106. Budapest, 1848 október 14. Kossuth beszámolója a képviselőház előtt a katonai helyzetről és határozati javaslata a határátlé…
106.
Budapest, 1848 október 14.
Kossuth beszámolója a képviselőház előtt a katonai helyzetről és határozati javaslata a határátlépés kérdésében.
Budapest, 1848 október 14.
Kossuth beszámolója a képviselőház előtt a katonai helyzetről és határozati javaslata a határátlépés kérdésében.
A képviselőház délelőtti ülésének megnyitása után az elnök ismertette a nyugati határon folyó hadműveletekről beérkezett híreket és egyéb okmányokat: Pázmándy tudósításait, a bécsi demokratikus egyesületek központi bizottmányának a magyar sereghez intézett kiáltványát és Jellacsicsnak a bécsiekhez intézett levelét,* valamint Wargha István Bécsből okt. 12-én írt levelét.* Felolvasásra került ezeken kívül Széll József és Reiszig Alajos kormánybiztosok jelentése a Theodorovics elleni hadműveletekről,* valamint Csapó Vimos nemzetőr-őrnagy beszámolója az ozorai diadalról. A jeletésekhez elsőnek Kossuth szólt hozzá:
A Közlöny tudósítása az utóbbi kettőt hozza: leközli magyarul Pap D. is. Okmánytár, 129. s köv. l.
L. előbb, 184. l. 2. jegyzet.
V. ö. 143. l. 2. jegyzet.
Gondolom a képviselők annál nagyobb méltánylattal és hálás köszönettel fogadják ezen értesítést, minthogy ennek nyomán kétségtelenné válik, hogy ritka, a hadi történetekben is ritka esemény az, miszerint 10 ezer főből álló hadsereg elfogatott. Ezt legnagyobb részben a tolnai nemzeti őrségnek, és a népfelkelésnek köszönhetni, miből az is látszik, hogy egy rendezetlen seregnek, kellőleg lekesítve, jól vezetve, mílly hasznát lehet venni és mennyi erőt lehet kifejteni a népfelkelés és nemzeti őrség által. Gondolom, hogy ennek közhíré tétele az egész ország nemzeti őrségének igen buzdító példáúl fog szolgálni arra, hogy hivatását felfogva, egyszersmint saját haszonvehetősége és ereje iránt is ünmaga irányában bizodalmat tápláljon. Nekem átalában a nemzeti őrségről azon véleményem van, – mondottam is valahol egy kissé triviális hasonlatossággal, – miszerint én egy nemzetet, mellynek jól rendezett nemzetőrsége van, olly állapotban vélek lenni, mint a minőbe tette a természet a tüskés disznót; ez megkeresi a maga élelmét békésen és szorgalmasan, de ha valahonnan megtámadtatik, összehúzza magát, s nem árthat neki semmi. Illyen egy nemzet nemzetőrségi institutioval; és nincs erő a világon, melly az illyen saját erejét magában érző nemzetet megsemmisíthetné; háborút lehetne ugyan ellene viselni, de ha magtámadtatik, hozzáférni semmi oldalról sem lehet.
A honvédelmi bizottmány nevében azt gondolom, a képviselőház akaratát fejezem ki, s reménylem, megegyezésére számolhatok, midőn jelentem, hogy a bizottmány némely hála és köszönet kefejezési intézkedéseket tett, némelyeket pedig tenni fog, meglevén arról győződve, miszerint az érdemeik által kitünt derék hazafiaknak, semmi sem lehet becsesebb, mintha érdemeik köztudomásra juttatanak, ehhez csatoltatván természetesen a képviselőháznak köszönete; úgy hiszem a ház ezt helyeselni fogja. (Helyeslés). Más részről, minthogy azon vidék azok közé tartozik, mellyet részint mint a Duna környékének őrét kell tekinteni, részint közel fekszik egy nem igen barátságos szellemü tartományhoz, igényelheti tehát azt, hogy egy pár ágyuval elláttassék; s miután tapasztalásból megtetszik, hogy ha azon ágyuk a tolnai nemzetőrségnek kezébe fognak adatni, jó kézben lesznek, elhatározta a honvédelmi bizottmány, hogy oda 3 ágyu adassék, mellyre rá lesz irva: az ozorai győzelem emlékére; valamint megengedtetett a tolnai nemzetőrségnek egy zászlót viselni ezen fölirással: Ozora 1848. Továbbá amint meg vannak emlitve az érdemeket szerzett urak, a nemzet hálája iránt a honvédelmi bizottmány intézkedni fog, s a ház e részben megbízza a választmányt, hogy a nemzet hálájának, mellyet a képviselőház is érez, tettleges valósitására tegye meg a kellő lépéseket.
