557. Seregélyes, 1848 december 31. Perczel jelentése Kossuthhoz a móri csatavesztésről.
557.
Seregélyes, 1848 december 31.
Perczel jelentése Kossuthhoz a móri csatavesztésről.
Seregélyes, 1848 december 31.
Perczel jelentése Kossuthhoz a móri csatavesztésről.
Értesítem Önt, mikint az ellenség Győrről levonultában megvervén Görgei tábora centrumának utócsapatát s egy zászlóaljat elfogván, különösen a huszárok bevágni nem akarása miatt egész erejét egyszerre reám veté.
Mit én, miután az egész Bicskéig visszafutó Görgei ennek okául azt írá, hogy az ellenségtől szoríttatik, nem is várhaték, annál kevesbbé, mert Görgei dispositioi még 30-ára is úgy voltak, mintha az ellenséget a Győr-Bánhida-Bicskei úton várná. Görgei Horvát őrnagy brigádját 30-án hajnalban még Pusztavámon túli Ordódra rendelé!
Ehez jön Ön rendelete, melly szerint követeli, hogy ütközet nélkül ne vonuljunk tovább vissza, és hogy ez Görgeinek is meghagyatik.
Igy noha már kiadám a rendeletet visszavonulásra Lovasberénybe, mégis ezen dispositiok után különösen mert Görgei is óhajtá, mikint a sárkányi utat védelmezzem Mórnál egy igen jó állásban, hol egy részről túlszárnyalástól nem kelle félnem, más részt álgyuimmal egész vidéken uralkodék, és végre melly előtt a roppant számú lovassággal bíró ellenség erdőség miatt ki nem fejtheté magát, az ellenséget bevárám és megverekedék.
A kiállás, ütközetkezdés szerencsés és jó kedvvel történt. Elejént plenklerjeink visszaverék a császári vadászokat, a lovasságot, melly az erdőből két helyen is ki akara törni, visszaágyuztatánk, míg egyszerre az ellenségi álgyuk nehány lövése kárt okozván, először is a Horvát őrnagy dandárbeli pesti zászlóalj a második sorból megfutatnodék. Nyomban a balszárnyon felállított féllovas üteg, mellyről két álgyu már kezdetben lőni sem akart, gyalázatosan megszökve a Hunyadi zászlóaljon át a második sorban álló két divisio lovasság felé veti magát és meg sem állva többé a városba törtet.
Ugyan ekkor a balszárnyon lévő eme két divisio huszár nem hallgatva parancsra, ahelyt, hogy a visszavonulás fedezésére parancsom szerint elősietett volna, megfordul és szinte Móri országútra fel és be Mórba siet, szintigy cselekedve szemem láttára a másik féllovas üteg is.
Ezt észrevéve az ellenség, három oldalról is nagy erővel nyomul ki az erdőből és egyenest főerejével a Centrumnak tartva, az ott működő 6 álgyuimat is, bár nagy veszteség után, kivéve egyet, elűzi. Itt állék én és csak a Miklós huszárok Murai badunkhoz tartozó százada védé álgy-uim isméti visszavonulhatását és csak 20 lépésnyire hozzámtört ellenség általi el nem fogatásom általuk fedezteték. Itt azonban való hősiesen viselé magát a Beregi század és Perczel Miklós alatt a Szabolcsi zászlóalj.
A visszavonuláskor üldöztetve huszáraink mégis nagy kárt tettek az ellenségben; legalább is százat levágtak. De veszteségeink főoka az ellenség négyannyi erején túl mégis a Görgei demoralisalt táborából hozzánk vont Horvát dandára, melly tele volt árulókkal, kik miat hiteles bizonyítványokkal támogattatik, már előtte való estve nyiltan idegenséggel értekeztek hazánk viszonyai iránt. Szóval a lovasság és különösen ama 3 század volt (Császár) huszár, mellyből kettő Lövőnél, 1 Horváttal csatlakozva hozzánk, gyáva engedetlen népség. Veplerl százados attaque-ot parancsolva csak egy tiszt, egy őrnagy és három tizedes ment utánna, többi visszafordult. Veplert fültövén vágta az.ellenség, 5 kísérői elestek, vagy elfogattak!
Igy történt Gáspár ezredessel is, kinek lova lövetett meg, és ki a lovassággal a nyomorult, rendben előretörő ellenség elébe vagy inkább oldalába szándékozván vezetni a lovasságot, ez mit sem hallgata szavaira.
Szóval az ütközetvesztés Görgei dispositioinak, a Horvát őrnagy hozta segélynek, és főleg a huszárság viseletének tulajdoníthatjuk, ha az erdőből kifejlődő lovasságra csak mindenütt 1 divisio huszár mer reá ülni – ők vannak megverve.
Irinyi, Hunyadi nagy része elszórva és elfogva, noha a városban még keményen verekedtek és sokat lelőttek az ellenségből.
Álgyut – 24 közül – 19-et mentettem meg, és még négynek sorsát, mellyek a jobb szárnyamon egy hegyen állottak Gyika őrnagy alatt, valamint a 47-k zászlóalj sersát nem tudom.
Perczel Miklós a vitéz Beregiekkel és Szabolcsiakkal visszaverve többször az ellenséget, a hegyekre menekült és kevés veszteséggel Csákvárig jött, hol Karger 5 divisio huszárral és 12 álgyuval elébe jött – ma reggel vett jelentése szerint Perczell Miklósnak.
Lovasságból kevésb a veszteség. Sok volt az áruló, a népség tisztjeit nem szereti. Igy természetesen nem lehet győzni.
Én a 19 álgyuval és lovassággal 30-án Seregélyesig jöttem, innét ma még Martonvásárig menendő, hol összeköttetésbe teendem magamat Kargerret.
Mi lesz szegény hazánkból – az ég tudja! A móri csatavesztés alighanem eldöntőleg fog reá hatni. Isten Önnel.
Csuzy és Hrabovszky zászlóaljait, miután elszánva vagynak még is fegyvertelenül, ruhátlanul, Adonyba rendelém magát intézni. Ugy Szekulicsot is, kit már Fehérvárról Lepsénybe rendelék. Depotunk, ruházat, fegyver mind Adonyba vitelék.
Csak ne fogadtam volna inkább magamhoz a Császár huszárokat; csak Horvát brigádjába ne bizzak; úgy legalább dicsőségest veszteségre számíthatok. – E veszteség szégyene a magyarságnak, mert úgy látszik huszárainkat se kivéve, csak mint szolgák vitézek; szabadság harczban gyávák.
Perczell Móricz
Egyébként elvárom Öntől, hogy mint tegnap reggelre hozzám küldött instantiái, mint Görgey Ön előtt is isméretes hibái, mint már Görgey táborában már régóta létező demoralisált és hazafiatlanság teli állapotok iránt a közönség nem fog továbbá mystificatiokban tartatni.
Mindenesetre kijelentvén, hogy én Görgey parancsa alatt, ki majdnem szántszándékosan vezete Pápától kezdve Mórig, négy vagy ötszörös ellenség körmei közé, nem szolgáltok.
Perczell
Eredeti. O. Lt. Kossuth-Polizei-Akten: 560.
