33. Debrecen, 1849 április 20. Kossuth levele Louis Napoleonhoz,* a francia köztársaság elnökéhez: értesíti a függetlenség kimond…
33.
Debrecen, 1849 április 20.
Kossuth levele Louis Napoleonhoz,* a francia köztársaság elnökéhez: értesíti a függetlenség kimondásáról s kifejezést ad a független magyar nép baráti érzelmeinek a francia nép iránt.
Debrecen, 1849 április 20.
Kossuth levele Louis Napoleonhoz,* a francia köztársaság elnökéhez: értesíti a függetlenség kimondásáról s kifejezést ad a független magyar nép baráti érzelmeinek a francia nép iránt.
Kossuthnak a francia köztársaság elnökéhez intézett levele, s vele egy időben a Teleki Lászlónak szóló megbizatás a Függetlenségi Nyilatkozat átnyújtására, az első mozzanata annak a széleskörű diplomáciai hadjáratnak, amellyel Kossuth mindjárt a nyilatkozat elfogadásának másnapján hozzáfogott az új, független magyar állam nemzetközi elismertetésének kivívásához és diplomáciai kapcsolatainak kiépítéséhez. A levelet és a Telekinek szóló megbizatást Csernátoni Lajos vitte hosszú kerülő úton Konstantinápolyon át Párisba. (Csernátoni küldetésére l. előbb a 19/d. sz. aktát 38. l.)
Praesidens Ur!
A Magyar Nemzetgyülés Magyarországot minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal független, szabad önálló európai statussá nyilatkoztatta; s a hitszegő Habsburg–Lothringeni házat, melly isteni és emberi törvények ellenére, saját volt alattvalói ellen irtó háborut inditani és viselni nem iszonyodott, trónvesztettnek és számüzöttnek jelentette ki.
Egyszersmind engem ideiglenesen a magyar álladalom Kormányzójává, s mint illyet a végrehajtó hatalom főnökévé nevezett.
Én engedelmeskedve a nemzet parancsának, átvettem az álladalom kormányzatát, s azon kapcsolatánál fogva, mellynek az europai statusok között természetszerüen fennforogni kell, s azon tiszteletnél fogva, mellyel a dicsőséges franczia nemzet, s annak (illustre) főnöke iránt mind magam, mind nemzetem viseltetünk, sietek ezen eseményeket Önnek, Praesidens Ur, azon kijelentéssel notificálni, mikint ugy én magam, mint a magyar nemzet, semmit sem óhajtunk inkább, mint minden statusok iránt, de különösen a franczia köztársaság iránt békét és barátságot tartani, s Európa békéjének, s az emberiség és civilisatio azon érdekeinek, mellyeket a franczia nemzet olly dicsőségesen képvisel, Europa keletén tőlünk kitelhető biztositékot nyujtani;
A magyar álladalom diplomaticai ügynöke Párisban, gróf Teleki László meg van általam bizva, a franczia külügyminiszter urnak a magyar álladalom Függetlenségi Nyilatkozatát hivatalosan benyujtani; mire Praesidens Úrnak magas figyelmét azon oknál fogva is kikérni szerencsém van, mert abban egyszerű hűséggel elő lévén terjesztve a Habsburg–Lothringeni ház példátlan hitszegése ugy, mint minden indokok, mellyek a magyar nemzetet ezen határozatra inditották, bizton hiszem, hogy Praesidens Úr szokott igazságszereteténél fogva meg fog győződni, hogy a magyar nemzet ezen határozata nem szenvedélyből, tulbizakodásból avvagy forradalmi viszketegből eredett, hanem olly jogszerü kénytelenség volt, mellyre nézve Isten és a nemzetek itéletére bátran hivatkozhatunk.
Fogadja Praesidens ur legmélyebb s legmegkülönböztetebb tiszteletemet.*
Csernátoni május közepe táján ért Párizsba. Érkezéséről Teleki László máj. 14-én ezt írta Londonba Pulszky Ferencnek: »Csernátony itt van, – nem szabad tudni a nevét – de itt van, Kossuthtól levelet hozott Louis Napoleonhoz – ugy van irva, hogy nem tudom beadni. – A déchéance igaz. Egekre kérlek, jer, habár csak egy napra is, sokat kell beszélnünk.« Csernátoni később Fehér néven dolgozott a nyugati külképviseleteknél. Teleki a Függetlenségi nyilatkozatot hamarosan közzétette a francia újságokban; érdekes, amit erről már 25-én Pulszkynak ír: »Olvastad-e a déchéance iránti oklevelet a hirlapokban? Mérsékeltem a kifejezéseket s a népek testvériségéről is ejtettem szót.« Teleki tehát egyrészt tompítja a nyilatkozat forradalmi élét, másrészt azonban, a keleteurópai emigrációk párizsi légkörében, helyesen ismeri fel a Függetlenségi Nyilatkozat egyik legnagyobb fogyatékosságát: azt, hogy nem tesz említést a Magyarországon élő nemmagyar népekről. (A szóban forgó leveleket l. A magyar szabadságharc diplomáciai leveleik 1848/49. Háborús Felelősség 1930. II. 1–2. sz. 88. s köv. l.)
Kelt Debreczenben Magyarországon April 20-kán 1849.
a Magyar Álladalom Kormáyzója.
A Franczia Köztársaság (illustre) Elnökének
S. k. eredeti. O. Lt. OHB 1849: 5930.
Mellette francia nyelvű fordítása.