Már most átmenve a többiekre, engedje meg a ház, hogy részint azon irományok nyomán, mellyek nem ezen tárgyra vonatkozva egymás után felolvastattak, részint pedig különben is az előttünk ismeretes adatokatnál fogva egy pár szóval röviden a ház tudomására juttassam azt, hogy miképpen állunk ma. Az kétségtelen már most és igen sok adatok alapján tisztán áll, hogy october első napjára egy combinált megtámadás, egy katonai összeesküvés volt ellenünk rendezve, mondhatom, mintegy 9 oldalról. És az istennek igazságos keze, s a bécsi népnek bátor és elszánt magaviselete nagy vonást huzott ugyan keresztül ezen terven; de mivel istennek itélete szerint a megtámadás mindenütt ugyanazon perczben, midőn combinálva volt, a távol vidékeken végre nem hajtathatott, annak rángatózásai és végrehajtási kísérletei látszanak most is mindenütt. Az aradi várparancsnok bombardiroztatja Arad városát,* de Arad városa el van határozva kötelességének megfelelni, a honvédelmi bizottmány pedig intézkedett, hogy e részben támogatás nélkül ne maradjon. A temesi várparancsnok ki egyébiránt lemondott, lemondása után szinte az octob. 3-iki manifestumra támaszkodva, – elégnek vélvén azt a bécsi ujságból olvasni, – Temesvár városát ostromállapotba helyeztette.* Gallicziából ellenséges mozdulatok estek tudtunkra.* Olmütz táján mintegy 17 zászlóaljból álló sereg vonul össze, honnan az ut Bécs felé nyitva, de nyitva van más részt Magyarországba is. Bécs előtt pedig Jellachich egyesült a bécsi commandirozónak 13,000 főből álló seregével. Mayerhoffer átkelt a Dunán, Nugent mozdulatot tesz Kanizsa táján. Nyitra vidékén Hurbán lázong, más részről az erdélyi oláhság is agitáltatik. És mind ez, nem mondom ugyan, hogy azon perczben, de ugylátszik egy combinált irányban intézett mozgalom, minden oldalról, melly ki volt számitva Magyarország megsemmisitésére körülbelől mintegy 9 oldalról. Én hiszek az igaz ügyben, és teljes bizalommal vagyok a nemzet erejében, hogy mindezek ellenében Magyarországról talán éppen most lehet elmondani, nem hogy volt, hanem hogy lesz, és nem sok idő mulva el lehet mondani, hogy van, hanem mint azon bizottmánynak elnöke, melly e nehéz perczekben a honvédelmi ügynek igazgatásával van megbízva, még is kénytelen vagyok a házat felkérni arra, hogy ha lehetetlen dolgokat egyszerre nem teszünk, méltóztassanak a körülményeket egyszerre tekintetbe venni, mert például, ha tudósitásokat veszünk, hogy mi történik Nyitrában, Temesvárt és Aradon és mindenütt, és azt kívánják, hogy csak katonát és csak fegyvert adjunk mindenüvé; az a kérdés, honnan vesszük a fegyvert, ha bár volna is elég katona. Én azon véleményben vagyok, hogy Magyarország elvesztésére sikeresebb lépést nem lehetne tenni, mint az erőt dissipálni, mert ugy mindenütt megverhetnének bennünket. Annyi szerencsétlenség fog reánk hárulni, hogy egy vagy más vidék szenvedni fog kis ideig, mert erőnket megcsonkitani nem lehet, s ezért egy pár nap alatt, nem mondom minden, de a kiállítható erő lehető legnagyobb részét a lajthai táborhoz felküldendőnek gondoltuk, s szép segitséget küldöttünk oda már is. Más részről a honvédzászlóaljak felállítása olly lelkesedéssel folyik az egész hazában, hogy e részben a fennakadás nem ott van, hogy seregeink nem volnának, hanem hogy azok, mik a seregnek kiállításához szükségesek, hirtelen elő nem teremthetők, mert vannak dolgok, mellyeket a lelkesedés nem képes előteremteni, u. m. fegyvert és ruhát 100,000 emberre. Egyébiránt ugy vagyunk elhatározva, hogy a honvédzászlóaljak felállításában a 100-ig meg sem állunk. (Helyes.)
