558. Budapest, 1848 december 31. A Közlöny tudósítása az országgyülés sorsdöntő dec. 31-i vegyes üléséről.
558.
Budapest, 1848 december 31.
A Közlöny tudósítása az országgyülés sorsdöntő dec. 31-i vegyes üléséről.
Budapest, 1848 december 31.
A Közlöny tudósítása az országgyülés sorsdöntő dec. 31-i vegyes üléséről.
A katonai helyzet alakulása, Görgey folytonos hátrálása és Perczel seregének móri veresége folytán a főváros fenyegetett helyzetbe került és sürgős intézkedésekre volt szükség. A dec. 31-én délelőtt tartott zárt tanácskozáson Kossuth azt javasolta, hogy a Honvédelmi Bizottmány és a kormány tegye át a székhelyét olyan helye, ahonnan zavartalanul intézheti az ország védelmét. Ugyanekkor Batthyány Lajos volt miniszt erelnök, aki mint a sárvári kerület ujonnan választott képviselője lett tagja az országgyülésnek, azt indítványozta, hogy az országgyülés néhány tagjából álló küldöttség menjen a császári fővezérhez és tegyen kísérletet valamilyen elfogadható feltételek mellett a békekötésre. A két indítvány az országgyülés két házának aznap esti ülésén került megvitatásra.
Elnökök: Pázmándy Dénes, Perényi Zsigmond.
Tárgy: honvédelmi intézkedések.
Pálfy János: E perczben esett értésemre, hogy a képviselő és felsőház két tagját estve elfogták;* felszólítom a rendőrséget:mit tud ezen eset felől és micsoda lépések történtek eddig e tárgyban? (Kossuth éljenzés között belép).
Madarász József Emlélairatai szerint Pálffy Pált és Kund Vincét a tömeg azért fogta el, «mert kikeltek Kossuth és a harcias politika ellen s izgattak annak megváltoztatására.» (177. l.)
Madarász László: Épen e perczben értesültem, mikép a nép, a képviselő – és felsőház mindegyikéből egy tagot elfogótt, miért? az okát nem tudom. E részben, miután a képviselő -és felsőház tagjai az országgyülés határozata nélkül még csak vád alá sem vehetők, intézkedtem már, hogy a nevezett urak rögtön szabadon eresztessenek.
G. Batthyány Lajos: Ezt sokkal fontosabb esetnek találom, mintsemhogy beérjük azzal, mit a rendőrség kinyilatkoztatott. Kívánom hogy a ház kebeléből küldjön ki tagokat, kik azon két egyént ide hozzák, mi szerint be legyen bizonyítva, hogy szabadlábon vannak.
Elnök: Hallomásból úgy vagyok értesülve, hogy b. Pálfy Pál és Kund Vincze képviselők az elfogott tagok; miután jelenleg a rendőrséget ugyis a honvédelmi bizottmány egyik tagja viszi, ki a háznak kifolyása; annak kellene kimenni hogy győződjék meg, valjon rendelkezésének elég tétetett-e? a háznak rögtön jelentést tevén.
G. Batthyány Lajos: Én ezt kívánom, miként azon tagok rögtön jelenjenek meg, hogy személyesen adhassanak felvilágosítást.
Elnök: Méltóztatnak ebben megnyugodni? (igen) Madarász László ur tehát fog intézkedni. (Helyes.) A tegnapi ülés határozata által az iránt utasíttattam, hogy szólítsam fel a honvédelmi bizottmányt az ország jelen helyzete, különösen hadseregeink állásának előterjesztésére;* mit a honvédelmi bizottmány elnöke a mai d. e. és d. u. vegyes tanácskozmányban meg is tőn. Ezen tanácskozmányban több féle indítványok kerültek elő, mellyek jelenleg a ház által lesznek eldöntendők, nevezetesen, miután az országnak jelen helyzetében az országgyülésnek határozatait, lehet mondani, órákhoz és perczekhez kell mérnie, jónak látszott ezen ülést a felsőházzal vegyesen tartani; (Kund Vincze belép a terembe). Gondolom tehát ha a tanácskozmány ezen nézete a képviselőház által elfogadtatik, a felsőház elnökét is meg kellene kérni, hogy oldalom mellett helyet foglaljon. (Helyes).
A Közlöny utolsó Pesten megjelent száma dec. 30-i keltezésű, abben a dec. 28-i ülés részletes ismertetése jelent meg, valamint rövid előzetes tudósítás a dec. 29-i ülésről. Debrecenben viszont az első, jan. 14-i számban mindjárt a dec. 31-i ülés naplóját közölték le, így a dec. 30-i ülésről nem jelent meg részletes tudósítás.
B. Perényi Zsigmond: A tisztelt ház parancsának engedelmeskedni fogok. (Elfoglalja az elnöki széket.) (Éljen.)
Elnök (Pázmándy Dénes): A mai tanácskozmány leginkább két tárgy körül forgott. Egyik volt, ha valjon nem volna e szükséges az országgyülésnek, mielőtt az eldöntő csata a fővárosnak közelében megvivatnék, a főváros kebléből a kormánnyal együtt biztosabb helyre távozni? A másik tárgy volt, hogy az országgyülés által küldessék ki néhány tag az ellensé táborába, minden speciális meghatalmazás nélkül, felszóhtandó annak fővezérét arra hogy az országgyülés olly békefeltételeket, mellyek az ország függetlenségével, szabadságával s a nemzet becsületével és jólétével megegyeznek, elfogadni hajlandó; következőleg nyilatkozzék, mi szándékban van? mert a képviselőház a harcz okát nem ismeri.
Ezen két tárgy az, melly felett jelenleg az öszves országgyülésnek, melly két táblában van összpontosulva, határoznia kell. Méltóztassék iránta nyilatkozni.
Kossuth Lajos: Tisztelt ház! Használni akarom az alkalmat arra, hogy nyilvános ülésben is megmondjam, miképen én magam szólítottam fel a tanácskozmányban a házat arra, hogy az országgyülésnek és a kormánynak ideiglenes székhelyét máshová tegye által. Én ezt szükségesnek tartom a következő oknál fogva:
Tökéletes hittel és reménnyel vagyok igazságos ügyünk győzelme iránt, hiszek istenben és hiszek vitéz seregeink kitűrésében, bátor, férfias, hű magokviseletében, azonban a csatáknak kimenetele isten kezében van, és mivel táborunk már most úgyszólván itt, csaknem a fővárosban, holnap pedig egy részben Budának környékén táborzandik, azon vélekedésben vagyok, hogy ha az országgyülés és a kormány a maga székhelyét mielőtt a csata itt a főváros közelében vívatik, más hová át nem tenné, megtörténhetnék, hogy a csata rossz kimenete esetében zavarba jönne az ország kormánya és képviselete; pedig annak zavarba jőnie nem kell, nem szabad; ha csak az országot egy csata vesztés miatt valaki mindjárt elveszettnek, és az ország igazságos védelmét nem folytatandónak nem tartja. És mivel úgy vagyok meggyőződve, hogy ha bár egy, két vagy tíz csatavesztés következnék is, a nemzetnek igazságos ügyéről lemondani mindaddig nem kell, valameddig annak védelmére van erő és van akarat még a nemzetben, tanácsosnak tartottam, hogy ezen eventualitásnak az ország képviselete és kormánya ne legyen kitéve, hanem bal esemény esetére is, biztosítva legyen az ország védelmének fennakadás nélküli folytathatása, és az ország kormányzása. ezzel tisztelt ház, tartozunk vélekedésem szerint a hazának, mely haza, habár szívének ismeri is el, és méltán, a fővárost, kétségtelenül nem gondolja azt, hogy Budapestnek ne talán történhető elesésével már az ország is elveszett; mert nem csak itt, más helyen is van Magyarország; 152 évig bírta Budapestet a török, és Magyarország még is volt. Most is megtörténhetik, hogy ideiglenesen megszállhatja az ellenség Budapestet, szándékosan mondom, megszállhatja, mert e város nem ostromra való, de azért, ha a kormány együtt lesz, működhetik folytonosan s a haza nincs elveszve. Tartozunk ezzel a hadseregnek is, mert hogy itt egy történetes csata vesztésből, az első perczben rögtön minő zavarok következhetnek, nem lehet előre kiszámítani; mi pedig s hadsereg iránt általában, s különösen a seregnek azon tagjai iránt, kik véröket Magyarország szent ügyének oltatmára szánták, tartozunk nemcsak hazánk érdekében is; hanem saj át becsületünk érdekében is azzal, hogy bizonytalanságnak ne tegyük ki, s hogy ha egy csatát el találunk veszteni, ne legyünk kénytelenek új kormányt alakítani, mert ezen idők nem nem alkalmatosak arra, hogy új kormány alakításáról gondoskodjunk; van kormány s ezt ollyan karban szükséges tartani, miszerint a hadseregek lássák, hogy csatavesztések kö vetkezzenek bár, ha már az isteni gondviselés azt mérte reánk, de azért nem adta fel az ország és a kormány a.hadsereget, s akkor a hadsereg sem fogja magát feladni. (Helyes.)
