87. Miklósfalva, 1848 október 10. Csányi László jelentése Kossuthnak a határon álló seregtől.
87.
Miklósfalva, 1848 október 10.
Csányi László jelentése Kossuthnak a határon álló seregtől.
Miklósfalva, 1848 október 10.
Csányi László jelentése Kossuthnak a határon álló seregtől.
Miklósfalva 10 October 848. 10 órakor estve.
Igen tisztelt Barátom!
Hálistennek, hogy ismét találkozunk a hivatalos téren, vajha az félbe ne szakasztatott volna. Irtam egyszer, hogy megállok helyemen, amig a vész el nem vonul felettünk, például tartván Önt előttem, és bizon csak a vésznek nevelkedése volt oka, hogy szavamnak ura maradtam, mert az utolsó napokban Zala megyében történtek következtében felejthetlen és majd türhetetlen bajokkal voltam küzdeni kénytelen, azonban illy komoly időben személyes viszonyokról hallgatni kötelesség.*
Kossuth augusztus folyamán és szept. első felében élénk levelezésben állott Csányival; neki sikerült rávenni Csányit, hogy az Ottingerrel való nézeteltérései miatt augusztusban beadott lemondását visszavonja. Kossuth leveleit Csányihoz ebből az időből l. O. Lt. Csányi-iratok. 1274. rakt. sz.
Bécsből küldötteim, még vissza nem tértek, így az országgyülésnek nézetét nem tudom, ma várom az Aulából küldöttséget, de nem jött. Mi itt veszteglünk, Jellasich pedig Bécs körül táboroz, előcsapatait Schwadorf felé tolván. Bruckból volt nálam két polgár azon izenettel, hogy szíves fogadtatásra részökről számolhatunk, ezen nyilatkozata szerint a császár Kremszig visszajött Linzbe irányzott utjából. Nem lehet itéletem szerint kételkedni a felett, hogy a camarilla akaratából van Jellasics Bécs falai alatt. A Magyar országgyülésének határozatát az itt megjelent követek olly külömböző értelemben adják elő, hogy azeránt Pázmándy ur eljövetele előtt tisztában nem lehetek,* pedig a ház rendelete nélkül Moga ur innen indulni nem akar, előcsapataink a Lajthánál vannak, ha mennünk lehet, ugy ma kinyugodt seregeinkkel hamar a Lajtán tul leendünk.
Itt még vsz. az okt. 8-i határozatról van szó, az Ausztriába való benyomulást elrendelő okt. 10-i határozat híre ekkor még nem érkezhetett meg a táborba. Pázmándy okt. 9-én indult el a sereghez.
Nem hihetem, hogy a bécsiek ellenzésével Jellasics megkisérthesse a bemenetet, alig várom Pázmándyt, itt vesztegleni lelki kin anélkül, hogy teendőink eránt tiszta nézetünk lenne. Itt hirlik a muszka segédség felkérését a Dinastia részéről. Akkor a Dinastia sirja 25 évvel előbb elkészült.
Niczky Sándor tudósitása szerint nem nagy kilátás van arra, hogy a Sopron megyei népfelkelés a Jellasics csordáját megsemmisithesse; igaz, innen küldöttünk utánok, ha ezekkel közre munkálódand Vidos és a soproniak csak némi segélyt is nyujtanak, ugy elfogatásuk bizonyos, mert intimidált állapotukban harczolni kedvök nincsen.*
A Theodorovics tábornok parancsnoksága alatt Horvátország felé elindult sereg sorsáról olv. a 173. l. 2. jegyzetét.
A sorkatonasághoz ma egy körlevelet bocsátottam, mellyben a tiszti kart felhivom, adják be hiányzó tiszteiknek számát, és egyszersmind tegyenek javallatot, miképen és kik által lehetne a hiányzóknak helyét pótolni?
A pesti önkénytes tüzérek, ki telvén azon idő, mellyre szolgálatukat felajánlották, haza készültek, de én megajánlottam a dijazást kiindulási napjoktul, és őket elereszteni nem fogom.
A Pestről küldendő és már egy részben utban lévő segédséget óhajtva várjuk, ugy is léteznek köztünk őrseregek, kikre meztelenségök és fegyvertelenségök miatt nem számolhatunk.
Táborunk élelmezése most jó, nem lehet oklatos panasza senkinek. A mosonmegyeiekkel röviden bántam és ugy látszik, az használt.
Ezéjel reménylek Bécsből tudósitást, holnap Pázmándy is ide ér, akkor hivatalos jelentésemet megteendem táborunk mozdulatáról. Ki tisztelettel vagyok
Csány László
Nemegyei már ma Komáromba elment, megkért, eszkezeljem 10 polgári mérnököknek tüsténti odaküldését.
S. k. eredeti. O. Lt. Kossuth-Polizei-Akten: 167.