V. ö. előbb, 171. l. 2. jegyzet.
V. ö. 180. l. 1. jegyzet.
Irányi Dániel felvidéki kormánybiztos jelentései éppen ezekben a napokban számoltak be Simunich betörési szándékairól Sáros megye irányában. (V. ö. O. Lt. OHB 1848: 1061. 1148. sz.)
Hanem midőn ezek igy állanak, midőn tehát az ország véderejének növelésére azon tömérdek ellenség ellenében, melly nem is mondom, honnan mutathatja magát, mert vannak más részei is az ellenségeskedésnek, mindent elkövetünk, hogy a védelmi erő teljes kifejlődést nyerjen, meg kell fontolnunk azon lépéseket, mellyek jelenleg kell, hogy megtörténjenek, jobbra vagy balra, de a mellynek sikeres vagy sikertelen eredménye befolyással lehet a nemzet jövőjére. Magam inditványozám a képviselőházban, hogy lajthai táborunknak adassék parancs, miszerint az ellenséget üldözze; de azt gondolom, nem lehet ember, ki józanul akar gondolkozni, ki ezt máskép érthesse, mint ugy, hogy ezen határozattal seregeink előtt elháritotta azon morális akadályt, melly ezen szóban fekszik: »külföldre lépni«. De valamint a honvédelmi bizottmánynak eszeágában sem volt, ugy a képviselőháznak sem, stratégiai katonai szempontból mozdulatokat irányozni a Lajthánál, Pestről, mert egyikünk sem akara a hajdani bécsi Hofkriegsrath hibájába esni, melly a bécsi pamlagokról commandirozta a Belgrád tájáni ütközetet, mellyeket azért el is kellett vesziteni.* Tehát az egész kérdés az, hogy katonai szempontból teendő mozdulatoknak a ház elé a priori nem tartozhatván, azokat, mik Austriában történtek, nyujtanak-e a képviselőháznak valamelly okot arra, hogy lajthai seregünknek teendőire nézve politicai szempontból valamit a ház határozzon, vagy nem? Mi kinyilatkoztattuk és megüzentük az austriai országgyülésnek, miszerint hálátlanságnak tartanok nem segiteni őket azon ellenség ellen, ki előttünk megfutamodva, Bécs falai alá huzódik, de invásiot nem teszünk, s a mely perczben azt mondják, hogy reánk szükség nincsen, seregeinket visszavonjuk s reméljük, hogy austriai nemzet képviselői szintoly barátságos rokonérzettel fognak nyilatkozni, mint azt mi tettük.* Én a legnagyobb hálával, köszönettel és méltánylattal vagyok a bécsi nép hangulata iránt, hanem megvallom, sajnálom, hogy diplomaticai formában a mi nyilatkozatunkra, sem a bécsi országgyüléstől, sem a bécsi közönségnek választmányától, mellyre az országgyülés a város védelmét reá bizta, legkisebb határozott nyilatkozat még eddig nem következett, mert ezen habozásnak a végeredményét a körülmények oda is határozhatják, hogy azt fogják mondani, invasio. És kérdem, valljon, ha mi előnyomulásunk. invasionak tartatnék, a bécsi népnek kétségtelenül hatalmas erőre fejlődhető, de vezért is kívánó lelkesedése, ennek ellent állana-e ugy, hogy későbbi fejleményein a dolognak a magyar nemzet a világ előtt igazolva állana, ha az austriábani előnyomulást folytatnók? Az austriai országgyülés csak annyit sem nyilatkoztatott ki eddig, hogy Jellachich ellensége, s arról sem szeret szólani, miképen fogadja Magyarország nyilatkozatát, hanem a bécsi Gemeinde Ausschussra bizta, – az Ausschuss ismét azt mondja, hogy nem érzi magát felhatalmazva ezen kérdésben valamit mondani, hanem kívánja az országgyülés válsztmányának nyilatkozatát, ez pedig ismét azt mondja, várjanak egy kissé, mert most tanácskozik, bizonyos dolgok felett Auersperg irányában.