Ezen szempontból indulva terjesztettem elő ezen kívánatomat; hozzájárult tanácskozás közben a béke megajánlásának indítványa, mire nézve kötelességemnek tartom nyilatkozni.
Kik a mint martiusi napok óta figyelmökre méltatták s figyelmökben akarták tartani írásaimat, beszédeimet és tetteimet, kegyesek lesznek igazolni azon szavaimat is, mellyet most mondok, miszerint mindig azt tartottam, hogy Magyarország nem támadó harczot visel, nem akar semmit acquiralni, csak megtartani azt, a mire a király megesküdött, a mihez törvényes joga van; s miután egyebet nem, csak ezt akarja, s én a szerencsétlenségek egyik legnagyobbikának tartom a háborut, csak egyet ismerek ennél nagyobbat, egy nemzetnek halálát, s egy nemzetnek gyalázatát, bizonyosan én fogok leginkább örvendezni, ha a nemzetnek igazságos s törvényes jogait, becsületét, szabadságát, s azon viszonyokat tekintetbe véve, mellyek köztünk s az austriai monarchia között fen forognak, a méltányos kiegyenlítést béke útján biztosíthatjuk. Tehát nem vagyok ellene, ha az országgyülés meg akarja kísérteni azt, valljon azon részen, melly igazságtalan háborut visel Magyarország ellen, van-e valami akarat az igazságnak fenntartására. Azok után, mik az ellenség részéről történtek, s azon nyilatkozatok után, miket, az austriai monarcha részéről a kremsieri országgyülésen mondatni hallottam, megvallom, nem nagy reménnyel vagyok, hogy ezen lépésnek sikere legyen, hanem ha lesz sikere áldani fogom az órát, midőn az országgyülés közbenjárulása által olly békét eszközöl a nemzet, melly által megvédte szabadságát és becsületét: ha pedig sikere nem lenne e lépésnek, akkor ujabb ösztön lesz a nemzetnek, megállani az igazságos harczot az utolsó emberig.
Ha meg akarjuk kísérteni, igazságos hasison kibékülni, szívesen hozzájárulok s kinyilatkoztatom, hogy azokat, kik kiküldetnek, ne tekintsük olly meghatalmazottaknak, kik az országgyülés helybenhagyása nélkül a speciális feltételeket megköthetik, mert akkor részletes utasitást kellene előre adni, ez pedig az alkura nem jó eszköz. Kiket az országgyülés meg fog bízni, kikre ezen szép hivatás és bizalom fog esni, fel fogják találni utasításukat azon szavakban, miket elmondatni hallottam, hogy t. i. köttessék béke Magyarország szabadságának, becsületének s jólétériek megóvására. (Ugy van). Fel fogják találni az utasitást ezen szavakban, hazafiul lelkületöleben, és érezni fogják becsét a bizalomnak, mellyet az országgyülés rájok ruház, mert az, hogy miképen fognak eljárni megbízatásukban, vagy békét hoz a nemzetnek, a szabadságnak és törvényes állásnak alapján, vagy ha békét nem hoz, lelkesedést fog hozni, s kell miként hozzon a nemzetnek, hogy küzdjön tántoríthatlanul nemcsak kétségbe nem esve, hanem azon biztos reménnyel, melly remény végső analisisben, ha e nemzet igazságos és méltányos és szabadsághoz méltó maradand, csak úgy csalhatná meg e nemzetet, ha Isten nem volna az egekben, ki az igazságot védelmezi. (Éljen!)
Gr. Batthyány Lajos: Tisztelt ház! Azon kérdéshez nem kívánok szólni, mellyre épen most tisztelt kormányelnök ur véleményét kimondotta, mert azt tartom, hogy az félig meddig eldöntöttnek tekinthető, hanem kívánok szólni a másik kérdéshez, melly azzal kapcsolatban van, hogy t. i. az országgyüléssel mi történjék? Én megvallom, bővebb megfontolás után igen nagy nehézséget látok abban, hogy egy úttal az országgyülés és a kormány innen eltávozzék, és ugyanazon időben a küldöttség is eljárjon tisztjében: én azt gondolom, hogy a mostani állapot azt kívánja, miszerint a kormány olly helyzetben legyen, hogy minden akadály nélkül is biztosan intézkedhessék. A kormánynak nem lehet és nem szabad az utolsó perczben innen távozni, mert annak már ott kell lenni a maga helyén, mikor majd innen hátrább nyomul a sereg és egyáltalában mind az, ki az ellenség által innen el fog szoríttatni; de az országgyülésre nézve azt gondolom, hogy illy nagyszámú testületnek egy helyről a másikrai általtelepítése illyen háborus időkben sok bajjal jár, neheziti magának a kormánynak lépteit is, minthogy az országgyülés az executiv hatalmat már átruházta a honvédelmi bizottmányra, melly a bizalmat a legnagyobb mértékban bírja. Eddig is megfelelt e bizalomnak, s meg fog felelni, midőn törvényhozási tanácskozásnak most e perczben ideje nincs, minthogy ezen végrehajtó hatalom megmarad a bizotlmánynál addig, míg azt az. országgyülés vissza nem kéri. Azt gondolom tehát, legczélszerűbb volna, az országgyülés maradna itt addig, míg úgy szólván itt maradhatásának végpercze el nem érkezett; a kormánynak ellenben adjon parancsot, hogy rögtön távozzék Debreczenbe és ottan biztonságban intézkedjék azokra nézve, mik a nemzet védelmére megkívántatnak. Az országgyülésnek azután, fenmarad azon tiszte, miszerint a küldöttségnek jelentését fogadja el, s bocsájthozzék érintkezésbe, bírálja meg s határozzon a teendők felett, a nem reménylett esetben pedig tőle fog függni, valjon in corpore által kívánja-e magát helyeztetni Debreczenbe, mit én az előzményeknél fogva nem tartok gyakorlatilag szükségesnek és hasznosnak, hanem akadályos dolognak: vagy pedig magát prorogálni fogja-e addig, míg az idők ollyanok lesznek, hogy hatásköre biztosabb leend.
