463. [Budapest], 1848 augusztus 31. Kossuth felszólalásai a képviselőházban a rendkívüli pálinkaadóról, az erdélyi kerületek adój…
463.
[Budapest], 1848 augusztus 31.
Kossuth felszólalásai a képviselőházban a rendkívüli pálinkaadóról, az erdélyi kerületek adójáról szóló törvényjavaslatok és az 1848. évi költségvetés kiadási tételeinek vitájában.
[Budapest], 1848 augusztus 31.
Kossuth felszólalásai a képviselőházban a rendkívüli pálinkaadóról, az erdélyi kerületek adójáról szóló törvényjavaslatok és az 1848. évi költségvetés kiadási tételeinek vitájában.
A képviselőház folytatta a pénzügyi jelentéshez csatolt törvényjavaslatok tárgyalását. A rendkívüli pálinkaadóról szóló B 7 ·/· alatti törvényjavaslat* nagy vitát váltott ki. A pénzügyminiszter javaslatával szemben több képviselő nyújtott be módosító indítványt, általában sokallották az adó tételeit. Antal Mihály rétfalvi (Verőce m.) parasztképviselő kifogásolta, hogy a törvényjavaslat nem különbözteti meg azokat, akiknek nincsen saját kazánjuk és a 2 forintos adót nem is tudnák megfizetni, helyesebbnek tartaná, ha az adót akónként vetnék ki. Kossuth elfogadta a módosító javaslatokat:
Ld. az 521. lapon.
Az érdemes követ úrnak megnyugtatására megjegyzem: hogy nekem nincsen szándokomban, hogy az, a kinek magának kazánja nincsen, a főzéstől adót fizessen, hanem csak az van szándokomban, hogy az, a kinek kazánja van, annak tartalmához képest fizessen adót. – Már most akár többen, akár maga a tulajdonos főz rajta, az nem tesz különbséget, s így az érdemes követ úr ezen módosítással megelégedhetik: „kivéve azokat – kiknek kazánuk nincsen”. A törvénynek ez az értelme, s a végrehajtás alkalmával nem fogja azt senki odamagyarázni, hogy ollyan – kinek nincsen kazánja – adóztassék meg, hanem mindig a katlan maga az, mi megadóztatik. S így az érdemes követ úrnak aggodalma elfog enyészni, kivel tökélletesen egy véleményben vagyok. –
Mi pedig előadásának másik részét illeti: igen helyeslem nézetét, hogy t. i. akónként történjék az adóztatás, s ne tekintessék a kazánnak tartalma. Azon megyében, – mellynek egy részét a t. követ úr képviseli, a szilvábóli pálinkafőzés nagy kiterjedésben gyakoroltatik s teszi az élelemnek egyik ágát. Ezekre nézve azt vélném, hogy ne adóztassanak meg olly mértékben, mint azok – kik a pálinkát kereskedés végett főzik; s így nem akarnám, hogy az: kinek három akós kazánja van 3, kinek 4 akós kazánja van 4 ftot fizessen; hanem azt vélném: – és az érdemes követ úr jobban ismeri a helyzetet – hogy ritka eset az, mellyben a gazdaembernek 4 akós kazánnál nagyobb kazánja legyen.
(Antal Mihály: Az sincs!) Tehát megnyugtatásul mondom, hogy a 4 akós kazánig – mi a népre a legnagyobb mérték – ne terheljük a kazánokat akó számra, hanem 1 forinttal kisebb adót tegyünk rájok; azon felül pedig: legyen az adózás úgy, mint az érdemes követ úr mondja; sőt ha a véleményeket egyeztetni lehetne, kinyilatkoztatom, miszerint alaposnak találom a középponti bizottmánynak azon nézetét, hogy a pálinkafőzésre nézve jó különbséget tenni a tekintetben, hogy miből főzetik a pálinka; mert kétségtelenül a törkölybőli pálinkának ki főzése olly dolgot értékesít a statusra nézve, melly különben elveszett volna, – következéskép, hogy ez kevésbbé terheltessék, helyesnek találom. Tehát a középponti bizottmánynak osztályozását helyeslem, valamint szintén azon észrevételeket is; mellyeket több tisztelt követ urak – különösen a nép tekintetében tettek.
