413. Pest, 1848 augusztus 20. Kossuth átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez az ezüstpénz külföldre csempészetének megakadályoz…
413.
Pest, 1848 augusztus 20.
Kossuth átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez az ezüstpénz külföldre csempészetének megakadályozásáról és az Allgemeine Oesterreichische Zeitung rágalmazó cikkéről.
Pest, 1848 augusztus 20.
Kossuth átirata Esterházy Pál külügyminiszterhez az ezüstpénz külföldre csempészetének megakadályozásáról és az Allgemeine Oesterreichische Zeitung rágalmazó cikkéről.
Az osztrák pénzügyminiszter augusztus 18-án a magyar külügyminisztériumhoz fordult, előadva, hogy 16-án Brassóban és Szebenben Elias és Diamantides bécsi címére ládákban 18840 ft értékű ezüstpénzt adtak fel. Ezt a küldeményt a magyar pénzügyminiszter parancsára lefoglalták, azzal, hogy bankjegyekben megtérítik. A megtérítés azonban nem történt meg. Az osztrák pénzügyminiszter lehetségesnek tartja, hogy ez az intézkedés összefüggésben van a magyar pénzügyminiszter augusztus 10-i rendeletével, amelyet az osztrák minisztérium csak a Pesti Hírlapból ismer, miután előzetes értesítés nélkül került kiadásra. Az említett rendelet megtiltja az arany és ezüst kivitelét, ezzel pedig súlyos kárt okoz a két ország kereskedelmének. A külföldről Bécsbe irányított küldemény lefoglalása túlmegy ezen a rendeleten, sérti a nemzetközi jogot és azzal a következménnyel fog járni, hogy a kereskedelem Magyarországot el fogja kerülni. Az osztrák pénzügyminiszter követeli a pénzküldemény visszaadását, de egyúttal az augusztus 10-i rendelet visszavonását. Az ilyen korlátozás akkor, amikor az Osztrák Nemzeti Bank nagy költséggel külföldről hoz be ezüstöt, – szerinte – nem indokolható. (O. Lt. Külügymin. Elnöki 975/1848.) Az osztrák pénzügyminiszter egyoldalú és Magyarország érdekeit figyelmen kívül hagyó fejtegetéseit Kossuth világosan megcáfolta:
A Külügy Ministerium részéről folyó hó 18-áról 975/E. sz. a. Elias és Diamantides nevű kereskedőhöz czímzetten Brassóban és Szebenben feladott 18.840 pft ezüst pénz letartóztatását illetőleg kelt értesítvényre van szerencsém válaszolni:
Minő kedvetlen körülmény által kényszeríttettem az ezüst pénznek hazánkbóli kiözönlését némileg korlátozni, azt Augusztus 15-éről 1437/P. M. szám alatt volt szerencsém a Külügy ministeriummal közleni;* ennek következtében az austriai pénzügy ministernek velem közlött értesítvényére elég lesz annyit megjegyeznem, miként annak egyátalában az irományokban semmi nyoma nincs, hogy a kérdéses pénz Magyarországon át, – transito – küldetett volna – nem tudom honnan, Bécsbe, mert ez esetben a letartóztatás egy átalában szóba sem jött volna, sőt inkább a velem közlött irományok is világosan azt mutatják, hogy ezen pénz Brassóban és Szebenben, tehát Magyarországon adatott fel a gyors szekérre.
Ld. a 391. számot.
Továbbá megjegyzem, hogy a lefoglalás perczében ugyan azon öszvegnek az ezüst pénz helyett bécsi bankjegyekben útnak indítása általam a kincstári főfizető hivatalnak megparancsoltatott; – s ha mindjárt nem teljesítethetett, azt csak a postakocsinak azonnali indulása okozhatá, mire nézve azonban szoros vizsgálatot teendek. Azonban tudósítom Herczegségedet hogy a fő fizető hivatal által ezen öszveg, a posta szekér hivatalnak folyó hó napján* rendeltetése helyére juttatás végett, valósággal át adatott. Ha azonban az illetők bebizonyítandják, hogy a kérdéses ezüst pénz – külföldről Magyarországon keresztül transito – küldetett volna, mi azonban alig képzelhető, mivel a mint említém, a gyors kocsira – Magyarországon adatott fel; méltóztassék engem az iránt értesíteni; s nem fogok késni kellőleg rendelkezni, hogy az illetők a már kétségtelenül kezökhöz jött bankjegyek visza adása mellett, ezüst pénzt kaphassanak.