Bezerédy István: Mi a honvédelmi bizottmány elnöke előterjesztésének második részét illeti, t. i. hogy a békét próbáljuk meg, teljes lélekkel hozzájárulok mind annál fogva, hogy kötelességünk a legvégső rossztól az országot megmenteni, és nem kevésbbé azon okból, hogy lássa az ország, miszerint ha ez nem sikerül, nincs más mód, mint végső elszántsággal védni jogainkat, s a hazának önállását. Akár lesz sikere az alkunak, akár nem, a kísérlet mindenképen hasznos lesz az országnak, s így elfogadandónak vélem. Mi a másik tárgyat illeti, mint a conferentiában is kinyilatkoztattam az országgyülésnek Pestről Debreczenbe áttétele engem is aggaszt, valjon a rögtöni távozás nem idézne-e elő zavart? (Közbeszólások: nem). Nem csökkentené-e a kedélyeket? (Nem)! Talán az a rossz, mellyet távoztatni akarunk s melly talán bizonyosan bekövetkezik, nem rohanna-e ránk nagyobb mértékben? Az előttem szóló képviselő társamnak mint egy közvetítő indítványa nekem elfogadhatónak tetszik, mert az által, ha a kormány rögtön távozik, mindent megtehet, mi az ország védelmére szükséges, mert az országgyülésnek felhatalmazás: még Debreczenben is megadja a hatalmat a kormánynak az ország védelmére mindent megtenni, e mellett a kormánynak elköltözése nem fog azon nehézséggel járni, millyennel az illyen nagyszámú testületnek odamenetele. Továbbá a főváros és a közellevő hadseregre nézve, mint én fogom fel a kérdést, sokkal inkább szolgálna a bátorságnak és elszántságnak élesztésére, ha tudná, hogy az országgyülést is kell védenie, mintha észrevenné, hogy az országgyülés nem bízván a győzelemben, előre eltávozott. Igy tehát ezen közvetítő módot minden tekintetben czélravezetőbbnek tartom, mert megmenti a fővárost a zavartól, éleszti hadseregünkben a bátorságot, elszáíntságot és a kormányt nem akadályozza, hogy megtegyen mindent mit a haza jelen pillanataiban tőle a nemzet megmentése kíván. E szerint Batthyánynak indítványához járulok.
Madarász László: Uraim! Magyarországnak alig volt nevezetesebb évszaka, mint a jelen év, alig nevezetesebb órája, mint a jelen óra; engedjék meg tehát Önök, ha épen ezért a tanácskozmányban csak hallgató részt vevék, mert nem akartam kimondani azt, a mit mindenki úgy is tud. Eddigi életem annyira nyitva áll a világ előtt, hogy ha azt mondanám, adjuk oda rabszolgának magunkat, azt mondanák reá, ez gazember; ha azt mondanám, egyezkedjünk, ugyanezen czímeket kaphatnám, mert ha az országgyülés tisztában volt magával a történendők felett ezelőtt néhány hóval, most is tisztában kell lennie, mert nem hiszem, hogy azt gondolták volna az országgyülés néhány tagjai, miként kimondani valamelly végzést elegendő anélkül, hogy annak rossz hatására elkészüljön az ember. Ha azt gondolja az országgyülés némelly tagja, hogy elég lesz kiabálnia szabadságot, és ha eljönnek a vész perczei, vissza lehet lépni, akkor az nem volt hű nemcsak képviselői kötelességéhez, de még emberi létéhez sem. A képviselőháznak kellett tudni ezelőtt néhány héttel úgy mint ma, és kellett tudni, hogy a koczka változó, és kellett tudni, minő harcz az melly Magyarország ellen vivatik. Senki sincs közöttünk, kiknek nem volna ép emlékében azon ténysorozat, melly előttünk nyitva áll, miképen márcziusban Magyarországnak szabadságot akartak adni, mert a körülmények akkor igen rosszul voltak; s csak rövid idő mulva a nádor irományai között találtattak oklevelek, mellyek szerint azt javasolta, miszerint Magyarországban harczot kell felkölteni, melly az eperjesi lanienát idézze elő;* az országgyülés ezt tudta akkor is, mikor az úgynevezett olmüczi trónváltozás történt. És mit tettünk? Számot vetett mindenki képviselői kötelességével, s minden magyar embernek azon nagy feladatával, hogy ha jelenleg Magyarország nem tudja kivívni a szabadság harczát, úgy elveszett. Magyarország soha sem volt elfoglalva Austria által, Bécs már nyögött Magyarország fegyvereinek súlya alatt, de Magyarország hitlevelek erejével biratott az ausztriai császár által, s a fejedelem a letette eskű miatt istennek tartozott felelősséggel; és most nem is kérdezi meg az országot, nem szól az országhoz az, ki magát Magyarország, királyának nevezi, hanem egy Schwarzenberg, hozzánk nem tartozó ember ellenjegyzés mellett adja tudtára a népnek, hogy hódoljanak neki. Magyarország sohasem hódolt még senkinek, itt a király esküdött hűséget az országnak, nem az ország a királynak, mert a király elég javadalmat kapott az országtól. Magyarországban tehát nem mi esküszünk a királynak, hanem a király jön hozzánk és isten színe előtt esküszik meg, hogy jogainkat védeni fogja. Voltak idők, midőn sz. István koronáját nem bírta fejére tenni egy osztrák herczeg és Magyarországot nem bírta meghódítani, megkoronázták egy másik koronával, de azért nem ismertetett el királynak.* Mi történik most? most szó sincs arról, hogy valaki törvényszerinti koronázást kívánna s azt mondaná leléptem a királyszékről, pedig Ferdinándot sem Magyarország le nem tette, sem Magyarország tudtával letéve nincsen; azt pedig, hogy egy családi ülésben valaki rendelkezhessék a koronánkról, csak egy gyáva gazfitól fogadhatom el.
L. 725. l. 1. jegyzet.
A célzás valószínűleg arra az esetre vonatkozik, amikor IV. László halála után Habsburgi Rudolf Magyarországot fiának, Albertnek adományozta.
Mikor így állunk és tudja mindenki, hogy Magyarországot akár fegyverrel, akár béke útján győzik le – ne ámítsa magát senki – elenyészett nemcsak Európában hanem a földszinén is; cselekednünk kell, mert lehetetlen, hogy csak díjakat tudnak aratni, de ha veszély van, ők volnának az elsők, kik fejöket járómba tartandanák. Nem annyira felhevülés ez, hanem gyermekkoromtól bennem megerősödött eszme, hogy szabadság nélkül élni nem kívánok. Voltak idők, mikor azt hittem, sokkal jobb szabad rácznak lenni, mint rab magyarnak, de a jelen perczben nem úgy áll a dolog. Én nem vagyok úgy, mint önök, én életemmel vagyok felelős a szabadságért, és önöknek uraim, kik elvállalták a honvédelmi bizottmánynak minden lépéseit s azokat jóváhagyták, kötelességök, hogy azon mezőn, mellyet az országnak kitűztek, elvigyék a terheket, mellyeket magukra vállaltak.
