105. Budapest, 1848 október 14. Kossuth válasza Csányi okt. 12-i levelére és az országos biztosok okt. 13-i jelentésére az Ausztr…
105.
Budapest, 1848 október 14.
Kossuth válasza Csányi okt. 12-i levelére és az országos biztosok okt. 13-i jelentésére az Ausztriába való benyomulással kapcsolatban.
Budapest, 1848 október 14.
Kossuth válasza Csányi okt. 12-i levelére és az országos biztosok okt. 13-i jelentésére az Ausztriába való benyomulással kapcsolatban.
Csányi László okt. 12-én Parendorfból a következő levelet intézte a Honvédelmi Bizottmányhoz:
Parendorf 12 october 848.
délutáni 6 órakor
délutáni 6 órakor
Az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz.
Most jövünk a haditanácsból, mellybe Moga vezér ur, mielőtt a Lajtán átkelnénk, minden csapatparancsnokokat meghivott, megjelentek abban más tisztek is nagy számban. Moga tábornagy kinyilatkoztatta, hogy ő az országgyülés végzését végre fogja hajtani, de kimondja, hogy nem lehet küzdelmünknek sikerét reményleni, sőtt hiszi, hogy Jellasics csatlakozván az osztrák katonasággal, seregeink el fognak veszni, és ez által a haza támaszátul meg leend fosztva. Kohlman tábori őrnagy elmondá, hogy ő nem tud helyet alkalmasat jelelni egész Bécs közeléig az ütközetre, és hogy Jellasics bizonyosan ellenünk vonuland az előttünk lévő két defileet használandó, elmondá, hogy visszavonulásunk e részben nem is történhet, azt pozsoni részen kell biztositanunk, és e végből Heimburgot szükséges mielőbb elfoglalnunk; ezen előadásokra ugy látszott, alakulni a tanácskozás, mintha még arról lenne a kérdés, vajjon lehet-e és kell-e Bécsnek segedelmére menni, de miután másfelöl többen azon kérdést veténk fel, hiszi-e, hiheti valaki oklatosan, hogy ha mi az osztrák katonaság és Jellasics által most legyőzetünk, midőn kilátásunk van Bécsnek részéről nagy erővel egyesülhetni, utóbb ugyanazon erő, vagy még Windischgrätznek megjelenésével nagyobb erő ellen megállhatunk-e? elhatároztatott az átkelés, elhatároztatott annál nagyobb kedvvel, mint hogy áthatva lőn mindenki azon meggyőződéstűl, miszerint veszteségünk esetében is megmarad az, mi egyesnek ugy, mint nemzetnek legnagyobb kincse, a becsület – később pedig megtagadván a méltányos, az igazságos segélyt bécsi barátinktul, kik ügyünkért véröket, életöket áldozták, veszteségünk, becsületünk vesztése is leendne. Voltak Vasa ezeredéből, kik a határon kivül nem tartották magukat feljogositva osztrák katonaság ellen, mellyett a Dinastiával ugyanazonositották, harczolni, ezeket is megnyugtatá Pázmándy házelnök urnak indítványa, miszerint elhatároztatott Auerspergnek irni, nékie nyilvánitani, hogy mi nem Bécs, nem a király ellen folytatjuk, nem az osztrák seregek ellen a háborút, sött azok érdekében,* így végzés lőn Jellasicsot üldözni, és az osztrák földre átszállani, mitől bennünket az ·/· alatt ide mellékelt bécsi orsz. gyülési nyilatkozat nem tilt.*
A levelet l. O. Lt. 1848/49-es rendezetlen anyag, Csányi-iratok.
Az osztrák országgyűlés nyilatkozatát l. a Wargha István által Nyáryhoz intézett levélben (Közlöny, okt. 16. sz., újra kiadta Pap D.: Okmánytár, II. k. 130. l.).