A célzás a Wallis tábornok parancsnoksága alatt álló osztrák sereg 1738. évi Belgrád alatti súlyos vereségére vonatkozik, amelynek eredményeként az 1717-ben. visszaszerzett város újból török kézre került.
Az országgyűlés nyilatkozatát l. 83. sz. alatt, 150. s köv. l.
Igy állanak a dolgok, kötelesnek éreztem magamat, ezen körülményeket előterjeszteni. Megvallom nyiltan, de ezzel se criticát, se rosszalást seregeink vezérére mondani nem akarok, csak azt akarom kifejezni, hogy vannak ezen mozgalmas időknek bizonyos perczei, midőn csak azok menthetik meg a hazát, kik a körülményekhez képest a percznek igényei szerint a fejükkel is készek játszani. Hogy sikert eszközöljek, ha én lettem volna a vezér, el nem mulasztottam volna lehető leggyorsabban sarkában lenni az ellenségnek. Ha rosszul üt ki a dolog, fejem lett volna érte a dij, de ha jó üt ki, meg van óva a haza az ellenségtől. Illyen időben gyakran fordulnak elő perczek kisebb és nagyobb körü személyek hivatásánál. Én azt gondolom, hogy az illyen lépéseknek helyeslését vagy rosszalását a siker határozza el, és ha sikert eszközöl valaki, a nemzet megmentői közé fog számítani, ha pedig nem, fejével játszik. Szerettem volna, ha történetesen katonává neveltetvén, a tábornak vezére voltam volna, mert lett volna bátorságom ezen játékot megkisérteni. De ezt nem mint criticát mondom, mert más ember gondolkozásába magát belehelyezni nehéz. A tábornok azt mondotta, hogy ő politicai életet nem élt, tehát előbb megkérdi, szabad-e ezt megtenni. Miután 3 napi idővesztéssel ment a dolog, e 3 nap a diplomaticai nyilatkozat, nem pedig a gyors tett terére vezeti a kérdést, s ezen téren semmi biztatót nem kaptunk. Tehát kérdem, a dolgoknak illy helyeztetésében akarja-e a ház azt mondani, csak előre, akármi történjék, akár mennyi ellenség jöjjön is ellenünk, vagy pedig akarja azt mondani, hogy általhatva a hála érzetétől a bécsi nép lelkesedése és azon sympathia iránt, mellyel kinyilatkoztatta, hogy kész minket segiteni a közös ellenség ellen, akarja-e kérdem, azt kinyilatkoztatni, hogy ne legyen a Lajtha akadály seregeink előtt, a mit megmutattunk azzal, hogy seregeink a Lajthát átlépték, de nekünk baráti kezet nem nyujt senki, még csak azt se mondják, hogy a mi ellenségünk nekik is ellenségük. Nem tudom tehát, hogy a népjogot tekintve nem akar-e a képviselőház aképen nyilatkozni, hogy ha nem kell nekik segítség, védjük saját hazánkat. Ezt figyelmeztetésül mondottam a képviselőháznak, s gyors határozatban ajánlom ezt kinyilatkoztatni. Azok mindenféle körülményeknél fogva, mellyeket itten előhozni nem lehet, már tegnap éjjel a bizottmány maga részéről, hadseregünk parancsnokságához illy értelemben irni szükségesnek tartotta, melly csak oda szól, hogy a parancsnokság adjon ki nyilatkozatot napi parancsban, hogy miután többszöri felhivásokra sem a bécsi országgyülés meg nem hivta seregeinket, sem az ügyet vezető Ausschus, ezek hozassanak ismét vissza a hazába.* De ne méltóztassék a képviselőház azért, hogy ezt a bizottmány tette, ugy venni, mint ministeriális kérdést; nincsenek most illyen kérdések, hanem a haza megmentésének kérdése forog fen. Ha a ház bölcsesége látja a dolgot, nem fogjuk magunkat a kötelesség teljesitése alól elvonni, hanem a dolog igen fontos, s e részben a ház határozatát kikérem. (Jól van.)
A Pázmándyhoz ilyen értelemben okt. 13-i keltezéssel intézett levelet l. előbb, 102. sz. alatt, 178. l.