Már most miképen áll a dolog? aki azt kívánja a jelen perczben, hogy az országgyülés Pesten maradjon, az meggyőződésem szerint félénk ember; a ki azt kívánja, hogy a harcz veszélyei közt az országgyülés tanácskozzék, s ezt lehetőnek hiszi, nagyon téved. Ki azt kívánja, hogy az országgyülés menjen máshová, hol a háboru nem éri el, nem kívánhat egy ebet, minthogy az ország szabadságáért mindent megtegyen. Tekintsük csak azt, Magyarország mellyik része van elfoglalva most? Az nem a magyar rész, hanem Pannonia az, mellyet isten azon átokkkal vert meg, hogy majd minden házban, hol 1000 pengő forint jövedelem van, németül ment a beszéd. Ez nagy szerencsétlenség. Azt gondolja valaki, általhatotta az országot a mostani háborunak lelke? Azt látom, Magyarország nem ismeri még a vészt, melly képviselőit környezi és nem látja, hogy a vészt megosztani hozzájok megy. Ne méltóztassanak elfelejteni megtudni, miképen él az ország; egyes városok véleményére nem szabad önöknek valamit adni. Ha azt mondaná az ország, midőn Debreczenbe megy az országgyülés: ez nekünk nem kell, mi nem akarjuk védelmezni az ország szabadságát, hanem inkább németek leszünk, akkor kötelessége lenne a képviselőháznak azt mondani, ez nem azon ország, mellyet védeni kell, hanem inkább megyünk és megkérdezzük a szomszéd országot is. De még ezt nem tudják önök, s az ország akaratát nem kérdezték meg, engedjék meg, ha azon kötelességre hívom fel önöket, ha bár határtalan hatalmú képviselői is az országnak, miszerint a képviselet visszaesik azon fő eszmére hogy soha az országnak akaratja és kívánsága ellen tenni nem lehet. És így mikor azt mondom, menjen el az országgyülés, nem mondok kevesebbet, minthogy tovább is egy törvényes constituált hatalom legyen Magyarországban. Teszem azt, elérne bennünket az ellenség és Windischgraetz csak egy proclamatiot bocsátana ki, hogy minden képviselő tartozik itt megjelenni; mi fog történni? Nincs más mód, idejönni, vagy megszökni. Méltóztassanak csak emlékezni, hogy utolsó Lajos alatt Francziaországban a kamara háromszor huzta vissza végzéseit. Azt gondolják, merészel valaki kimaradni, ha élet-halál büntetés alatt ide van rendelve? vagy elszökik, vagy idejön; mert abban nincs okosság, ha azt mondom: hazámat meg akarom menteni, tehát kötelet veszek és felfüggesztem magamat. Az illyen életfeláldozás nem hazafiui tett. Már most teszem azt, összejön a képviselői testület, és Windischgraetz rendeletet bocsát ki, hogy ezt meg ezt méltóztassék végezni. Az országgyülés azon helyzetbe jön, hogy tanácskozni sem képes, annál kevésbbé végezni, a legnagyob áldozat lenne egy pár protestatio, hogy ezt vagy amazt alá nem irjuk. De ezen országgyülés ugy, mint más országgyülések, nem lenne egyéb, mint regestratora azon hatalomnak, melly zsarnokságával jön ide.
Nézzük meg csak Pannoniát és a felsőbb vidékeket, a hol kevésbbé van divatban a magyar nyelv; Magyarországnak nincs két megyéje sem, mellyről azt ne kellene mondani, hogy egyre állítják az önálló seregeket, és mindenmegye önállólag akarja megszabaditani magát a zsarnokságtól, és hogy Magyarországnak azon népsége, melly mindig megtartotta Magyarországot, még nem is határozott. Nem akarom vádolni Pest városát, ő a veszélyt, melly Jellachich beütése által fenyegette, dicsően felfogta, de nem akarom alább tenni Debreczent sem, és elhiszem, hogy ha közel volna hozzá az ellenség, Debreczenből magából 10 ezer ember kiáltana, és összesereglenének a népek védeni a képviselőket, kik érettek koczkáztatják életöket. S mi lesz ezért a jutalom? más nem lehet, mint azon polgári jutalom, melly keblünkben él, hogy gyermekeinknek szabad hazát adunk át. Midőn a nép ezt hiszi, akkor kötelességének érzetéből felemelkedik, és azt mondja, álljon fel 600 ezer ember, s meg fogja védeni Magyarországot, vagy pedig nagyszerü temetkezés áll elő, a mellyröl irva van, hogy felette a népek millióinak szemében gyászkönny ül. Ha pedig egyezkedésbe akarunk ereszkedni, akkor nem kívánnak kevesebbet, mint kimondatni a néppel azt, hogy önök azt azért kivárják, mert irhájokat szerették megmenteni. Tehát ezen tekintetektől elragadtatni nem kivárom, mert nem az a szándék, hogy Magyarország elvesszen, hanem hogy Magyarországrak törvényes függetlensége és szabadsága biztosittassék. Ám határozzák el önök, ha tetszik, hogy menjen el a honvédelmi bizottmány, a képviselők pedig maradjanak itt, de mit tesz ez? nem kevesebbet, mint önök halálos ítélete kimondását. Magyarország történetét jól ismerik önök, meg van ott írva, kik adták el Magyarországot. Mi elmegyünk, de az országgyülés nem teheti, hogy magát hazánk jelen szabadságával ne identificálja; ezt nem szabad tennie. Én nem somogyi, nem fejéri képviselő vagyok, jószágaimat elfoglalta az ellenség, ám ha parancsolják, elmegyek; de az országgyülésnek törvényes kötelessége, ha gyáva fiu módjára nem akarja magát megadni, az ország függetlenségéért életét is koczkáztatni. S mikor igy elmondom nézeteimet, azon véleményben vagyok, hogy a képviselőház határozata, miszerint a békét próbáljuk meg, sikerre nem fog, vezetni, mert ha esküvéssel erősitett alkotmányunk nem ad garantiát, egy csatavesztés bizonyosan nem ad garantiát. Ha győzünk, akkor lesz hely e a békeföltételeknek, hanem midőn bizonytalanságban vagyunk, annak megkisértésében nem látok egyebet, mint babérkoszorukat szerezni a haza rovására. A történet lapja felirja majd az árulók neveit, s a nemzet átka fog kisérni bennünket, ha nem leszünk képesek a magyarságot megvédelmezni, mert Magyarország a föld szinéről el fog töröltetni. Ezen meggyőződés vezetett elmondani nézetemet, nehogy valaha engem bélyegezzen meg a dolog. Az én hitem az, hogy egy rabnak nincs hazája; ha azt mondja valaki, ubi bene ibi patria, örülni fogok, de nem lehetek vele egy értelemben, mint képviselője e nemzetnek, mellynek sorsát akkor sem szűnök meg osztani, ha azt veszély fenyegeti. Higyjék el önök, e nemzet fel fog támadni, s első boszujának azok lesznek áldozatai, kik szabadságát nem védelmezni, hanem elárulni akarják. Ma egyezkedni akarunk s azt mondjuk, hogy Magyarország alkotmányának s függetlenségének megtartására kövessünk el mindent, megtettünk minden lépést, hanem az országgyülés ne különöztessék el a kormánytól, mert mondom önöknek, hogy a veszélyre elmegyünk, de ugyanezt kivárja önöktől is a hazának jövendője. Kivárom tehát, hogy öszvetett vállakkal, mi kik képviselők és magyarok vagyunk, küzdjünk a hazáért; azt, ki a másikat elhagyja lője főbe a legközelebbi. (Éljenzés.)
Simonyi: E felszólitást a mi igazságos ügyünkkel, melly iránt minden módot megkisértettünk a békességes kiegyenlitésre, nem tudom megegyeztetni; más dolog lenne, ha ujabb alkudozásokat próbálnánk; most semmi kilátásunk sincs sikerre, azért ezen küldöttség kiküldését nem tartom egyébnek idővesztegetésnél. Hogy a kormány és országgyülés Debreczenbe távozzék, azt következetesnek tartom.