Eszerint Ivánka őrnagy vezénylete alatt már ma előseregünk Bruckba menend, melly barátságos fogadásáról hozzám küldött polgárai által bennünket biztositott. Jövőnk Isten kezében van, de oda csakugyan eljutottunk, hol eddig meg nem állánk, ha mindent vesztünk is, becsületünket s ezzel becsültetésünket a szabad elvű világ rész előtt megmentettük, és ez legalább későbbi felemelkedésünknek biztosítéka, de a bécsi összhangzó segédség győzelmet is igér, és eldönthetlenül áll azon igazság, miszerint, ha győznünk lehet, csak igy és most lehet.
Osztrák földön mindennel elkelletvén magunkat látnunk, a szükségeseket magunknál requiráltam megtérítés fejében, azon reményben, hogy minden illyes intézkedéseim, mint a körülményekről követeltek a háznak és a bizottmánynak helybenhagyását nyerendi.
Vidos küldöttje által tőlem ágyukat kíván, mi itt nem nélkülözhetünk semmit, mivel az ellenségnek ártani lehet, azért küldöttét Pestre utasitottam.
Heinburgnak elfoglalása nagy gondot ád, eddig Pozsonyra és a megyére is csak nemzetőröket számoltunk, a sorkatonaságunkat növelni akarván, most ha Moga, vagy Kohlmann ur kívánni fogják, Heimburg biztositásának tekintete oda sorkatonaságnak alkalmazását is szükségessé teendi. Pénzeket kérek küldeni.
Csány László
S. k. eredeti. O. Lt. Kossuth-Polizei-Akten: 190.
A táborban időző országos biztosok okt. 13-án az alábbi levélben számoltak be a Honvédelmi Bizottmánynak a kérdés további fejleményeiről:
Tegnap ide érvén Parndorfra, hadi tanács tartatott, mellyben, bár nem ellenmondás nélkül, elhatároztatott, hogy a képviselőház határozata folytán, ma a sereg átmenve a Lajthán, Austriába be fog nyomulni, egyszersmind Gr. Auersperghez Moga vezér ur egy nótát intézett, mellyben föl szólittatott arra, hogy a közöttünk és Jellasics seregei között történendő ütközetben, mint austriai seregek vezére, semlegesen viselje magát.*
L. előbb, az 1. jegyzetet.
Ma reggel tehát a sereg indulandó volt, a midőn nagyobb szerü izgatások következtében több zászlóaljaknak parancsnokai előbb Móga vezér urnál, majd azután nálunk is megjelentek s kijelentették, hogy tisztjeik, és többeknek nemzetőri legényei is Magyarország határait átlépni vonakodnak. Illy helyzetben lévén a még ez előtt néhány nappal föllelkesült sereg, hazánk javára nézve czélerányosabbnak tartottuk a tovább menetelt fölfüggeszteni, annyival is inkább, mert Bécsből visszajött és általunk küldött követektől mai napon akként értesittettünk, hogy a bécsi országgyülésnek befolyásosabb tagjai, mind a mi országgyülésünk azon határozatát, melly által seregünknek Bécs segitségérei sietés volt megparancsolva, mind a mi hason értelmü, hozzájok intézett fölszólitásunkat meglehetősen hidegen fogadták. A bécsi nép pedig, bár utszái védelmére jól el van készülve, de azon esetben, ha Jellasics és Auersperg egyesülve egy pár állomásra Bécs felől eleinkbe jönnének, Bécs részéről a nyílt mezőni hatok mögötti megtámadásra kevés remény nyujtatott.
Bécs magát, mint mondják még több ideig tarthatja, és véleményünk szerint, ha seregeink erősödve, magokat egy kissé kipihenve föllelkesülnek és segítségünk kívántatni fog, állván a már általunk kifejtett okaink – az austriai benyomulási terv eszközlésbe lesz veendő.