A fogalmazványban is üresen van hagyva. Elküldött példánya (Külügymin. Elnöki 1037/1848) pedig nem találtatott.
A mi magát az ezüst kivitel korlátozásának azon rendszabályát illeti, melly alá ezen specialis eset is tartozik, maga azon rendszabály – legbizonyosabb tanúságul szolgálhat, hogy ámbár a bécsi banknak saját jegyeit depretiáló fonák intézkedése hazánkban több helyütt – a nép között – sajnálatos zavarokra adott alkalmat, még is óvatosan gondoskodtam, hogy nélkülözhetlen rendelkezésem a kereskedelmi forgalomnak, akadályul ne szolgáljon.*
Kossuth rendelete 500 forintig megkötés nélkül engedélyezte az ezüstpénz kivitelét Ausztriába, a kivinni tervezett ezüstpénz helyett a kincstár bécsi bankjegyeket adott és így a kereskedelmi forgalom a kiviteli korlátozásnak nem látta kárát. Ld. a 373. számot.
Hogy előlegesen intézkedésemet az osztrák ministeriumnak tudtára nem adtam, ezt egyenesen viszonozási kényszerűségnek tessék tulajdonítni. Már közel 9 hónap óta tiltogatja a bécsi ministerium az ezüst, s aranynak külországokbai kivitelét,* a mit én kétségtelenül fonák intézkedésnek tartok, és soha velünk erről nem értekezett, s ez által minket, ez ügyben mintegy vontató szalagra von. – Nem közlötte velünk a Bécsi Banknak ezüst vásárlási szándokát, melly hazánkban annyi nyugtalanságot okozott.* – Nem közlötte bankjegyeinek beváltása körüli intézkedéseit előlegesen, mellyek által hazánkban valóságos lázzadások idéztettek fel.* – Nem közöltetett mai napig is az igen rosz készítményű, s könnyen utánozható 1 és 2 forintos bankjegyek kibocsátása,* s a mi legtöbb, nem közöltetett velünk a magyar bankjegyeknek az osztrák közpénztárakbani el nem fogadása iránt kelt osztrák ministeri rendelet,* s még is mitőlünk, hasonló körben előleges értesítések kívántatnak. –
Vö. a 23. számmal.
Az Osztrák Nemzeti Bank bejelentette, hogy bankjegyeinek ércfedezetét külföldi arany- és ezüstvásárlással akarja erősíteni. Előbb Oroszországban, majd Angliában akart nemesfémet szerezni. Ez a próbálkozás azonban nem hozott megfelelő eredményt. Angliában a bécsi bankjegyet csak 25%-kal csökkentett értékben fogadták el. Így az Osztrák Nemzeti Bank egyre inkább Magyarországról szeretett volna aranyat és ezüstöt előteremteni. A bécsi bankjegyek 6–7–8%-os leértékelése, amivel vonzóerőt akart gyakorolni a magyarországi arany és ezüst kivitelére, még mindig jóval kedvezőbb megoldás volt számára, mint az angliai ezüstvásárlások. Vö. Faragó M.: i. m. 22. s köv. l.; vö. a 367. számmal.
Vö. a 82. számmal.
Az Osztrák Nemzeti Bank, hogy a magyar kormány tervezett bankjegykibocsátását megadályozza, hirtelenében igen rossz kiállítású 1 és 2 forintos (tehát ugyan olyan névértékű, mint amilyeneket a magyar kormány is tervezett) bankjegyeket bocsátott ki és hozott Magyarországon forgalomba. Sőt ilyen bankjegyekből 12 1/2 milliós kamat nélküli kölcsönt ajánlott fel a magyar kormánynak, ezzel a magyar kormány önálló pénzügyi műveletét igyekezett feleslegessé tenni. A magyarországi közvélemény felháborodással fogadta a gyenge kivitelű osztrák 1 és 2 forintosokat. Faragó M.: i. m. 83., 99–100. l.
