509. Budapest, 1848 december 24. Kossuth levele Görgeyhez a Perczellel való együttműködésről és a követendő taktikáról.
509.
Budapest, 1848 december 24.
Kossuth levele Görgeyhez a Perczellel való együttműködésről és a követendő taktikáról.
Budapest, 1848 december 24.
Kossuth levele Görgeyhez a Perczellel való együttműködésről és a követendő taktikáról.
Nem tudván, valljon Perczel tett-e Önnek jelentést hollétéről, ezennel tudósitom, miként nekem azt írja, hogy 5000 gyaloggal, 450 huszárral, 16 ágyuval Körmöndön van, s hogy Sréter őrnaggyal magát összeköttetésbe tette; de alig vettem e tudósítást, ismét egy másik érkezik, mellyben Csányi és az én sürgetésem következtében tudósít, hogy deczember 23-án »szomorú és aggódó szívvel« meginduland a Devecser–Pápai positióba. Szekulics alezredest pedig Kanizsáról 3 zászlóaljjal Tapolczára fogja rendelni. *
Perczel első levele dec. 22-én kelt és az OHB iktatókönyvében 6505. sz. alatt szerepel az iratok között azonban nincs. A második levél OHB 6521. sz. alatt van, tartalma mindössze a Kossuth által említett pár sor. (V. ö. 849. l. 1. jegyzet.)
E szerént tehát Vas megye, és Zala és Somogy az ellenségnek nyitva áll és 3 megyét ismét eltörül ügyünk materiális és moralis támaszai közül. Én Tábornok ur belátása iránt határtalan bizalommal viseltetvén, sürgettem Perczelt arra, a mit Ön javasolt s kívánt; ime tehát teljesitve van, ha ezen erő concentrationak az leszen következése, hogy Ön támadólag ütközik valahol, s győz – vagy az ellenséget valamellyik elfoglalt positiojából kiverve, hazánk szent földének bármelly részét az ellenségtől megtisztítja, Isten s a hazának áldása kísérje önt, de ha csak az lenne következése, hogy az ellenség számára három nagy és gazdag megyét adánk fel, mellyből magát kényszerített ujonczczal s élelemmel erősítse, s hazánk mentőeszközét, a magyar banknottát forgalmában ismét 400 mértföldön csökkentse, s mi mindig kisebb és kisebb körbe szoríttatunk szabadságunk szent harczával; s talán csak téli szállást adánk Vasban, Zalában, Somogyban az ellenségnek, úgy nekem megszakad szívem a fájdalolmtúl.
Azonban Ön a vezér, s önnek kezeiben határtalan bizalommal látom a vezérletet.
Azért is nem rendelek semmit, csak tanácslólag említem (talán Cassandra módra) ismét és ismét »a magyar csak támadva győzend« adjuk fel, ha kell két harmadát az országnak avégett, hogy concentralt erővel egy fő ponton győzzünk, de ha concentralunk, s még sem támadunk, elveszünk!
Ez nem rendelet – ez egy sóhajtás. Semmi egyéb.
Lukács azt írta tegnap, hogy az ellenség a kis és nagy Duna közt Hédervárnál concentrálta erejét, s onnan akarja Győrt megtámadni, s ő ennek örül. Én is örülnék, ha igaz volna – de én nem hiszem; sőt azt hiszem, nem fogja Győrt megtámadni, s azon ezernyi ezer szekér, mellyet táborába rendel Windischgrätz, nem a végett van, hogy Hédervár körül sétáltassa seregét, hanem hogy máshová vigye, Győrt vagy messze oldalt, vagy hátmögött hagyja, míg támadáshoz látszik készülni.
Add Isten, hogy csalatkozzam. Marsch manoeuvereitől féltem én a hazát, mert mindég vész általa egy pár megye, s ezen megye veszések által hódítja meg a hazát.
Hogy biztos kémeink még sincsenek! – kerülnének bár akármennyibe ennek nincs drága ára.
Kiöntém szívemet. Ön a vezér, Ön határozzon.
Bónis által azt izente Ön, ne tegyek seregénél hír nélkül változtatásokat. Azt soha sem tevém, nem is fogom. Szöllt Aufenbergnek subordinálni soha eszemágában sem volt, sőt inkább toborztatom vadászait, összeszedem drága pénzen utolsó stuczáimat * s adom neki; őt magát pedig őrnagynak s a Tiroli vadász batallion parancsnokának neveztem. * Aufenberget megbíztam egy más vadász batallion alakításával, de ennek sem vezérletével, ennek a Tiroli az úgynevezett vadászokhoz, és kivált Szöll vadászaihoz semmi köze. *
Stutzen, rövid karabély.
V. ö. előbb, 430/c sz. 691. l.
Ormay-Auffenberg Norbert megbízólevelét l. 502/c sz. alatt, 853. l.
Ismét kérem, az előléptetési javaslatokat tessék hozzám küldeni, mert például nekem írta Kegyed Zichyt alezredesnek (ezt keveslem) – Kmetyt szintúgy; a hadügyministeriumhoz írott propositióban ellenben Kmetyről és Kypkéről, kikről viszont a hozzám írottban semmi szó. Inczédyről pedig a bámulatos 14-ik zászlóalj parancsnokáról és Simonról, ki Nádas és Nagy Szombatnál (mint mondják) olly nagyszerű dolgokat mívelt, és Türkről, ki még a bejelentett létszámban sem existál itt, és a kisebb rangú hősökről semmi szó.
Pedig nagyon óhajtanám az érdemet kitüntetni, mielőbb, haladék nélkül. A fraknói 24 fontos ágyukat nem lehetne a győri sánczokban használni? a 12 fontos ágyukat szép távolságban lehetne velők tartani, s talán Győr összes ereje egy pár lafettát csak kiállíthatna.
Írjon kérem szándokairól egy pár szót, de kívül a levélre ezt »saját kezeibe« mert nekem tisztában kell lennem a vezér akarata iránt. hogy tudjam az ő körén kívüli dispositioimat ahhoz alkalmazni.
Hogy jön Ön ahhoz, Spielmant a Vasákhoz majornak ajánlani, hiszen a világ legepésebb schwarzgelbje, ki megtagadta Eszéken a reversalis adást, s én elkergettettem pokolba.
Ilyen confidentialis leveleimet kérem égesse el.
S. k. ered. Hadtört. Lt. A felsődunai hadseregparancsnokság iratai. Exh. 287.
A tisztázaton OHB 6559. sz. szerepel, a jelzett helyen azonban nincs fogalmazvány. Az iktatókönyvben ezen a számon semmiféle bejegyzés nincs.