Jelenleg tehát nem tehetünk mást, mint az austriábani bérontással fölhagyni. Azonban kéntelenek vagyunk kinyilatkoztatni, hogy hadseregünkre jelen szerkezetében a haza nehéz körülmények között nem számíthat. Okvetlen szükség az egész hadsereg reorganisatiója. Magyar zászló, szinek, jelek, csákó rózsák tovább nem halaszthatók. Kérjük tehát a bizottmányt, hogy ezeket szükséges mennyiségben mentül előbb küldje el, a háznak egy erős határozatával, melly szerént a tisztek általunk fölszólitandók lesznek, hogy a háznak végzéseinek okvetetlen engedelmeskedjenek, és mind az, ki magát erre kötelezni nem akarja, szolgálatából elbocsájtassék.
Ezenfelül szükségesnek látjuk az itt megnevezendő tiszteket, ugy mint: Sándor, huszár kapitány Pölkenberget.*(!) Vétseyt* és a Vasa ezred adjutánsát……* a hadseregtől rögtön eltávolítani és szolgalatjokból elbocsátani, a honvédelmi bizottmánynak egy határozatával, vagy ha lehet a hadügyministerium által, mint olyanokat, kik ez utóbbi időkben az osrzággyülés végzése ellen nem csak kikelni, de annak ellenére izgatni is elég vakmerők voltak.
A szóbanforgó tisztek a határátlépés ellen csináltak hangulatot. Kossuth elrendelte elmozdításukat, később azonban, amikor hibájukat beismerték, az elmozdítást visszavonta. Pöltenberg később mint a nemzeti ügy vértanuja Aradon fejezte be életét.
A szóbanforgó Vécsey kapitány nem azonos az aradi vértanúval, mint Steier tévesen állítja. (I. m. 91. l.). Vécsey Károly mindvégig a délvidéki csapatoknál szolgált és ebben az időben a Hannover-huszárok parancsnoka volt.
Az itt szereplő név olvashatatlan; Kossuth maga sem tudta elolvasni, amikor rendelkezni akart felőle. (V. ö. okt. 15-i rendeletével, 199. l.). Egy későbbi aktából azonban kiderült, hogy Lindtner a szóbanforgó név.
Ezen kívül Műhlbeck Óbester és Móga vezér ur melletti Armée adjutans Anacker a seregnél tovább szinte nem maradhatnak. Béfolyások a sereg vezérletére a legveszélyesebben hat. Véleményünk szerint vagy promoveantur ut amoveantur, vagy ha az nem volna lehetséges, rögtön pensióba köll őket tenni, eddigi szolgálatjokat tekintetbe véve.
Posony és Soprony jó erős védelmi állapotba lész teendő. A sereg Mosony és Óvár környékén erős positiót később foglaljon el, az ujonczokból a honvéd Battaillonok kiegészítendők és mentől előbb uj erőt föl fegyverezve és ruházva kell utánuk küldeni. Bőr patrontásokra ezerekre van szükség a seregnél, mert az eddigiek átázván, haszonvehetlenek.
Komáromból biztos kútfőkből merített hírek után az ottani seregek vezérét Törököt mentül előbb máshova szükséges áttenni.* Ezen vár Magyarország kulcsa és nincs biztos kezekben.
Török Ignácról, a későbbi aradi vértanuról van szó. Török mint mérnökkari igazgató szolgált, Komáromban és Mertz eltávolítása után (l. 65. l. 1. jegyzet) Majthényi kinevezéséig átmenetileg várparancsnok is volt.
Az előléptetésekre nézve az ide mellékletteket különösen ajánljuk Kollmannt obesternek és Bárczay kapitányt, ki lelke az egész ezrednek, alezredesnek, Jungwirth pattantyús hadnagyot, kinél hübb emberünk egy sincs, kapitánynak.