Vö. a 373. számmal.
Mire csak anyi megjegyzésem van, hogy aminő ön állást és szabad intézkedést ez ügyekben az osztrák ministerium magának igényel, én törvényes kötelességemnél fogva – hasonló ön állást fogok gyakorolni.
Egyébiránt panaszlott rendelkezésemnek meg szüntetésére semi más nem kívántatik, mint – hogy a bécsi ministerium részéről hiteles kimutatásban értesítessem arról, hogy a Bécsi Bank forgásban lévő bankjegyeinek arányához képest mennyi ezüst pénzel van ellátva, miszerint meg győződhessem, hogy az ezüst pénznek hazánkbóli kiszivárogtatására irányzott fonák, és nyugtalanító érzete – tovább nem folytattatik.
Felkérem Herczegségedet ezeknek az osztrák pénzügy ministeriumávali közlésére. Végezetül használom ez alkalmat annak ki jelentéséré, miként reménylem, hogy az osztrák ministerium, saját ösztönéből indítatva fogja magát érezni azon alá való rágalmaknak, mellyek az Allgemeine Oesterreichische Zeitung Abend Beilagéjának Augusztus 17-iki számában foglaltatnak,* törvényes meg torlására; mert igen természetes, hogy, annak eltűrése nagyon károsan fogna hatni a velünk egy fejedelmet uraló birodalom iránt a magyar ministerium által feltartani óhajtott barátságos érzelmekre. Ha azonban az osztrák ministerium e várakozásunknak meg nem felelne, Herczegséged nem kétlem, érezni fogja annak szükségét, hogy a kellő lépéseket meg tegye, miszerént azon ministerium, mellynek maga is tagja, becsületében ne gázoltassék, a sajtónak olly organumai által, mellyek midőn a két nemzet közti egyenetlenséget szítogatják, csak a reactiónak szolgálnak, s ezzel saját nemzetek szabadságait veszélyeztetik.
Vö. a 416. számmal.
Fogalm. O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 1453/1848.
Az ilyen ügyekben továbbra is ellentét volta magyar és az osztrák pénzügyminisztérium álláspontja között. Szeptember 19-én továbbította a magyar külügyminisztérium az osztrák pénzügyminisztérium felhívását egyrészt az Elias és Adutt címére Szebenből Bécsbe küldött és Budán augusztus 16-án megtérítés nélkül lefoglalt 7000 pengő forint értékű ezüstpénz, másrészt Bécsből Ilija Estanović által augusztus 13-án Eszékre küldött és ugyancsak Budán lefoglalt 4500 pengő forint ezüst visszaadására. Azt elismeri az osztrák pénzügyminisztérium, hogy az utóbbi lefoglalt összegért a magyar kincstár állítólag bankjegyeket ajánlott fel. (O. Lt. Külügymin. Elnöki 1398/1848.) A magyar pénzügyminisztérium megcáfolta az osztrák pénzügyminisztérium adatait. Az említett 7000 forint – „a budai pósta-kocsi hivataltól vett tudósítás szerint – mindjárt Budára megérkezése után ugyan azon bárcza kíséretében Bécsbe természetben tovább szállítatott, következőleg az ide való kincstári főpénztárnál vissza nem tartóztatott legyen. Az Estanović-féle küldeményre pedig megjegyezve: „a jelenlegi mozgalmas időviszonyok közt ezüstpénzbeli szállítmányok nem eszközölhetők ugyan, ha azonban ezen összeget Ilija Estanović a budai főpénztárnál bécsi bankjegyek iránt ezüstre felváltani kívánná, a megfelelő ezüst pénzbeli öszveg ugyanannak azonnal fog kiszolgáltatni”. A magyar pénzügyminisztérium válasza október 20-án kelt. (Uo. 1698/1848.)
