségeinek födözésére adott összegnek azon nagyon kevés része, melyet a bécsi bányatermék-eladási-igazgatóság kész pénzben küldött Magyarországra; – s viszont mennyit teszen a magyar bányászati hivataloktól az osztrák hivatalokhoz szállított arany, ezüst s egyéb bányatermények becsértéke? – mely elszámolás minden kétségen kívül nem igen kedvezően fog a bécsi igazgatóság részére kiütni.
Mi pedig a pesti és pozsoni eladási biztosok, s a bécsi eladási igazgatóság közt létezett egybeköttetés megszüntetését illeti: igen természetes, hogy a mondott igazgatóság a magyar bányatermények eladása iránt ezentúl nem rendelkezhetvén, ezen tekintetben az eladási biztosokkal ezentúl semmi érintkezésbe nem jöhet.
Nem is volt volna e czélra semmi különös tilalomra szükség, mert az egybeköttetés megszűnése a dolog természetéből külömben is múlhatatlanul bekövetkezett volna.
Egyéb magánjogi viszonyokba a magyar pénzügy ministerium nem elegyedett; – mit nyilván bizonyít azon körülmény, miszerint az eladási biztosok raktáraiban találtatott osztrák bányatermények iránt legkissebb rendelkezésbe sem bocsátkozott, s e részben csak annyit kíván megjegyezni, hogy eladatván azon osztrák bányatermények, melyek ezen raktárakban találtattak; a magyar eladási biztosok – mint saját tisztviselőink, az ausztriai igazgatóságtól újabb megbízást nem fognak vállalhatni.
Tisztelettel kérem Herczegségedet, méltóztassék a fenebbi, mint hiszem kielégítő felvilágosításokat az osztrák pénzügy ministeriummal közleni, s foganatjok felől annak idejében engem tudósítani.*
Vö. a 369. számmal.
Fogalm. Trangous L. kiadm. aug. 4-én
O. Lt. Pénzügymin. Bányászati 1848. F. I.
P. 168. (9302 P. M./34 B. p. o.)
Tisztázat Kossuth s. k. aláírásával. O. Lt.
Külügymin. Elnöki 1068/1848.
O. Lt. Pénzügymin. Bányászati 1848. F. I.
P. 168. (9302 P. M./34 B. p. o.)
Tisztázat Kossuth s. k. aláírásával. O. Lt.
Külügymin. Elnöki 1068/1848.
A fogalmazványon Trangous írásával: Minister úr aláírásának előterjesztendő.
A magyar külügyminisztérium augusztus 25-én iktatta és 27-én továbbította német fordításban az osztrák pénzügyminiszterhez. (Uo.)
Az osztrák pénzügyminisztérium július 14-i átiratának másolata a magyar pénzügyminisztérium fogalmazványa mellett fekszik.