Elnök (b. Perényi Zsigmond): Legyen szabad véleményemet kimondani. Az első tárgyra nézve, mit előttem szóló megérintett, meggyőződésem az, miként mindenki azt kivárja, hogy békés uton érhessük el azon jót, mellyet nem akarunk harcz által engedni, mondom, mindenki ezt kívánja, még akkor is, ha, mint nekem is, – optimista nem lévén – nem igen van nagy reményem a sikerhez, a kísérletet mindazonáltal mellőzhetlennek tartom. Előttem szóló gr. Batthyány Lajos észrevételének két ága van. Egyik, miként a honvédelmi bizottmány, hogy erélyesen müködhessék, a veszélynek ugyszólván helyétől rögtön eltávozzék; a másik, hogy az országgyülés maradjon itt az utolsó perczig, és rendelkezzék, a mint jónak látja. Mi az elsőt illeti, meg vagyok győződve, miszerint azon hitben tette a gróf ur előadását, hogy a honvédelmi bizottmány erélyesen müködhetik az országgyülésnek távollétében is. Én épen ellenkező véleményben vagyok. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a honvéd bizottmány müködése sikert nem arat, ha az országgyüléstől megválik. Ősz szakálam kezeskedik, hogy hazámat ismerete, s ennélfogva tudom, hogy ha a honvédelmi bizottmány nem lesz egészen kifolyása az országgyülésnek, nem fog bizodalmat gerjeszteni a hazában, és ha ez nem lesz, akkor erélyesett nem működhetik, lépései siker nélkül fognak elenyészni. Meggyőződésem tehát az: ha valaki azt kivárja, jhogy sikerteljesen működhessék a honvédelmi bizottmány, maradjon ezután is, mint eddig kifolyása az országgyülésnek. Mi a másikat illeti, ugy hiszem, gr. Batthyány azon meggyőződéssel tette kijelentését, hogy az országgyülés, ha utolsó perczi itt marad is, olly állapotban lehetend, hogy erélyesen intézkedhetik minden dologról. Én itt hasonlóképen eltérő véleményben vagyok mert azt hiszem, mikép az utolsó perczben nincs annyi erő, hogy az országgyülés összetartása iránt intézkedhessék. Tehát ellenkező véleményben lévén gr. Batthyányival azt hiszem, hogy a honvédelmi bizottmánynak, ha sikerrel akar müködni, együtt kell lenni az országgyüléssel, különben megszünik minden jelentősége. (Helyeslés.) Méltóztassék azt is megfontolni, hogy a honvédelmi bizottmány tag]ai nem önakaratukból, nem utána járásból, hanem az országgyülés parancsából lettek a honvédelmi bizottmánynak tagjai és talán csak ugy vállalták el ezen tisztet ha mindig kifolyásai lesznek az országgyülésnek; az által tehát, hogy az országgyüléstől elválasztassanak, több terhet nem lehet rájok róni, és ha vállalnának is többet, nem lenne sikere müködéseinek. Távozzék tehát Budapestről a honvédelmi bizottmány az országgyüléssel együtt. (Közhelyeslés.)
Hunkár Anatal (veszprémi főispán): Maradjon együtt a honvédelmi bizottmány az országgyüléssel; hanem menjünk mind hova hamarább mert Holnap az ellenség Buda határában lesz; ha szilárdan akarunk maradni, ha azt akarjuk, hogy legyen az országnak honvédelmi bizottmánya, és ne legyen anarchia, holnap hét órakor el kell mennünk innen, távol, biztos helyre, hogy igy sikerrel intézkedhessünk. De az első előttem az, hogy bizonyosan mind ott legyünk. (Helyeslés.) Nem szabad egyetlen kibuvó ajtónak is lenni. Ha már strategice elvesztettük ezt a pontot, hogy az ország moralis hreje meg ne gyengüljön, nem szabad egy képviselőnek is elmaradni. Az ellenséges eadseregnek utána jön Fiquelmont,* és lábra állítja hazánkban az ő maga tisztviselőit, kinevez nem szolgabírákat, hanem kreiseconissariusokat,* és fejér mondurba bujtatja a lakosokat 18 évtől 40 évesekig; és elküldi Olasz- és Csehországba. Ez igy van, felséges haza! Csak ötöd napja, hogy mikor ezen szavakat hoztam elő Veszprémben, azt mondták a veszprém-megyeiek: inkább meghalunk mind, mintsemhogy németek legyünk; és mind valamennyien, még a német helyiségeket sem véve ki, csak azt várják, hogy egyszer támadják meg katonáink az ellenséges sereget, s mind talpra állanak. (Éljen!) Tehát maradjunk mind együtt. És honnan lesz az elindulási hely? itt majd evidentiában kell tartani, hogy ki lép a vasutra; fel kell olvasni a követek neveit, és aki nem lesz ott, az halál fia. (Helyeslés). A ki fellépétt, mint képviselő, annak jogát védelmezni kötelessége, az nem lehet hitszegő; ha pedig az akar lenni, lakoljon éltével. Ki kell ezt szigoruan mondani és szigoruan meg is tartani, s az ollyannal ugy kell bánni, mint desertorral. Felszólitom tehát, a kormány tegyen ez iránt intézkedést, zur Evidenzhaltung, s a ki ott, nem lesz bizonyos órában, avval ugy bánjék, mint hazaárulóval. Eddig érdemes kormányunk fáradozott minden szükséges iránti gondoskodással; gondoskodjunk most arról is hogy legyenek férfiaink, kik seregünk fővezérével együtt müködjenek. Nem tudom, jelenleg kik vannak a táborban. (Csányi László!) Én három férfiut vélnék kiküldetni, ha a tisztelt országgyülés is akarná.
Ficquehnont még az első, márciusi osztrák minisztériumban volt külügyminiszter, a Schwarzenberg-minisztériumnak nem volt tagja.
A Kreis-rendszer bevezetése az osztrák tartományokban a területi önkormányzatok teljes felszámolását, a politikai és közigazgatási centralizációt jelentette. A helyi kormányzat szerve a Kreisamt volt, élén a Kreishauptmannal; az utóbbi Kossuth szóhasználatában a kormány érdekeit képviselő, ahhoz feltétlenül hű főispánt, vagy adminisztrátort jelentette a márciusi forradalom előtti politikai harcokban.
Kossuth Lajos: A felsőtáborban kezdet óta mindig Csányi országbiztos ur működik; s az ő teendői nagyon megszaporodván, a körülményekhez képest több biztosok is rendeltettek a táborba, azonban organisáltatván az intendantura a sereg ellátására,* több biztosi működésre kicsinben nem volt szükség; és épen ennék következtében e biztosra nem marad fenn egyéb teendő, nem is kell, hogy egyéb teendője legyen, mint először ellenőrizni a hadvezéreknek eljárását arra nézve, vajjon szemök előtt tartják-e azon politicai irányt – nem stratégiát – mellyet az ország kormánya, az országgyülés rendelkezésének, szellemének, és határozatának nyomán elébe kijelölt; és másodszor képviselni az ország kormányát a hadseregnél általában, és mint az ország kormányának képviselője tenni azt, mit a kormány tenne, ha a tábornál jelen volna. Ez a biztos működési köre. Most Csányin kívül nincsenek többen. Ha szükségesnek méltóztatnak találni, lehet rendelkezni. Jelenleg több biztos rendelve nincs; sőt azon urak is, kik mint Bónis és Repeczhy urak, sok hálára tették magokat érdemesekké, a mint az intendantura felállíttatott, visszarendeltetettek. A melly perczben határozata lesz az országgyülésnek, hogy a kormány ideiglenes székhelyét máshová tegye által, azon perczben tudatni fog Csányival, hogy Budapest hatósága alá helyeztetik, valamint ez a Dráva melletti részekkel is történt, s ez iránt mindjárt utasítva lesznek a helybeli hatóságok is.*
A tábori intendantúra megszervezésére l. a 434. és 435. számokat, 706. s köv. l.