Görgeyt pedig és Lázárt generálokká köll tenni mentől előbb, mert biztos generáljaink nincsenek, a generálban pedig jóakarat, hazafiuji buzgalom és mindenek fölött judicium szükséges. Igy az öregeket majd nélkülözhetjük ma holnap. Mind ezen intézkedések és előléptetések olly föltételek, mellyek nélkül sikert sem reményleni, sem elérni nem lehet.
Ezen felül szükséges azon elvet kimondani, hogy az ezredekben megürült tisztek helyei egész a törzs tisztekig rang szerinti rendben tüstént töltessenek bé.
A székelyek ruháikból kiszakadoztak, azért nékik 1000 attilára és ugyan annyi köpenyegre, nadrágra és topányra minél előbb szükségök van. Ennek különösen jó hatása lész, és a régi ezredeknek tökéletes magyar lábra leendő állítására leghathatósabb eszközül fog szolgálni.
Megjegyzésre méltó még azon körülmény, hogy eddig igen sok termesztményeket rendeltünk meg requisitió útján, mellyek annak idejében a kincstár által megtérítendők lesznek. A készbpénzbeli füzetést csak a legszükségesebbekre fordítván.
Parndorf 13 Oct. 1848.
Pázmándy képviselőház elnöke
Csányi László meghatalmazott biztos
Bónis Sámuel nemz. gy. biztos
Luzsénszky Pál nemz. gyül. biztos
Csányi László meghatalmazott biztos
Bónis Sámuel nemz. gy. biztos
Luzsénszky Pál nemz. gyül. biztos
Eredeti. O. Lt. OHB 1848: 1072.
Mellette: Utasitások Nádassyhoz és Sárközyhez a kívánságok végrehajtására. Átirat a hadügyminiszterhez az eltávolitások és uj kinevezések végrehajtására.
Kossuth a két jelentésre a Honvédelmi Bizottmány nevében az alábbi választ küldte:
Moga Altábornagy és seregvezér, Csányi László országos biztos és Pázmándy Dénes képviselőházi elnök uraknak.
Midön a honvédelmi bizottmány e sorokat irja, mély fájdalommal nehezedik keblére a gondolat, hogy seregünk mozdulásaiban a Lajta át vagy nem lépése feletti tanakodás közben olly három nap veszet el, mellynek elveszése hazánkat vérbe fogja borithatni hoszzú időkre.
Illy rendkivüli perczekben, minőket most élünk a tények ereje határozza meg a politicát s nem megforditva. Midőn Jellasich előttünk futásban volt, lehangolt kétségbeesett sereggel; ha ekkor gyorsan, kétkedés nélkül utána nyomult volna lelkesült seregünk a Lajthán tul, nincs ember Ausztriában, kinek eszébe jutott volna azt mondani, hogy ez invasió, hanem fogadott volna nyilt karokkal, országgyülés, Gemeinde-Ausschuss és nép, Jellasich nem egyesült volna Auersperggel, s igaz ügyünknek diadala biztositva volna.
De miután ez meg nem történt, miután Jellasich nem futamló kalandor most, hanem Auersperggel egyesült, Bécs alatt fenyegető positiot foglalt, s a Lajtha átlépésének kérdése illy körülmények között került a diplomaticai nyilatkozatok szőnyegére, igen természetes, hogy a bécsi országgyülés úgy, mint a Gemeinde-Ausschuss vonakodnak kimondani seregünk meghivását, mert sok dolog van, mit az emberek szeretnek látni, ha megtörténik, de nem szeretnek kimondani.
A honvédelmi bizottmány már azt is mondhatlanul sajnállotta, hogy Önök Uraim! a mi országgyülésünket kényszeritették nyilatkozni a Lajtha átlépésének kérdésében,* mert mig e nyilatkozatra vártak, Jellasich egyesült Auersperggel, Bécset pedig lehangolá az ellenségnek üldözetlen közeledése.
