388.
Pest, 1848 augusztus 14.
Kossuth levele Csányi László országos biztoshoz a haza védelmét szolgáló előkészületekről.
Batthyány és Jellacsics július végi bécsi tárgyalása után sokan helytelenül úgy gondolták, hogy Horvátország felől megszűnt a komoly veszedelem. Csányi László előtt azonban világos volt, hogy Jellacsiccsal nem lehet megegyezni. Jellacsics továbbra is fegyverkezett és csapatokat vont össze. A Drávánál álló császári csapatok parancsnokának, Ottinger vezérőrnagynak árulása egyre világosabban látszott. Jellacsiccsal folytatott tanácskozás után azzal az indoklással, „hogy a bán nem fenyegeti az országot, szétszórta védőseregét a Dráva mentén, a sorkatonaságot a szerbek ellen akarta küldeni. Majd pedig parancsban adta ki, hogy Jellacsics támadása esetén fegyver használata nélkül vissza kell vonulni. Csányi, hogy a kormány figyelmét felébressze a veszedelemre, augusztus 10-én beadta lemondását. Batthyány kész volt elfogadni a lemondást, de a minisztertanácsban Kossuth és Szemere Csányi mellé állott. Szemere a minisztérium nevében maradásra szólította fel (ld. a 380. számot). Csányi augusztus 14-én válaszolt: helyén marad. (A kérdés részletes rajzát adja Barta I.: Kossuth és Csányi. 613–617. l.) Ebben az átmeneti időben írta Kossuth Csányihoz itt következő levelét:
Eddigi jelentéseire tettekkel feleltem. Teljesítvén mindent, a mit tőllem kívánt, ha még olly gondba került légyen is.
Most kurír gyanánt küldöm saját titoknokomat.
Viszen magával 15.000 pftot magyar két forintos bankjegyekben. – 9000 ftot Milpöck katonái számára, hogy Sopronban ne kellessen küldenie, 6000 ftot Kegyednek apró pénzül.
Viszen Baranya megye másod alispányához levelet, hogy Molnár őrnagy helyén marad.
Viszen Melczer ezredesnek parancsot, hogy a varasdi hídat lövesse össze – és hogy minden katona tisztet egyenkint becsületszavára szóllítson fel: akar-e a törvénynek híven szolgálni – aki nem – azt azonnal eressze el; és az avancement helyettesítse.
Ottinger Budára parancsoltatott (sub rosa hadi törvény elibe fog állítatni). –
Titoknokom közlend némi leveleket, miket maga tudósításaival egybe állítva látandja, hogy el vagyunk árulva a katonaság által – Epurálni kell: Kegyednek mint kir. Biztosnak joga van azt, a ki áruló, vasra veretni és statarium elibe állítatni – ha Isten fia is, – Tegye – ne várjon, ne kérdezzen senkit, támaszkodjék saját energiájára, belátására, hazafiságára.
Hanem az Isten és haza szent nevére kérem – ne hagyja el szegény nemzetünket most a veszély perczében.
Én fekvő beteg és elégedetlen a habozó politicával – százszor dobtam oda tárczámat – de a veszélynek súlya maradásra késztetett, s maradok, míg a veszély vagy az élet elhágy – vagy míg maradásom nem teljes lehetetlen.
Esdeklem Önnek a haza nevében – maradjon – ne hagyja védtelenül túl a Dunát, különben elveszett.
E perczben kapom a hírt, hogy Szegednél 2 bataillon erdélyi oláh vég őr – átment a lázzadókhoz.
Csak most ne hagyjuk el a hazát – minél nagyobb a veszély, annál inkább álljuk meg helyünket.
Még ma – ha törik szakad – kieszközlöm, hogy parancsok menjenek kurír által Gallícziába – Bécsbe etc. a jó szellemű magyar ezredeknek, hogy azonnal jöjjenek be az országba.
Az új katonák, kiket állítandunk, honvéd zászló aljakba mennek – nem az áruló fekete sárga szín alá.
Frey Corps-okat állítok, 2400 gyalogot, 1500 székely lovast. – Fegyverem már van.
Az Istennek minden energiáját evolválandom – ha életembe kerül is, 3 nap alatt.
A ministerium – modificáltatik. Kegyednek is be kellend lépni – vagy nemzetőrségi ország kapitányságot vállalni. – Hiában! vagy én kilépek, vagy energiának kell jönni a tanácsba.
A Diaetát 10-ik Septemberig bezárjuk.
Mészáros lent van Becsén. 18-ig ütközetet várunk.
Jellasichot át ne eressze. – Eszéket védje – a várba, ha más biztos ember nincs, nemzetőröket is jobb volna tenni, mint nem. Concentrálja erejét a hoszú elszórt vonalból erős positiókba – ha áttörne a pártütés vagy szemben vagy hátulról harccellirozva, védjünk minden lépést. – Ne bízzunk senkibe, – csak magunkba: – Két honvéd zászlóalj, bár nem egészen complet is, parancsot kapott Önhöz sietni.
Le kell rázni nyakunkról az ón súlyt, melly zsibbaszt – s felemelkedni egész erőnkben – az igaz ügy soha kétségbe nem eső erejével. Csak Ön ne hagyja el a hazát, s maradjon helyén, amott a Drávánál.
Baja táján két gőz hajó czirkál a végett, hogy ha Önök megtámadtatnának, azonnal segítséget szállíthasson át a Dunán.
Titoknokom, kit küldeni akartam, hirtelen torokgyíkot kapott – tehát nem mehet – mást küldök – kit? még nem tudom, s mert nem tudom, az elöl provocált leveleket ide zárva küldöm – a kútfő igen hiteles, de kérem, ne mutassa senkinek – hanem megolvasván, küldje vissza pecsét alatt.
Kossuth s. k. levele. O. Lt. Csányi L. korm.
biztos iratai. Komáromban lefoglalt iratok. 490.
Közli: Szemelvények a magyar hadtörténe-
lem tanulmányozásához. II. Budapest 1955.
27–28. l.