Kossuth még ezen a napon írt Csányinak ebben az ügyben és megküldte neki a szóbanforgó megbízólevelet is. (L. 554. sz. alatt, 935. l.)
Hunkár Antal: Tehát nevezzük meg most már, kiket akarunk az ország részéről a választmányba kiküldeni. Már hallottunk több neveket: az országbirót, az egri érseket, sat.
Gr. Batthyány Lajos: Legyen szabad egynéhány szót mondanom. Ha a tisztelt ház e tekintetben eltérő véleményben van, hogy talán a honvédelmi bizottmány megszűnik kifolyása lenni az országgyülésnek, mihelyt azt a ház más helyre rendeli: szívesen visszaveszem indítványomat. (Helyeslés.) Én nem vagyok azon nézetben; mert abban megegyezem s talán a ház sem tekinti ugy a dolgot, hogy a háznak hatalmában nem volna egyes embert vagy egy testületet kiküldeni; s igy akármelly testületet küld Debreczenbe vagy Pozsonba, az azért folyvást a háznak kifolyása, én tehát nem látom a kifolyásnak megszüntetését. És ne méltóztassanak valamit becsusztatni szájamba; ami tőlem nem ereden. Ha azt mondják, ez vagy az félénk ember, avval nem törődöm én vagyok-e félénk, vagy Madarász, bírálják meg mások. Én azért mondtam ki véleményemet, mert nem vagyok félénk; ha félénk volnék, nem mondtam volna ki; én ki fogom mondani akkor is, ha Madarásztól kell tartani. Hogy a Hunkár által előterjesztett sanctiot ki kellessék mondani arra ki el nem fog menni – nem tartom helyesnek, nem tartom practicusnak. Én azt tartom, ma azért jött össze az országgyülés, miszerint tanácskozzék a kérdés felett, mi történjék az országgyüléssel, maradjon-e, meddig maradjon és hova menjen? nem pedig, hogy mielőtt e kérdés eldöntetett volna már halálos ítéletet mondjunk. Ezt praeoccupatumnak tekintem, mert ha a képviselőket, kiket lelkiismeretségük, és becsületérzésük nem vezérel, hogy igy vagy amugy cselekedjenek. mint rabokat Debreczenbe kell kisérni, és ott szuronyokkal körülfogni; akkor ott nem lesz országgyülés és ez nem nevelendi a honvédelmi bizottmánynak tekintélyét. Meg vagyok győződve, hogy ha 50 követ fog megjelenni szabad akaratánál és kötelességérzeténél fogva, több súlyt ád a nemzetnek, mintha erőszakkal többen jelennek meg. Meglehet, hogy rosszul fogom fel a dolgot, de meggyőződésemet mindig nyiltan szoktam kimondani: kibuvó ajtót soha nem kerestem; s felhivom az országot tud-e illyent felmutatni? Annyit mondok, hogy illy kényszeritő mód a törvényhozáshoz nem illik.
Bezerédy István: Ha a többség azt gondolja, hogy a mi rögtöni távozásunk a hadseregre és Budapestre nézve rossz hatással lesz, egyéni véleményemet a többségnek alávetni tartozom. A többség hatalmának ellene mondani akkor sem lelet, ha akárhová fog bennünket irányozni az országgyülés. Azért nem lesz a képviselők közül, a ki becsületét szereti, hogy polgári és hazafiui kötelességét megszegve, az országgyüléstől elmaradna. Azt gondolom, saját méltóságunknak tartozunk azzal, hogy sanctiot ne mondjunk ki; az elmenetelre a képviselői tagságnak már felfogása mindenkit kötelez. Bezerédy István onnan, hová az országgyülés rendelendi, elmaradni nem fog.
Kossuth Lajos: Némellyek előtt talán ezen szinben jelenik meg a felvett kérdés, mintha valamelly kötelezettséget kellene a sanctioval kimondani, mintha talán ezen kötelezés által szaporíttatni akarna azoknak a száma, kik a haza szent védelmének munkáját, dicsőségét, és ha a bal sors úgy kívánná, felelősséget is fogják viselni. Én, ha csak az országgyülés azt nem mondja, hogy más emberre van szükség az én helyemen, a mit megköszönök, én azon emberek közé tartozom, kiknek vállán legnagyobb mértékben fekszik a felelősség, de kijelentem, hogy egy olly embernek solidaritása felelősség dolgában, kit csaknem bottal kell odaverni, nem kell; inkább viselem magam a terhet. (Éljenzés!). A dolog egyébiránt egyszerű. Az országgyülés engedelme nélkül senkinek elmaradni nem szabad; ha valaki elmarad, majd fognak iránta intézkedni, tehát semmi sanctio nem szükséges. Én annak emlékezetét, a ki az országgyülés közől ki akarná magát az ország megmentési munkájának dicsősége és felelőssége alól vonni, a magyar történetben nem irigylem. És van a becsületérzésnek egy neme, melly nagyobb ösztön, mint a halállali fenyegetődzés.
A Veszprém megyei főispán beszédéből azt akarom kivenni, hogy ő mint a leglovagiasabb ember a becsületbeli kötelességen túli ösztönét érzi keblében, és azon ösztönnél fogva nem szeretne megszomorodni azon tapasztalás felett, hogy csak egyetlen ember is maradhasson, ki elvonja magát.