Seregünk vitéz és bátor, kétségtelenül a győzelemben biztos kilátással mérkőzhetik az előtte álló sereggel, hanem egyáltalában seregünk erejének nem derogál, ha azt mondom, hogy seregünk úgy, a mint van, minden lehető ellenség ellen győzni fog. Ritka esemény a történetben állapotunk, a hadseregre nézve is, a ház tudja, hogy mikor Jellachich átlépett a Dráván, bizonyos comoediáknak következtében, mellyek eljátszattak, egy szólván semmi seregünk nem volt, kardvágás nélkül jött ő előre, s közben teremtettük az erőt. Ezen hadsereg nagy kincse a hazának, mellyet óvni kell; Bécs iránt nagy hálával tartozunk ugyan, de neki is közre kell dolgozni, de a sikert hadi tekintetben a nép lekesedése még nem biztositja. Tehát azt gondolta a választmány, hogy megtettük Bécsnek, a mivel tartozunk, azt mondottuk, megyünk előre, s nekünk annyi napok óta annyit sem nyilatkoztatott ki, hogy előnyomulásunkat nem veszi invasionak; mert azon irat, melly a democrata club részéről felolvastatott, nem vehető egyébnek, mint magános érzelem tolmácsolásának, de nem combinált diplomaticai lépésnek, a mellynek következtében biztosan léphetnénk fel.* Ha történetesen hadseregünk élén állottam volna, nem gondoltam volna a nyilatkozatra, nem jutott volna eszébe egynek vagy másnak, mert ha kard csörög, ágyuk morognak, a népjogról nem igen szoktak gondolkozni; de midőn idő van a nyilatkozatra, s azt mondja az országgyülés, hogy nem nyilatkozik, hanem souverain hatalmát a Gemeinde-Ausschussra ruházza, ez ismét vissza az országgyülésre, ez már bajos helyzet, hát ha azt fogják mondani, hogy invasio. Ha ezen szempontból indulunk ki, hogy megajánlottuk a segitséget, de nem vették el, tehát hazánk oltalmára szoritkozunk. Ha közben jő mindaz által ollyan nyilatkozat, melly bennünket segitségre felhiv, az alatt meg fogjuk nézni, hogy mit tehetünk, s az ország védelmére szaporítani fogjuk erőnket, a mint ellenségeink szaporodnak, és ha látni fogjuk, hogy azon karban vagyunk, miszerint megmérkőzhetünk ellenségeinkkel, segitséget is fogunk adni a bécsi népnek a szabadság ügyében, de a jelen perczben ezt tenni nem lehet. (Helyes.)
V. ö. előbb, 178. l. 3. jegyzet.
Kund Vincze: Visszatérve, mit Kossuth Lajos előadása elején inditványozott, hogy a tolnai nemzetőrség részére elismerés szavaztassék: én azt hiszem, hogy annak igen jó hatása lesz; mert harczhoz nem szokott nemzetőreinket csak lelkesiteni fogja. Azonban azt hiszem, hogy igen jó volna, ha megemlitenők, a somogyi nemzetőrséget is, melly az ozorai expedítióban szinte részt vett. Ha ez nem történik, csak lehangolnók azokat, kik hasonlókép részt vettek a győzelemben.
Asztalos Pál: Azokra, miket Kossuth Lajos előadott, leginkább csak némelly felvilágositásul arra nézve, hogy talán kellő gyorsaság az ellenség üldözésében nem történt volna, elő fogom terjeszteni a háznak a történteket. Igen rövid leszek. Martonvásáron tudtuk meg Jellachichnak azon becsületes tettét, hogy a fegyverszünetet megszegve, Győr felé mozdult, Martonvásárról aznap forcirozva eljöttünk Bicskéig, más nap Győrig. Győrben pihenést kellett adni seregeinknek, azért, mert tudtuk, hogy Jellachich megállott Mosonnál, és ott akarja az eldöntő csatát kivivni, magához vevén az austriai sereget. Midőn megtudtuk Latour történetét, másnap elmentünk Győrből Barátföldére; onnét átmentünk Miklósfalvára. Ekkor már előcsapataink annyira előnyomultak Ivánka vezérlete alatt, hogy az ellenséget a Lajthánál elérték; több foglyokat kaptak, és a vasasokat is megszalasztották. Hanem hogy több politicai tekintetből, a lajtháni átmenetel fontos volt, mutatja a képviselőház mostani határozata is a vezérlet nem tartotta magát felhatalmazottnak anélkül, hogy a házat megkérdezte volna átlépni a határt. Ennyit szükségesnek tartottam felvilágositásul kimondani.
