129. Budapest, 1848 október 17. Kossuth ismerteti a képviselőház előtt a katonai helyzetet és bejelenti, hogy személyesen megy a …
129.
Budapest, 1848 október 17.
Kossuth ismerteti a képviselőház előtt a katonai helyzetet és bejelenti, hogy személyesen megy a hadsereghez.
Budapest, 1848 október 17.
Kossuth ismerteti a képviselőház előtt a katonai helyzetet és bejelenti, hogy személyesen megy a hadsereghez.
Az ülés, elején a képviselőház hosszasan foglalkozott az aktuális kérdésekkel, a táborból és az ország minden részéből beérkezett kormánybiztosi jelentésekkel. A vitákban különösen Madarász László szerepelt sokat. Kossuth csak a tárgyalások közben érkezett meg és rögtön felszólalt:
Az ülés elején nem volt szerencsém jelen lenni, tehát nem tudom, mi minden tárgyaltatott; hanem semmit nem ismervén nagyobb kötelességnek, mint a nemzet képviselői kívánsága iránti köteles tisztelettel és engedelmességgel viseltetni, minthogy ma reggel értésemre esett némelly képviselő uraknak azon kívánsága, hogy a honvédelem bizottmány terjesszen a ház elé mindent, a mi történik, erre nézve kötelességemnek tartom röviden egy pár szó észrevételt tenni.
A képviselőház méltóztatik tudni, hogy mi jóformán 7–8 oldalról vagyunk megtámadva ellenség által, és így a honvédelmi bizottmánynak azon collegialis forma mellett, miszerint választmány által kormányoztatnak az ország dolgai, temérdek nehézségekkel, idővel és fáradsággal járó ügyvitel mellett főképen azon kötelessége van, hogy az ország ellenségei ellen tegyen meg mindent a haza megmentésére, a mi csak megkívántathatik; s 2-szor főképen ezen szempontból minden erejét arra fordítsa, hogy az országnak fegyveres népe szaporíttassék, felszereltessék és táborba vezettessék, ott és azon helyekre, hol a szükség leginkább megkívánja. De épen mivel honvédelmi dolgokkal foglalkozunk, míg nekem szerencsém lesz ezen ügyvitelben részt venni, az ellen mindig teljes tisztelettel tiltakozni fogok, hogy mi itt mindent kibeszéljünk; ha mi mindent elbeszélünk, akkor egyenesen azt tesszük, hogy előre megtudják elleneink, amit tenni akarunk. Tehát alázatosan kérem a tisztelt képveselőházat, hogy ezen szempontból méltóztassék eljárásunkat megítélni (helyeslés!). Ha eredményeket kell közölni, valamint ha olly esemény jön közbe, a mire nézve a háznak közben lépése szükséges, és minden kérdésre, a melly hozzánk intéztetik, felelni a legszorosabb kötelességünknek tartjuk; de hogy egyes mozdulatokról is feleljünk, ámbár elhiszem, mindenki szeretné tudni, hogyan állanak a dolgok, – s hogy előre fölfedezéseket tegyünk – azt nem tartom czélszerűnek; például arra nézve is, mit egy követ ur kívánt, nem tartom, hogy valami nagy baj következik belőle, már most ha megmondjuk, milly intézkedés történt Berger és Blombergre nézve, hogy öt vármegyében, népfölkelés rendeltetett, s hogy minden embernek szabadság adatott velök mint árulókkal bánni, agyon lőni, agyon verni. (Helyeslés.)* Ezt tehát most talán meg lehet mondani, de csak akkor közzé tettük volna, mikor a rendeletet kiadtuk, csak kárt okoztunk, és az intézkedés sikerét compromittáltuk volna. – Mi azon szempontból indulunk ki, hogy a ki ellenséges lábon áll ellenünk, kinek megtámadása mintegy ellenségileg történt, s ez főképen két oldalról van így, egyik Jellachich tábora, másik a szerb lázadás, ezeknek ellenében hadi mozdulatok tétetnek; minden más helyről, ahonnan ezen ország megtámadtatik, pedig megtámadtatik sok részről, mi a megtámadókat, mint rablókat tekintjük, 100 frtot teszünk fejökre, s egyenesen úgy bánunk velök, mint haramiákkal (közhelyeslés), s ha valaki, mint rabló betör, ha az uristen nevezte volna is ki tábornoknak, az nem fogja többé fogát kivinni ezen országból. (Roppant tetszés.)