A mit Bezerédy István azon észrevételére, valjon Pest városra nézve nem csinál-e eltávozásunk rosz hangulatot? nemmel felelek, de sőt megnyugtatólag hat a lakosságára; mert hiában, a lakosóknak temérdek menynyiségében sok mindenféle egyes emberek is vannak, kik talán azt gondolják, ha az országgyülés itt maradna, akkor Pest lövettetnék, s a barricadok mögött vívatnék a véres harcz; ha pedig elmegy az országgyülés, mit tesz az ellenség? a mit Győrött; a harczot vívta a tábor, a harcz elveszett, és a városnak semmi baja. És minthogy a civilisált világban sokat tapasztaltunk már, ha dulásban keresik gyönyörűségüket, akkor az csak ujabb súly volna a visszatorlásnak mérlegében. Tehát maga ezen nyilatkozat, hogy az országgyülés által teszi székhelyét a kormánnyal együtt a végett 1-ször, hogy az ország védelmét tovább is folytassa, és ne legyen ezen működésében a harcznak jobbra vagy balra fordulása által háborítva; 2-szor által teszi a végett, hogy a honvédelemnek folytatásában, különösen a seregek körül leghamarabb intézkedhessék, mi végett olly állapotban kell lenni e testületnek, és kormánynak, hogy mindezt rögtön megtehesse, hogy szükséget a tábor ne lásson s ne fészkelje be magát a hadseregnél azon gondolat, hogy a csatát elvesztvén a nemzet feladja magát, megnyugtathatólag hathat Pest városára. s annak lelkes lakossága, csak egy ujabb ösztönt fog a megnyugvásra találni, mikor látja, hogy a képviselők és kormány akkor is, ha a főváros szerencsétlen csata után az ellenség által megszállatik, nem adja föl a nemzet szabadságát, mellyből sok rész jutott mindenkinek; de ha fenn álland ezen szabadság, kevés város dicsekedhetik olly fényes jövendővel, mint Pest városa, mert szép egy szabad nemzet szívének lenni. Tehát azt hiszem, Pestnek megnyugtatására fog szolgálni, ha látja, hogy azon szabadság visszaszerzéséért cselekszünk, mellynek alapján Pest jövendője a legbiztosabban emelkedhetik; mert tudni kell, hogy Pest, ha Magyarország szabad nem lesz, virágzó soha sem lesz; mert ezen város egy bizonyos más városnak emelkedésével egy nemes vetélkedési hivatásra van kijelölve; geographiai helyzete által Pest tudja jól, hogy nyomoruságos dolog volt ezen szép ország fővárosának lenni akképen, hogy a magyarországi mit sem tudott vásárolni saját hitelének segítségével, ha csak egy bécsi banquirt nem volt szerencsés megnyerni; Pest tudja, hogy illy helyzetben virágzó nem lehet, hanem csak Magyarország szabadságának alapján. És mikor az országgyülés azt mondja: »egy csata vesztéssel nem adom fel«, ez nem nyugtalanságot, hanem lelkességet szül. Ezt nem tartottam feleslegesnek kinyilatkoztatni. A mi a honvédelmi bizottmánynak az országgyülésseb együtt létét illeti, megvallom, azt gondolom, hogy egy választmánnyal rendelkezhetik ugyan e testület, de a körülmények most ollyanok, hogy a honvédelmi bizottmánynak minden előre nem látható körülmények között, végrehajtási munkálkodása alig lehet biztosítva, ha nem nyeri meg azon támaszt, mellyre az országgyülésseli együttlétében szüksége van, s melly nélkül némelly kérdésekben fennakadhatna. Tehát nem mivel nem lehetne, hanem mert a sikerhez szükségesnek tartom azt, hogy az országgyülés parancsoljon, gondolom azt legjobbnak, hogy a kormánnyal egyetemben az országgyülés elmenend mihamarább. Szükségesnek tartom, ha a tisztelt vegyes ülés azon béketűréssel viseltetni méltóztatnék addig együtt maradni, míg a ház határozatát a jegyző felteszi, melly azonnal meghitelesíttetvén, az elnöknek hagyassék meg, hogy holnap a Közlönyben e határozat megjelenjék, hogy a nemzetnek tudtára legyen adva, miszerint ez az országgyülés elhatározása, hogy a nemzet szabadsága nincs feladva, és hogy az országban ismerje el mindenki kötelességének, engedelmességgel és szíves készséggel viseltetni parancsai iránt, akár Győrről, akár Pestről, akár honnan adja ki rendeleteit. * (Közhelyeslés.).
A Honvédelmi Bizottmány által kiadott kiáltvány a Közlönyben nem tudott megjelenni, mivel a hivatalos lap másnap már nem jelent meg, ezért röplap formájában tették közhírré a kormány és az országgyűlés eltávozását. (L. alább, 559. sz. alatt, 952. l.)
Elnök (Pázmándy Dénes): Mi az első indítványt illeti, t. i. azt, hogy az országgyülése néhány tagból álló választmányt fog küldeni az ellenséges táborba, melle az ország szabadságának, becsületének és jóllétének alapján fegyverszünetet s ha lehet békét eszközöljön, erre nézve, miután ez senki által nem elleneztetett, azt gondolnám, ki lehetne mondani a végzést. (Helyeslés.) Ez tehát az országgyülésnek végzése levén, hátra van megválasztása azon tagoknak, kik az országgyülésnek ezen küldetésében eljárni fognának, e tekintetben bátor vagyok előterjeszteni azoknak neveit, kik akkor, a midőn ezen indítvány iránt tanácskozmányban előhozatott, kijeleltettek, s ott is szinte elfogadtattak, méltóztassék közölök választani: Majláth György, Majláth Antal, Lonovics József egri érsek, Batthyány Lajos, Deák Ferencz és Bezerédy István, azt gondolom ezekben megállapodhatnánk.
A másik indítvány az országgyülésének s vele együtt az ország kormányzatának Pestről debreczenbei áttételét illeti. Ez ellen bár indítvány tétetett is, s az egyik lépviselő ur által pártoltatott is; később azonban maga az indítványozó által visszavétetvén, azt gondolnám, ezt sem volna szükséges szavazat alá bocsátani, hanem végzéskép kimondani akként, hogy mind az ország gyülése, mind a honvédelmi bizottmány, melly az ország gyülésének kifolyása, s egyszersmind meg van bízva az ország kormányzatának vezérletével, Budapestről a jelen nyomasztó körülmények miatt Debreczenbe áttétetik; s ennek következtében a honvédelmi bizottmánynak meghagyatik, miszerint holnap – azt nem lehet természetesen kimondani, melyik órában – legyen a nap, mellyben kiinduljanak. Ezek a ház határozatai.
Elnök (b. Perényi Zsigmond): Én ugy értettem tisztelt ház, az elnök urnak kijelentését: az elsőre nézve, hogy azon választmánynak feladata lesz a sereghez elmenni, s a sereg vezérével alkudni. Nem tudom, ha csak eddig terjed-e a tisztelt háznak véleménye; mert az én véleményem kissé tovább terjed, t. i. hogy az ellenség fővezérével legelőször kívánjon egyezkedni s fegyvernyugvást eszközölni, és onnan menjen aztán tovább Ferencz Józsefig. A felolvasott tagok közül Majláth György maga ugyan beteg, hanem remélem, hogy a mostani körülmények között jelen állapotában is fel fogja vállalni küldetését; de őszinte megvallom, sokallom a hat vagy hét tag kinevezését, s nyíltan kijelentem, hogy van a felolvasott tagok közt ollyan is, kit én nem küldenék oda, nem azért mintha nem bíznám benne, s nem érdemelné meg a ház bizalmát, hanem némelly körülményeknél fogva, így például gr. Batthyány Lajost én megkiméleném. A tagok számára nézve tehát véleményem az volna, hogy négy tag untig elég. Majláth György, Majkith Antal, Lonovits József és Deák Ferencz untig elég volna. Batthyány Lajost azért is kímélendők meg, mert indítványozó volt. Nem tartanám tehát szükségesnek a sok tagu választmányt, mert különben is ezen kísérlet csak kezdeményezése lesz a békealkudozásnak.
Elnök: E szerint hozzájön az indítványhoz, hogy ezen négy tagu választmánynak az is a megbízatása, miként, hogy a sereg fővezérétől fegyvernyugvást eszközöljön, s onnan utját folytassa Ferencz Józsefhez. A tagok gr. Majláth György, gr. Majláth Antal, Lonovits József egri érsek és Deák Ferencz lesznek.
Ivánka: A tagok számára nézve magam is osztom a felsőház tisztelt alelnöke által előhozott véleményt, én sem kívánok sok tagokat küldeni, de nem látom eléggé képviselve a nemzet képviselőinek házát akkor, amidőn közülük csak egy tag van a választmányban. É;n azt kívánnám, hogy a képviselőház részéről Deák Ferencz mellé még legalább egy képviselő adasson. (Maradjon.)
Gr. Batthyány Lajos: Nem tudom, mi oknál fogva volt tisztelt barátom Perényi Zsigmond az én megkíméltetésemet indítványozni?! ha ez valami olly ok, melly az én személyes bátorságom vagy más kényelmem iránti tekintet volna, kijelentem, hogy én igen szívesen fogok szolgálni; kellemetlenséget és veszedelmet nem ismerek a haza szabadsága körül, (tetszés), ellenben, ha az én személyem mint persona ingrata talán nehezítené a dolgot, szívesen elállok. (Egyfelől: menjen, másfelől: maradjon.).