Kossuth helyesnek tartja Repeczky Ferenc füleki képviselő javaslatát is, hogy a rendkívüli pálinkaadó csak azokra vonatkozzék, akik korábban adómentesek voltak:
Az érdemes követ úr – mint hallom – mert nem voltam jelen; azon figyelmeztetést tette, hogy kik eddig adót is fizettek, ha azoknak pálinkakazánjuk van, az az adóztatásukban megjelent az igen helyes észrevétel. Tehát ez csak azokra értetik, kik e részben nem adóznak.
Ezt a megkülönböztetést azonban a képviselőház leszavazta, egyébként a törvényjavaslatot a módosításokkal fogadta el.
A központi bizottmánynak nem volt észrevétele a B 8 ·/· számú törvényjavaslatra (az ország azon részének, mely ekkorig Erdélynek neveztetett közadójáról)* A képviselőházban mindössze annyi megjegyzés hangzott el, hogy a katonáskodó személy és román határőrvidékek nem esnek adózás alá; hanem az eddigi állapotban maradnak (Pálffy János udvarhelyszéki képviselő javaslata). Továbbá, hogy a törvény ne csak Erdélyre, hanem a Részekre is vonatkozzék (Dobolyi Károly halmágyi képviselő javaslata). Kossuth mind a két javaslatot magáévá tette:
Ld. az 521. lapon.
Csak annyit kívántam kijelenteni, hogy a képviselő úrnak módosítását elfogadandónak gondolom én is, mert a Részekbeni megyék, ámbár porták szerint bejelentettek, de ott portalis kivetés nem volt. A katonáskodó székelyekre nézve: ha úgy áll a dolog, hogy jelen állapotjukban maradnak, adó tekintetében azt szinte természetesnek találom, úgy az oláhokra is, s általában a határőrökre.
A képviselőház a törvényjavaslatot a módosításokkal szavazta meg. Az elnök bejelentette, hogy a B 9 ·/· számú törvényjavaslatot (a közszükségek fedezése végetti hitel nyitásáról)* már a képviselőház és a felsőház letárgyalta és az uralkodóhoz szentesítés céljából fel terjesztette.
Ld. az 522. lapon.
Ezután a képviselőház áttért a költségvetésben szereplő kiadások megvitatására. Több kifogás hangzott el a miniszteri fizetések ellen, amelyeket ideiglenesen a nádor állapított meg. Német Albert tiszanánai képviselő pedig az egész minisztériumi személyzet fizetésének 1/4 résszel való csökkentését kívánta. Kossuth az indítvány ellen foglalt állást:
A ministerek fizetése iránt nem szólok, hanem a status többi tisztviselőinek fizetése iránt annyit mondok, miként nem tartom jól alkalmazott következtetésnek, hogy most a falusi jegyző és bíró rosszul van fizetve, tehát minden embert rosszúl kell fizetni. Minden embernek annyi fizetést kell adni fáradságához képest, hogy ne legyen kénytelen mellékutakhoz nyúlni. – Magyarországnak fényoldalához nem tartozik, hogy néhol a szolgabírónak 40 ft salariuma van, sem az, hogy a falu jegyzőjének 15 ftja van, s azért, énekel is. Egyébiránt a fizetések meghatározására nézve, ha tetszik a tisztelt képviselőháznak, jobb lenne, ha az 1849-ki budgetnél határoznánk. Mi a roppant fizetéseket illeti, megjegyzem, hogy én már a mált kormány idejében is az országgyűlésen egyik panasz és anomália gyanánt említettem, mikint a status tisztviselői olly nyomorultan vannak fizetve, hogy sokan közülök nem állhatván ellen a szükségnek, melly hatalmas kísértő, nemtelen eszközökhez kénytelenek nyúlni, hogy existálhassanak.* Ez hiba volt a múltban is, a múlt kormány olcsó volt, de bizony olcsó húsnak híg is volt a leve. Én azt gondolom, ha egy rámára vonjuk, hogy p. o. a fogalmazónak, ki számos évekig díjtalan gyakornokoskodott, 800 ft fizetése van, s azt mondjuk: ez roppant fizetés, vagy a mint volt p. o. a királyi táblabírónak 1500 ftja, s erre ismét azt mondjak: ez roppant fizetés; s ennek az lett következése, hogy voltak becsületes emberek, kik ezen fizetés mellett elszegényedtek, voltak ismét mások, kik elfogadták, ha valamit adtak nekik. Ne méltóztassanák azon szempontból kimenni: roppant fizetés; hanem mindenkinek fáradságához képest méltó jutalmat kell adni, mert az nem méltó gazdálkodás, ha a munka, és fáradságnak jutalmazása nélkül akarnak gazdálkodni. Ebből nem következtetem, hogy a tisztelt ház ne mérsékelje, a hol soknak találja; de ne méltóztassék azon elvet felállítani, mert minden ember nagyon van fizetve, mindeniknek 1/4-et lehúzzunk.