V. ö. 91. sz. 161. l.
Ezzel kérem, méltóztassanak általánosságban mondva beérni; minden specialitásokra nézve nem lehet az embernek szólani, teszünk, a mit csak emberileg lehet, bár volnánk csak egy pár óráig mindenhatók, mert ezen nemzetben megvan az akarat és erő, a mellyel nem fog bírni senki sem, ezt megjövendölöm előre, megvan minden erő, csak fegyverben és ruhában szenvedünk szükséget; mert annyi a lelkesedés a népnek kiállítására, hogy 1/10 részét sem tudjuk kiállítani, puskát pedig, és ruhát, ha nincs, még csináltatunk, időbe kerül, ez elkerülhetetlen szüksége a gyarló embernek; ha fegyverünk volna, october végén 160 ezer ember az ellenség előtt állana; hanem e részben is teszünk, a mit lehet. Ezt csak azért említem, méltóztassanak megnyugodva lenni, a mennyi erőnk van, fölhasználjuk ott, ahol arra a szükség legnagyobb, oda fen Austria felé. Mindenféle hírek érkeztek hozzám; és én azt sajnálom, hogy a Lajtha melléki sereg mozdulatainak intézésére nézve részint kényszerítve voltunk magát az országgyülést is határozatokra félhívni, részint magunk is kénytelenek voltunk abba bele avatkozni, a mit szerencsétlenségnek tartok, mert bajos Pestről azt elintézni, hogy a sereg odafen előre, jobbra, vagy balra mozduljon; bár ne volnánk ezen kénytelenségben, mert abból csak zavarok következhetnek, és lépések, mellyek jobb volna, ha nem történnének. E részben annyit mondhatok, hogy most újabban is tudósítást vettünk arról, mintha Jellachich már talán nem is volna Bécs alatt, hanem már menne isten tudja, merre.
És hogy Austria részéről is történt volna e részben valami nyilatkozat, mellyben az foglaltatott volna, hogy neki bizonyos órát tűztek ki határidőül, hogy az alatt tegye le a fegyvert, adja meg magát, vagy pedig Sack und Pack seregével együtt menjen el, mert különben Austria a magyar hadsereggel egyesülve meg fogja őt semmisíteni* Mi e részben szintén intézkedtünk azon alapon, hogy mi egyáltalában el nem fogadhatjuk azt, ha mindjárt a bécsi fenyegetés következtében megtörténjék is Jellachichnak és seregének eltávozása – hogy ő Sack und Pack eleresztessék; mert ha mégis valami külföldi ellenség volna Jellachich és serege, s mindenestől távozna el, azt mondanók: eredj isten hírével, ahonnan jöttél; s ezzel haza menvén az ellenség, a háború is megszűnt, de miután pártütővel van dolgunk, ki ha valahonnan elbocsáttatik, azért nem megy ki az országból, hanem csak bent az országban egy helyről más helyre kóborol, csak azt lehet tenni, hogy az ellenség azon alapon eresztessék el, hogy Magyarország minden további megtámadásoktól megóva legyen, s Magyarország minden tartományait a törvény iránti engedelmességre visszahozva a lázadás további folytatása ellen Magyarhon tökéletesen bátorságosítva legyen (Helyeslés.) E részben is megtettük az intézkedést. Azonban egy részt, mivel még a mult napokban tapasztaltuk, hogy nekünk a táborból jelentések küldetnek, mellyekre nézve valamit határozni kell, s a táborban sokszor a körülmények órák alatt változnak, hogy egy részről mondom ezen jelentések nyomán várják innen vezéreink az utasítást, más részről, hogy mi is várjuk, hogy a fejlődések szerint határozhassunk, – ez kissé hosszas eljárás, úgy gondolkozván vezéreink, hogy a ház határozata nélkül fontosabb dolgokba avatkozni baj lesz, természetes, hogy 40–50 mértföldnyire bajos a hadi dolgokat intézni, mit és hogy kell tenni, menjenek-e seregeink vagy ne. Először tehát ezen szempontból, másodszor pedig, mert azt hiszem, hogy most mindenféle fegyveres erőt és alkalmat fel kell használni, hogy Jellachich tábora megsemmisíttessék, a választmány jónak találta nekem megengedni – ha a t. háznak engedelme is hozzájárul – hogy én magam is kisértsem meg a Lajtháig mennyi fegyveres erőt szerezhetek. És én holnap, ha a ház nem ellenzi, innen Pestről indulok azon budapesti nemzetőrökkel, kik nem kötelezve, hanem önkint az ellenség ellen már nagy számmal ajánlkoztak, olly feles számban, hogy az itthon maradandók a szolgálatot s nemzetőri kötelességeiket alig lennének képesek teljesíteni – magam is elmegyek azon felelősséggel, mellyel a nemzetnek tartozom, s közvetlen kívánok részt venni, mert az ellenség ellen intézkedni messze földről nem lehet. (Kitörő lelkesedésseli éljenzés és tapsvihar!) Más részről, mert óhajtom azon csekély befolyást, mellyel a tisztelt háznak reám ruházott bizalma következtében talán a nemzetnél bírok, mert a nemzetnél nem csekély személyem bír befolyással, hanem azon férfiú, a kit a nemzet képviselői méltónak találtak arra, hogy az Országot jelenben kormányzó választmány elnöke legyen, azon férfiúnak kell, hogy megkísértse: valljon az ellenséghez közelebbi vidéken is úgy, mint a Tiszánál tapasztaltam, mennyire hathatok, hogy egy táborral jelenjek meg a győzelem kivívására, vagy az ellenség megsemmisítésére közre dolgozni. Tehát nem üres kézzel megyek oda, hanem reménylem, hogy ezerek kíséretében fogok eljutni. (Nagy lelkesedés.)