Elnök: Egyéb tárgy nem lévén az ülés eloszlatik.
Kossuth Lajos: Ezen határozatot a másik házhoz által küldeni szükségesnek tartom; és e végett talán még ma ezen határozat hitelesitésére szükséges lenne rövid ülést tartani, hogy még ma átküldethessék a másik házhoz.*
Az ülésnek a Közlöny által ismertetett menetében itt törés van: a szövegből nem derül ugyanis az ki – ami egyébként valószínű – hogy Kossuth a határozat szövegét is beterjesztette, amelyet valószínűleg a Honvédelmi Bizottmány említett éjszakai ülésén már elfogadtatott.
A határozat, amelyet a képviselőház Kossuth indítványára elfogadott, a következőképpen hangzik:
Határozat
a Jellachich elleni hadsereg alkalmazása iránt.
a Jellachich elleni hadsereg alkalmazása iránt.
A magyar nemzet legszívesebb hálával méltányolván Bécs városának azon hősies rokonszenvét, mellyet Magyarország szent és igazságos ügye iránt tanusitott, s érezvén azok kötelességét, hogy midőn a közös ellenség vitéz seregeink által üldöztetve Bécs ellen fordul, ezen hősies várost baráti segély nélkül hagynia nem szabad, semmit sem késett megparancsolni a győztes magyar hadseregnek, hogy az ellenséget Austria földén is üldözze, s Bécsnek segitségére siessen.
A magyar nemzetet ezen határozatnál azon biztos hiedelem vezette, hogy a segédkéz, mellyet vele a hálának s közös veszélynek érzete nyujtat, barátilag fog fogadtatni; mert a magyar hadsereg nem ellenség, hanem hü testvér gyanánt utasittatott a Lajtha túllépésére.
A magyar nemzet ezen baráti érzelemnél fogva kötelességének ismeri magát az osztrák nemzet kívánataihoz alkalmazni, seregeink a Lajthán átléptek, s ezzel határozott készségüket a közös ellenség ellen Bécs oltalmára sietni tettleg tanusitották.
De miután a magyar nemzet hivatalos közleménye folytán is, sem a bécsi országgyülés, sem a bécsi hatóság legkisebb olly nyilatkozatot nem adott, mellyből következtetni lehetne, hogy a magyar seregnek segélyző közelgése invasiora nem magyaráztatik, sőt az e részbeni nyilatkozat gondosan kikerültetik, Jellachichnak lefegyverzésére semmi felhivás nem tétetik, az austriai nép védelmi felkelése el nem rendeltetik, sőt Jellachichnak Austriába beütése mind ekkorig még csak ellenséges lépésnek sem nyílváníttatik; a magyar nemzet azon véleményre van kényszeritve, hogy az osztrák nemzet seregeink segélyével élni nem akar.
Minek következtében a magyar országgyülés mind jogszerü kötelességének, mind austriai szomszédaink iránti barátságos érzelmeink szoros tartozásának ismeri a magyar hadseregnek megparancsolni, hogy saját hazánk oltalmára szoritkozzék, és semmi olly lépést ne tegyen, mellyet osztrák szomszédaink, különösen Bécs, kedvetlenül fogadhatna.
Kijelentvén azonban ünnepélyesen, hogy ha Austria s különösen Bécs részéről szomszédaink szabadságának megvédésére a magyar nemzet segéd közremunkálása igénybe fogna vétetni, az illy felhivásnak nemzetünk egész erejével eleget tenni a legszívesb kötelességnek ismerendi.
Kelt a magyar országgyülésnek 1848-ki évi october 14-én tartott üléséből.
A képviselőházi ülést l. a Közlöny okt. 16-i számában.
A határozat eredetije O. Lt. 1848/49-i rendezetlen
anyag. Csányi-iratok. Kiadva: Közlöny, okt. 16. és
Pap D.: Okmánytár II. k. 142. l.
A határozat eredetije O. Lt. 1848/49-i rendezetlen
anyag. Csányi-iratok. Kiadva: Közlöny, okt. 16. és
Pap D.: Okmánytár II. k. 142. l.