Ezt a gondolatot 1848. március 10-én a városi törvényjavaslat vitájában fejtette ki. K. L. Ö. M. XI. 649. l.
Ágoston József dédesi képviselő nem a fizetéseket tartja magasnak, hanem a tisztviselők nagy számát kifogásolja. Bezerédy István szekszárdi képviselő a fizetéseken 1848 hátralevő felében nem akar változtatni, csak 1849-ben. Kossuth a felszólalásokra megjegyezte:
Csak egyet akarok a háznak mondani. Nekem lelkületemhez tartozik az egyszerűség, s én mint minister is csak úgy eszem a négy tál ételt, mint mikor hírlapszerkesztő voltam, vagy nem tudom, hogy mi, s ennél fogva tehát bennem a fényűzés soha sem fog valami nagy pártfogóra találni; de más részről figyelmeztetni kívánom mégis a házat, a ministerek, statustitkárok, s szóval mind azok fizetésére nézve, kik olly tisztviselői az országnak, a kik ministeri, politikai változással szinte változnak, s ne méltóztassanak úgy venni, mintha magam személyéről kívánnék szólani, mert én minden rendelkezést készséggel elfogadok; s úgy is minél kevesebb a kiadás, annál könnyebb az administratio; s egyébiránt is mikor majd rá kerül a sor az 1849-ik budgetre, talán megsegít az isten, hogy minister többé nem leszek, – nem magamról beszélek tehát; hanem figyelmet érdemel az, hogy például Angliában a minister, statustitkár, s szóval azok, kik ministeri változással szinte változnak, bizonyos fizetést kapnak hivataloskodásuk után is; s másodszor, mindenféle liquidatiónak* van helye, nála pedig ez nincs; mert a ministerium, hogy sok liquidatio ne legyen, jónak találta egyszerűsítni a dolgot, amelly liquidatióra hogy példát mondjak, megemlíthetem, miként a volt politico-fundationalis directiónak szállásán egy csengetyűt csináltak, s mikor rá került a sor, hogy végre a lakatos vagy ki a csengetyűhöz hozzá fogott, már akkor 120 pengő forintba került ezen csengetyű. Hogy semmi liquidatio a mestereknél, semmi utazási költség, sem diurnum, sem egyéb illyenek elő ne forduljanak, hanem egyszer mindenkorra tisztába hozassék a dolog, tehát a mondott elvet követtük. S méltóztassanak felvenni azt is, ha például egy ügyvéd holnap ministerré lesz, ez kiragadja magát azok cathegoriájából, s oda hagyja existentiáját; megtörténhetik pedig, hogy a legelső ülésben minoritásban marad, s szépecskén elmegy: s ekkor életét újra kell kezdenie, ahol elkezdte, mikor a censurát letette.* S így van a statustitkárok s minden egyéb hivatalnokkal, kik illy változás alatt vannak. Méltóztassanak tehát az efféle ministerialis tekintetű hivatalnokokra figyelemmel lenni, annál is inkább, minthogy hivataloskodása után semmi biztosítéka nincs, pensio vagy egyéb gondoskodás által, hogy fizetését meg fogja tartani, habár a legnagyobb becsülettel s leghívebb igyekezettel fáradozott is, – mert politikai viszonyokról szó nem lehet, – hanem ha a ministerium politikája nem bír többséggel, s ez megy, mennie kell neki is. Csak azt akartam tehát mondani, hogy az illyenekre figyelmezni kell a fizetések meghatározásában. (Helyes!)