Ezt a hírt Móga okt. 15-i jelentéséből veszi Kossuth. (L. 225. s köv. l.).
Ez alkalommal kötelességemnek tartom a t. ház előtt mély hálával s elismeréssel bejelenteni azt, hogy a midőn tegnap estve 9 órakor erről tanácskozánk, vettük a táborbóli tudósításokat, számba vettük, mit kell tenni; a többi között mind az én elindulásom, mind az ágyutelepek felkészítését illetőleg: az ágyukra nézve tegnap este 9 órakor adtuk ki Nádosy Sándor ezredes urnak a nemzetőrségi tanács elnökének, s különösen is Lukács honvédi tüzérkapitánynak a rendeletet, a mikor megkérdeztük, mi állapotban vannak az ágyutelepek, azt felelték, hogy részben legalább is két három nap, más részben hét vagy több nap is kívántatik a felszerelésre. Mi azt mondottuk, hogy mára meg kell lenni. És tegnap esti 9 órától olly erélyes lépések tétettek a felszerelésre, hogy ma délután már 24 ágyu, közte több 12 fontos, 300 ló és minden szükséges szerek útban vannak. (Nagy tetszés és éljenzés.) Hogy tehát azon sereghez, melly egy bizonyos ponton részint innen indulva, részint útban hozzánk csatlakozva találkozhassék, ezen három ágyutelepet magunkkal víve szeretném látni azon ellenséget, melly a táborunkban összegyülendő azon vitéz népnek, mellynél a lelkesedés nem hiányzik, csak az isten fegyvert adjon a kezébe – szembe merjen állani, mondom, szeretném látni azt az ellenséget, a ki azt hiszi, hogy a magyar földet kénye szerint felossza, s a magyar szabadságot letiporni elég erős legyen. Ennek sikeresb előmozdítására, kik, csak befolyással bírnak az országban szét lépéseket tenni, s hírt küldeni, melly nemcsak barátainknak, hanem ellenségeinknek is tudomására juthasson, arra az egyre kérem, iparkodjanak mindenkit tudósítani az iránt, hogy az ország ellenségeire nézve most vannak még talán a kegyelem utolsó perczei, de ha ezentúl is zavarogni merészelnek, s bujtogatásokat követnek el, mert ne gondolja senki, hogy Magyarország szabadsága felett packázhat – bennünk nem ellenségre, hanem egyenesen kiírtóra fognak találni. (Közhelyeslés.) Óhajtom, hogy ez az országban minél tágasabb körű tudomásra jusson, azért, mert azon gyalázatos összeesküvés következtében, mellyet Latour intézett az ország ellen, Aradot lövik, Temesvár ostromállapotban, Gallicziából betörnek, Erdélyben a nép felbujtogatva, sat.; ez az oct. 3-ki manifestum következése, a 6-ki eseményt pedig vagy nem tudják, vagy eltitkolják, vagy azt gondolják, hogy koholmány, pedig a dolog így van, és nem hiszik, mert rossz hír;* tudják meg, mikint állnak valóban a dolgok, s megtudva tegyék le fegyvereiket, mert ha le nem teszik napok, órák, perczek múlva – azt mondhatjuk – nincs többé irgalom. Most pedig, mert hogy teendőim sokak, eltávozom, ha lesz valami parancsolni valója a t. háznak velem, méltóztassanak. (Kitörő lelkesedés.)
T. i. a bécsi nép felkelését.
Kossuth beszámolója után a képviselőház eloszlott.
Közlöny, okt. 19.