V. ö. a 83. sz. alatt, 150. s köv. l.-on közölt nyilatkozattal.
De még szomorúbb helyzet ránk nézve az, hogy Önök minket e nyilatkozatra jóformán kényszeritvén, miután megtettük, futárt küldenek futár után azon tudósitással, hogy seregünk elvész okvetlenül, ha tovább nyomul, s még is nyomulnak akkor, midőn késő, mert a nemzet igy parancsolá.
Ha lajthai seregünk elvész, nem mondjuk, hogy a nemzet is elveszet, mert mi nem adjuk fel igaz ügyünket semmi áron, s a magyarban van elég erő hazáját megmenteni, de mondjuk azt, hogy e sereg elveszésével hosszu, véres harczba s tömérdek szerencsétlenségbe bonyolódnánk.
S azért, ha már csak ugyan oda jutottunk, hogy seregünk elvesztését magának az országgyülésnek kell világosan megtiltani, nem marad egyéb hátra, mint az ide rekesztett határozatot hozni,* melyet kötelességünk szerint Önökkel ezennel hivatalosan közlünk.
A határozatot l. alább, az okt. 14-i képviselőházi ülés ismertetésénél. (193. l.)
De a szegény haza, az annyi árulással körülvett magyar nemzet nevében felkérjük Önöket uraim! ünnepélyesen, ne ismerjenek más vezércsillagot, mint a sükert, s nem bibelődvén diplomaticai tekintetek theoriáival, ha látnak rést nyilni a sükerre, a győzelemre, merjék a tetteknek felelőségét hű, férfias vállaikra elválalni, ragadják meg az alkalomnak üstökét s ne kérjenek 40 mérföldnyiről utasitást, mert e közben az alkalom elvész.
Önök tudják, hogy a hazának győzelemre van szüksége, ha tehát győzhetnek valahol, ne mulasszák azt el, mert a haza megmentését mulasztották el.
Ha mindazonáltal a legközelebbi napok sajnálatos eseményei következtében, és mert Olmütz körül Windischgrätz is 17 ezer embert húz össze, Önök az ide rekesztett határozat értelmében csak ugyan saját határaink megőrzésére volnának kénytelenek szoritkozni; mindenesetre megvárjuk, hogy erős, biztos positiot foglaljanak, azt sánczolásokkal is biztositsák (a római vezérek egy éjjet sem töltöttek sánczolás nélkül) és seregeinket akként helyezzék el, s állomásaikat, élelmezéseiket akként rendezzék, hogy ezek a táborozásban minél kevesebbet szenvedjenek, nehogy ennek strapatiái alatt huljanak el vitézeink, kik ha lelkesedésök a habozás által le nem hangoltatik, most Bécs alatt állnának, mint szívesen látott barátok.
Lássák el önök magokat jó kémekkel, tartsák kezökben a folyók átjárásait, fel fel váltogatva Mobil colonokkal, inspiciálják a folyókat, ne mulaszanak el semmi alkalmat az ellenségnek ártani, állítsanak jólkor raktárakat, s minden esetre olly biztos helyezetbe tegyék magokat, mi szerint egy pár ezer embert hosszabb időre is detachirozhassanak, mire nézve az alúlírt elnök e napokban önök táborába felrándulandván, személyesen viendi meg a rendelkezést. Azonban egyet okvetlenül megkíván a bizottmány, és ez az, hogy hadseregünk derék vezérétől kezdve lefelé az utolsó sorkatonáig a nemzeti szineket a törvény értelmében vegye fel. Ezzel tovább már késni nem lehet.
Mi éppen arról rendelkezünk, hogy Önöknek háta megett egy reserv armadát organisáljunk.*
V. ö. Kossuthnak e tárgyban a hadügyminisztériumhoz intézett rendeletével 104/c. sz. alatt, 182. l.
Kelt Budapest October 14. 1848.
a honvédelmi bizottmány
Kossuth Lajos
elnök.
elnök.
Eredeti. O. Lt. Csányi-iratok 1271. rakt. sz.
