402. [Budapest], 1848 augusztus 18. Kossuth felszólalása a képviselőházban az ország fegyver- és lőszerkészletének biztosításáról.
402.
[Budapest], 1848 augusztus 18.
Kossuth felszólalása a képviselőházban az ország fegyver- és lőszerkészletének biztosításáról.
[Budapest], 1848 augusztus 18.
Kossuth felszólalása a képviselőházban az ország fegyver- és lőszerkészletének biztosításáról.
A napirend előtt Perczel Mór budai képviselő szólalt fel, hangsúlyozva, hogy az ország védelméről való gondoskodás közben nem szabad elfeledkezni a külpolitikai helyzetről. A trónbeszédre adott válaszfeliratban a képviselőház segítséget ígért Ausztriának, de egyúttal megígérte, hogy közre fog működni Olaszország alkotmányának és függetlenségének biztosítása érdekében. Miután a császári csapatok Lombardiában felülkerekedtek, megkérdezi: tett-e valami lépést a kormány Lombardia érdekében. (A felszólalás közben Kossuth megjegyezte: Lesz szerencsém erre holnap felelni.) Perczel további kérdései az osztrák hadügyminiszter állítólagos követelésére (Magyarországról bombákat kapjon), a Krajna és Karinthia felől fenyegető veszedelemre vonatkoztak. Madarász László csákvári képviselő azzal egészítette ki a felszólalást, hogy tudomása szerint egy osztályfőnök Budán sürgeti a bombák és gránátok Bécsbe küldését.
A felszólalásra előbb Mészáros hadügyminiszter, majd pedig Kossuth válaszolt:
Nekem e dologról mint szorosabban s részletesebben a hadügyrninisterhez tartozóról, e pillanatig semmi tudomásom nem volt; hanem mint most hallottam, s a dolgok állását fegyverzési tekintetben különben is ismerem: megvallom, nem tudom, ki lehet azon osztály-főnök, kit az előttem szólott követ említett. (Madarász László: A neve, gondolom, Marziani.)* Nem osztályfőnök, de bármiként sürgesse is a küldetést, én azt gondolom, nekünk magunknak is szerezni kell, nem pedig másnak adni; s én magam is e részben minden módokat elkövetvén, épen most vettem némelly leveleket, mellyek némi örvendetes hírt közlenek. Azt hiszem tehát, hogy mi nem vagyunk a fegyvereknek annyira bővében, hogy másnak szolgálhassunk; sőt ha a jövő bizonytalanságát tekintem, meggyőződöm, hogy bármi nagy számmal bírjunk is fegyvert, nem lesz az több, mint a mennyire szükségünk van, mindaddig, míg Magyarország viszonyai biztosítva nem lesznek. Hanem már az elvre nézve kijelentem, mikép fejedelmünk egységénél fogva, ért feladatunkhoz számítom, hogy – Magyarország jogainak, önállásának s szabadságának tökéletes megóvása mellett – ha csak lehet az ausztriai népekkel legjobb egyetértésben s barátságban legyünk; mint a melly egyetértés és barátság, fejedelmünk egységénél fogva – nemcsak nekünk, hanem az ausztriai nemzetnek is főkép érdekében áll. S ezért azt gondolom, hogy valamint szíves elismeréssel kell vennünk, ha mi az ausztriai ministeriumot valamire nézve felszólítva, – mint például mikor gyutacsokról volt szó, s egy pár milliót szívesen megajánlott, – s hadügyminister úrnak azon nagy bombákat is, mellyek Csehországban készülnek, kiszolgáltatni késznek ajánlkozott, s egyéb fegyverzési tekintetben is segédkezet nyújt:* úgy, azt is hiszem, hogy, ha mi valamelly dologra nézve azon helyeztetésben vagyunk, hogy hazánk minden szükségeinek tökéletes ellátása mellett, a bécsi ministeriumnak ezen barátságos hajlamát viszonozhatjuk: ezt tenni kötelességünk.* (Helyes!) Kötelességünk pedig a méltányosságnál fogva; mert ha elismerjük, – mint én elismerem, s fentartatni is kívánom – a kapcsot, melly fejedelmünk egységében fekszik: így el kell ismernünk, s elfogadnunk a következéseket is, mellyek azon kapocsból erednek. S egyébiránt megemlítem, miként az angol, nem mondom más fegyverre nézve, de congreve rakétákat* kész kiszolgáltatni, a mi talán kereskedelmi szellemében fekszik, s mi ezzel nem qualificálhatjuk magunkat; de méltányosnak tartom, hogy vagy ne igényeljünk semmit, vagy ha igen, úgy viszonozzuk is. Ez elvileg mondom ki, de a jelen esetben erős meggyőződésem, hogy bár ötvenszer annyi lesz is az országban a készlet: mégis egy töltéssel sem több az, mint a mennyire szükségünk van, minthogy jövendőnk bizonytalan.
