386. [Budapest], 1848 augustus 3. Kossuth megjegyzése a Kossuth Hírlapjában a lemondásáról terjesztett hír visszhangjához.
386.
[Budapest], 1848 augustus 3.
Kossuth megjegyzése a Kossuth Hírlapjában a lemondásáról terjesztett hír visszhangjához.
[Budapest], 1848 augustus 3.
Kossuth megjegyzése a Kossuth Hírlapjában a lemondásáról terjesztett hír visszhangjához.
– Bécsben nagy sensatiót okozott azon hír, mintha a magyar pénzügy minister lemondott volna.
És lőn nagy öröm, mintha csatát nyertek volna a bécsiek, vagy mintha már az osztrák statusadósság egy nagy részét elvállalta volna a magyar, és a statuspapírok néhány száztólival azonnal felszökkentek.
Jele, hogy a sógorok néhány perczig teljesen boldogok valának.
De a kéjmámor hamar elröppent, csak addig tartott az, míg a jámborok meggyőződtek, hogy a ministerünk leköszönéséről terjesztett hír nem valósult.
Szegény, könnyen ámítható nép, melly nem ismer mást, mint erszénye érdekét, s ahhoz méri örömét és szomorúságát, a szerint, a mint a börsén ez vagy amaz hír terjeng.
De tegyük fel például, hogy ministerünk csakugyan le fogna mondani, mi eredményt várhatnak ebből az osztrákok?
Talán bizony a magyar önálló pénzügyministerségnek megszűnendését?
Ez nem lehet.
Mert a magyar ministerium iránti törvényt az országgyűlés a felkent magyar király jóváhagyásával szentesítve alkotá.
Mert a király az isten színe előtt, tömérdek nép jelenlétében esküt tesz, hogy Magyarország alkotmányát törvényeit mind maga megtartandja, mind annak mások általi megtartandását eszközlendi.
Mi történhetik tehát, ha mostani pénzügymimsterünk leköszön?
Más pénzügyministerünk lesz.
De kérdés: valljon az újonan kinevezendőnek financz tervei és működése kedvesebb leend-e a bécsi ministerekre nézve, s nem fog-e bekövetkezhetni azon eset, hogy ama statuspapírok és bécsi bankjegyek, mellyeket a bécsiek az arany, ezüst összevásárlásával mind Magyarországra vinni szeretnének, – szóval, a mellyektől már mindenki szabadulni óhajtana, mondom, ezen most hirtelenül felszökkent statuspapirosok nem fognak-e talán igen is, talán egészen is leszállhatni?
Lám, lám, ki hitte volna, hogy a magyar viszonyok illy hatalmas befolyást fognak még a bécsi börsére is gyakorolni?
No de sebaj! a magyar ezért nem haragszik a bécsiekre, de ő is viszont tiszteletben kívánja tartani Zrínyinek ama mondatát; „Ne bántsd a magyart.”* – Sz. F.
Zrínyi szállóigévé lett mondása „Az török áfium ellen való orvosság” c. munkájában látott napvilágot. A költő a „rettenetes sárkán”-nak, a Magyarországot végső pusztulással fenyegető töröknek kiáltja oda.
Kossuth Hírlapja, 1848. augusztus 13. (38.
szám) 171. l.
szám) 171. l.
A cikk végén Sz. F. kezdőbetűk olvashatót. Vörös Antal szerint, aki összeállítást készített Kossuth cikkeiről. Kossuth írta: (Kossuth Lajos dolgozatai a Kossuth Hírlapjában 1848-ban. O. Lt. Kossuth-gy. II. V. 1. b – 575.)