Liquidatio = felszámítás.
Az ügyvédeknek a jogi tanulmányok elvégzése után két éves jogi gyakorlatot kellett szerezniök (az egyik évet törvényszéken vagy ügyvéd mellett, a másik évet a királyi táblánál mint jurátus töltötték) és ennek befejezése után vizsgát (censura) kellett tenniök. Ez után kaphatták csak meg ügyvédi oklevelüket. Fényes E.: Statisztikája. III. 120. l.
Kossuth ezután már nem vett részt a vitában, amelynek középpontjában a miniszterelnöknek a többi miniszternél magasabb fizetése, az országgyűlés tartamára megállapított havi 2000 forintos pótléka és a 20.000 forintos asztali felszerelése állott. A miniszterelnök fizetését a képviselőház simán megszavazta, a pótlékot viszont 22 baloldali képviselő, írásbeli kérésére elrendelt egyenkénti szavazással, mindössze 17 szótöbbséggel. Az asztali felszerelés kérdésében pedig a szavazást a következő ülésre halasztották.
A szeptember 1-i ülésen a képviselőház megszavazta a miniszterelnök 20 ezer forintos asztali felszerelését, majd áttért az egyes minisztériumok költségvetésének vitájára. Itt egyrészt a megszünt kancellária, helytartótanács és kamara alkalmazottainak fizetése, másrészt a nyugdíjak kérdése váltott ki ellenvetést. Már a központi bizottmány tökéletesebb és gazdaságosabb nyugdíjrendszer kidolgozását kívánta a minisztériumtól. Madarász László csákvári képviselő pedig a 279.250 forintnyi nyugdíjösszeg ellen szólalt fel. Végül is a ház olyan határozatot hozott, hogy a megszűnt kormányhatóságok alkalmazottai, ha új alkalmazásban vannak, a jelenlegi hivataluk után járó fizetésben részesüljenek, ha nem nyertek új alkalmazást, a képviselőház által megállapítandó nyugdíjszabályok szerint kapjanak fizetést. A nyugdíjazottak névsorát és nyugdíjösszegüket a képviselőház felül fogja vizsgálni. De erre csak az 1849. költségvetési évben kerülhet sor. Komoly vita volt a közmunka- és közlekedési minisztérium költségvetése körül is. A központi bizottmány csak olyan beruházásokat javasolt, amelyekre feltétlenül szükség van. A képviselőház nagy harc után Irányi Dániel pesti képviselő javaslatára a budapesti partszakasz megerősítésére az árvízveszély ellen 50 ezer forintot, a vízszabályozásokra 500 ezer forintot szavazott, egyúttal utasította a közmunka- és közlekedésügyi minisztert, hogy a Pest és Kolozsvár, Pest és Galícia közti vasútvonalra tervet készítsen. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésében csak az egyházi ellátás volt kifogás. De Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter rámutatott, hogy ez a tétel az 1848: XX. tc.-en alapul. A költségvetés további tárgyalását az elnök a következő napra halasztotta, egyúttal felhívta a központi bizottmányt, hogy akkorra készítse elő az 1849. évi költségvetést képviselőházi tárgyalásra.
Közlöny, 1848. szeptember 2. (85. szám)
437–438., 442–446. l.
Közli (Kossuth negyedik és ötödik felszólalását
kivonatosan)
Pap D.: Nemzetgyűlés II. 143–145. l.
Közli (Kossuth negyedik és ötödik felszólalását
kivonatosan)
Pap D.: Nemzetgyűlés II. 143–145. l.