Marziani György ezredes a hadügyminisztérium III. (Fegyver felügyelői) osztályának volt az osztályigazgatója. Marziani a minisztérium megbízásából irányította a pesti fegyvergyár munkáját. Komoly kifogások merültek fel működésével szemben, szeptember 28-án leváltották. Mérei Gy., i. m. 386. 1.
A magyar hadügyminisztérium felkérte a bécsi hadügyminisztériumot fegyverek és lőszerek átengedésére. Erre a bécsi hadügyminisztérium közölte, hogy 1 millió gyutacsot, 4000 kész puskaágyat, 600 puskaszerszámot, továbbá bombákat küld, sőt kész a jövőben is a nélkülözhető puskaszerszámokat és a szükséges gyutacsokat átadni. Közlöny, 1848. augusztus 25. (77. szám) 385. 1. A bécsi kormány azonban nemcsak hogy nem küldte meg az ígért szereket, de még a magyar minisztérium megbízottai által Angliában vásárolt fegyvereket is lefoglalta. A bécsi októberi forradalom idején több ezer ilyen fegyvert találtak a bécsi fegyvertárban. Bakó I.: A magyar állami országos fegyvergyár működése 1848–49-ben, Budapest, 1942. 16–17. 1. Sztankó S. szerint (i. m. 7. l.) október 3-án tiltották meg a fegyverek szállítását Magyarországra. Az éppen akkor Bécsbe érkezett külföldi szállítmányt Wodianer a Zeughausban letétbe helyeztette.
Vö. a 296. számmal.
A Congreve-rakéták feltalálójukról, Congreve angol tűzértábornokról nyerték a nevüket. Congreve találmányát az angol haditengerészet 1806–1807-ben alkalmazta először.
Közlöny, 1848. augusztus 20. (72. szám) 356. l.
Augusztus 21-én Batthyány Lajos miniszterelnök a Közlönyben (augusztus 25. 77. szám 385. l.) közzétette a bécsi hadügyminisztérium augusztus 5-i levelét a magyar hadügyminisztériumhoz, hogy a főhadi szertárhivatal jelentése szerint a komáromi, budai, péterváradi és eszéki várban szükségesen felül 3600 darab 7-fontos gránát és 20 000 6-fontos ágyúgolyó van. Kéri ezeknek átengedését az olomouci vár részére. A miniszterelnök egyúttal ismerteti, hogy a bécsi hadügyminisztérium miket kész átadni a magyar hadügyminisztériumnak. Marziani ezredes, a fegyverfelügyelő osztály igazgatója a hadügyminiszter rendeletére hivatalos kiküldetésben volt, távollétében olyan valaki vezette az osztályt, akinek hazafiságához kétség nem fér, és aki a hadügyminisztérium jóváhagyásával azt felelte, hogy miután a megnevezett váraktól feleslegükről tájékozódik, közölni fogja a bécsi hadügyminisztériummal: mit tud a magyar minisztérium átadni. A várak jelentése szerint számottevő felesleg van, amit annál könnyebben át lehet adni a bécsi minisztériumnak, mert itthon is gyártják az ilyen lövedékeket. Batthyány L. miniszterelnök visszautasította, hogy a minisztériumot és annak egyes tagjait hamis adatok alapján gyanúsítsák.