Elnök (b. Perényi Zsigmond): Kénytelen vagyok nyilatkozni s kijelenteni, hogy Batthyány Lajos iránt olly tisztelettel s őszinteséggel viseltetem, minél fogva propositiomat rosszra magyarázni lehetetlen, s hogy ha állana az, a mit mondani méltóztatott, nem tartózkodnám nyíltan kimondani, s kötelességemnek érezném tudatni, miért kívántam volna tisztelt barátomat ugy tekinteni, mint persona ingratatát. (Batthyány Lajos: Ott fenn.). Az már más, az meglehet. Egyébként, hogy ha a gróf jobban ismerve a körülményeket, azt gondolja, hogy a dolgok akadására nem lesz, s olly szívesen ajánlkozik, én, isten látja lelkemet, nem akadályozom kiküldetését.
Elnök (Pázmándy Dénes) : Azt gondolom, s velem együtt mindazok, kik a tanácskozmányban voltak, hogy ez olly tárgy, melly fölött a hosszas vitatkozás általában szükségtelen, azt hittem, a tisztelt ház azt fogja mondani: jól van, legyen, a dolog érdemén az ugysem változtat, ha a tagok egy kettővel többen lesznek is, annyival inkább, miután a tanácskozmányban már az iránt a megállapodás megtörtént, hogy Majláth György, Majláth Antal, Lonovits József, Batthyány Lajos és Deák Ferencz küldessenek el. (Egy felől: helyes! más felől: maradjon a fenebb emlitett négy tag!).
Deák Ferencz: Tisztelt képviselők! Én ugyan az egész békekísérletből sikert nem remélek, mert meglehetősen gyanítom, hogy mindjárt az első lépésünkben hajótörést fog szenvedni a dolog, ott t. i. hogy azon hatalom a melly ezen pesti országgyülést el nem ismeri, az ő fogalma szerint törvényes testületnek minket semmi esetben elfogadni nem fog, azonban ha a ház parancsol, részemről kötelességemnek tartom teljesíteni mind azt, a mi az ország javára, habár siker nélkül is, minden esetre megkísértendő. Hanem mulhatatlanul szükségesnek látom, a haza jelen körülményei között kivált, de általában más körülmények között is megkívánni, hogy a tisztelt ház a kiküldöttekre nézve némelly dolgokat határozottabban mondjon ki; mert ám hiszen az ellen nincsen semmi kifogásom, hogy általános elvet állapítanak meg a szabad alkudozásokra, mert ha egyszer ezek megkezdődhetnek, ugy is a tisztelt ház beleegyezésével lennének folytatandók, de a dolog érdemére nézve tegyük fel az eventualitásokat, azt nem is mondom, hogy ha azon hadvezér, a ki az ellenség táborát vezérli, vagy alvezér a küldötteket tovább nem ereszti, akkor természetesen magában megszűnik a megbízatás, hanem mit tegyenek ezen küldöttek akkor, ha azon vezér azt mondja: én semmire nem vagyok felhatalmazva, én veletek semmi tractatumokba nem ereszkedem, hanem ha akartok beszélem, beszéljetek, például a fővezérrel, a ki távol van, de én addig semmi fegy vernyugvásba bele nem egyezem, s a hadi munkálatokat folytatni fogom; – mit csináljanak akkor azon küldöttek, visszajöjjenek-e vagy tovább menjenek, mert ha azon főtábornok maga mondaná: én veletek semmi alkuba nem ereszkedem, mert sem felhatalmazva reá nem vagyok, sem el nem ismerlek titeket mint törvényes testület küldötteit, de ha a fejedelemhez akartok járulni, fogalmunk szerint azt megkísérteni hatalmat adunk, de a hadi munkálatokat azért folytatni fogjuk, ekkor menjünk-e tovább? és mennyire hatalmazza fel s mikép a ház a küldötteket azon esetre, ha a mit adná isten, hogy megtörténhessék, fegyvernyugvást kértek, ajánlani, hogy micsoda feltételek mellett s mennyi időre, szóval általában a küldöttekre bízzák-e avagy oda utasítják-e a bízottakat, hogy fegyverszüneti munkálatok iránt a magyar hadsereg tábornokával intézkedhessenek-e, mert máskép e küldöttek meg fognak akadni.
A másik pedig, amit meg akarok jegyezni, az, hogy addig míg az ez iránti határozat formulázva lesz, jó volna a ház vegyes üléséből a többi tagokat is tudósítani, elfogadják-e vagy képesek elfogadni e békekísérleti megbízatást, mert a háznak nem igen lesz alkalma hónap vagy hónap után többé intézkedni, s mihelyt fogalmazva lesz az utasítás, a küldötteknek egymással kell értekezni az igen hamar bekövetkezendő elindulás órája iránt, mert máskép majd késő lehetne. Jó volna tehát a megválasztott érdemes tagokat felszólitani: nyilatkozzanak el- vagy nemfogadásuk iránt, hogy azután a ház még ez ülésből intézkedhessék.
Elnök: A jegyzőkönyv egy negyedóra mulva készen lesz, addig méltóztassanak egy kis várakozással lenni, egyébiránt arra nézve, hogy a küldöttek mit tegyenek akkor, ha az ottani vezér ezt vagy amazt fogja tenni részemről nem tartanám szükségesnek, hogy utasítást adjon a ház; mert illy eventualitások több nemüek lehetnek, hanem az egészben az a vezérelv, hogy a fenn emlitett alapra fektetni a békét mindenesetre késznek nyilatkozzék a választmány; következőleg mindazokat megajánlhassa, mellyek ezen czélra vezetnek; ha pedig olly akadályok gördíttetnek elő, mellyek ezen czélhoz nem vezetnek s mellyeket tenni hatalmokban nem áll, a vezérelv ellen nem tehetnek.
Deák Ferencz: Azt minden esetre világosan ki kell mondani, hogy tisztába legyen a dolog, mi lesz ezen választmánynak teendője, mert némellyek azt kívánnák, hogy ha fegyvernyugvást a fővezértől eszközölni nem tudnak, térjenek vissza mások pedig ha akár lesz akár nem lesz fegyvernyugvás, mindenesetre a küldöttek igyekezzenek a fejedelemhez jutni.
Rövid szünet után a jegyzőkönyvi szerkezet elkészíttetvén, felolvastatott, s meghitelesíttetett, mint következik
Az 1848-dik évi dec. hó 31-én tartott vegyes országos ülésben.
Elnökök: b. Perényi Zsigmond és Pázmándy Dénes Jegyző: Záborszky Alajos. A képviselőház határozatának következtében felszólíttatván a honvédelmi bizottmány, hogy hazánknak általában, de különösen hadseregünk állapotáról és működéséről jelentést tegyen:
Ennek folytán a honvédbizottmány elnöke előadta, hogy az ellenségnek a fővároshozi közeledés miatt az országgyülés tanácskozása minden pillanatban mostani helyén lehetetlenné válhatván, az országgyülése és kormánya Debreczenbe általtétessék és és minden törvényhatóságok ezentul is az ország kormányának engedelmeskedni tartozzanak.
Továbbá indítvány tétetvén, hogy a haza jelen eldöntő perczeiben a békés kiegyenhtés a nemzet becsülete, törvényes szabadsága és jólétének alapjain és biztositasával megkísértessék:
Mindezek határozattá váltak, mire Majláth György országbíró, gróf Majláth Antal, Lonovits József érsek gr. Batthyány Lajos és Deák Ferencz megbízatván, oda utasíttatnak, hogy az ellenség fővezérétől fegyvernyugvást és a czéloztatott békekötést kieszközölni iparkodjanak; sőt a körülmények ugy hozván magukkal, magához ő cs. k. felségéhez Ferencz Józsefhez is járuljanak. Miről a törvényhozáshozi jelentésük elváratik. Az ülés éjféli 11 órakor eloszlott.
Közlöny, 1849 január 14.
